Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)

1933-03-04 / 729. szám

1933 március 4. BÉRMUNKÁS 7 oldal Egy torz előadás aTehnokráciáról Az előadás az SLP magyar tagjai által itt Clevelandban volt megtartva. — Az előadó: Manzák volt. Mivel a Technocráciát érintői része az előadásnak 99 száza-1 lékba téves idézetekből állott, vele foglalkozni nem tartjuk érdemesnek, inkább az itt le­irt dolgokra hívjuk fel Man­zák figyelmét, hogy a követ­kező alkalommal legyenek is­meretei a kérdést illetőleg. Mert amit Marx elméletileg megállapított azt a technocra- ták a kétszer kettő négy szám­tani pontosságával megmér­ték. Marx elképzelte, hogy a társadalmi erők és a termé­szeti tünemények közös tör­vény alá esnek a technocraták ezt a törvényt meghatározták és minden társadalmi tüne­ménynek alárendeltségét vele szemben határozottan bebizo­nyították. Nem kell félteni a marxi elméletet, ami helyes és az uj mérleggel bizonyítható az megmarad Marx, érdemé­nek, de nem szabad elvárni, hogy a technológia ellentétbe jöjjön saját természetével az által, hogy hagyomány tiszte­lő és bálvány imádó lesz. Ezt az SLP megteheti, de egy tu­dományos elmélet saját ma­gát végzi ki ha megteszi. Mit kell tudnunk a Technoc- ráciáról mielőtt róla beszélhet­nénk ? Ezt mi négy pontba próbáljuk foglalni, amik a kö­vetkezők : I. Az erő megmaradás fizi­kai törvénye. II. Az erő meghatározás lé­nyege. III. Az erő meghatározás mint a társadalom mérések módszertana. IV. A mérések eredménye. Az erő megmaradás elvének fizikai törvénye alatt azt ért­jük, hogy az erő egy mozgási folyamat, mely a törvény sze­rint változhat, de nem fogy­hat. A természettanban már rég ismert, de a technocratá- kon kívül a társadalom és in­tézményeink bonyolultságában még senki nem figyelte meg. Az erő meghatározás alatt értjük azt az eszközt, mellyet mint módszert a technocraták a társadalom méréseknél mér­ték egységül elfogadtak. Az erő átvitel lóerő egységben számolva. Az erő meghatározás mint módszer tan alatt értjük azo­kat a kalkulációkat, melyek során a dolgok határozottsá­ga ismertté válik. A mérések alatt pedig értjük a meghatá­rozásban vélt biztonságot. Csak miután mindezekkel tisztába vagyunk foghatunk az elmélet tanulmányozásához. Nekünk egyszerű munkás­embereknek nagyon nehéz kér­dés volna bebizonyítani, hogy a technocraták számjelei nem felelnek meg a valóságnak. Mi csak figyelők lehetünk a mér­nökök tézis harcaiban és csak kalkulálhatunk azon számo­kon, melyek egyik vagy má­sik oldalról jelennek meg. De a mi részünkről nem is fontos, hogy az Einsteinnek való szám­sorok jobra vagy balra térnek el a már ismert alakjuktól. A mi részünkről inkább az a fontos, hogy a társadalmi tü­nemények kapnak-e oly fény csóvát, melynek világánál pon­tosan felismerhetjük azok ter­mészetes mozgását. Technocrácia a technológia hangja, nem az egyén fantá­ziája. Természeti tulajdonsága, hogy nem ismer hagyományt amióta a technológia gyakorla­tilag semmisítette meg azt. A társadalom mérések, hagyomá­nyoktól és dogmáktól teljesen mentesen ejtettek meg. A mérések úgy indultak meg, hogy minden árucikknek eredetétől fejlődésének jelen fokáig a létre hozásban fel­használt lóerőt mint erő átvi­telt számsorokba