Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-05-27 / 741. szám
NE KILINCSELJETEK DE HARCOLJATOK A new yorki nyomdász unió kívánja a 30 órás munka hetett. MEGHALT JAMES SMITH a centraliai tragédia vádlottja FELTÉPETT SEBEK, MELYNEK FÁJDALMÁT, CSAK AZ OSZTÁLYHARCOSOK ÉRZIK. Kilépett az IWW a Nemzeti Tanácsból Általános Sztrájk az egyedüli a foglyok kiszabadítására. A Typographical (nyomdász) unió new yorki 6-os számú local ja, nyomatékosan kinyilatkoztatta azon véleményét, hogy nem hajlandó megtűrni a nyomdászipar mellőzését, a “szövetségi törvényjavaslatból, mely a 30 órás munka hetet tartalmazza. Méltatlankodásuk súlyának emelésére, egy küldöttséget menesztettek Washingtonba, mely a módosított javaslathoz szót kért és kihallgatásra jelentkezett a szenátus Munkaügyi Bizottságánál, még mielőtt a javaslat tárgyalásra került. Mellesleg meg kell jegyeznünk, hogy kár volt a bizottságnak annyira sietni a kihallgatásra. Mert közben az történt, hogy a bizottság, a törvény tárgyalását, az őszi ülésre elnapolta. Úgy indokolta meg az elnapolást, hogy: a rö- videbb munkahét kérdése nem olyan sürgős, mint amellyel az őszig nem lehetne várni. Ez is azt bizonyítja, hogy kár munkásügyeket, vagy munkástörvényeket a politikusokra bízni. Az ilyesmi nekik sohasem volt és nem is lesz sürgős, lett légyen a kérdés bármilyen égető a munkásoknak. A nyomdászok amint látszik, kissé feledékenyek lettek. Elfelejteni látszanak azon tényt, hogy a 44 órás munkahetet sem a törvény, hanem sztrájk utján nyerték el 1921-ben. Mi van a nyomdászokkal? Nem gondolják, hogy a kilincselés és kalapolás helyett, egy “kis” nemzetközi nyomdász- sztrájk-kal többre mennének és sokkal jobban biztosíthatnák a 30 órás munkahetet, mint a politikusok előtt való hajlon- gással? Nem gondolják, hogy az ilyen közbejárások és közvetítések helyett egy kis közvetlen cselekvés nagyobb eredményt jelentene, sőt ennél is többet, mert talán az elpuhult gerincet is megerősítené egy eleven harc.. . Monotype. Óh proletár, akinek nem hiányzik egyébb, mint a szavazó urna, gondolj arra, hogy ha a juhok maguk választják meg a juhászt, vájjon kevésbbé lesznek-e megkopasztva, mint abban az esetben, hogy ha azt kirendelik számokra. Az amerikai munkásmozgalom történetében jelentős szerepet kapott Centráliai tragédia újból felelevenedik emlékezetünkben azon alkalomból, mikor a proletár öntudat és tisztesség irányelve alapján, néhány szóban megemlékezünk James Smith- ről, kinek fejfájára, minden túlzás nélkül oda írhatjuk, hogy: itt nyukszik egy rendithetetlen forradalmár. James Dmun, ramer Dimtn- nek volt testvér öccse, akit a Bérmunkás olvasói, mint a centraliai per egyik vádlottját a lap utján jól ismertek. Elmer Smith a ritka fehér-hollók közül való volt, ki mint ügyvéd, számos IWW perben védelmezte szervezetünk tagjait. A háború, alatt megvonták tőle diplomáját, melynek vissza szerzése után, habozás nélkül, újból az osztályharc üldözöttek ügyeit védelmezte, ő volt a centraliai IWW-isták jogtanácsosa és ő ajánlotta, nekik, hogy törvény adta jogaikat bátran gyakorolják, ha a csőcselék a helyiségüket megtámadja. Ezért, ő is a vádlottak padjára került a nagy per idején. Igaz ugyan, hogy fölmentették, de ő áldozatot és fáradtságot nem kiméivé, szűnni nem tudó vasakarattal tovább dolgozott a centraliai fiuk kiszabadításán. James Smith testvér öccse méltó munkatársa volt. ő is a vádlottak padjára került s csak miután dönthetetlen bizonyítékai voltak, hogy a centraliai üggyel semmi kapcsolata nincsen, szabadult ki a börtönből. Abból a fajtából való volt, akit nem lehetett megfélemlíteni. Bár nem volt kapcsolata a centraliai üggyel, annak megtörténte előtt, de lett neki miután fölmentették. Egyike volt azoknak, akik az elevenen eltemetett fiuk ügyéért és kiszabadításukért erején felül tett, dolgozott. Ebben a munkában, csak a későbbi időkben nem szerepelt ismert neve. A