Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-05-27 / 741. szám
1933 május 27. BÉRMUNKÁS 3 oldal BERLIN-MADRID PÁRTPOLITIKA ÉS ÁLTALÁNOS SZTRÁIK A Tom Mooney kiszabaditá- lehetne tömeg sztrájk, tömeg «ánnt érdekében tartott kon- om adasain szervezetek nélkül. A közelmúltban úgy Németország, mint Spanyolország fővárosában majdnem egyidőben tört ki a villamosvasúti alkalmazottak sztrájkja a villamos vasúti társaságok tervbevett bérleszállitása miatt. A berlini sztrájkról annak idején bő lére eresztett tudósításokban számoltak be a lapok. A polgári lapok valamint az úgynevezett munkáslapok is, mint a forradalmi méretű sztrájkot tálalták fel. Ropogtak a fegyverek, sebesültek és halottak jelezték a sztrájk útját. A radikális vagy ha úgy tetszik forradalmi organizációk és azok szócsövei mint követendő példát állították oda híveiknek. Mi azonban nem a népszerűséget hajszoljuk, hanem mindenkor objektiven boncolunk egy-egy megmozdulást, vájjon az osztály harc szempontjából van-e annak valamilyen materiális értéke a munkásság számára éppen ezért vesszük ezt a berlini “forradalmi” sztrájkot is bonckés alá. A rideg valóság az, hogy ez a sztrájk csúfosan elbukott. Tehát ha csak ^z áldozatokat nem tekintjük eredménynek, mást az abban résztvevők számára nem hozott. A bukás oka pedig az, hogy ebben a sztrájkban tulajdonképpen a marakodások játszották a főszerepet. A marakodásban pedig a Hitler-féle fascizmus, a KPD. és a szociáldemokrata szakszervezet játszotta, a szerepet. A gazdasági érdek itt mit- sem számított ezek előtt. Mindegyik arra törekedett, hogy a sztrájk fölött a kontrollt megszervezve nyeregbe üljön. Ez az eset napnál is fényesebben igazolja azt, hogy politikusok handabandázása, a gazdasági munkásmozgalomba való bele- kontárkodása káros nemcsak Németországban, de mindenütt. A madridi sztrájkról egy sort — Holnap, hajnalban, mind a két mangalica vérét vesszük, tessenek hát szívesen eljönni ebédre. Irdatlan hóban jutott el Marci Fábjánék tanyájára. Fábján petróleummal kenegette a szag- gatós lábát a búbos mellett, de a meghívás hallatára örvendezés röpködte körül a vén szivét: — Hát mind a két malackát leölitek holnap ? Ebből aztán egy-két pohár bor mellett beszélgetés szövődik, hiszen nem malackák a mangalicák, hanem akkorák, mint a nagyhasu boroshordók. Marci csillogó szemmel ér haza, sokféle munkával eltelik a nap, lemorzsolódik az éjjel, itt a hajnal, — no, mangalicák, búcsúzzatok el ettől az árnyékvilágtól ! Könnyű ezt mondani Bezzeg a mangalicák visongtak: miért búcsúznának ők el, mikor semmi bajuk? Csúsztató rúd minek alájuk és a kajla, hosszú fülüket mirevaló ilyen gorombán megfogni? Ej, dehogy is mennek! Vargáék, négyen-öten adjust sem közöltek a magyarországi lapok. Pedig ez a sztrájk annak dacára, hogy nem ropogtak a puskák, nem öntöttek betont a váltókba stb. teljes győzelemmel lett befejezve, (talán az alkalmazott módszer miatt nem Írtak róla.) A madridi villamosvasúti alkalmazottak NEM hagyták el munkahelyeiket. A sztrájk reggelén minden munkás elfoglalta helyét és a forgalom zavartalanul indult meg. Azonban minden kocsin, amely a remízből kifutott elől egy tábla függött ezzel a szöveggel: A SZTRÁJK TARTAMA ALATT MINDENKI DÍJMENTESEN UTAZHAT. Nem voltak alkalmazhatók a sztrájktörők, huligánok és egyéb hasonló nációk, mert a munkások munkahelyeiken voltak .