Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)

1933-03-04 / 729. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1933 március 4. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2 TO One Year ..................... $2.00 Félévre ......................... 1.«. 0 Six Months ................ 1.00 Egyes szám ára .......... 5e Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS__________OF THE WORLD Gépek az ember helyet Fenyeget-e az a veszély, hogy az automatikus gépek fel­váltják az emberi munkaerőt az iparban? • A tudósok és technológusok rámutattak, hogy a kilowat órák mint helyettesítik az emberi órákat a termelés nyilván­tartási iveken és azt állítják, hogy a jövőben még nagyobb mértékben fog ez történni, melynek bizonyítására készen áll­nak. Számításaik egyrésze már nyilvánosságra került, azonban eddig válaszolatlanul maradt. A munkásságnak nem feltétlen szükséges a statisztika bámulatra méltó számadataival bizo­nyítani, hogy a modern gépek, mint fosztják meg őket a mun­kaalkalmaktól. Ezen tény bizonyítéka kézenfekvő. A tapasz­talat — a keserű tapasztalat — győzött meg bennünket arról, hogy ez valóság és az ellenkezőjének állítása valótlanság. A munkásság az összes iparokban, a földmiveléstől a bányák, vas­utak, cigaretta készítők és telefon kezelőkig nem szorulnak an­nak bizonyítására, hogy újabb gépek beállítása munkásokat dob az utcára. Csak a nemzetgazdászoknak van kételyük ez­iránt, azonban az összes ekonomisták annyira hitelvesztettek, hogy sem kételyeiket sem pedig ajánlataikat senkisem veszi komolyan. A technológusok, éppen úgy mint a munkások, hivatásuk­nál fogva közvetlen összeköttetésbe vannak az iparokkal és igy hivatottabbak a tények megállapítására, mint az ekono­misták. És a technológusok azok, akik a helyzet tüzetes anali­zálása után számokkal jönnek elő. Ha ezek a számok csak félig tartalmazzák az igazságot, még az esetben is elég komoly a helyzet. Több millió közülünk akik ma munkanélkül vagyunk, soha többé nem juthat munkához és talán még a gyermekeink sem. A munkanélküliség, mellyel ma állunk szembe, különbözik minden előbbi munkanélküliségtől. Szélesebb körű, idültebb és pusztitóbb. Nem idényszerü, nem csak egyes foglalkozási ága­kat érint és nem psychológiai. Ez az igazi, melyet úgy nevez­nek, hogy “technológiai munkanélküliség” és sem az ekono­misták, sem a filozófusok, sem pedig a politikusok nem talál­nak megoldást. Ez az egyik oka, hogy annyira hitelt vesztet­tek. És ez egy jó ok a munkásságnak, ha élni akar, hogy ta­nuljon és megértésre a fennálló helyzetet és aztán, mint a leg­jobban szenvedők, vegyék a saját kezükbe a dolgok intézését. Vagy ezt teszik, vagy pedig a szenvedések áradatát fogják át­élni úgy a jelen, valamint a későbbi, méreteiben sokkal nagyobb kríziseknek. Mivel az emberiségnek oly nagy hányadát és oly nagy ki­terjedésben érinti, a technológiai munkanélküliség a legfon­tosabb probléma, mellyel az embersiség valaha is szembe állt. Ezen problémának megoldásától nemcsak a folyton növekvő munkanélküli seregnek a sorsa függ, hanem a jövője a szerve­zett társadalomnak. A gépek kihívására valamely módon válaszolnunk kell. Ha valaki a szemét behunyta az nem segít, sem el nem hárítja, a hazugság sem segit és az sem ha fütyülünk, hogy a bátor­ságot fenntartsuk. És professzionális “éljenzők” kórusának sivitó és hipokrata ordítása csak súlyosbítja a sérelmeket. Ezen lárma inkább konfúziót teremt, ahelyett, hogy a tisztán­látást eredményezné és megakadályoz minden ésszerű meg­oldást. Fenyeget-e tehát a veszély, hogy az automatikus gépek felváltják az emberi munkaerőt az iparokban? Amikor a munkanélküliség a fantasztikus magasságba nyúlik és a világ lakosságának mind nagyobb része az éhség, nyomor és nincstelenséggel áll szembe, a világ megrettenve áll ezen aggasztó kérdés előtt. TECHNOLÓGIAI MUNKANÉLKÜLISÉG. Egy bizonyos, hogy mielőtt a gépek bevonultak a