Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)

1933-03-04 / 729. szám

1933 március 4.s BÉRMUNKÁS 3 oldal Mit mondanak a “Technokraták”? J. HORVÁTH, (Cleveland, 0.) fordítása. NYERS ANYAG Raktáron levő nyers anya­gunk elégséges ahoz, hogy a végtelenségig lelassítsa a fel­épülést. Van elég rezünk ké­zen annyi, hogy két évig bá­nyászni nem szükséges. Van gyapotunk annyi, hogy a jö­vő évre egy akernyi terület beültetésére se volna szükség. A gummi fogyasztás alacso­nyabb mint tiz évvel ezelőtt bármikor volt, jelenleg van belőle annyi, hogy a keresletet 15 hónapig kielégítheti. Pár évvel ezelőtt 68 millió tonna vas ércet szállítottunk a nagy tavakon, ebben az év­ben 3 milliót szállítottunk és van annyi készenlétben, hogy egy évig vagy tovább is elég­séges. A helyzet szélsőségesen ko­moly, de gazdászaink, prófé­táink, választott vezéreink még mindig a vágyak teljesü­lésének reményében kéj elég­nek, gondolják, hogy imitt amott kifoltozva elodázzák a a megoldásra váró kérdést, egynek sincs bátorsága lete- perni a valódi problémát. A Technocrácia nem állítja, hogy a jelen lefelé való csu- szamlást meg állítani nem le­het. Az infláció, mellyel nagy mennyiségű vásárló erőt lehet­ne befecskendezni az üzleti fo­lyamatba, természetesen ered­ményezne némi felfelé való lendülést, ha a vásárlást inge­relni lehetne minden vonalon, de ennek az adagnak szükség- szerüleg nagynak kellene, hogy legyen. A nyomasztó helyzet túl hosszan tartó ahoz, hogy egy kicsi adag használjon. Csak egy rövid életű jólétet az egészben amit remélhetünk, és amit követne egy éles mély billenés lefelé. Nem szabad elfelejteni, hogy a lefelé való billenés a jelen nyomasztó helyzetben négy­szerié nagyobb mint a törté­nelem bármelyik más krízisé­be volt. Ez nem egyszerű üz­leti pangás. A Technocrácia azt tartja, hogy Amerika egy korszak zárlatához érkezett és aminek a tényleges bezárása annak az időnek a hosszától füg, amit a mesterséges inger­lést okozó befecskendezés ké­pes kitolni. Az idő rövid, a felismerés napja minden hét­tel közelebb jut. De vissza tér­ve az első feltevéshez kérdez­hetjük, hogy miért van Ame­rika egy korszak végén? Elő­ször is a legnagyobb fontos­ság tanulmányozás alá venni, hogy mitörtént az erő fogyasz­tás utján. 1800-ig amióta az ember ezt a földet lakta egy hosszú korszakon keresztül, egy szi­lárd társadalmi helyzet léte­zett, melyben a munka min­den fajtája az ember erejére volt korlátozva. Az ember volt az egyedüli gép. Jött a gőz­gép, később a villamosság, hogy meg szaporítsa az ember munka képességét. A Tech­nocrats azt állítják, hogy a modern turbinák 300.000 ló­erő képességgel, a nap hu­szonnégy órájában 9 millió ember erejének megfelelő erő­fordulatot tesz meg. Amerika ez időszerint fel van szerelve egy billió beállított indító lóerővel. Ha ezt az erőt műkö­désbe hoznánk megfelelőleg a tartalmához, annyi munkát tudnánk vele elvégezni, ameny- nyihez az eredeti munkaerő­vel végezve az egész emberi­ség számának ötszörösére vol­na szükség. A termelési ké­pességünk minden vonalon az egeket karcolja, amig az em­ber ideje, egy termék egység­nél és az összes emberi idő egy adott iparnál állandóan esik, addig ma képesek vagyunk többet termelni, mint valaha. És mert a gépek ezt a mun­kát végezni bírják, igy nem tudjuk elhelyezni 50 százalé­kát tizennégy millió munka- nélküli munkásnak még ak­kor sem ha a gyárak az 1929 év termelési gyorsaságával működnek. A jelen lefelé va­ló csúszással 1934-ig a mun­kanélküliek száma meg fogja haladni a 20 milliót, minden más egyébb zavar nélkül is. Amig a foglalkoztatottak száma kevesbedik addig az adóságunk emelkedik mind magasabbra, meghaladva a 218 billiót amiért a felelősséget a jövendőre próbáljuk hárítani. Minden azt bizonyítja, hogy áru rendszerünk morzsolódik. Addig minden elég tűrhetően irányult amig az ember a szi­lárd társadalmi helyzetnek volt képezője, és egyforma megszokás után szolgálta azt, egészen a 130 év előtt bekö­szöntőt erő civilizációig. Ma már biztos, hogy a tech­nológiának az áru rend­szerrel való ütközete, érvény­telenítette az összes részvé­nyek, kötvények, bankbetétek, biztosítékok, betáblázások és az árurendszer más egyébb fügvényének jövőjét. Az IWW elpusztíthatatlan Az Industrial Workers of the World, a kapitalizmus leg­hatalmasabb ellenfele, mert a felszínen levő hangulatokban nyilvánul meg, nem gyökér nélküli puhány, amelyet a tár­sadalmi és politikai élet szele tetszés szerinti irányba terel­het, hanem a proletáriátusnak legtisztább és legközvetlenebb, megtestesült tiltakozása a ki­zsákmányoló rendszer ellené­ben. Gyökerei belenyúlnak a társadalom gazdasági alapjáé­nak legmélyebb rétegeibe. Szer­kezete azonos a gazdasági életnek, a termelésnek