Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-06-10 / 743. szám
1933 Junius 10. BÉRMUNKÁS 3 oldal VITA ESTE VOLT MARTINS FERRYBEN Az itteni munkásság által régebben óhajtott vita lett lerendezve, május 21-ikén. Az IWW részéről Visi munkástárs, a Kommunista párt részéről Rompa elvtárs a párt helybeli vezére volt a vita fél. A vita tárgya: “Hol lehet egység, politikai vagy ipari téren? Politikai téren Rompa lett volna hivatva az egység lehetőségét bizonyítani, ami nem sikerült, mert még arra a kérdésre sem tudott megfelelni, hogy “Miért szakadt három fele a Kommunisták amerikai pártja 1928-ban. A magyarázat helyet a kiszakadt elvtársait gyalázta, minden rossznak elmondta őket, még azt sem akarta elismerni, amit a saját végrehajtó bizottságuk irt felölök, az Uj Előre 1927 augusztus 7-iki lapszámában mely szerint ez nem igaz, azok mind akasztófára valók. Erre a kérdésre azonban nagyon sok munkás vár kielégítő választ nem piszkolódást, igy szeretnénk azt a lapon keresztül megkapni a párttól, akik esetleg jobban ismerik az okokat, mint Rompa elvtárs. Mert ha még 1928-ban az egységes párt is széjjel szakadt, taktikai, theoriai s ilyen elméleti kérdések miatt, akkor nem lehet remény arra, hogy a párt szervezeten keresztül bármikor is egységet lehetne teremteni. Annál könnyebben lehetséges azon az alapon melyet az IWW hirdet, melyet minden józan gondolkodású munkás, sőt minsult közönyéből újra ifjúvá bü- bájolta, hogy találkozókra sietett, utcai sétákon, sétautak padjain csókolózott, mint valami szerelmes diák. Szokatlan tavasz. Utóbb, ha magára maradt a találkozások után, úgy érezte, hogy örvénybe vinné a lányt, ha tovább vele megy ezen az utón, holott a lelkében sem akar rombolni. Sha- kespeare-idézte régi verssorok bongtak a fejében, minden rosszsorsu leányasszonyok szomorú balladája, amit a tébolyult Ofélia énekelget a Ham- letben : “Holnap szent Bálint napja lesz, Mingyárt reggel korán: És ablakodnál párodul Ott leszek én leány...” Ne teljen be rajta a népballada! ... és egy este ott bolyongtak Tabán hepehupás, hegynek kapaszkodó utcáin és eljutottak a nagy, lejtős térségre, ahol az utolsó budai pellengér áll még. Szemük rámeredt a sötétben is sötétlő kőoszlopra. Megkapatva a pillanat varázsától és távoli idők tragikus perceinek babonás igézetétől, megfogta a leány vállát. Kérte, hogy álljon az oszlop elé. Hadd den párt frakcióhoz tartozó munkásnak is el kell ismerni, hogy az EGY NAGY IPARI SZERVEZET alapján lehetséges a munkásságnak az egysége, melyben a pártok nem egymás ellen, hanem mint munkások az Egy Nagy Szervezet alapján egymásért harcolnak, még akkor is ha más pártnak volnának a hívei, de mint munkások, a gazdasági érdekeik védelmére már egységes szervezetben vannak, s amint egy sztrájk esetén, úgy a végső harcban minden párt és nézet külömbség nélkül, együtt tudnak harcolni. Az ipari szervezett szükségességét egyetlen politikai párt hívei sem tudják letagadni, azonban még most csak olyan ipari szervezetet akarnak építeni melyet a párt kontrolál igy a munkásságot nem csak politikai téren, de még gazdasági szervezetében is annyifelé szakítják már amennyi fele eddig a pártok szakadtak s a jövőben szakadni fognak. Ha a pártok lemondanának a gazdasági szervezet feletti uralmukról, s nem igyekeznének azt a saját pártjuk érdekében kihasználni, már régebben meglehetne a munkásság egysége, azon az alapon, melyet minden munkás óhajt, amely alapon, együtt harcolhatna, a Trockis- ta, Musteeista, Stalinista féle kommunisták mellett, a Prole, tárian SLP, SP s még a jövőben kialakuló politikai pártok tagjai. A munkásságnak mindenfelé ezt kell vitatni. Hol lehet egység, Politikai pártban-e, ahol nézze igy, a pellengér tövében, a középkori bünhődtetés eszközének hátterével. A leány megrebbent szemmel odalépett a kőoszlop talapzata elé és lenyűgözte a boszorkányos hangulat, ami abból a gondolatból áradt, hogy valaha itt álltak lányok, asz- szonyok, bűnhődve bűnökért, micsoda bünhösztés kínjaiban, milyen vétkekért — ha akkor élt volna,... — Szégyenoszlop elé állít! — mondta, hangjában lebü- völtséggel. Talán megremegett, mert kezén megcsörrentek az arany karkötők és a férfi hirtelen — mint a