Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-06-03 / 742. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1933 junius 3. BÉRMUNKÁ s (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2 10 One Year .....................$2.00 Félévre ......................... l.vO • Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára .......... 5o Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, Q. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Infláció vagy defláció Nagy hasonlatosság van a sülyedő társadalmi rendszer és a sülyedő léghajó vagy léggömb között. A léghajónál a veszély első jelére ledobálják a holtsúlyt, hogy megszabadítsák a felesleges tehertől és aztán infláció segítségével próbálják a sérült jármüvet felszínen tartani. A jelen idők kapitalizmusa már eddig is meglehetős sok holtsúlyt dobott oda az éhes hullámoknak. Sok üzlet, sok bank, törvény, szokás és intézmény került már eddig is a kavargó árba és még több fogja követni. A sérthetetlen arany standard sem volt kivétel, annak is menni kellett. A következő a sorban a Sherman féle anti-trust törvény. Mielőtt a vég jön, nem egy pár “szent és sérthetetlen” intézmény fog pusztulni — vonakodva, egyik a másik után. De még ily áldozatok árán is a jelen rendszer hívei által, kétséges, hogy a viharvert fals gáz zsák, melyet kapitalizmusnak ismerünk, képes lesz-e sokáig felszínen maradni. A baj az, hogy a bankárok a vagyont csak adóság követelés formájában ismerik. Ez azt jelenti, hogy mennél “gazdagabb” az ország, annál mélyebben sülyed az adóságba. Nagyon konzervatív számítás szerint az Egyesült Államok összes adósága 175 billió dollár, vagy 5,000 dollár családonkint az 1929 évi érték alapján. Ma ezen adóság hozzávetőlegesen nagyobb. A közszolgálati ipari érdekeltségek egyedül 12 billió dollár értékű adóságot követelnek tőlünk, kamatot képviselő papir, mortgages stb. formájában. Ez meglehetős holtsúly egy megsérült járműnek felszínen tartani. A látszólagos hatalom, minthogy nagymérvű garázdálkodásuk teljesen sziklára kerüljön, inkább hajlandók némi engedményekre. Természetesen, inkább hajlandók a kizsákmányolást megváltozott formában látni, mint annak megszűnését. És igy egyik csaló álmuk az infláció. Még egy tüzbombát röpítenek a levegőbe, hogy egy kétes fellendülést idézenek fel, mielőtt a végzetes megnyugvásnak engedik át bűnös lelkűket. A fő baj az, hogy nem inflátolhatják önmagukat anélkül, hogy a nagytöbbséget ne sújtsa a defláció. Tizenhat milliót közülünk máris a tenger fenekére engedtek, mint felesleges terhet, hogy megmentsék a bérrendszert az összeomlástól. És a vég még nincs itt. A megélhetési szükségletek árai már az elmúlt héten emelkedni kezdtek. Ha ez áll, akkor ezt elkerülhetetlenül követi a bérek ugyan ily árányu esése. Figyeljük közelről a fejleményeket és szemtanúi leszünk, hogy ez utolsó kétségbeesett “erőfeszítése” a roskadozó társadalmi rendszernek éppen oly arányba fog bennünket sorvasztani, mint amilyen mértékben hizlalja a parazita osztályt. Ami a munkásosztályt illeti, nagy tévedés bármit is várni az “inflációtól.” Részünkről deflácó a helyes elnevezése. És ennek is kellene nevezni. Muscle shoals Az utóbbi napokban a polgári lapok csaknem kivétel nélkül dicshimnuszokat zengenek a Muscle Shoalsi kilátásokról. Nagyhangon hirdetik, hogy az amerikai kormány százmilliókra menő összeget készül befektetni Muscle Shoals felvirágoztatására. Ezzel egyidejülek a realestate hiénák is akcióba léptek és nagy hirdetésekben igyekeznek a közelmúlt és jelen szomorú tapasztalatain nem okult és még mindig hiszékeny embereket rábírni, hogy most vegyenek telket a Muscle Shoals telepen, mert most még olcsón lehet vásárolni. Mintha ezen hiénáknak az lenne a céljuk, hogy “olcsón” adjanak el. A Muscle Shoals vizerőgát és kísérleti telep építését még a háború előtti időben kezdte meg az amerikai kormány Wilson elnöksége alatt. Akkor is nagy lármát csaptak a realestate hiénák és sok embert csaltak oda a “jó befektetés” reményében. A meggazdagodni vágyók özönlöttek is oda és milliókat fektettek bele telkekbe. Egyszerre