Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-05-06 / 738. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1933 május 6. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2 10 One Year .....................$2.00 Félévre ......................... l.vO Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára .......... 60 Single Copy ................ 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to; “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Négyórás munkanap (P) Amikor ténylegesen beletekintünk a társadalmi bérén- dezkedésbe amelyen maga a társadalom alapszik, ha a technika fejlődését vesszük alapul, akkor a legtisztábban tudjuk megállapítani azt a biztos utat, amelyen a munkásosztálynak haladnia kell, hogy a mindennapi harcokba a megélhetésért való küzdelembe megtalálja a helyét. Ha a munkásosztály a gazdasági különbözetekből eredő osztályharcban, gazdasági előnyöket tud biztosítani osztálya számára; amely által gyengíti a kapitalizmus gazdaságig erejét, ezáltal saját magát erősiti meg és közelebb viszi osztályát a végső leszámolás biztos sikeréhez. A szervezettéi1 mi^nkásosztálynak társadalmi ereje nincsen, igy szervezettlenül képtelen a megszervezett kapitalizmussal bármilyen mértékbe eredményesen harcolni. Azok, akik azzal érvelnek, hogy nincsen időnk már a munkásosztály megszervezésére, azok egyáltalában nem tudják és nem ismerik a társadalom összetételét. Más oldalról pedig halvány fogalmuk sincsen az uj társadalom mikénti berendezkedéséről. Nem tudják, hogy az uj társadalom abban különbözik a jelenlegitől, hogy egy helyes alapon és jól megszervezett, gazdasági egyenlőségen alapszik, és minden párt vagy osztály uralom megszűnését eredményezi. Az osztályharc megszűnése csak akkor fog végbe menni, ha magával az osztályharccal megszüntessük az osztályokat — és minden fajta — párt — vagy frakció uralmát Az osztályharc ezen keresztül vitelére kell, hogy gyűjtsük az erőnket, még pedig azt a szervezett erőt, amely alkalmas a gazdasági osztály különbözetek megszüntetésére. Gyakran hallatszik az ellenvetés a négyórás munkanap és a né-rynapos munkahétért való küzdelem ellen. Azzal indokolják meg a dolgot, hogy ez csak reform — és a forradalmi munkásság nem küzdhet reformokért. Ezen ellenvetések azoktól erednek, akiknek nincsen gerincük ahoz, hogy a tényleges osztályharcban résztvegyenek. Vagy el-e lehet képzelni azt, hogy a munkásosztály társadalmi forradalmat vivjon szervezett erő nélkül. El-e lehet képzelni a társadalom megdöntését egy olyan munkás tömeggel, amelynek annyi szervezett ereje nincsen, hogy egy esetleg ötcentes bérjavitást tudjon ezközölni a munkásosztály részére. De ha a munkásosztály szervezett erőt gyűjt a négy órás munkanap megvalósítására és önmagát vissza tudja helyezni szervezettsége folytán a négy órás munkanap és a négy napos munkahét életbeléptetésével az iparok szinterére, amely egy lépés a társadalmi átalakuláshoz — amely szervezett erő biztos garancia arra, hogy a munkásosztály át tudja venni a termelő ezközöket is jelenlegi tulajdonosaitól és folytatni tudja a termelést és a szétosztást olyan formába, hogy mindazok akik a termelésbe részt vesznek megkapják munkájuk teljes gyümölcsét, nem lehet a munkásosztály egyetlen egy tagjának sem ellenvetése a négyórás munkanap életbeléptetése ellen. Egyedül a kapitalista osztály ellenezheti ezt a törekvést, még pedig azzal okolják a munkások ezen törekvését Mr Harrimannal az élükön, aki a kereskedelmi kamara nevében azt a kijelentést tette, hogy a munkaidő megrövidítése, a jelenlegi üzleti világnak összeomlását fogja eredményezni. Úgy látszik a négy órás munkanap és négy napos munkahét ellenzőinek a harrimanokkal együtt fáj a kapitalizmus tönkremenetele. Az IWW harcba szállt a négy órás munkanap és négy napos munkahét kivívásáért — nem hogy nincsen idő a szervezkedésre, hanem csak ez az egyedüli ut van a részünkre. A négyórás munkanap életbeléptetése erőpróba a szervezett munkásoknak a termelő ezközök lefoglalására. A jó kezdet félsiker Van egy régi közmondás, hogy: “erős akarat nem ismer akadályt.” Mi pedig úgy ismerjük