Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)

1933-01-28 / 724. szám

1933 január 28. BÉRMUNKÁS 3 oldal Mit mondanak a “Technokraták”? J. HORVÁTH, (Cleveland, 0.) fordítása. Forradalmi megállapítások “Az ember elérkezett az idő szabadon való élvezésé-ért foly­tatott küzdelmének hosszú kor­szakán ahoz a határ jelhez, ahol ez már nemcsak lehetsé­ges, hanem valószínű is.” Ezt a megállapítást nem el- mészek tették, hanem mérnö­kök és a jelentőségét ezen megállapításnak messze menő- leg fbkozza az a tény, hogy oly országnak különleges szín­vonalát töri meg, mely 122 millió lakossal rendelkezik, — mondja W. W. Parrish a “Technokrácia’ elméletének az egyik lelkes ismertetője. Azzal a technikai képesség­gel, amit ebben az országban már ismerünk, a 25 és 45 év korhatárok között élő embe­rek évi 660 órai munkája mel­lett mindenki számára bizto­síthatunk tízszer oly magas életszínvonalat, mint amilyet 1929-ben az átlagos jövede­lemmel meg vehettünk volna. Hallottunk már öt napos munkahétről, hatórás munka napról, de a ravasz szer­vezetet alkotó mérnökök meg­dönthetetlen tényekkel bizo­összetartásnak, előbb utóbb el­buknak, nem azért, mert nem jó Unionisták, hanem mert a jól szervezett kapitalizmussal, a harcot felvenni, széttagolt kis szakszervezeti lokálokkal, még elképzelni is lehetettlenség nemhogy megnyerjék azt. Ahoz, hogy a munkások a harcot felvehessék a szervezett kapitalizmussal, mint osztály kell, hogy szervezkedjen az iWW-ba, az uralkodó osztály ellen és csakis igy és nem lo­kálisan javíthat a helyzetén. McKINLEYVILLE, W. Va. Az itteni bányánál, melyet bérlők tartják a kezeikben, bérlevágást eszközöltek a na­pokban tonnánként 35 centről, 28 centre, ladolóknak és a töb­bi munkásoknak is ehez viszo­nyítva. A legérdekesebb a bérlevá­gással kapcsolatban az, hogy a környék munkanélkül levő bányászai megneszelve a dol­got, azt hitték, hogy az itteni 150—200 bányász sztrájkba lép. S igy ők mint sztrájktö­rők munkához jutnak, seregé­vel jöttek a bányához, a bánya 2—3 napokat dolgozik, a mun­kásoknak a Compánia Store- ban kell vásárolni, de a Store csak akkor van nyitva amikor a bánya dolgozik, mivel keres­ni nem lehet, a munkásoknak úgy sincs miért vásárolni. Amit megkeresnek azt akkor nap kiveszik Skripnek neve­zett Compánia pénzben és rög­tön le is vásárolják. Az itteni bányászok valami csoda dolog­ra várnak, ami őket megszaba­dítja ebből a helyzetből. Szervezkedj bányász ne várj csoda történésre. N. J. nyitják, hogy négy nap egy héten, négy óra naponta elég­séges ahhoz, hogy soha nem élt magas életszínvonalat ér­jen el az ember Amerikába. Ezt még nem lehetet volna meg csinálni tiz évvel ezelőtt. 50 évvel ezelőtt pedig még csak fantasztikus álomként hatott volna egy ilyen idéál. De civilizációnk gépesítésében történt borzalmas rohanás, és az a roppant nagy növekedés az erő termelésben, — ami az utolsó 30 évben 8,766,000-szeT növelte meg az embernek az­előtt csak 1 tized lóerőt ké­pezte erejét — az emberi társa­dalmat egy befejezett kor vé­géhez juttatta. Most már csak egyre van szükség, annak a kérdésnek a megoldására, hogy abból a rop­pant erőből, hogy tudnánk megszerezni annyit, amennyi szükséges ahoz, hogy az em­beriséget átnyomhassuk a jö­vő uj