Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-06-10 / 743. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1933 junius 10. BÉRMUNKA S (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2 00 One Year ....................$2.00 Félévre ......................... l.iO Six Months ................. 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S, Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Az ipari unionizmus ésszerűsége Van egy francia közmondás, melyszerint: “a város mely beszél, vagy a leány mely hallgat, már megadta magát.” Amint a jelek mutatják, a világ kész meghallgatni az IWW tanítását. Az Egyesült Államokban számos “egyesület” van. Van felekezeti, politikai, társadalmi, titkos, szórakoztató, testedző' és a gazdasági szervezetek minden fajtája. Ezek mindegyike igyekszik kristályozni a gondolatot, vagy akciót egy bizonyos ideál, vagy tervezett körül. Vannak egyesületek, melyek favorizálják a háborút; vannak melyek a békét óhajtják; vannak melyek az 57 különböző radikalizmust helyeslik, mások az írott törvényekhez ragaszkodnak. Azonban tekintet nélkül, hogy mily figyelemre méltó, vagy elfogadható az elv, vagy ideál melyért egy bizonyos szervezet küzd, a tény az marad, hogy hacsak nincs alátámasztva, egy bizonyos csoport egyetértő szervezett akciójával, egy csoport sem remélhet messzire haladni az eszme terjesztése vagy a cél elérése terén. Mi a forradalmi ipari unionizmus eszméjét törekszünk elhelyezni a már amúgy is túltelített terepen, amint azt az IWW propagálja. Mi akik hisszük, hogy az IWW több mint “csak egy másik mozgalom,” meg vagyunk győződve, hogy az eszme nagyobb horderejű és fontosabb társadalmi jelentőséggel bir, mint az összes többiek együttvéve. Ez nem teljesen az eszme iránti hűségűnk következménye; a mi mély meggyőződésünk azon tényből ered, hogy az ipari unionizmus a gyökerénél támadja azon gazdasági betegségnek az okozóját, melytől az egész modern világ szenved. Meg vagyunk győződve, hogy előbb, vagy utóbb az összmunkásság a mi gondolatmenetünk felé fog fordulni. A jelenben általános eltolódás észlelhető a politikai nézőponttól az ipar irányába. A jelen kényszer szükségszerűség rákényszeríti a gondolkodó embereket az akadémikus spekulációtól való elfordulásra és a rideg tények forrásának megismerésére. A megismerés e világánál a bankárok, filozófusok, nem- zetgazdászok és politikusok sülyednek lefelé és a gyakorlati munkások és technikusok emelkednek. Az örvendetes jelenség az hogy a gandolkodók nemcsak, hogy hajlandók meghalgatni, hanem fokozatosan veszítik türelmüket minden mással szembe. Ami az IWW-t illeti, ez a legreményteljesebb jelenség. Amikor a kapitalizmust ily szemszögből vizsgáljuk, két dolog magaslik ki. Először; amint a termelési eszközök, szállítás és szétosztás működik a jelenben és másodszor: amint ugyanezek működni fognak a tudományos Ipari Unionizmus által hirdetett profitnélküli rendszerben. Az uj társadalom cellái Valamenyien tudjuk azt, hogy a jelenben az iparok úgy vannak szervezve, hogy azok profitot hajtsanak a parazita osztálynak. Sokan megvagyunk győződve arról, hogy ezen elrendezéssel éppen oly eredményesen lehetne azokat üzembe tartani, általános emberi használatra való termelésre. Vagy igy is mondhatnánk, ha a munkások a gazdasági téren úgy volnának szervezve a harcra, mint ahogy a profit termelésre, nincs, erő, mely ellent tudna állni. A forradalmi ipari unionizmus e téren oly erővel ruházná fel a munkásosztályt, mely ellenállhatatlan. Ez egyik oldala a dolognak. A másik az, hogy az ipari unionizmus, mint ilyen még valami egyébb is, mint az osztály ütközetben használható hatásos eszköz. Azok, akik azzal érvelnek, hogy lehetetlenség az ipari unionok kiépítése, a szemmel látható történelmi tényekkel kerülnek szembe, nevezetesen, hogy a munkások már is igy vannak szervezve arra, hogy a kapitalista osztály érdekeit szolgálják. Az IWW álláspontja az, hogy a munkásságnak öntudatosan kell szervezkedni az Egy Nagy Szervezetbe ipari vagy foglalkozási csoportok sze/int, hogy ezáltal oly erőt teremtsenek, mellyel képesek lesznek érdekeiket megvédeni és az iparokat demokratikusan irányítani. A mindenfajtáju politikai forradalmárok is elismerik ezen igazságot, ha a körülmények úgy hozzák magukkal. Kérdezzünk meg bármely értelmes szocialistát, vagy kommunistát, hogy a párt osztály, vagy az ipari union csoport a valódi egyede az uj társadalomnak. Ha a kérdezettbe van egy kis igazságérzet és megfigyelő képesség, egyszeriben elfogja ismerni, hogy az ipari union és kizárólag csak az ipari union