Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-05-06 / 738. szám
1933 május 6. BÉRMUNKÁS 3 oldal A nézeteltérésekről Beszélgessünk egy kicsit arról, hogy mi is az a nézeteltérés. Bár e két szó magába foglalja a magyarázatát, mégis tanácsos lesz kissé megvilágítani, mivel ez most időszerű. Ugyanis az átlagos munkás arra hivatkozik, hogy minek szervezkedni, hisz azok sem értenek egyett, akik már meg vannak szervezve, vagy be tartoznak külömböző pártokba. Ilyen s ehez hasonló érvelésekkel próbálják a nyakukról lerázni az agitátort. Tehát nézet és eltérés, volna a szóban forgó két szó, amely azt a bizonyos mondatott alkotja, amiről beszélni óhajtok. Fölösleges e két szónak külön magyarázata, mivel mindnyájan tudjuk az értelmét. A két szót egy mondatba foglalva kapjuk a nézeteltérést. Éhez sem szükséges túlsók magyarázat. Egy kis példával lehet illusztrálni a legjobban. A példa a következő, tegyük fel Clevelandba akarunk menni többen és mivel több ut vezet oda, igy megoszlik a nézet azon, hogy melyik u.tat válasz- szűk célunk eléréséhez. Van közöttünk olyan, aki az összes oda vezető utakat ismeri, határozottan tudja a legjobb és legközelebbit ajánlani, mig van olyan, aki csak valamelyiket, sőt olyan is van közöttünk, aki csak hallásból ismeri ezen utakat, de azért ajánl egyett, mert úgy hallotta az a legjobb ut. Tehát a cél egy, amit elakarunk érni, de külömböző utakon, vagyis a nézeteink eltérőek ebben. Azt hiszem ez a példa világosan magyarázza, hogy mi a nézeteltérés. Nézeteltérések nemcsak a munkásmozgalomban vannak, hanem általánosságban úgy egyéni, mint társadalmi ügyekben és kérdésekben, sőt talán állíthatom, hogy a vallásfelekezetek között dívott mindég a legnagyobb mértékben, de azért nem igen halljuk azokat a kijelentéseket, hogy minek tartozzam valamely felekezet- hez, hiszen a külömböző felekezetek nem értik meg egymást, nézeteltérés van közöttük, pedig a végcél ott is egy, mindegyik a menyországba akar juttni. . Tehát nem lehet ráfogni, hogy csak a munkásmozgalomba vannak nézeteltérések. De nézzük csak, hogy milyen értelmű nézeteltérések találhatók a munkásmozgalom keretein belül. Én két részre osztom azokat, az egyik öntudatosságból eredő, mig a másik rész öntudatlanságból. Az előbbeni az mikor valaki saját meggyőződését nyilvánítja azon tudásánál fogva, amit a munkásmozgalomban tevékenységével szerzett, s ezen irányban próbálja a mozgalom helyességét megvitatni. Mint fentebb említettem, ismeri az összes utakat és ennélfogva ajánlhatja a legmegfelelőbbet. A másik rész az mikor valaki nem a saját meggyőződését nyilvánítja, hanem másokét, mert neki meggyőződése nincs, igy csak papa- gály módra csacsog, nincs tisztába azzal, amiről beszél, mert azt csak hallásból ismeri. Az ilyen egyének tudatlanságuknál fogva minden más munkás szervezetet próbálnák helyteleníteni, lekicsinyíteni, mert ez a legkönnyebb és igy hallották, hogy csak az jó és forradalmi, tanulni nem akarnak, megszok- amelyhez ők tartoznak. Persze ták a mások fejével való gondolkozást s ebből nem tudnak kiábrándulni. Ha mindezen munkásokba, csak egy szikrá- nyi jóindulat volna vagy annyi hajlam a munkásmozgalom tanulmányozására, könnyen megtalálhatnák a helyüket ott ahol csak az ő érdekeik vannak képviselve és nem a vezéreké és igy ezen kullancsokat lerázhatnák a nyakukról. Nem azt akarom