aztán, körülbelül 16 évvel ezelőtt jött az összeomlás. A máról holnapra épült városok temetőkhöz lettek hasonlók. A kormány beszüntette a további építkezést és kihalt az élet. A telkeket vásárlók odahagyták mindenüket és menekültek az éhhaláltól. Tizenhat év után, a Roosevelt kormány segítségével most ismét eret akarnak vágni a realestate hiénák a hiszékenyek zsebein. A csalogató hirdetések itt- ott a magyar újságokba is megjelennek, ami azt jelenti, hogy az amerikai magyarokra is kivetették a hálót. Bele fognak-e menni? Az utóbbi pár évben sok százezer magyar is, a többi milliók között egész életének éhség és nélkülözés árán összekupor- gatott centjeit veszítette el. A házak, telkek visszavándoroltak az eladóhoz és a vevők által belefektetett összegek is. Ez a folyamat még mindig tart és már újabb érvágás van készülőben. Amerikai magyarok, vigyázat! A csaló hirdetéseket elhelyezők nem a ti boldogulásotokat tartják szemelőtt, hanem a pénzetekre pályáznak. A munkásság egyéni boldogulásának ideje elmúlt. A nagy kapitalizmus minden térre kiterjeszti csápjait és csak az alkalmas pillanatot várja, hogy lecsapjon áldozatára. A boldogulástoknak csak egy útja, módja van. Szervezzétek meg munkaerőtöket az iparokban és cselekedjetek. Így nemcsak egy háztelket vásárolhattok, hanem tietek lehet az egész világ. AZ OSZTÁLYHARC UTJÁN A kapitalista termelési rendszer legfőbb erőssége a munkásosztály közömbössége. Sokan vannak a munkásosztály soraiban, akik nem gondolkoznak helyzetük felett. A nagy többség nem képes gondolkozni, mert, a nyomor és a szenvedés kiölte belőlük a gondolkozáshoz szükséges erélyt. Mások nem akarnak gondolkozni, mert szerintük minden úgy van jól, ahogy van. Az egész világon dúló rettenetes nyomor, amely ma iszonyúan pusztítja a termelő bérrabszolgák sorait, szintén elvonja a munkásság figyelmét a szervezkedés helyes formájáról, mert minden idejét és erejét családja és saját életének nyomorúságos tengetése foglalja le. Százezrek halnak éhen, vagy az abból származó külömböző betegségekben pusztulnak el. A tőkésosztálynak — ezen nyomor előidézőjének — eszeágá- oan sincs a mai rettenetes helyzeten javítani, közömbösen nézi, hogy eltartója, a munkás- osztály, mily állapotban kínlódik. Nem igyekszik az elrabolt javakból valamivel többet visz- szaadni, sőt még mindig bérlevágásokkal igyekszik az amúgy is éhbérért dolgozó munkásosztály helyzetét súlyosbítani. De ez nem az ő hibájuk. A termelő munkásosztály közömbösségét okoljuk érte. A nyomor. az éhhalál szerte az egész világon szedi áldozatait és a termelők milliói csak máról holnapra tengetik életüket a legnagyobb bőség közepette. Mindennek maga a munkás- osztálynak saját osztálya iránti hűtlensége az okozója. A zord tél elmúltával ezrével menekülnek a nagyvárosokból a kiaszott, lerongyolódott, félig megfagyott emberi alakok, hogy betevő falatjaikat másutt szerezzé meg. Megunták már az ingyen konyhák száraz kenyerét rágni, de azért nem a mai rendszert teszik felelőssé, hanem embertársaikat. Az élni akarás kergeti őket egyik városból a másikba. Mind hiába. A termelő bérrabszolgák helyzete egy és ugyanaz. Egyik helyen úgy, mint a másikon megmarad számukra a nagy kérdőjel, hogy mehet-e ez igy tovább vagy egyáltalán szabad ennek igy mennie? Ma még igen kevés a helyesen gondolkozók száma s a nagy többség sehogysem gondolkodik saját helyzete felett. Nem tudják mert nem akarják tudni e rettenetes nyomorból a kivezető helyes utat. Kiváltságosokat imádnak, akiknek nyomorult éhbérért húzzák az igát, hogy azok bőségben élhessenek. így van ez a munkásosztály nagy többségével, csak úgy érzik jól magukat, ha rabszolga sorsban tengetik életüket. Ezeknek úgy van minden helyesen, ahogy azt a kizsákmányoló osztály rendeli el. Másoknak az öntudatos kisebbségnek kell helyettük szenvedni, küzdeni, hogy ők is jobb élethez jussanak. Ma még a munkásosztálynak (Folyt, a 6-ik oldalon.) ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegitik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel 1” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom kertéin belül.
