Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-03-04 / 729. szám
1933 március 4. BÉRMUNKÁS 5 oldal Amit a munkásnak tudni kell AZ IWW SZEMÜVEGÉN NÉZVE AZ ESEMÉNYEKET |A munkanélküliség állítólagos okai Gazdasági vagy politikai szervezkedés A politikai mozgalmak, úgy a szocialista, mint valameny- nyi kommunista párt, azt hirdetik, hogy mielőtt a munkásság uj rendszerre áttérne, el kel foglalnia a politikai kormányzás intézményeit: az államhatalmat kell előbb meghódítania. Azt hirdetik, hogy a munkásság, akár szavazással, akár államcsínnyel a politikai hatalmat ragadja magához és azután lásson csak az uj rendszer bevezetéséhez. Mindazok kik e nézetet velük nem osztják, szerintük, híján vannak minden fundamentális forradalmi bölcsességnek. Ne csudálkozzunk, hogy ők igy gondolkoznak. Az összes tudományukat a politikai szempontokból irt történeti munkákból merítették, melyek a rendszer változásokat inkább egyének (államférfiak, hadvezérek stb.) jó vagy rossz tulajdonságainak következményeként tüntetik föl, nem gazdasági szükségszerűség parancsának. A helyzetteremtette nagy emberek mesebeli tettei annyira megbabonázták őket, hogy képtelenek a reális tények meglátására és igy a reális gondolkodásra képtelenek meglátni, hogy a gazdasági erő szervezettsége nagyobb hatalmat rejt magában, mint a politikai pártoknak van az állami hivatalokban és hatalmasabb domináló erőt kölcsönöz, mint bármelyik kormányszékbe ültetett imádott nagy egyéniség diktátori hatalma. Példa erre úgy a bolseviki párt vagy Lenin, vagy Stalin politikájának megváltoztatása az orosz primitív gazdasági viszonyok nyomása folytán. Úgy a szocialisták, mint valamennyi kommunista párt, képtelenek meglátni, hogy uj társadalmi rendszer bevezetését megelőzőleg, a szavazás és az állam elfoglalásánál, sokkal többre van szükség. Meg kellene tanulniok, hogy uj társadalmi korszakot nem lehet elméleti módszerekkel teremteni a termelés szinterén kívül, hanem az a gazdasági érdek- ellentétekből fakadó összeütközések következtében bontakozik ki, a gazdasági harc mezején: a munkatelepeken. Sehol másutt. Meg kellene tanulniok, hogy sem szavazattöbbség, sem politikai puccs nem jelent forradalmat. Gazdasági és társadalmi átalakulást, vagyis forradalmat, gazdasági direkt akció és gazdasági kibontakozást eredményez. Uj találmányok, a termelés uj módszerei, a javak szétosztásában és eltulajdonításában bevezetett változtatás, nem szavazattöbbség, vagy államcsíny, a nagy társadalmi átalakulás fő faktorai. Gazdasági rendszerek emelkedése, vagy pusztulása a bennük rejlő sajátosságuk következménye, melyeket szavazással, vagy politikai forradalommal sem életben tartani sem jobbat helyettesíteni nem lehet. Politikai csetepaték fájáról soha se hull gazdasági gyümölcs a társadalom számára. A társadalmi forradalomnak az iparokból kell kiindulni. Az iparok forradalmasításával minden más forradalmasodik. A fölületesen gondolkodó politikusok előtt ez érthetetlen. Mindamellett az ipariforradalom itt van. Folyamat alatt van. Mely megnyilvánul: az iparok kibontakozásának bámulatos kombinációjában és a saját maga szülte iparibérmun- kásságnak a jövő szerkezetének kombinációját, az ipari szervezetekből álló One Big Uniót építő tevékenységében, továbbá az ipartelepeken ki-ki törő nagy méretű gazdasági harcokban. Tehát a jövő civilizációért való küzdelem a gazdasági kényszerűség következtében az ipartelepeken megy végbe. Ezt bizonyítja a kapitalista osztály, nem csak azon törekvése, hogy minden ipari konfliktus alkalmával a munkások harcát^ letörje, hanem az erre való hatásos készülődést is más irányba próbálja téríteni. A munkások minden, az ipari harcokra való energiáját és gondolatmenetét a sport és a politika terére próbálja irányítani. Ebben a politikai munkáspártok nagy segítségére vannak. Az iparokhoz alkalmazkodva a társadalom fejlődik, de az iparosok figyelmen kívül hagyásával a társadalom gazdasági élete megbénul, következménye: Káosz és pusztulás. A modern forradalom feltétele: egy iparilag szervezett munkás osztály, mely tudatában van a társadalommal szembeni történeti hivatásának, mely ennek a betöltésére minden alkalmat megragad. A politikusoknak és politikai pártoknak e forradalomban helyük nincs. Az öntudatos ipari munkásságnak a legfőbb törekvése, hogy a mindennapi harcok mellett nevelje és előkészítse a még nem öntudatos társait a jövő^ társadalom szerkezetének építésére, a termelés technikai és gazdasági kezelésbe vételére. Röviden: az iparilag szervezett munkásság törekvése, hogy megvédje a társadalmat a gazdasági összeomlás veszedelmétől és hogy a jövő társadalom gazdasági alapját biztosítsa. E munkában se a szocialista, sem a kommunista pártok nem számítanak, mert ők kívülről és felülről