vitatni, hogy nem lenne nézeteltérés akkor, ha a munkásság egy szervezetbe tömörülne, mert lehetünk öntudatosak, egyenlő műveltséggel felruházva, de nézeteink azért bizonyos tekintetbe eltérhetnek. Csak egy tekintetbe kellene, hogy mindn munkás egyet értsen, még pedig abban, hogy a bérrabszolgaságból felszabaduljon, s ehez egyöntetű cselekvésre van szükség. Persze nehéz ezt azoknak megérteni, akik eddig a vezérek fejével gondolkodtak. A saját fejüket csak azért hordják, hogy legyen a kalapot hová tenni. Az ilyen egyének nézeteltérései rendszerint gyűlöletté fajulnak úgy, hogy sokkal szívesebben harcolnak a külömböző szervezetek tagsága ellen, mint hogy felvennék a harcot a közös ellenséggel szemben. Az öntudatos munkás nem táplál gyűlöleteit nézeteltérések miatt, ha azok jó akaratu- ak, sőt ha azok tudatlanságból eredőek is, de kérlelhetetlen har cot kell, hogy folytasson mindazok ellen, akik tudatosan, rosszakaratból szítják a gyűlöleteit munkás szervezetek között azért, hogy ők érvényesülhessenek. Az IWW-isták mint öntudatos munkások tudják, hogy minden munkás, aki betartozik valamely nagy hanggal hirdetett munkás pártba, azért állt be, mert nem volt megelégedve helyzetével s tetszett neki azon párt politikusának ígéretei. Mert nincs olyan egyén, aki ne kívánna segíteni a saját helyzetén, pláne ha ahoz elégséges leadni a szavazatát. Tehát kutyára bízza a háj at, hogy az azt meg ne egye. Tudva azt, hogy minden cél eléréshez bizonyos erőgyűjtésre van szükség, ha például a politikus bizonyos zsíros állásra pályázik, nem elégséges ahoz az ő akarata, hanem szükséges céljának végrehajtásához a tömegre támaszkodnia, azt ügyes Ígéretekkel lekenye- rezni, hogy célját elérhesse. Ezek közönséges utonállók és azok is maradnak mindaddig, amig a munkásság ezen ósdi utakon jár. Már éppen ideje volna rátérni az igazi útra, amely az ipari demokráciához vezet, ami nem másban, mint a helyes szervezkedési formában rejlik. Ezen az utón ha kell is akadályokkal megküzdenünk, de nincsennek közönséges utonállók és igy az akadályokat könnyen elhárítjuk utunkból, mert tudatában vagyunk annak, hogy célt harc nélkül nem érhet a munkásság el, pláne ha célunk a jelenlegi renszer megdöntése. Tehát tegyünk fogadalmat, hogy félre dobjuk a rosszakaratú nézeteltéréseket s rátérünk a helyes útra, az Ipari Szervezkedés útjára, amit az IWW térképén megtalálunk. A. Alakszay. dolgozata az akroni rethorikai tanfolyamon A pentelei vásár A vásári sokadalomban Jancsi összetalálkozott Miska bácsival. Az öreg először félszemére húzta kalapját s elhatározta, nem vesz tudomást a legény ottlétéről. De azután mégis mást gondolt. Eszébe jutott a lányának tett ígérete s úgy félvállról, a pipa mellől i'ákö- szöntött. — Hé ecsém! Há illik úgy elmenni az öreg bátyád mellett? Jancsi is hasonló gondolatokkal foglalatoskodott, amikor az öreg mentében megállította. — Sok a dolgom — bökte meg a kalapja szélét Jancsi. — Azt látom — szívta a pipáját az öreg gazda — itt csavarogsz, oszt a jányok után tekingetsz . .. — Má hogy én tegingetnék? A Rozi után úgyse tehetem. Hát éppen ezt akarta mind a kettő. A Rozit szóbahozni... mert a Rozi a módos Mihály- gazda egyetlen leánya volt. Szemrevaló, csinos kis portéka, aki lángra gyulasztotta a legény szivét. Még múlt kuko- ricafosztáskor feleségül kérte. Azonban a házasságból nem lett semmi, mert