Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-06-10 / 743. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1933 junius 10. AZ IWW-É A JÖVŐ Megyfigyeltük-e már a tenger csodálatos játékát? A habok milliói játszanak a viz színén : össze-össze csapnak, egy hatalmas hullámmá tornyosulnak és aztán ismét elemeikre bomolva folytatják tüneményes játékaikat. Órár ól-órára, perc- ről-percre változik a tenger tükre. A mozgalmakat lehet összehasonlítanunk a tenger játékához. Egy-egy mozgalom, mindent elseprő hullámként kerül felszínre csak azért, hogy rövid idő után elsimuljon, vagy magába szívja az annál is hatalmasabb hullám. Mindent elsöprései fenyegető mozgalmak alakulnak ki és rövid idei kísérletezés után elmúlnak, vagy felszívja őket más, hatalmasabbnak látszó mozgalom. Ezek ismét elejneikre bomlanak, amig végül is eltűnnek a láthatárról. Az összes mozgalmak között az IWW az egyedüli, amelyet nem söpör el a háborgó vihar, amint a szélcsend sem mulaszthatja el. Sziklaszilárdan áll a háborgó hullámok közepette. Ellenkezőleg, akkor érzi csak igazán elemében magát, amikor elsöpréssel fenyegető vihart érez a közelében. Ilyenkor emelkedik hivatása igazi magaslatára. Harcos szervézet minden összetételében és csak akkor nyilvánul meg igazán, amikor harcban áll. Láthatjuk . ezt napjainkban is. Csak közeli időre visszatekintve, tanúi voltunk ilyen mindent elsöpréssel fenyegető mozgalmak kialakulásának. Rövid idei dicstelen szereplés után már lehullott a mindent elsöprő máz róluk és mi maradt ? Egy kétségbeesetten kapkodó csoport, amely a többi — azelőtt a végletekig legyalázott — mozgalmakkal való egyesülésben keresi az életük folytonosságához szükséges elixirt. Ma, rövid idei szereplés után nincsen más választásuk, mint vagy a teljes megsemmisülés vagy minden válogatás nélkül egyesülni az eddig sárral dobált mozgalmakkal. Az “Egyesülésben levő erő” tudatában fogtak össze a keleten levő csoportjaink, támogatásával fennálló Modern Színkörök, hogy a mozgalom támogatására egy mindenképpen impozáns ünnepélyt rendezzenek, amelyen megnyilvánuljon az anyagi támogatás mellett a munkás kultúra igazi szeretete és művészete. Bridgeport, Philadelphia és New York Modern Színkörei, amelyek külön-külön már any- nyi élvezetes estét adtak a magyar bérmunkások ezreinek, most együttesen rendezik ezt a népünnepélyt a Trenton, N. J. melletti MANTELD FARMON, JUNIUS Hó 25-ÉN, vasárnap egész nap. A rendezőség arról is gondoskodott, hogy a tánczenét a környék legismertebb zenekara szolgálja. Bridgeport, New York, Newark, New Brunswick, Passa- is, Trenton, Philadelphia, MaAz üldöztetéseken, a gyalá- zásokon keresztül ment IWW mindaddig, ameddig a kizsákmányolás meg nem szűnik, nem semmisülhet meg egyszerűen azért, mert az IWW szervezeti formája és harcmodora a kizsákmányolás folyamatához van irányítva. De még ennél is fontosabb ok az, amely az IWW életre valóságát bizonyítja. Az IWW szervezeti formája nélkül el sem lehet ma még képzelnünk a munka szabadságát biztositó ipari társadalmat. Keserű tapasztalatok bizonyítják, hogy az IWW szerkezete nélkül nem nayunk, Bethlehem és a közbeeső kisebb magyar lakta városokból már most nagy az érdeklődés ezen ünnepély iránt amely az első ilyen nagyméretű összefogása az IWW mozgalmát támogató Modern Színköröknek. A Bérmunkás olvasóit ezúton is felszólítjuk, hogy junius 25-én, úgy ők, mint minden ismerősük és barátjukkal ezen a nagyszabású Népünnepélyen jelenjenek meg, mert amellett, hogy egy igazán munkás szellemű szórakozásban lesz ott részük, áldozatkészségükkel lehetővé teszik,, hogy a Bérmunkás, a magyar munkásoknak ez az egyetlen ipari szervezkedést tanító lapjuk ebben a válságos időkben is hétről-hétre elvigye tanító szavát a magyar bérmunkások ezreihez. Népvándorlás legyen a Man- teld Farmhoz vezető ország ut JUNIUS 25-ÉN, vasárnap! lehet sikeresen folytatni a győzelmes munkásság szükségleteinek kielégítésére folyamatban levő termelést. Hogy a közelgő társadalmi forradalom sikeres legyen, annak elengedhetetlen feltétele az IWW által forradalmi ipari uniókba megszervezett és a termelés eszközeinek a folyamatban tartására nevelt munkástömegek. Munkásmozgalmak jöhetnek és elmúlhatnak. Ezek mit sem változtatnak a folyamatban levő osztályharc lényegén. A mozgalmak kialakulása nem fogja veszélyeztetni azok elmúlása sem. Minden viharnak ellenállva és azokban megerősödve, itt marad az IWW szervezve és nevelve az indifferens munkás tömegeket, hogy azok minden pillanatban készen álljanak a termelés eszközeinek az átvételére és további folyamatban tartására. Ezzel nyugodtan nézhetünk a közelgő nagy események elé: Az IWW teljesiti történelmi hivatását. A tenger tovább folytatja