akarják a társadalom gazdasági kérdését megoldani, mig az iparilag szervezett munkásság az iparokból kifelé és az alapból felírta: J. A. MacDonald. A Massachusetts állami munkaügyi hivatal jelentésében, néhai Caroll Wright közel öt oldalon tárgyalja a munkanélküliség okait. Ezek közt találhatók a következők: A női jogok megtagadása. Gyermekek gyámkodásait szolgáló törvények hiányosságai. Leányok jövő kötelességekre való oktatása. Szabad vasúti ieervek szokásban lévő kiutalása. Magas sürgönv dii. Dohány használata stb. Ezekhez a nevetséges megokolásokhoz még hozzá adhatjuk ugyanilyen logikával az Einstein teóriát, Génuai malacok szeliditését, hajak rövid hordását, Tea pót dóm hírhedtségét. és egyébb nevetséges, minden tudományt mellőző és a gyakorlati tényezők ffgyelmen kívül hagyását szolgáló hamis megokolásokat is. A munkaügyi hivatalokhoz benyújtott megokolások a gazdasági krízisekre vonatkozólag, nem jelentenek semmit, hacsak azt nem, hogy minden lehetetlenségnek vannak védelmezői. A munkanélküliség okainak felsorolása az állami munkaügyi hivatalok által, gyakran egyenlő, habár nem mindig szembetűnően — nevetséges. A napfoltok professzora istent okozta a munkanélküliségért. Több más iró pedig a másik teremtőt — a dolgozókat. Azt is mesélték nekünk, hogy sztrájkok a munkanélküliség előidézői. Tonnányi irás foglalkozott csak ezzel a témával egyedül. Nagyon kedvenc témája ez nemzet gazdászaink- nak, önön maguk félrevezetésére, vagy pedig mások tudatos megtévesztésére. Sztrájkok pedig nem okozhatnak munkanélküliséget. Tegyük fel például, hogy munkások sztrájkba lépnek egy olyan iparban, ahol rendszeresen munkaszünet van a nyári hónapokban — mint az erdészetben. Csak természetes, hogy nem lépnének sztrájkba olyankor, amidőn amúgy is munkaszünet áll be. Mondjuk tehát, hogy sztrájkba lépnek januárban. Munkaszünetben vannak két hónapig, vagyis helyzetük javításáért harcolnak. Azonban a helyzetet nem ismerők ezt akaratos munkanélküliségnek nevezik. Azonban a tényleges helyzet az, hogy amennyivel vissza maradt a munka a sztrájk idején annyival tovább tart a nyári idényben, mert hiszen ha rendelés van, akkor azt később is betöltik. De fennáll még az is, hogy ha az egész ipar nincsen sztrájkban, akkor az egyik helyről áthelyezik a munkát a másikra, ahol esetleg nincsen sztrájk és ott több munkás jutt alkalmazáshoz. Sztrájkkal a munkások csupán akaratukat nyilvánítják jobb megélhetésért és egyben két eshetőségből jelölik meg, hogy mikor legyenek munkanélküliV>A/WW>A/S/S/V%A^VW\A/W^/\^SA^/VN/V/S/WN/< felé épiti az uj társadalom rendszerét, mindaddig, mig a teljes gazdasági győzelmet és igy a teljes gazdasági szabadságot ki nem vivta. ek. Midőn pedig győzelmesen munkába térnek, bizonyára magasabb béreket és türhe- tőbb munkaviszonyokat biztosítanak a maguk részére. Ahol a munkások vesztenek, ott gyakorlatlanokkal helyettesítik őket. Gyakorlatlan munkásokból pedig többre van szükség, hogy képesek legyenek a gyakoroltak munka- mennyiségét elvégezni. Tehát a munkanélküliek soraiból többen munkához juthatnak. A munkanélküliség, ami sztrájkok következtében jöhet lét- ,re, csupán azokat érinti, akik amúgy is munkanélküliekké válnak az úgy nevezett lassú idényben. Azonban mint sztrájkok alkalmával szokás, helyüket szkebekkel igyekeznek betölteni a munkanélküliek állandó táborából, tehát semmi esetre sem emelkedett a sztrájk következtében a munkanélküliek száma. Ha volna az Egyesült Államokban vagy Canadában olyan ipar, ahol a munkásokat szünet nélkül foglalkoztatnák egész éven át és sztrájk esetén helyettesíteni nem lehetne, mert nincsennek munkanélküliek, akkor még mondhatnák a rossz májuak, hogy a munkások maguk a munka- nélküliség felidézői. A tény azonban az, hogy a munkanélküliek tábora milliókra növekedett és állandósult, ami teljesen megcáfolja azon állítást, hogy sztrájkok munkanélküliséget idéznek fel. Munkanélküliség következményei. E sorok olvasói között kevesen vannak, ha vannak egyáltalán, akik ne ismernék a munkanélküliség következményeit. Mindannyian tudjuk, hogy munkanélkül nem jutunk kellő és elegendő táplálékhoz, rendes ruházkodást nem engedhetünk meg magunknak, megfelelő hajlékunk nincsen és ehhez még csatlakozik a rettenetes gond. Mindezen hiányoknak aztán súlyosabb következményei a járványos és egyébb elkerülhető betegségek látogatása, elhalálozások idő előtt stb. Statisztikailag ismert és bebizonyított tény az, hogy megbetegedések és elhalálozások olyan korban sújtják a dolgozókat amikor a henyélők legszebb életük deljén vannak. Amazoknak van miből testi és szellemi épségük , gondozására és nem kell rettegniük, hogy az orvos és orvosságra ha nem jut, nyomorultul pusztulnak el. Még pénzben mérve is óriási (Folytatás a 7-ik oldalon)