És az napi déli 12 órára a vállalat a munkán sztrájkolok összes követeléseit teljesítette. Ezt a munkán való sztrájkot nevezik IPARI UNI- ONISTÁK “DIREKT AKCIÓNAK.” Amint a munkásosztály jól irányzott csapással veszélyezteti a profitot, a kapitalizmus kénytelen meghunyászkodni. Hogy el ne feledjük, ideírjuk, hogy amig Németországban a munkásságnak hatalmas politikai és ezek kontrollja alatt álló szakszervezetei vannak, addig Spanyolországban a munkáspártok csenevész alakulatok csupán, ellenben gazdasági szervezeteik rendkívül erősek lévén, hatalmat reprezentálnak. Ezekben a gazdasági szervezetekben az irányítás a munkások kezében összpontosul, vezérek nélkül. Ahol tehát nincsenek munkásvezérek a gazdasági munkásmozgalom nyakán, ott az eredmény is biztos. ítéljen minden munkás, melyik szervezkedési módszer az eredményesebb ? (A Budapesti Bérmunkásból.) tálják a nagyobbik disznót: — No csak, no kifelé! Csúsztatják kifelé s az udvar egy jó kora helyén ifjabb Máté hosszú, lceskenypengéjü kése hirtelen belenyomakodik a mangalica szivébe. Egyetlen szúrás, szőkéivé szőkéi utána a vér nagy lábasba. Keverd, Marci, mindig csak keverd! Aztán a másik mangalica vére szőkéit — no, most már pörkölhetjük őket szalmán. Négy-öt szakavatott ember könnyen végzi a dolgát, ha ügyesen a kezükre adnak mindent. Katlan forró viz a fészerben. Mossad a beleket, Rózái, mossad! Egyébként igen kevé§ szó esik. Még arról sem, hogy mindkét mangalica szalonnája csodaszép. Hát még a húsúk milyen! Sürög-forog a munka, ebédre hurkát, kolbászt is kapunk, jó citromosat — ekkor nyit be Fábján Pesta az élete párjával: — Mondok, áldás, békesség és mindig dicsérjük az Urat ör- vendezően! Elsőnek az öreg Máté fog vele kezet: Harmincéves harag igy muferencián jött legjobban összeütközésbe, a politikai pártok által ajánlott tiltakozó gyűlések és az IWW által ajánlott általános sztrájk, valamint a másik gazdasági fegyver, a bojkott, melyek a Mooney kiszabadítása érdekében, ott az indítványok között fel lett téve. A párt, dacára a sokszoros, ilyen üres tiltakozás kudarcának, lehengerelte a gazdasági akció indítását, bár három nappal a konferencia után, a németországi kommunista párt kiáltványában, már csak az általános sztrájkot tartják alkalmasnak arra, hogy a hatalomra jutott és már félig-meddig védő szervezetekkel elbáktyá- zott Hitler uralmat megdönt- sék, igy igazolva az IWW azon állítását, hogy leghatalmasabb fegyver a munkásság kezében a gazdasági, vagyis általános sztrájk s emellett a bojkot, melyet itten a párt gépezett már előre felkészülve lehengerelt. Itten idézzük a Daily Worker, május 3-iki lapszámából a fentemlitett idézetett. “Csak szervezett tömeg- sztrájk tudja megd önteni a fascista diktatúrát, amint megdöntötte Kappot és Cunowt, amint a berlini közlekedési sztrájk megtörte Von Papén miniszteri tanácsát.” Tehát most mikor késő, most mikor a pártok széjjel forgácsolták azt az öt millió szervezett németországi munkást, akik még a Kapp putch idejében egységesen általános sztrájkba mentek, igy a fegyveres császár pártiakat egy pár napig tartó sztrájkkal menekvésre kényszeritették, elismerik, hogy csak az általános vagyis tömeg sztrájk képes a Hitler rémuralmat megakadályozni, megdönteni, de