a maga játékát. A habok továbbra is megtörnek a sziklákon. Újabb habok alakulnak, amelyek ismét csak megsemmisülnek. Egy hátalmas hullám eltemeti az összes játékos habokat. Maga a hullám is elmúlik. Megmarad a nagy, a csodálatos tenger és folytatja a természetes hivatását. Az osztályharc tovább folyik a maga megszabott formájában. Újabb mözgalmak jöhetnek és múlhatnak el. Megmarad az IWW és folytatja a maga természetes hivatását : szervezi és neveli a munkástömegeket a társadalmi forradalom sikeres befejezésére. Az IWW-é a jövő. Mit jelent a New York kerületi Piknik Kultur ünnepélye lesz ez a kerület öntudatos munkásainak. Szokatlan tavasz A naptár tavaszt irt, de azokon a napokon még korán le- boruJt az este és a budai Bástya alatt az utak fáit, bokrait beburkolta a köd. A hűvös, fátyolos estéken mégis éreztek valamit a tavasz leheletéből és ha a halkan egymáshoz közelitő beszélgetések közben a pádon ülve, megfogták egymás kezét, elfeledkeztek a ködről és a hűvösségről. Szava varázsa bontotta le köztük az ide- genség gátjait és néha villany- ütésként dobbant össze a szavuk meg a szivük. önkéntelenség volt abban, ahogyan a férfi mindig elment ezekre a találkozókra, holott kötötte különváltan élő feleségéhez nemcsak a felbontatlan házasság, hanem az érzések, élmények, együttélt gyönyörök, küzdelmek gubancolta titokzatos kötelék, amit bird és törvény fel nem tud bontani. Ma- gáramaradva is folyton vele volt, az asszonnyal, aki eltávolodott tőle, de akit többé nem tudott idegennek tekinteni. Rettegve vigyázta az életét és elfeledkezett magamagáról. Egy másután tűntek az évek. Nem is vette észre, hogy vakon fúródik az időbe, nem is él igazán. Nem kereste az együttlétet a lánnyal, akit a véletlen hozott vele össze, de nem is tért ki a találkozások elől. Eleinte még nem töprengett, ha elvált tőle a séták után, amikből mind hosszabb üldögélések lettek és a megszakadt mondatok közt mind többször töltötte ki a csöndet csók. Az önkéntelenséget gondolattalan nemtörődömség váltotta és nem gondolkozott a korlátokon, amelyek közöttük húzódtak. Múltak a hetek és felszálltak a ködök, hogy többé már le ne ereszkedjenek a Várhegy oldalára és a tavasznak langyos lehe enyhítette meg a szabadlevegőt. Világos áprilisi esték mosolyogtak le rájuk és összefonódó karokkal bolyongtak, mint a szerelmes gyerekek. Mind hosszabbra nyúltak a találkozások órái és mikor már a májusi égbolt csillagfényei csillámlottak meg az esti sötétben és jázmin fehérlett a bokrok zöldjében, meg lila orgonafürtök szórtak arcukba illatot, mind gyakrabban zaklatták a gondolatok: meddig megy még ezekre a találkozókra és merre, hova vezet ez a tavaszi titkok rejtelmeiből elő- kigyózott virágos-tüskés ösvény? A férfi tudta, hogy nem lángolhat fel benne a mindent vállaló szerelem Fásultságba merevedett lelkében a nagy csalódás, mindig kiújuló sebe vérzett, mitől életvágya alél- tan bágyadt el és érett férfikorának élettagadása megder- mesztette Jendüléseit Kiábrándultságában nem hitt többé a szerelemben és tudta, hogy nem kápráztatják el ábrándok, mert aki egyszer felért az ormokra, az onnan már csak lefelé mehet. Mégis ha megszólalt a telefon, mindig ajkára szaladt a kérdés: — Mikor? És ha őt kérdezték, mindig azt felelte: — Ott leszek! Ha ott volt az öreg fák dús lombjai alatt, vagy a fagyal- bokrokkal szegett margitszigeti utón a legendás középkori romok felé sietett vele, a jázminok elvirágzása után a bó- koló rózsák színének tüzében önfeledten ölelte meg a lányt. Fenn a bástyára vezető lépcsőkön belebámultak a hegyoldal csillogó fénypontjaiba és a gyötrő gondolatokat csókokkal kergették el maguktól. Csak azt érezték ilyenkor, hogy most együtt vannak és szivükben muzsikált a szerelem. Miért történt, hogy önkéntelen és szabadon úgy ment a tavaszesték káprázatai felé, mint leszakított zöld bokrot zátonyáról elsodor az ár. Mint aki elengedte magát — miért tette, holott tudta, hogy a lelkében nem örvénylik a mindent vállaló szerelem. Ki tette, mi tette ? Szokatlan tavasz. Hány év szaladt el mellette azóta, hogy magába fordult és mindig jött tavasz, idő járás-változás, amikor felöltővel cserélte el az unt télikabátot és meg sem borzongatta a virágszagu tavaszi szél. Nem bujkáltak rejtelmek a bokrokban és nem integettek lombokat ígérő rügyek, mosolyogva rá. Most miért? Szokatlan tavasz. Az évek elfalazták, mint a szerzetest és munka meg robot igába törték, nem nyúlt a csókért, női karok öleléséért és a maró fásultság ciliciumával nem hihette, hogy találkozóra jár még, mint régen, hosszú évek előtt, ifjan, szerelmesen. A leány felidézte tetszhalott ifjúságát és lebü- völte feléje remegő vágya. Meg- ittasult a szerelmétől, mi fá-