világba. Erre még job-' bat nem találtak ki mint a szervezkedés. Rakjuk össze azt az erőt amivel rendelkezünk mi, akik a javakból oly keve­set kapunk, hiszen csak egy vacak rossz világot veszítünk, aminek helyébe egy szépet és jót nyerhetünk. Az erő növekedés okozta hatások. A technológia fejlődésében elérkezett ahoz a ponthoz, amikor hozzávetőlegesen ke­vés gép elbír látni rengeteg embert szükséglettel és egy­ben könnyen túltermelést is hoz létre. A második feltevés nagyon nevetségesnek tűnik fel, amikor elismeri, hogy az ember termelő képességének időegysége, és a munka költsé­gének egysége az esésben, kü­lönösen az utolsó évtizedben megközelítette a nullát. Ahogy már ismertettük. — Acélgyár­tó telepeink működésében úgy tűnik fel, mintha a művelet emberek nélkül folyna. És sok hasonló példa van arra, hogy nagy gyártelepeink csak kevés ember irányításával az irány­keréknél, működésben hozha­tók volnának, amikor volna elég kereslet azok üzembe tar­tásához. Mindennek ellenére vannak demagógok, akik ar­ról beszélnek, hogy a normá­lis idők vissza térnek és hogy munkásainkat , vissza állíthat­juk a munkába. Ami történt, az egyszerűen nem egyébb, mint egy borzal­mas gyorsasággal végbement rohanás a kézi szerszám kor­szakán keresztül a technoló­giai gépezetben. A két évti­zed előtti gép kézi szerszám volt, segítette az embert mun­kájában, de ahol az ember mint irányitó szerepel. A tech­nikai gépezet teljesen helyet­tesíti az embert, — elvégzi az összes munkát helyette — egy-két emberrel az irány ke­réknél. Negyven évvel ezelőtt még kérdést váltott ki, ha al­kalom adtán egy kellemetlen emberi munkát elvégezni al­kalmas gépet betudtunk állí­tani. Ma már a tizennégy mil­lió munkanélküli munkások fe­lét sem tudnánk az iparokban elhelyezni, még a termelés vi­rág korát jellemző 1929 évhez hasonló fellendüléssel sem. A jelen termelési képessé­gek fokozatával, ha arra alka­lom kínálkozna a szükséges javak kitermelésével, csak csa­lódásba jutnánk, mivel egy nem várt rövid idő elteltével ismét a túltermelés stádiumá­ba esnénk és csak a zavar vol­na nagyobb. Ehez még hozzá adhatjuk azon tényt, hogy gyá­ri felszereléseinknek legna­gyobb része elhasznált, készen arra, hogy sokkal megfelelőb­bekkel pótolják helyüket. Szé­leskörű kísérletezések történ­nek arra, hogy embereket he­lyezzünk oda ahol nincs mit tenni és oda, ahol a gép sok­kal eredményesebben végezné a munkát. Azon nem gondol­kozik senki, hogy a gépeket engedjük dolgozni az emberek helyet, őket pedig pihenni hagyjuk, a gépnek, mint az ember rabszolgájának munká­ján. Ha akarjátok tudni, hogy mily messzire jutottunk a tech­nika fejlődésében, gondoljatok csak arra, hogy száz téglagyá­ri munkás egy modern tégla gyárban folytonos munkálko­dással ki tudná termelni az (P) Erre a kérdésre akarok válaszolni, amikor milliók éheznek és nyomorognak, éhe­sen, lerongyolódva támolyogva járják végik az utcákat, egy gondolattól gyötörve, önma- guktól kérdezik. Mi lesz holnap ? És mi az­után ... ? Gyávaság vesz rajtuk erőt, félnek a holnaptól! Félnek ön- maguktól! Pedig a nyomasztó gazdasá­gi helyzet tart tovább — de nem csak, hogy tart tovább. — Hanem mindennap rosszabb és elrettentőbb lesz. Napról- napra szaporodnak az éhezők! A