Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-06-03 / 742. szám
1933 junius 3. BÉRMUNKÁS 3 oldal TAVASZI SZELLŐZTETÉS MIKOR AZ ÖRÖKÖS MÉLTÓ AZ ELŐDHÖZ VAGY GYÖNGÉD EMLÉKEZTETŐ AZ IWO-HOZ. Mikor ezen cikk közlését kérem a Bérmunkás lapbizottságától, egyben az olvasók elnézéséért is folyamodok, amiért tiszta lapunkat, egy ilyen szennyes ügy szellőztetésére vagyok kénytelen felhasználni. Tudva azt, hogy a “Bérmunkás” minden közérdekű munkás ügynek ismertetésére nyitva áll, bátorkodtam önökhöz fordulni és egyben leszögezni kívánom, hogy ez az egyetlen eszköz maradt részemre csupán — a polgári bíróságtól eltekintve, hogy az Ónképző nevet cserélt basáinak és mosdatlan balkezes osztálytisztviselőjének-, rajtam és családomon elkövetett károsítást a magyar munkások előtt mint példát feltárjam és a közelgő IWO konvenciójának delegátusai elé terjesz- szem, még mindég bízva abban, hogy kellő jóakarattal a vezetőség hibáit helyre hozzák. A lapbizottság szívességét' előre is köszönve — miután bízok abban, hogy a cikket közzé teszik — vagyok a munkásbecsület és az egyletközi élet tisztaságának hive, valamint az egyleti basáknak ellensége. * Mihályi György. Az embernek a kezén ujjal sem egyformák. így máguk az emberek is külömböző felfogással, más-más természettel rendelkeznek. Elhunyt sógorom Péter János sem osztotta egészen az én nézetemet a munkásmozgalomban: de mert a vér nem vállik vízzé, azér mi megegyeztünk és szépen megfértünk, kis környezetünkben. Én a Munkás Betegsegélyző Szövetséghez, ő meg az önképzőhöz tartozott. Ám szentül megvagyok győződve, hogy ha élne, most más volna már a véleménye, mért a neve körül támadt visszaélések egész bizonyosan kiábrándítanák és megingatnák hitében. Úgy történt a dolog, hogy Péter János sógor, mint a volt önképző és a jelen IWO Sharon, Pa.-i 87-ik osztályának tagja, rövid ideig tartó betegség után elköltözött az élők sorából. A betegség olyan hirtelen levette lábáról, hogy mire mi rokonok, akik alig kő hajintásnyira lakunk Sharon- tól, hírét vettük, már a volt életerős embernek az árnyékát láttuk viszont, aki delériumban hevert az ágyon, ahonnan már csak a temetkezési válalkozó közbejárása segítette le. Péter János sógorom hosz- szabb ideig munkanélktiliske- dett a halálát megelőző időben és a burdosasszonyának holmi követelései voltak vele szemben. A ravasz némber — szintén tagtársa — úgy biztosította magát, hogy az önkívületén fekvő beteggel, a halált megelőző pénteki napon, végrendeletet változtatott és magát neveztette meg örökösnek. Péter János, a végrendelete átírása után 48 órán belül kiszenvedett. A végtisztességet egy corao- polisi temetkezési rendező intézetéből szolgáltattuk neki. Mivel a “Hoover prosperitás” áldása meglehetősen éreztette már akkor velünk is a hatását, úgy gondoltuk, hogy kevesebb költséggel jár, ha a rokonság és ismerősök körébe hozzuk a halottat, mintha mi mennénk oda. A költségek fedezésére, feleségem illetve én vállalkoztam, mert hozzánk állott legközelebb. Szerényen intéztük a dolgot, arra számtva, hogy a temetkezési költség ne emésztődjék egészen fel. Sokat hallottam én annak előtte az Önképzőék visszaéléseiről, de arra nem gondoltam — ki mert volna gondolni? — hogy az alapszabály felrúgásával, nekem négy gyermekes családapának kell majd megfizetni a temetési költséget. A végrendelet másitásról mitsem tudva, nyugodtan vártunk a feleségemmel. Tudva azt, hogy az ilyen ügyek elintézésére idő kell. Senkit nem is zaklattunk. Az Önképző ilyen ügyekre vonatkozó alapszabályának 23-ik pontja, kétely nélkül azt sugalta, hogy nyugodtan várjak. “23. Tagok elhalálozása esetén, a végrendeletben megnevezett örökösöknek, a beküldött hiteles hatósági bizonyítvány (Transcript of Death) vétele után, $400 azaz négyszáz dollár temetkezési költség utalható ki de csak abban az esetben, ha a temetést az örökös rendezi. Minden egyes halálesetnél, a Központi Intéző Bizottság, a halálozási okmány felülvizsgálása után dönt a segély kifizetése felett. Ha a végrendeletben megnevezett örökös, a temetkezési kiadásokat nem viseli, úgy az összegből a temetkezési költség a temetést rendező félnek lesz kifizetve. Az esetleges fennmaradt összeg, az örökösnek kifizetendő.” Ezen itt idézett alapszabály pont értelmében, eljártunk a Sharon-i osztály titkáránál, aki annak rendje és módja szerint megígérte, hogy intézkedni fog, noha ő maga is tudta, hogy a temetést ki rendezte, elhunyt tagtársa részére. “Ill a berek nád a kerek.” Eltűnik a 400 dollár. A várakozásban lassan elfogyott a türelmünk és felkerestük az IWO 87-ik osztályának titkárát, aki nem kis meglepetésünkre közölte, hogy az ősz- szeget, kifizette az örökösnek Pavelka Katalin burdosasszony- nak. Innen az egész ügy már irányt és tempót is változtatott. Bezzeg gyorsabban pergett. Mert az IWO Pavelka Katalinja, mihelyst megkapta a 400 dollárt, még azon az éjjel kereket oldott. Mint mondják, ismeretlen helyre költözött. De mi itt maradtunk, no meg, hogy ne is mondjam, a temetkezési vállalkozó, meg a temetési számla is. Megkezdtük a dolognak hivatalos utánjárását és látva, hogy a kisve- zérekkel itt semmire sem lehet menni, átirtunk az IWO Intéző Bizottságához. Ők felvették az ügyet és két Intéző Bizottsági gyűlésen tárgyalták is, amint azt jegyzőkönyvük igazolja. 