szedtek. Megfigyelték, hogy az erő átvitel mily változásokon ment keresztül amig fejlődésének jelen fokát elérte. Megfigyel­ték, hogy az erő átvitel fordu­latának iramában a gyorsasá­got mindig a technológia fejlő­dése fokozta. A fordulat iram a szerint lendült melyszerint az erőket a technológia a ter­melésre átvinni képesítette. Észre kellett venni, hogy mi­nél gyorsabb fordulatott vesz az erőátvitel annál észlelhetőb- bek a társadalmi tünemények. A társadalmi tünemények vizs­gálatánál és az áru természet­rajzi leírásánál egy másik fon­tos tényt is észre kellett ven­ni, az árunak lényegét illetőleg, fejlődésében végig lehet kisér­ni minden korszakon keresz­tül anélkül, hogy rajta válto­zást lehetne észlelni, és ugyan­ez az észlelés a társadalom fejlődésében is. A társadalmi tünemények hullámai sohase borították fel az áru rend­szert, megtartotta lényegét a vihar után is, ami némi repe- rálással tovább úszhatott. A társadalom nemcsak tel­jes mechanizmusában nem vál­tozott, de a letűnt korszak in­tézményeinek hibáit is nagy százalékban átvették, az uj korszak intézői. Tehát a tech­nocraták állítása és bizonyítá­sa szerint nem voltak lényeges társadalmi rendszer változások, mint ahogy azt a régi elméle­tek tanították. Az előadónak ezt a bizonyí­tást kellett volna megcáfolni. Be kellett volna bizonyítani ugyancsak tudományos alapon, hogy a társadalmi rendszer­ben történtek lényeges válto­zások. A Technocrácia egy tudomá­nyos társadalmi elmélet, me­lyen lehet vitatkozni, de csak tudományos alapon, hagyo­mányoktól és bálványoktól mentes aggyal. A Technocrácia nem ködfel­hő. Egy hatalmas modern iv- lámpa, melynek fénye a társa­dalomra úgy hat mint X-su- gár az anyagra, átvilágít a társadalom minden intézmé­nyén, feltárja mindenkitől könnyen érthetően azoknak bonyolultságát. A múlt elméletei csak ósdi fáklyák, melyek világossága mellett megláthatunk sok min­dent amit sötétbe meglátni képtelenek voltunk, de nem le­hetett megakadályozni, hogy fényt nem kapott zugokban uralkodó homály optikai csa­veszteségei vannak a dolgozók­nak, mintahogy a Yale egye­tem egyik tanára Irving Fi­sher kimutatta, hogy az elke­rülhető betegségek és halálo­zások közel három millió dol­lár erejéig sújtják a dolgozó­kat. Vagy amint az American Iron és Steel jóléti alapítvá­nyának doktora, több ipari vá­ros helyzetének tanulmányozá­sa után a következő jelentést tette: “Az elhalálozások okai­nak tanulmányozásánál kitűnt, hogy általában csak négy szá­zalékban következik be végel­gyengüléstől, vagyis megörege- déstől, négy százalékban erő­szakos okból és 92 százalék­ban járványok következtében. Az utóbbinak több mint fele a helyi viszonyok okozta jár­ványos megbetegedésekre ve­zethetők, vagyis teljesen meg­akadályozható betegségek kö­vetkeztében.” Ezek a jelentések és megál­lapítások még mindig nem so­kat jelentenek a dolgozókra, csupán azt igazolják, hogy a munkásokat éri utói minden megterhelés, mert életszínvona­luk egyre jobban sülyed szer­vezetlenségük következtében. Tanárok és doktorok megálla­pításai csupán tanulmányt ké­peznek, de a bajokat nem or­vosolják. Nem orvosolhatják, miután érdekeik nem azono­sak a munkások érdekeivel. Aki fizetni képtelen annak a