az öreg nem mutatkozott hajlandónak az ötven hold földet mindjárt a lányára Íratni. így azután szó szót adott és a vége az lett, hogy Jancsi nem mutatkozott többet. Egy darabig minden maradt a régiben, de azután Miska bácsi mégis megsokallotta, hogy mindig csak Rozi pityergő ábrázatát nézze. Összeszedelőz- ködött, s igy indult el a pentelei vásárra, ahol a véletlen elébe hozta a rátarti legényt. Az öreg gazda csak szívta pipáját, mire kibökte. — Há iszen, azután is tekingethetsz ... Ha kedved tartja... — Ha csak a tekingetés lönne... — De ott van az ötven hold főd... mi ? — Miska bátyám mondotta . . . rántott vállán egyet Jancsi. — Tudod mit, ecsém? Egy pohár bor mellett majd ketté vágjuk azt az ötven holdat... A legény Bácsalmáson kocsis minőségben tie j esitett szolgálatot a Bereczky kúrián. Szorgalmas, becsületes, jómunkás hírében állott, csak egy okozott nála bajokat: a szesz... Ez már nem egyszer szerzett neki kellemetlen órákat. Mert már az első pohár után igen rózsaszínű gondolatok kóvályogtak, a harmadik után pedig mi tagadás, bizony csak nagy üggyel, bajjal találta meg hazafelé az utat.. . így esett most is Addig tárgyalták a Rozi leányt az ötven holdjával, hogy mire Bereczky né nagyasszony Jancsira talált a kis sarki kocsmában, az már igen sűrűén aprókat pislantott. — Semmirevaló — dörgött a nagyasszony — tudtam, hogy itt talállak. Azonnal lódulj előre! Esti szürkület előtt otthon akarok lenni. Ezek igen szép szavak voltak, de Jancsi barátunknál nem ment olyan vígan a “lódulás.” Csak többszöri kísérletezés után sikerült odáig jutnia, hogy mégis talpra állhatott s elindulhatott szaporán lépkedő úrnője után. Csak az nem fért Jánosunk fejébe, miképen lehetséges az? Ő egészen határozottan emlékezett, hogy egy nagyasszonyai indult útnak s most mégis kettő lépegeit ott előtte... Bereczkyné elhelyezkedett a hintó ülésén. Jancsi pedig megpróbálkozott felkapaszkodni, hogy azután a lovakat elindítsa. Azonban a magas ülés nem bizonyult elég biztos támasztéknak, mert kétszer majd kibukott onnan. A nagyosszony is kifogyott a béketürésből. — Hallod-e, ez mégsem járja. Mindig miattad kell szégyenkeznem, bármerre járjunk is. Megint alaposan leittad magadat. .. — A tekintetes asszony — csuklóit a szava — azt... mongya... hogy... szégyent hozok a... a... fejére? — Hát persze te haszontalan. Nem szégyen az, hogy most részeg vagy s a lovak úgy mennek, mintha nem volna vezetőjük? — Ha a tekintetes asszony azt mondja, hogy szégyent hozok a fejére, akkor — s nagy 1 keservesen leszállóit a bakról — csak menjen a tekintetes asszony egyedül haza, mert én visszamegyek a vásárra... Bereczkyné majd megpukkadt a méregtől. — Azonnal visszaülsz s hajtod a lovakat! — Nem én! — rázta meg a fejét Jancsi — ha én részeg vagyok, akkor maga csak menjen egyedül. Arra van az ut Rácalmás felé! A nagyasszony végtére belátta, hogy itt hiábavaló minden beszéd s oda vágta: — Megállj semmirekellő nem remet — ezzel kiszállt a hintófogod tovább enni az én kényéből s hogy az éjszakát az országúton ne kelljen töltenie, maga foglalja el a kocsis ülését s hajtott hazafelé. Jancsi pedig, mint akinek nyugodt a lelkiismerete, kalapját félszemére húzta s elindult vissza a vására. Egyik utszélről a másikra dülöngészett s fütyörészve gondolt arra, milyen jó is volt, hogy összetalálkozott Miska bácsival ... F. E.