1932 julius 9-én felvett jegyzőkönyvi kivonat például igy hangzik: “87-ik osztály: Péter J. temetési számla kifizetése ügyében a temetkezési vállalattól érkezett átirat. Határozva, Pavelka Katalin örökös cime megküldendő a te- metkezőnek, Pavelka Katalin tartozik az esedékes számlát kifizetni, amennyiben a központ a temetkezési segélyt teljes egészében azt az örökösnek kiutalta.” Ponciustól—Pilátusig. A felelőség, a jegyzőkönyv alapján igy a központot terheli, mert nem járt el az alapszabály értelmében. Ám a temetkezési vállalkozónak semmi keresni valója nem volt a Katalin IWO burdos misziszen, hanem nekem, illetve a feleségemnek nyújtotta be a számlát és annak törvényes behajtását helyezte kilátásba. Ekkor írtam az Önképző (közben ivó vá vált) központjának és levelem tárgyalásáról, az augusztus 19-én tartott Intéző Bizottsági gyűlés, a következőképpen emlékszik meg, hivatalos jegyzőkönyvében: “Coraopolis, Pa. Mihályi Gy. és neje, Péter J. elhunyt tag temetkezési számláját kérik okvetlenül 30 nap alatt kifizetni. Az Intéző Bizottság a $400-at egyszer már kiutalta a 87-ik osztálynak. — Ahol elkövették a hibát, hogy a temetkezés költséget nem fizették ki, az összeget átadták Pavelka Katalin örökösnek. Az Intéző Bizottság az ügyet átadni határozta a jogtanácsosnak. Válaszadásra utasítva.” A 87-ik sharoni osztály, az IWO Intéző Bizottsága és az a hogy is mondjam OK tanácsos bábái között elveszett az én ügyem. De bánná az ördög. .. Csak legalább a temetkezési vállalkozó is csatlakozott volna a három jómadárhoz. Ám ő nem hajlandó és én meg a depresszió dacára, életem szorgos munkája után, ha sokkal többet nem is a négy gyereken kívül még rendelke- zek annyival, hogy az összeget behajtani lehet rajtam. Most még igen... Éppen ezért szőrit és fenyeget a temetkező. Az idézett jegyzőkönyvi kivonatok után, mint akik jól végezték a munkájukat, mindenki elhalgatott az ügyben. Most kérdem én az IWO tagjaitól, hogy mitévő legyek. Adjanak ők tanácsot. Hiszen az ő szervezetükbe, vagy betegsegélyző micsodájukba' tartozott az elhunyt, ők szabták, hagyták jóvá az alapszabályt és ők valamennyien felelősek, vagy az egyleti élet szabályai értelmében, felelőségre vonhatják a sharoni osztályt és az Intéző Bizottságukat. Miért nem jártak el az ügyben? Mi lett azzal a jogtanácsossal? Mi van a Katalin asszonnyal ? Mi van a titkárral? Miért utalta ki az összeget, alapszabály ellenére? És miért járnak ezek az emberek szabadon? Ó miért? És miért nem intézi az Intéző Bizottság meg a jogtanácsos az ügyet? Melyért elsősorban őket, de az egész testületet terheli a felelőség és éri a szégyen. Közel két esztendeig hallgattam, reménykedve, hogy megfognak szólalni. Ám ugylátszik, hogy ők is megtanultak annyit’ a politikából, hogy az ilyen esetekben a hallgatás a legjobb erkölcsszabály. Az, hogy egy munkásember, vagy egy proletárcsalád nem tud a mai viszonyok között, csak úgy a mellényzsebből egy temetkezési számlát kifizetni. Különösen ilyen esetben nem. Az őket nem érdekli, amit az ügy agyonhallgatásával legjobban bebizonyítottak. Amint látom, a jövő hónapban konvencióra készülnek. Az ilyen naggyülés szerintem az a fórum, amelyen tisztázni kell a dolgot. Nem kívánom, hogy én miattam, a világforradalom hullámzó vonalaiból egyetlen egyet is elejtsenek, de annyit a proletár becsület első szabályának értelmében mégis elvárnék, hogy utat és módot találjanak, hogy annyi időt szakítsanak, amennyi éppenséggel elég lesz ahoz, hogy az őket illető és rajtam követelt számlát az én megkárosításom nélkül kifizessék: hogy a rájuk bűnös, reám pedig kellemetlen ügy befejeződjék. Vagyok őszinte hive a becsületes munkásmozgalomnak, Mihályi György Coraopolis, Pa. május havában. NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE FIGYELMÉBE! Tudatjuk, lapunk olvasóival, hogy a new yorki, bridgeporti, philai, Modern Színkörök és az IWW csoportok, valamint Newark, Passaic, Garfield, New Brunswick és trentoni lapbizottságok, Nagy Kerületi Pik-Niket rendeznek a Trenton melletti Manteld Farmon, Junius hó 25-én, vasárnap egész nap. A szenzációs részleteket valamint az útirányt lapunk legközelebbi számában fogjuk közölni. Kérjük a magyar egyesületeket, hogy ezen a napon ne rendezzenék más mulatságot. Tisztelettel a rendező' bizottság.