lerongyolódottak száma szemlátomást szaporodik. A büszke munkásból alamizsnát kérő koldus lett! Sóvárgó szemekkel pillanta­nak az üzletek kirakataiba. Szeretnének lakmározni az ott felhalmozott élelmiszerekből: De nincs módjuk hozzá mert nincsen rávaló pénzük! Ki hitte volna, hogy az em­berek ennyire tudnak sülyed- ni? Nem lehet eisern gondolni, hogy az emberiség mily gyá­va akkor, mikor önmagát kell hogy megvédelmezze: Milliók és milliók áltak csatasorba a világháborúba, a “haza” vé­delmére, állig felfegyverkezve, és most, mikor a kenyérért a megélhetésért kellene harcol­ni, gyáván meghunyászkod­nak ! Alamizsnát kérő koldu­sokká sülyedtek! Miért van ez igy ? Azért, mert a munkásosztály nem akart sohasm tanulni, nem akart sohasem szervezkedni! És most kell azután meginni ország tégla szükségletét. Ha­sonlítsd ezt a többi iparhoz és bepillantást nyertél abba, hogy hol vagyunk ma. Egy ember ma a vastermelésnél egy óra alatt többre képes, mint a mennyit 650 óra alatt tudott 50 évvel ezelőtt elvégezni. A földművelésben egy ember ma többre képes egy óra alatt, mint amennyit 184Q-ben 3000 óra alatt tudott csak megmű­velni. Még feltűnőbb példája ennek egy milwaukee-i gyár teljesítő képessége, melynek napi termelése tiz ezer autó­váz és 34 mértföld vascső gyár­tás 208 ember foglalkoztatása mellett. És egy ember, aki egy kontrol gépen kocsikázva vag- gonokba rakja az összes ter­melést. A gép az ember által már 1800 előttől fogva van haszná­latban — de a géptechnika — a haladott mértan alkalmazása kevesebb mint két évtized alatt megy végbe. A gép ki­szorította a kézimunkát a- tech­nika pedig helyettesítette a kézzel irányított gépet, egy­két, vagy három automatával, egy adott műhelyben. Az első automata műhely megjelent 1915-ben és azóta a haladás a hatékonyságban minden vo­nalon oly gyors volt, hogy még csak meg sem kezdhettük felismerni szélsőségessen ko­moly helyzetünket. (folytatjuk.) a nemtörődömség keserű le­vét! Még nem késő, csak értsük meg egymást; mert csak gyá­váknak és tudatlanoknak kell, hogy szenvedjenek. Az értel­mes és osztálytudatos tömeg tudja mit kell tennie! Szervezkedni az élet javai­nak megszerzésére. Ezt teszi az IWW. Tanítja és szervezi a munkából kitagadottakat a munkán kizsákmányolt és meggyalázott munkásokat. Az élni akarok harcát vív­ja! Ti kizsákmányolt dolgozók! Ti kitagadott éhező és ron­gyokba járó munkanélküliek! Akartok-e élni jólétben és bol­dogságban? Erre válaszolja­tok! Ha igen, hát ne várakoz­zatok. A cselekvés ideje itt van. Ne legyetek gyáva, meg­alázkodó koldusok, hanem ta­nuljatok, szervezkedjetek, hogy harcolhassunk egy jobb tár­sadalomért. Amelyben nem lesz éhség és nyomor. Ez van az IWW zászlajára írva: “nem lehet béke mind addig, amíg éhség és nélkülö­zés található a dolgozó embe­rek milliói között.” Az oztályharc riadóját már régen megfujtuk. Csak most toborozzuk az osztályharc ka­tonáit az IWW által megszer­vezett. One Big Unionba. “E harcnak folyni kell mindaddig amig a bérrend­szert meg nem szüntessük.” Csak a gyávák és tudatla­nok maradhatnak távol az IWW-tól ebben a harcban, amely az emberiség teljes fel­szabadításáért folyik az Ipari köztársaságért. Kik maradnak távol az IWW-tól?

Next

/
Thumbnails
Contents