jelenés — úgy látta maga előtt: megtépett ruhában,' mezítláb, az oszlophoz láncolt csuklóján-bokáján bilinccsel és vállára csattant a korbács. Megborzongott — aztán észrevétlenül elment, hogy ne vigye többé a pellengér felé. A lány ott állt még néhány percig a budai szégyenoszlop tövében, a boszorkányos látomás igézetében, majd megmozdult, szétnézett. Nem látta sehol a férfit. Ekkor hirtelen kitárta karjait és futni kezdett hazafelé a kisértetes sötétben. Szaladt lihegve a szokatlan tavaszban. Tamás Ernő. a legkisebb nézeteltérés már szakadást idéz elő, vagy gazdasági szervezeten keresztül, melyben a munkásokat a gazdasági érdek tartja össze, s még a pártok sem tudják őket könnyen szétszaggatni ha már egyszer egységesen meg vannak szervezve. Mert a gazdasági érdeke a munkásságnak egyforma amig munkás, de nem úgy a nézete vagy taktikai, párti felfogása, melyet egy-egy jó szónok máról-holnapra meg tud változtatni. A pártott védő elvtársnak nem tetszett, hogy az IWW részéről oly sok bizonyítékot hoztak elő a saját lapjuk az Előre és Daily Workerből, mely szerint a saját pártbizottságuk állítja ki a szegénységi bizonyítványt, mely szerint azok a párt tagok, akik Rompa elv- társ állítása szerint hivatva volnának az amerikai munkásságot a harcban vezetni azt sem tudják mi a unit büro feladata. De leghelyesebb ha idézzük az Uj Előrében, 1932. julius 5-én közölt megállapítást, melyben a Kerületi bizottság határozati javaslata alapján megállapítják: “Egyik unitban pld. 18 tag közzül, 15 egészen uj volt, alig négy-öt hónapja csak a pártban. Ezek közül voltak bent a Unit büroban is anélkül, hogy tudták volna mi a unit büro feladata. Többen közülök megvoltak bízva munkanélküli munkával is, block bizottságok alakításával holott nem tudták azt sem, mi a tulajdonképe- ni értelme a block bizottságnak” S ezek vannak hivatva az amerikai munkásságot vezetni, csak azért mert ők már a Stalinista kommunista párthoz tartoznak, s ezek ütik legjobban a más munkás mozgalomban résztvevő embereket, csak azért mert az ők vezérségüket nem akarjuk elfogadni Ezek akarják először az IWW tagjait és más munkás mozgalomhoz tartozó harcos munkásokat előbb felakasztani, mint a Kapitalistákat. Ezek* s csak is ezek vannak hivatva bennünket az ígéret földjére bevezetni, akik azt sem tudják mi a I unit büronak a feladata, vagy I a block bizottságnak, de ők akarják nekünk megmagyarázni és diktálni az osztályharc mikéntjét s ha nem fogadjuk el, akkor mi vagyunk a tudatlanok s ellenforradalmarok, akasztófára valók. Az itteni munkások szeretnénk, ha a pártlapban, hivatalos egyén válaszolná meg az alábbi tiz kérdést, már csak azért is, mivel Rompa elvtárs, a megválaszolt kérdésekre is, hiányosan de két kérdésre meg egyáltalán nem válaszolt. 1. Miért szakadt három részre a kommunisták amerikai pártja, 1928-ban? 2. Ha a kommunista párton belül, levő vezérek sem tudtak megegyezni és széjjel váltak, milyen lehetőség van, most összehozni őket s más pártokban levő vezéreket egyesíteni? 3. Miért szervezik a kommunisták a munkásságot 18 kü- lömböző szervezetben ? 4. Szabad-e a K. párttagnak olyan Ipari szervezetett támogatni melyet nem a párt kontrolál ? 5. Meri-e azt állítani, hogy Angliában és Németországban nem a munkanélküli segéllyel akadályozták meg a társadalmi forradalmat? 6. Miért helyesli a katholi- kus papság a munkanélküli segélyt és az éhségmarsokat? 7. Az amerikai K. párt is hive a nagybirtokok felosztásának ? 8. Nem-e gondolja a kommunista párt, a hatóságnak tesz szolgálatott az által, hogy a radikális munkások neveit, cimjeit összegyűjti és azt átadja a hatóságnak? 9. Igaz-e, hogy csak a Stalin kommunista párt tagjai vannak hivatva a munkásságot vezetni ? 10. Igaz-e, hogy a párt előbb akarja az IWW és más munkás szervezet tagjait felakasztani mint a kapitalistákat? Tudósitó. Aki a munkásosztály forradalmi szervezeteiben szakadást akar előidézni, az ellensége a munkásosztálynak. — A Párisban megjelenő “MUNKÁSÉLET” kommunista hetilapból. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató °?.zí^na^ a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel I” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom kertéin belül.