hogy lik el egy perc alatt örökre — hát nem szép dolog-e a felebaráti szeretet? Esznek-isznak vígan, régi emlékektől és nevetéstől hangos a szoba. Az idő megállt, nem múlik, csak mulatság van egyfolytában. Áll a tor, be az estébe, hanem amint legjavában áll, az öreg Máté szive hirtelen összeszorul, elsötétül előtte a világ, ő maga pedig lefordul a székről. Fia, menye oda- ugrik, de nem segíthet az öregen a világ semmiféle doktora. Illatos, párolgó pecsenye az asztalon, Máté pedig holtan az ágyon, amint odatették, — ó, minek is ide ez a sok dunyha, vánkos, tornyosra felbubozva! — Pihenjen meg, édesapám! Nem akarják elhinni, hogy meghalt. Pedig meg, csakugyan, a teste örökre elpihent, hanem annál örvendezőbb a lelke. Iziben felszáll a mennyország kapujához. Rezek Román. OlvasdaBérmunkást! Még az amerikai magyar munkások ezrei, emlékeznek a szélsőséges párt kiabálásokra, mely szerint már ezelőtt 12 évvel azt hirdették, hogy nincs idő szervezkedni, s most szeretnének egy szervezett tömeg sztrájkot, igaz ezt még csak Németország részére akarják, ahol már minden forradalmitaktikájuk csődött mondott, s itten ahol még volna időnk szervezkedni, hogy a tömeg sztrájkra készen legyünk, s ahol már a tömeg szervezetlen akciója, többszörösen csődött mondott, úgy a Tom Mooney mint Sacco és Vanzetti megmentése érdekében, még mindég ellene vannak az IWW által ajánlott általános sztrájknak, ami a Tom Mooney konferencián oly nyilvános lett. Vissza kell térnünk, a Sacco és Vanzetti megmentési akciókra, amikor, a világnak minden részén tiltakoztak, tüntettek a munkások ezen két ártatlan munkás kivégzése ellen, s egész bátran becsülhetjük az ilyen tiltakozók és tüntetők számát 8—10 millióra, még sem voltunk képesek őket megmenteni. De ha legalább csak a villany fejlesztő telepen, ottan, ahol a két ártatlan munkás kivégzéséhez szükséges villany erőt fejlesztették, léptek volna a munkások sztrájkba s tartották volna vissza mindennemű munkaerejüket, csak egy pár százan a telefon, táviró, világítási telepeken, nem tudták volna ezt a két ártatlan munkást kivégezni. Ugyan ez áll Mooney és Billings esetében, akiket még eddig bármennyire szerettünk volna és próbáltuk kivenni nem sikerült, mert csak szervezetlen tömeg tüntetéseken keresztül próbáltuk és miután ezt látva, az általános sztrájk fegyveréhez, akartunk fordulni, melyen keresztül már a hatalmában megerősödött Hitlert is lehetőnek látják a kommunisták megdönteni, itten az ártatlanul bebörtönzött osztályharc foglyok kiszabadítása érdekében tett ilyen indítványt a jól megolajozott párt gépezet lehengerelt, csupán párt politika érdekből. így Tom Mooneynak s a többi osztályharc áldozatoknak még éveket kell a börtönben sínylődni, mert a párt politika úgy kívánja és amit leghatalmasabb fegyvernek tartanak már ma Németországban is, az általános sztrájkot, itt elvetették, csak azért, mert az IWW-t igazolja, melynek minden törekvése ezen irányban van és építi az általános nagy szervezetet az általános sztrájkhoz, mely mint leghatalmasabb fegyvert a levert német proletariátus elismer, bár elég későm mivel a tömegsztrájkra szükséges gazdasági szervezetet mar régen feláldozták a párt oltárán, amint itten Amerikában is megteszik, s a Mooney kiszabadítására tartott konferencián bebizonyitottok. Vi.
