Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)

1933-06-10 / 743. szám

AZ UJ ADMINISZTRÁCIÓ r ELSZÁNT HARCOT VÍVNAK POROLYFORGATASA AMÍG A MUNKÁSSÁG WASHINGTONT FIGYELI BÉRLE­VÁGÁSOKKAL FOSZTOGATJÁK A TŐKÉSEK. A vasutipar tulajdonosai, ér­tesítették a szakszervezetek tisztviselőit, hogy az: ez év ok­tóber havában lejáró szerződé­seket csak is újabb bérreduk­ció esetén hajlandók megujji- tani. A vasutbárók tehát nem csinálnak titkot abból, hogy az ismételten megnyirbált bérek az ő profit szomjukat nem elé­gíti ki. Megokolásul felhozzák, hogy a szervezetlen irodai alkalma­zottak, akik a jobb konjunktú­rák alatt, sokkal több fizetést húztak, ma alacsonyabb bérek­ért dolgoznak. Mint mondják, csak igazságosan járnak el, ha a fehérgalléros alkalmazottak­kal egy bérszínvonalba hozzák az ipar többi munkásainak bé­rét. A vasutasok szakszervezeté­nek elnöke, hivatalosan vála­szolt a tőkések nyilatkozatára. Válasza, (most még) harcias­ságot és hajthatatlanságot árul el. Mr. Whitney kijelentette, s mint ő mondja, a szervezett vasúti munkások nevében be­szél, — hogy: inkább guzsba- kötik az ország közlekedési és szállítási iparát, semmint egy újabb bérle vágást elfogadja­nak. Természetesen' mi már is­merjük ezt a hangot. És hogy ne is mondjuk, igazán szeret­nénk látni, hogy ez egyszer be is váltsák a vasutasok a kilá­tásba helyezett ellentállást és véget vessenek a bérlevágási hullámzatnak. Úgy vagyunk vele persze, mint a vak koldus szokta volt mondani. “Majd meglátjuk...” Május 15-től kezdődőleg, a nyomdaiparban foglalkoztatott gépmesterek Chicago összes szervezett nyomdáiban, egy 8 százalékos bérlevágást fogad­tak el. A munkaidő megmaradt úgy mint volt. Minden harc és ellentállás nélkül adták be a szakszervezeti nyomdászok a derekukat anélkül, hogy az oly égetően szükséges munkaidő levágását követelték volna, a munkabér helyett. A nyomdászunio gereinctelen- ségére még jobban rávilágít az, hogy a nyolc százalékos bérle­vágásnak behódolva, egy két esztendős szerződést is aláirt: Tette azt anélkül, hogy a bé­rek vagy a munkaidő további szabályozásáról egy szó is esett volna a szerződésben. Más szóval aláírták, hogy a követ­kező három évben nem kell tar­tani a munkátatóknak attól, hogy nyomdászok sztrájkba lép­nek. Milwaukee-ból a hírneves szocialista polgármester városá­ból jön a hir, hogy az ottani Rhea Míg. Co. ruhagyárban, egy munkásnő 100 órai munká­ja után, 14 dollár és 33 centet kapott. A tudósítás arról is be­számol, hogy a munkásnők át­lagos heti keresete, alig halad­ja meg az öt dollárt. A gyár­ban, mintegy ezer munkásnőt alkalmaznak. A tarthatatlan állapotok mi­att, tömegesen hagyják ott. a munkát. Ám ki törődik velük? A gyárvezetőség nem, mert akad helyettük más jelentkező. Egyszer előfordult ugyan, hogy sokkal többen hagyták ott a munkát, mint amennyi a gyár­kapunál pótlásra jelentkezett, erre a környékbeli kisebb vá­rosokból verbuváltak áldozati bárányokat. Egyik gyakorlott munkásnő a superintendensnek tett pa­naszában imigyen nyilatkozott: “Öt dollárt kaptam egy heti munkámért. Ebből ki tudom fizetni a lakásomat, de nem marad akkor élelemre. Ha nem fizetem a lakást, akkor egy hétig ki tudok jönni, -de viszont kidobnak a lakásból.” Szóval a New Dealtől, csak úgy áporo- dik a kapitalista rendszer, mely­nek gőze mellett, szédül Ame­rika munkássága, mely a szer­vezkedés helyett, még mindig a politikai megváltóktól várja sorsa javulását. YAKIMA, Wash. — Az utób­bi időben állandóan gyűléseket tartottunk, amely meghozta a kívánt eredményt. Május 14-én, vasárnáp tar­tottunk egy népgyülést ami­nek az lett az eredménye, hogy másnap ötven férfi és nő mun­kás a Solvin telepen sztrájkba lépett. A piketelők az országúton teljesítettek szolgálatot, ami­kor Solvin a tulajdonos autó­jával hajtott vissza a birtoká­ra, nagy