mióta gyomorfekélye betegágyba döntötte, amelytől, május 12-én, csak a halál váltotta meg. A centraliai tragédia kidőlt bajnokának csak egyike volt James Smith és Elmer bátyja, akit 1932 márciusában temettek el. Jól emlékszünk még James Mclnnerney nevére is, aki 1930-ban a börtönben halt mártír halált, ahol elevenen eltemetve, ártatlanul, a washingtoni lumber tröszt bosszú szom ja miatt, 11 esztendőt töltött börtönben. Néhány évvel ezelőtt halt meg Walker C. Smith is. (Nem rokona a másik kettőnek.) ő volt szerzője a centraliai tragédiáról irt füzetnek “Was it murder,” mely a közvéleményt felcsigázta és a szégyenteljes ügyet annyira feltárta, hogy még a polgári társadalomban is sokan megmozdultak és felfigyeltek. John T. Doran, két évvel ezelőtt halt meg. Ezt a nevet is ismerik a magyar munkások. Egy füzet jelent meg magyar fordításban tőle, mely a chica(Folytatás a 7-ik oldalon.) A PROSPERITÁS ÚTJA Philadelphián egy sztrájk hullám sepert végig az utóbbi hetekben, mely a munkások győzelmével végződött. Az International Ladies Garment Workers Union-nak sikerült közel ötezer munkásnőt sztrájkba szóllitani, hogy a szégyen- teljesen swet shop viszonyoknak és a szabálytalan munkaidőnek véget vessen az iparban. A sztrájk rövid két nap alatt terminálódott a sztrájkolok győzelmével. Reisberg alelnök, az unió nevében a sztrájk első napján egy táviratban adta tudtul Rooseveitnek, hogy mi van Philában. A távirat szövege belőlünk mosolyt váltott ki, de alig hisszük, hogy mosolygós elnökünknél hasonló hatást ért el. Ugyanis azt domborította ki, hogy megfogadták “elnökük” tanácsát a philai garment munkások s miután igazat adnak neki, hogy a prosperitás első kelléke, a munkások vásárló képességének felemelése, így sztrájkba léptek, hogy a nemzet prosperitását megteremtsék. Az IWW kilépett a Mooney konferenciából úgyszintén a Nemzeti Tanácsból, amelyet a konferencia hozott életre a következő határozatot küldte a Mooney-Billing védőiknek. “Munkástársak.” Az IWW General Executive Bard ja elfogadta a felhívást a Mooney konferenciára, hogy közös erővel elősegítse Mooney szabadon bocsájtását. Az IWW küldöttei azzal a megbízatással mentek a többek között, miáltal bemutassák azt a frame-up-ot, amit Mooney- Billing és a többi osztályharc rabjaival elkövetett az osztály- bíróság. A történteket áttanulmányozva elhatároztuk, hogy kilépünk a Nemzeti Tanácsból, amelynek határozatai nekünk idegen hangzásuak és ellenkeznek az IWW gyakorlati felfogásával. Mivel a mi küldötteink a fentieknél fogva nem lehetnek segítségére és nem akarják akadályozni a Tanácsot munkájában, igy bejelentjük kilépésünket. Az IWW GEB-ja kívánja még megjegyezni, hogy a tüntetések, felvonulások és a törvényszéki eljárások nem alkalmasak Mooney-Billing és a többi osztályharc fogjainak kiszabadítására. Ezért felhívjuk az amerikai munkásosztályt, hogy vegye a dolgot komolyan és készüljön az általános sztrájkra és egy jól megszervezett bojkotra, mint hathatós eszközökre, amellyel az összes osztályharc fogjait kiszabadíthassuk. Mi fogadalmat teszünk arra, hogy ezentúl is harcolni fogunk Mooney-Billing és a többi osztály harc áldozatainak kiszabadításáért, biztosítjuk az amerikai munásmozgalmat arról, hogy részt veszünk minden olyan egységes megmozdulásban, amely egyengeti az osz- talyharc foglyainak szabadon bocsájtásukat a munkások egységes akciója által. A munkások szolidaritásáért. F. W. Thomson, Joseph Wagner, központi elnök, központi titkár. A tagjainkat és azokat akik helyeslik az IWW taktikáját, felszólítjuk, hogy folytassák ez irányban a harcot a győzelem reményébe. HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS iflph Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to OF THE WORLD Cleveland. Ohio pending-" ------------------------- —— '1 ’ VOL. XXL ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1933 MAY 27. ) NUMBER 741. SZÁM.