terme­lésbe, a munkanélküliség nem hallott és nem álmodott valami völt. A gép és a munkanélküliség egy időben jelentek meg a világ eseményeinek színpadán. Azóta elválaszthatatlan szövet­ségesek. Ami még figyelemre méltóbb, hogy együtt haladnak, egyetlen irányba — az emberi órák teljes felváltására az ipa­rokban, a kilowat órákkal. to Az ipari forradalom korábbi éveiben, amikor a gyorsított termelés még nem fejlődött az ipar művészetévé, ez a folya­mat természetesen nem volt oly feltűnő. Azonban az uj talál­mányokkal és minden uj “munkamegtakaritó” eszköz beállítá­sával az emberi munkaerő és szakképzettség, mind nagyobb mértékben vált feleslegessé. Figyelemre méltó, hogy a polgár­háború előtt Amerika népe túlnyomó részben földmivelő volt. A gépek bevonulása az iparokba és mezőgazdaságba aztán, kezdte kiszorítani az emberi munkaerőt. A gép felváltotta az embert és megsokszorozta a termelést. Ez alatt az idő alatt és egész a jelenig más terjeszkedő iparok, mint a fa feldolgozó és épület ipar ellensúlyozta a munkanélküliséget. így folyt ez amig a rádió és automobil ipar képes volt foglalkoztatni azon munkásokat, akiket más iparokból már a gépek kiszorítottak. De ennek is a végére értünk. A tömegtermelési folyamat au­tomatikussá vált és az emberi munkaerő feleslegessé. Uj fog­lalkozási ágak nem nyíltak, ahol a gép által felváltott munká­sok elhelyezkedhessenek. A lehetőség utjának kapuja végre és beláthatatlan időre bezárultak azok előtt, akik arra voltak kár­hoztatva, hogy munkaerejüket bocsássák áruba, hogy élhesse­nek. A technológiai munkanélküliség, mint a modern kornak állandó kifejezője a színre lépett. Az érdeklődőkhöz! CAMINO, CAL. — Amint látjuk és napról-napra jobban is érezzük, a jelen helyzetet, amely hova tovább gondolko­dóba ejti még az oly elemeket is, akik a legmélyebben át­vannak hatva a beléjük plán­tált polgári felfogással. Bárhol alkalma nyílik egy IWW-istának, ezen elemekkel nem kell szóba bocsátkozni. És ők figyelnek, hallgatnak. Még némelyek kérdéseket intéznek a vele szemben állóhoz. A kér­dezett örömmel, tőle telhető­én megmagyarázza, a legrövi­debb utat, amely kivezeti ezen vállságos helyzetből.. Persze a válasz csak is az lehet, hogy szervezkedj, és szervezkedj úgy, ahogy a mai modern berendezkedés azt meg­kívánja. Pedig^ a mai ipari be­rendezkedés modern, és mo­dern ipari szervezet képes csak vele lépést tartani. Tehát nekünk bérmunkások­nak ipari szervezkedésre van szükségünk mert csakis igy, érhetjük el azt a rég várt pil- lanatott, amikor felemelt fővel vígan járhatunk ezen a nagy sártekén, ahol és amikor min­den termelő a terméke teljes gyümölcsét élvezi. De ennek az eléréséhez és megvalósulásához, aktivitásra van szükség. Minden bérmun­kásnak szervezkedésére. És mi­ért van minden bérmunkásra szükség ezen cél eléréséhez ? Mert ez valamennyinek közös érdeke és közös érdekünket csakis közös erővel valósíthat­juk meg. Mert a kivívott ered­ményt is közösen élvezzük. Ahogy ezt az IWW már 27 éven keresztül hirdeti a bér­munkásoknak. Tehát az alka­lom meg van a tanulásra, az IWW a Bérmunkáson keresz­tül, megadja az alkalmat ezen nemes eszme felismerésére. Ol­vasd a Bérmunkást! Sajátidsd el az eszmét. Terjeszd és le­gyél a munkás hadseregnek egy harcossá, ne pedig a tő­kés rendszer szekértolója. A. P. Előadás és Tánc lesz Detroitban most szomba­ton, március 4-én, este 8 órai kezdettel az IWW Hallban, 3747 Woodward-on. Belépő dij csak 25 cent, amely hogy egy kellemes es­télyt nyújt módot ad arra, hogy tovább végezhessük a detroiti munkások között az IWW tanítását -és a szervezés munkáját. A Bérmunkás minden olva­sóját és azok barátait ezúton is meghívjuk ezen estélyre. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegítik, hogy bérhar­cok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrend­szerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom kertéin belül.

Next

/
Thumbnails
Contents