formá­jával. Nem a szerint alakul, hogy kinek mi a politikai nézete, vallási felfogása, avagy erköl­csi érzéke. Hanem azon mód szerint kell életre, hogy kinek mi a gazdasági funkciója a termelésben. A bérmunkást a termelésben, az IWW össze­forrasztja megszervezi, éppen olyan formában, mint amilyen formában a kapitalizmus a termelésben felsorakoztatja a bérmunkásokat a kizsákmányo­lás érdekében. Mint minden idők társadal­mi rendszere a kapitalista tár­sadalmi rendszer is a gazda­sági viszonyokból nyeri for­máját, tartalmát és életét. Nem a társadalomban ural­kodó nézet a mérvadó. Nem az jön számításba a fejlődés törvényszerűsége előtt, hogy az emberek külön-külön vagy csoportonként milyen né­zetet vallanak: hogy mi a vé­leményük az őket körülvevő dolgokról, legyen az akár tár­sadalmi, akár gazdasági kér­dés. A modern munkásmozga­lom a társadalmi egyenlőtlen­ség megszüntetése érdekében folyó harc. Ami egyet jelent az embe­rek egymáshoz való viszonyá­nak megváltoztatásával. De ezt a viszonyt nem kezd­hetjük azáltal, hogy az egy­máshoz való viszonyunknak gazdasági törvényszerűség és gazdasági viszonyok által meg­szabott kereteit itt-ott kitör­jük. Forradalmi program-e a kisgazdák megmentése? Ezzel a napirendel hirdettek az elmúlt szombat estére nép- gyülést Cleveland west sidei munkástársaink és párnapos agitáció dacára az Általános Munkás Dalárda nagyterme megtelt hallgatósággal akik előtt Wiener Andor munkás­társ másfél órás előadás ke­retében fejtette ki, hogy mi­ért nem lehet programja a kis­gazdák vagy háztulajdonosok megmentése a munkás mozga­lomnak. Ismertette a tőke és a pénzvilág különleges helyze­tét és nagyszerű összehasonlí­tásokkal illusztrálta a meg­mentés lehetetlenségét. A hallgatóság minden tag­ja megérthette, hogy azok, akik mégis azt hirdetik, hogy ezeknek a proletároknak éle­tük keresményét, a házukat vagy telküket, amelyek a fel­hozott bizonyítékok alapján jégre lett építve, amely a tél dacára is erősen olvad a ház és telek alatt, megmentik, tu­datosan hazudnak és csak ön­maguk eltartására használják ki az emberek hiszékenységét. Ismerteti az IWW célját és programját, amely az egyedü­li eszközt mutatja a munká­soknak arra, hogy MINDEN­KINEK meglegyen a kívánt otthona és jóléte. Ennek a meg­szerzése a munkások milliói­nak a szervezkedésén alapszik. Hogy ez mielőbb megvalósul­hasson felhívja a hallgatósá­got arra, hogy csatlakozzék az Nem változtathatjuk meg társadalmi helyzetünket azál­tal sem, ha hangosan beszé­lünk s a kapitalizmust min­denféle gúnynévvel illetjük, vagy ha betyárosan káromkod­va öklünkéi fenyegetjük meg. Yericho falai összeomlottak a harsonák hangjára, de a ka­pitalizmus acélvára nem fog összeomlani a munkásoknak a jótékonycélu intézmények ost­romlására és éhségmarsok, vá­rosháza előtti tüntetések ká­romló szavára: Szervezett erő kell-hozzá. A társadalmi egyenlőséget megteremteni nem lehet tehát azzal, hogy az emberek egy­máshoz való viszonyát szabá­lyozzuk, vagyis azáltal, hogy a társadalmi viszonyokat ja­vítsuk, foltozgatjuk. Hanem csupán egy mód van erre: a gazdasági rendszer megváltoztatása. Mert az emberek társadal­mi helyzetét és viszonyát gaz­dasági létük szabja meg. A gazdasági viszonyok meg­változtatása a mai ipari ter­melés korszakában csak ipari szervezetek által lehet. Az IWW ezt az alapvető munkát végzi. Lépésről-lépésre való kitartó munka mellett szerzi meg az ipari ellenőrzést. S amilyen mértékben ellenőrzésé­be veszi az iparokat, olyan mértékben szűnik meg a ka­pitalista osztály hatalma. Az IWW nem kerget délibá­bot nem ül fel hangulatnak. Senki és semmi sem térítheti el ama elhatározásától, hogy az ipari szervezkedés erejével kihúzza a kapitalizmus alól a talajt. Az IWW nem akar véron­tást, nem akar lázadást, nem akar erőszakot. Az IWW ipari szervezkedést akar, ipari for­radalom utján ipari demok­ráciát. Csupán az ipari, a gaz­dasági egyenlőség teremti meg a társadalmi egyenlőséget. Az IWW benne van a termelésben, az iparokban. Ha elpusztítani akarnák magát a termelést kellene elsöpörni. Ezért elpusz­títhatatlan az IWW. IWW-hoz, hogy legyen annak szerves tagja. Az alakulóban levő west si­dei csoport egy uj taggal sza­porodott ezen gyűlés alkalmá­val is. Novák mtárs felszólítására, aki a gyűlést is vezette a je­lenlevők $6.70 centet adtak össze a szervezési költségekre. Tudósító. ..1929-ben 8 millió 742 ezer 761 bérrabszolga, 11 billió 521 millió 631 ezer 54 dollár bér fejében termelt 69 billió 471 millió 515 ezer 929 dollár ér­tékű árut. Csodálatos-e ha a további termelés már abban az esztendőben összeroppant. A géprendszer fejlődése csodákat müvei. A legnagyobb csoda a munkásosztály éhhalál szem­beni közömbössége.

Next

/
Thumbnails
Contents