Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-06-24 / 745. szám
1933 junius 24. BÉRMUNKÁS 5 oldal Ml A KÖZVÉLEMÉNY? Azt állítani, hogy “a jelen uralkodó osztály hatalma a közvéleményen alapszik” szerintem nem jelent mást, mint üres szócséplést. Sokszor hallottuk azon nem alaptalan megjegyzést, mely szerint “aki bírja a megélhetésemhez szükséges eszközöket, az bír engemet is.” Amint tudjuk az össznépe- ségnek csak egy aránylag nagyon kicsiny százaléka bírja azon eszközöket, amelyekre az emberi nemnek szüksége van ahoz, hogy életszükségleteit „ előállíthassa. A nép azon része, amely nem birtokosa a termelési eszközöknek, szükségszerü- leg szolgája kell, hogy legyen azoknak, kik azokat bírják. A tulaj donbirás nemcsak használati és élvezeti jogot biztosit a tulajdonnal biró egyén vagy csoportnak, de arra is feljogosítja — és pedig ez a fontosabb, — hogy másoktól a használat és élvezet jogát megvonhassák. A modern ember mun- kaerjét a gép segítségével és a természeti erőkkel összmükö- désbe hozva teremti meg a megélhetését. Hogy egyáltalán élhessen kell, hogy a gépekhez és a természeti erőkhöz hozzáférhessen. A természeti erők, mint például a vizierő, ásványok, a föld és a gépek — amelyekkel e természeti kincseket az ember kiaknázhatja — azonban az emberi nem egy aránylag kis csoportjának a tulajdonát képezi, kit általánosan kapitalistáknak ismerünk. Az emberi nem nagy többségének, hogy élhessen, ezen kisebbséghez vagy azok ügynökeihez kell jönniök s azokkal kell alkudozniok a feltételek felett, amelyek alapján a kisebbség hajlandó nekik megengedni, hogy termelhessenek s a munkájok gyümölcsét élvezhessék. A termelés eszközeinek tulajdonosai a feltételeikben rendszerint tulkövetelők és a szerződőiéitől megkövetelik, hogy a termelésben teljes és szellemi képességével vegyen részt, a munkaterméket teljes egészében szolgáltassa be a tulajdonosnak, naponta egy előre meghatározott időt dolgozon, amiért azomban fizetést csak a munkatermék beszolgáltatása után kapha. Ezek a feltételek vonatkoznak a társadalom mindazon tagjaira, akik nem rendelkeznek azon termelési eszközök felett, melyek az életszükségletek előállításához szükségesek. Közönséges napszámosok, mechanikusok, farmerek, írnokok, tanítók, professzorok, kis burzso- ák, papok, gyárigazgatók, bírók, protituáltak, hamis tanuk és igy tovább le az egész vonalon, mind-mind egy és ugyanazon feltételeket kényszerülnek elfogadni: mindannyi- uknak el kell adniok szellemi vagy fizikai erejüket. Az egész rendszer az embernek ember által való kizsákmányolásán, a vagyontermelésen alapszik. Min alapszik a magántulajdon? Visszamenve az írott történelembe, sehol nem találunk korszakot, amely alatt a föld ne lett volna magántulajdon valamilyen formában. De a fehér népfajnál kevésb- bé előrehaladott népek múltját tanulmányozva, elég bizonyítékát találhatunk arra nézve, hogy volt idő, amikor az emberi nem között a magán- tulajdonnak még a fogalma is ismeretlen volt. Történelmet nem is Írhattak addig, amig az embereknek arra idejök nem volt: amig azon kérdést meg nem fejthették, hogy miként élhet egyik ember a másiknak munkája által: s ez csak akkor kezdődött, amikor a termelési eszközöket egyesek kisajátították és lehetetlenné tették embertársaiknak azt, hogy megélhetésüket megteremthessék anélkül, hogy ő rajtuk élősköd- hessenek. Abban az időben, amikor az amerikai települők a nyugat felé vették utjokat és az Egyesült Államok ügynökei azt követték, hogy az indián törzsek adják fel az általuk tartott területeket, az idiánok a következőket mondották. Nincs jogunk nektek a földet átadni, mert az a Nagy Szellem (isten)-nek a tulajdona és nem a mienk. Az idiánok tiltakozását persze nem vették figyelembe. A földeket, a melyek évszázadok óta az indiánok tulajdonát képezték, egyszerűen erőszakkal elvették tőlük. E földrablásban a francia, angol, spanyol és holland kormányok egyaránt részesek voltak s a rablott földek részben forradalmak utján, részben pedig megvásárlás által az Egyesült Államok kormányának a birtokába kerültek. Ma azonban, alig másfél századdal később ugyanezek a földek mind egynéhány magántulajdonos kezeiben vannak. Az amerikai nép elterjedt az ország minden részében és meghonosította a magántulajdont, amit sok esetben fegyveres erőszak alkalmazásával volt csak képes keresztül vinni. Amerika népe azonban szintén elvesztette uralmát a föld felett és a gazdasági fejlődési folyamat azt egy elenyésző csekély rész kivételével a nagytőke és a bankok birtokába juttatta. Európa bevándorlóinak túlnyomó része azon szándékkal jött ebbe az országba, hogy olcsón földhöz jutva, megalapozhatja jövőjét. Jöttek sokan, földhöz is jutottak, sokan meggazdagodtak, a magántulajdon rendszerét jónak találták és meghonosították. Ezekkel a földéhes tömegekkel jöttek azonban mások is, olyanok akik előre