munkástársainkat, önmagunkat, hogy az ipari forradalmárok olyan anyagból gyúródtak, kik nem ismernek lehetetlent. A vajúdó, lüktető, küzdelmes élet és társadalmi harc, minket nem hangol le, sőt minél élesebb, minél tüzesebb, annál jobban otthon találjuk magunkat benne. A forradalmi ipari mozgalomnak a forradalmároknak HARC AZ ÉLTETŐ ELEME. Közöttünk és a más nézeteket valló munkások, (pártok) között az a lényeges különbség is fenn áll, hogy mi a harcot mérlegelni és értékelni tudjuk akkor is, ha az nem jelentkezik a társadalmi osztályok nyilt összecsapásában. Erős meggyőződéssel valljuk, hogy a munkásosztály akkor is harcol, ha sorait erősiti és előkészíti: amikor az erőt gyűjti a küzdelmekhez. Hiszen voltaképen erő nélkül, készületlenül a munkásság minden esetleges harcának sorsa meg van pecsételve Azért fogadjuk kétellyel és szkeptikusan azon frázisokat, melyek a jelentéktelen hecc mozgalmakat, osztályharccá igyekszenek felfújni. A társadalom melyben élünk még akkor is szervezett osztálytársadalom, ha annak ellentmondásait, mind több és több ember felismerte. Egy szervezett társadalomban melynek erőviszonyai, kizárólag a szervezett erők szerint nyilvánulnak, igazodnak és tagozódnak: a nyomor és nélkülözés egekig csapkodó jajveszékelése közepette, sem rendelkezik a munkásság saját maga fölött ÉS NEM NYER BELESZÓLÁST SAJÁT SORSÁNAK MIKÉNTI INTÉZÉSÉBE SZERVEZETT ERŐ NÉLKÜL Eme egyszerű tényeknek fel nem ismerése, vagy tagadása teremti azt a zavaros felfogást, mely mind nagyobb méretekben nyilvánul meg azok részéről, akik a sarkon ólálkodó társadalmi forradalomtól, a dolgok fenekestől való felforgatásától remélik sorsuk jobbrafordulását. Akik egy szerencsés véletlenre, csodára vagy egy perecember megjelenésére bazirozzák a forradalom sikerét. Az ilyen okoskodások éppen olyanok, mintha valaki selyem- papirból készült esernyővel próbál kilépni egy esőzivatarba. Mert a vizet sem a papirernyő, sem az ilyen elmélkedés nem fogja fel. Megszoktuk és legtöbb esetben mosolyt vált ki belőlünk, amidőn olyan munkásemberek kérdeznek tőlünk, (vitatkoznak velünk) fogas társadalmi kérdéseket és intézik el kézlegyintéssel, higgadt, az erő gyűjtését célzó magyarázatainkat, “hogy itt már csak a forradalom segít.” A társadalmi forradalomnak, forradalmárokra katonákra van szüksége elsősorban. Nem a Base-ball, Foot-ball-ozó, nem a korba lépett ifjúság képezi a tényleges katonaságot, hanem azok akik a hadseregben vannak, akik a kaszárnyákban laknak. Az osztályharc katonáival is igy vagyunk. A tényleges bérmunkások számban túlsúlyban vannak a kapitalista osztálytársadalomban. Azonban az osztályharc tényleges katonái mégis csak azok a kevesek kik a szervezett munkások táborát alkotják. A társadalmi forradalom élcsapatát képezik a szervezett ipari forradalmárok, melyben az esélyeink, a pillanatnyi vereségek és az esetleges győzelmek kizárólag attól függnek, hogy a munkahadserege miiyen készültséggel bir, milyen szervezett erővel rendelkezik. Az erőgyűjtés tehát a legfontosabb feladatunk. Erre megvan az alkalmunk a lappangó és nyilt osztályharcok ideje alatt egyaránt. Erőgyűjtéshez legerősebb elengedhetetlen eszközünk, FEGYVERÜNK a sajtó. Az Írott betűnek roppant hordereje van, minden cél elérésére. Az Írott betűvel sokkal nehezebben birkózik meg az ellenfél, de mint a megértés nevelő eszköze is többet ér az élő szónál. Most amidőn megindítottuk nyolc hetes kampányunkat, lapunkért a BÉRMUNKÁSÉRT, minden ipari forradalmár vértezze fel magát ezen gondolatokkal és meggyőző erővel, dönt- hetetlen érvekkel vessük bele magunkat abba a küzdelembe, mely megelőzi a nagy leszámolás napját, de ugyanakkor elő is készíti. A társadalmi forradalomhoz képzett katonákra van szükségünk és mi a kiképzést betűvel végezzük, a harcot pedig szervezett osztályharcosokkal az IWW harcedzett bátor katonáival. A jól kezdett munka fél siker. Lássatok hozzá! ELVINYILATKOZAT A munkásosztály - és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály - között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegitik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom kertéin belül.