sebességgel még jelt sem adott az ottan áldogáló piketelőknek, hanem közzéjük hajtott. Két munkásnőnek si­került a száguldó gépkocsi alől idejekorán elmenekülni; de Hazelton munkástárson a szá­guldó gépkocsi keresztül ment azután vagy 30—40 lábra ma­gával vonszolta az elgázolt munkástársunkat. A piketelők Hazelton segítségére siettek, mig Solvinnak a kocsiban ülő fia revolvert fogott rájuk. Sol­vin megtagadta a segítséget, hogy az elgázolt munkást az orvoshoz szállítsa. A közelben lévő rendőrök sem igen igye­keztek a színhelyre, mig végre hosszabb idő múlva egy másik rendőr érkezett aki beszállítot­ta a közkórházba, ahol az or­vos bekötözte sérüléseit és ha­za küldte; de egy másik orvos aki megvizsgálta Hazeltont megállapította, hogy vese zu- zódást kapott a többi sérülése­in kívül. Ugyan az nap még másik két munkástársat letar­tóztattak, Joe Jarvis és Smith­YAKIM, Wash. — A komló­termelők most már látják, hogy a munkások megunták a vég­telen kizsákmányolást. Az est folyamán a rendőrség a piketelőket szétverte. Másnap azután ismét négy sztrájkolót letartóztattak. Joe Jarvist azzal vádolták, hogy törvényellenes gyűlésen vett részt és senkivel nem hagyták érintkezni, hanem 1,250 dollár biztosíték alá helyezték. A töb­bi elfogottakat csavargással vádolják. Solvin, aki akarat­tal a piketelők közzé hajtott azzal a szándékkal, hogy azo­kat agyongázolja semmi baja nem történt még törvény elé sem került. A harcnak egész nyár folya^ mán folyni kell. Az itteni mun­kások segítik a sztrájkot győ­zelemre vinni '. Habár az itte­ni komló termelők még soha sem kaptak olyan magas ára­kat eddig, de azért mégis vo­nakodnak attól, hogy a sztráj- kolóknak csekély követelései­ket teljesítsék. A követelés 35 cent órán­ként úgy férfiaknak, mint nőknek, 8 óra munkanap és hogy 16 éven aluli gyermeke­ket ne alkalmazhassanak erre a munkára. Az itteni munkástársak a szolidaritás jegyében elhatá­rozták, hogy a nyár folyamán a Yamaika völgyében dolgozó munkásokat, befogják szervez­ni a mezőgazdasági munkások ipari szervezetébe. Delegátusaink az egész kör­nyéken nagy lelkesedéssel vég­zik az agitáció munkáját egy erős ipari szervezet kiépíté­sére. A helyi lapok jelentése sze­rint a komlónak az ára 12y2 centről 15 centre emelkedett mig a komlószedőknek állandó­an vágják a fizetésüket, úgy, hogy sokan 75 centet keresnek napi tízórai munkával. A munkások végre felébred­tek, megunták a sok ígérgetést, amely csak a munkáltatóknak növelte állandóan a profitját amig a munkások életszínvona­lát állandóan redukálta. A mun­kások nem bírták tovább a tűr­hetetlen állapotott és május 15-én, az IWW vezetése mel­lett sztrájkba léptek, a kapita­listák minden erejüket latba vetik, hogy a sztrájkot megtör­jék. a rendőrség és a felfoga­dott söpredék brutálisan bán- (Folytatás a 8-ik oldalon) NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE FIGYELMÉBE! Tudatjuk, lapunk olvasóival, hogy a new yorki, bridgeporti, philai, Modern Színkörök és az IWW csoportok, valamint Ne­wark, Passaic, Garfield, New Brunswick, Trenton, Manayunk és Bethlehemi lapbizottságok, Nagy Kerületi Pik-Niket rendeznek a Trenton melletti Manteld Farmon, Junius hó 25-én/ vasárnap egész nap. Esős idő esetén nagy fedett helyiség. Kérjük a ma­gyar egyesületeket, hogy ezen a napon ne rendezzenek más mulatságot. Tisztelettel a rendező bizottság. et. A SZTRÁJKOLÓ KOMLÓSZEDŐK AZ OSZTÁLYTUDATOS MUNKÁSOK TÁMOGATÁSÁT KÉRIK. HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to OF THE WORLD _____-Cleveland, Ohio pending ______________________________________________________________________________--------------------------------------------------:--------------------------­VOL. XXL ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1933 JUNE lO^TV^ V 7 NUMBER 743 SZÁM. 1 ♦

Next

/
Thumbnails
Contents