félremagyarázhatat- lan bizonyítéka azon ténynek, hogy az uj társadalom cellái már is láthatók. Még a technocratáknak is tudni kell, hogy ha az iparokat a tudományos termelésre akarjuk megszervezni annak okvetlen az Egy Nagy Szervezet alapján kell történni. Másként azok nem működhetnek eredményesen. Csak egy érv van az IWW által hirdetett forradalmi ipari unionizmus ellen — az, hogy a jelenben kisszámú tagsággal rendelkezik. Ez könnyen orvosolható, ha az IWW hivatásának magaslatára emelkedik és kihasználja teljes mértékben a jelen kínálkozó mérhetetlen lehetőségeit. Fel kell eleveníteni a régi bátorságot és munkakedvet és az IWW elvitisztasága révén rövid időn belül a legkimagaslóbb és legerőteljesebb szervezete lesz a világ munkásságának. Senki és semmi sem állíthat meg bennünket, csak önmagunk. Mire várunk? A FELSZABADULÁS Én vagyok minden korok elnyomott rabszolgáinak reménye. Én értem lobogott a tűz, mely bátor Spartakus nemes szivét hevitette, a keresztre feszitett rabszolgák meggyötört életének utolsó sóhaja én voltam a Felszabadulás! A földre taposott igában görnyedőkben én tartottam a reményt, amely kiemelte őket a barmok sorából, én őriztem meg számukra őseik emlékét, akik örökségben hagytak rájuk engem a Felszabadulást! Vértengerek mocskos hullámain keresztül fertősebzett rabok haláltusáiban én voltam a kínokat enyhítő balzsam. Én értem a máglya tüzek kínjait is átszenvedték azok, akik tudták, hogy jönni fogok én a Felszabadulás! Én ébresztgettem babonásállomban szunyadópáriákat, mint tavaszi fuvalom az alvó természeteit, elviszem közéjük az eszmét, melynek forró heve fölolvasztja fagyos szivöket és nagy tettekre buzdulva meglátnak engem a Felszabadulást! Az olvasztó kemencék pokoli tanyáin az izzadságtól olva- dozó némberektől kovácsolok embereket akiknek csont markai feltépik a börtönök vaskapuit, mert én vagyok a bátrak önbizalma akaratereje a Fel- szabadulás ! Én hozám fohászkodnak a háborgó tenger dobálta recsegő hajók sötét kamaráiba zárt elégedetlenkedők, a bányák legsötétebb mélyén rekedt fuldoklók, mikor már elfeledték az istent én tőlem várják az üdvösséget, mert én vagyok a Felszabadulás! Engem várnak az utca sarkon didergő árvák. Én fogom letörölni a nyomorban megtört özvegyek könnyeit. Nálam pihennek meg az elaggott öregek kiknk remegő kezében koldusbot cserélte fel a munkaszerszámot és kielégítem a csukott éléstárak előtt várakozó nélkülözőket, mert én hozom a megváltást : a Felszabadulás! És én már itt volnék, én már jöttem volna ha tudnátok akarni, engem: ha rám ismernétek ha a sok szenvedés el nem homályositotta volna szemeiteket és meglátnátok engem ha a sok álpróféta lármájától bedugult füleitekkel meghallanátok engem, akit mindig akartok, mióta csak bilincsek vannak: a Felszabadulást! Ti féltek tőlem mert egyszerű a ruhám mint a munkászubbony. De nézzétek tiszta mint a frissen esett hó; nem olyan cifra mint azoké a pénzen vásárolt kifestett rimáké, akiket az álpróféták kinálgatnak nektek. Azoknak a szavai is szépek, a hangjuk fülbemászó, mint a kerítő kígyóé Az én szavam egyenes, mint az igazság útja, a hangom is durva, dübörgő mint a láncos rabok léptei, melytől megremeg a föld ha én vezetem őket: a Felszabadulás! Én csak a bátor, nyakas lázadó rabokat várom, akiket nem tört meg a bilincs, azoknak ígérem magam! A tolvajok pénzén nem lehet engem megvenni: a gyávák koldus könnyei nem indítanak meg engem. A leszámolásra készülődőket cserben hagyott szökevények sem érnek fel, mert én csak akkor hajlok le a föld rabjaihoz, ha tömegesen jönnek, bilincseiket tördelő nagy zajjal a tenger habzó hullámait felülmúló isteneket pusztító emberáradattal, csak akkor tárom karjaimat évezredek óta óhajtott, a múlt minden szenvedéseit feledtető boldog ölelésre: én a Felszabadulás! A teljes életszínvonal leromlásához ért munkásosztályt rettenetes veszedelem fenyegeti: az éhenhaláson keresztüli pusztulás, ha nem egyesíti összes erejét az ipari szervezetek hatalmas osztályharcos frontjában, a mind falánkabbá és szemtelenebbé váló munkáltató kapitalizmus ellen. Az ember képtelen valamit is alkotni, ha gyáva és elkeseredett, ellenben a bátorság és önmagába vetett hit csodákat szülhet. Ne törődjetek azokkal akik a bószok újságját olvassák és az idomitott papagályok módjára ismételgetik az IWW-ra szórt rágalmakat. A született ostobákra és gerinctelenekre, az IWW-ban úgysincs hely. A politikus munkásvezér a szappanos “box”-on véresszáju proletár—otthon magával megelégedett tőkés. A munkásoknak előbb gon- dolkozniok kell megtanulni, mielőtt saját érdekükben cselekedhetnének.