betegségére nincsen gyógyír és hagyják lassan elpusztulni. Azonban ezt teljesen meg le­hetne változtatni szervezkedés­sel. Tehát a munkásoktól függ, hogy helyzetükben javulás lé­tesüljön. A ki-ki magának va­ló elmélet ma már nem érvé­nyesül ezt minden józan eszü ember érzi és látja. A helyzet megváltoztatására azonban senki más nem tehet érdemle­ges lépést, csak a munkásság. Neki kell cselekedni és pedig azonnal. Hogyan lehet tovább tűrni, hogy ártatlan gyermekeket ir­galmatlanul legyilkoljon ez a lódásokat ne okozzon. Ezek a zugok még fognak beszélni, igy kényszerülve leszünk ve­lük foglalkozni. A Technoló­gia teremtette helyzet sok mindent változtatott meg, ami­nek hatása alatt sok fogalom és gondolat szorul változásra. J. Horváth. rendszer. Hogyan lehet tétle­nül nézni önmagunk pusztulá­sát? Kitűnik a biztositó társa­ságok táblázataiból is, hogy mennyire értékelik a munká­sok életét. Ugyanis a biztosí­tás esetén nagyon figyelembe veszik a munkás nemét és fő­ként a foglalkozását. Egyet­len biztosítási társulat sem biztosítja az azonos korú mun­kást a bankárral, vagy bíró­val egy alapon. Erre alapos okuk van. A Prudential Bizto­sítási Társulat táblázatot ké­szített a tuberkolózis következ­tében történt alhalálozásokról, a külömböző foglalkozási ágak­ban és úgy találtatott, hogy tizenöt éven felüli bármilyen korban a farmerokat kilenc és szabókat 15 esetben éri utói minden ezerből a tuberkolózis által okozott elhalálozás, mig irodai alkalmazottakat 35 és nyomdászokat 37 minden ezer­ből. Bankárokat, ügyvédeket, papokat és politikusokat egy­általán nem foglaltak bele a táblázatba, pedig azok ugyan­csak bírják tüdővel még het­ven éves korban is, midőn pe­dig a munkások annak fele kor­ban szárazra kivannak szipo- lyozva és a megbetegedések­nek martalékává lesznek. Te­hát teljesen megcáfolt tény azon állítás, mintha betegsé­gek munkanélküliséget idézné­nek elő. Éppen fordítva törté­nik. A munkanélküliség idézi elő a dolgozók soraiban törté­nő gyakori megbetegedéseket és elhalálozásokat. Eme rettenetes pangást, a mely az egész világot sújtja, nefeledje el ha az ön gyermeke kenyérért könyörög és nincs, hogy a hatalmas corporációk fejei a mai rossz viszonyokban kénytelenek három automobilal beérni a szokásos hat, nyolc helyett. Ha életén át keresett és keservesen megtakarított doljon a szegény, szerencsétlen bankárra, akinek sikertelen üz­leti vállalkozása vitte azt el. pénze veszett a bankba, gon­Kerületi értekezletet tartanak az IWW chicagói magyar tagjai 1933 április 2-án, vasárnap délelőtt 9 órai kezdettel a BÉRMUNKÁS OTTHONBAN, 2419 Lincoln Ave alatt. A következő városokban tartózkodó Bérmunkás lapkezelők és előfizetőket ezúton is felkérjük, hogy az értekezleten kép­viseltessék magukat, illetve jelenjenek meg: Burnside, Cicero, Berwyn, West Pullman, Harvey, Elgin. Továbbá: East Chica­go, Indiana Harbor, Hammond, South Bend és Milwaukee stb. Az értekezlet hivatása: lefektetni azokat a módozatokat, amellyel a nincsteleneket, a reményvesztetteket az iparszervez­kedés hatalmas erejével az osztályharc szolgálatába állíthatjuk. Az IWW chicagói magyar csoportja. A munkanélküliség állítólagos okai (Folyt, az 5-ik oldalról.)

Next

/
Thumbnails
Contents