látták már azt az időt, amikor a föld nem lesz többé oly könnyen hozzáférhetővé, mert mint a termelés legfőbb tényezője, mindenki a föld után áhítozott. Jöttek azután a burzsoá gyárosok, gyárakat emeltek fel, gépeket találtak fel, s vezettek be a termelésbe. Kiépítették a hatalmas vizi- szállitási és a még hatalmasabb vasúthálózatokat, a gyárak termékeinek szállítása céljából. A földtulajdonosok egykori függetlensége e nagy változások következtében eltűnt, hogy soha többé vissza se jöjjön. A nagy ipari városok, melyek a gyors fejlődés következtében rohamosan épültek fel elválasztották a földműveseket a piactól és kiszolgáltatták őket teljesen a szállítási érdekeltségek kénye-kedvének. A föld népe ilyen függő helyzetbe kerülve, kezdett elégedetlenné vállni és megkezdődött a farmokról a nagy fizetésekkel kecsegtető ipari központokba való vándorlás. A vándorlást nagyban elősegítette a gépek behozatala is a mezőgazdaságba mert mindazok, kik képtelenek voltak a költséges gépeket beszerezni, versenyképtelenek lettek a géptermelőkkel szemben s birtokaikat eladva olcsóbb földek után kényszerültek vándorolni. Ez a folyamat könyörtelenül tart már évtizedek óta s ennek következtében az amerikai farmok számos ízben cseréltek már tulajdonost, mig végre ma már a legkopárabb sivatagokat és hegycsúcsokat is elfoglalják az emberek azon reményben, hogy egy darab földet bekeríthessenek, amit “sajátjuknak” nevezhessenek. Az amerikai farmer görcsösen ragaszkodik még ma is a magántulajdon eszméjéhez. A nyugati erdei munkás, aki agyon dolgozta magát, azon reményben, hogy idővel egy pár hold tuskós földhöz juthasson; a vándormunkás, aki egy kicsiny csirke farmot szeretett volna vásárolni és a gyári munkás, aki takarékoskodott és dolgozott, csakhogy egy kis házikót és mellé legalább egy félholdnyi földet vehessen, mind, mind nagy gazdasági előnyt reméltek a magántulajdon bírásától. És amily mértékben teljesültek ezen vágyaik, oly mértékben nőtt a magántulajdon eszméje iránt a tiszteletük. Mindazok azonban, akik egy pár holdas farm vagy egy hitvány kis viskótól remélték még mindig helyzetük javítását, még jobban fognak csalódni, ha ugyan elsősorban ezeket sikerül is nekik megtartani. Mely nagyon kétséges. Ma már azt mondhatjuk, hogy a magántulajdon egyéni formában már nem is létezik s helyét rövid időn belül az osztály tulaj dón bírás fogja elfoglalni Azoknak kiknek van reményük arra, hogy fölemelkedhetnek a kapitalista osztály sorába, még van némi okuk a magántulajdon észméjének a tiszteletére, de a pár holdas kis farm, vagy a városi kis viskó tuladonosának nem jelent az ő magántulajdona semmiféle gazdasági előnyt és igy semmi okuk sem lehet arra, ( hogy a magántulajdon rendszerét dicsőítik. A magántulajdon nem egyébb, mint egy bálvány, mellyel a tőkés osztály a “tulajdon” eszméjét igyekszik a munkásság agyába beplántálni, hogy aztán annál háboritat- lanabbul és fokozottabb mértékben folytathassa a munkásság kizsákmányolását. A munkásság, mint osztály egy osztály által van kizsákmányolva, de még mindig nem tanult meg, mint osztály egyöntetűen gondolkozni. Sokan vannak még közöttünk akik éppen úgy gondolkoznak, mint nagyapáik szoktak. A kapitalista osztály mindezt persze elég jól tudja és nagyon sok pénzt és energiát áldoz arra, hogy a munkásság gondolkodását ilyen mederben tarthassa az idők végtelenségéig. A kapitalista osztály nagyon jól tudja továbbá azt is, hogy amig a munkásság egy része a magántulajdon eszméjének lesz rabja, addig mindig meg lesz a lehetőség arra, hogy a munkásosztály egy részét az ellenkező véleményüek támogatásával, szolgaságban s elnyomatásban tarthassa. Amikor a munkásság nagy többsége megtanulja azt, hogy osztályérdeke egyenlő osztály- gondolodást s osztály cselekvést kíván, amikor lerázza magáról a magántulajdon irnát táplált tiszteletének téves eszméjét, a kapitalista osztály mindjárt elveszti nagy hatalmát, mely minden időben a munkásság tudatlanságán alapult. Amikor ezt megtette a munkásság akkor már közel fog állani a nagy harcnak, az osztályharcnak a befejezéséhez, mert akkor már nem lesz képes a kapitalista osztály hadsereget, tengerészetet, rendőrséget, sztrájktörőket és hamis tanukat toborozni a munkásság soraiból. És ha erre nem lesz többé képes, akkor napjai meg lesznek számlálva. BUFFALO FIGYELEM! Tudatjuk a Bérmunkás olvasóit, hogy a Buffaloi Modern Színkör és az IWW csoport, nagyszabású PIKNIKET egybekötött szinelőadással tartanak, a Vánkos Farmon. Two Mile Creek Roadon. Junius 25- én, vasárnap egész nap. Színre kerül: A paraszt fur- fang, vígjáték egy felvonásban. Autó járat reggel 10-től, d. u. 3-ig a Bérmunkás Otthontól, Austin és Dearborn St. sarok. Gondoskodva van jó Laci pecsenyéről és hűsítő italokról. Programok és társasjátékokról is. Jó zene. Belépti dij 25 cent. Vegyen részt az előfizetési kampányban! I
