Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)

1933-04-29 / 737. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1933 április 29. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2 00 One Year .....................$2.00 Félévre ......................... l.vO Six Months ................. 1.00 Egyes szám ára .......... 5e Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD MÁJUSI SEREG SZEMLE “De furcsa május ez a mostani Olyan beteges, göthös valami, Az ó és uj világ vad harcra kelt, Sokára bár, a mérték lám betelt.” A renegáttá vált költő látnoki jóslata, soha nem állott még közelebb, a megtestesült beteljesedés nem volt érezhetőbb, mint a jelen május, hajnalhasadásának eljövetelével. A májusi nap közelebb, a megtestesült beteljesedés nem világított, vakító suga­rait ilyen fekete felhők, a kapitalista társadalom kibontakozása óta még ennyire nem homályositották el. Az eddig ismert történelmi idők és átalakulási folyamat szorgalmas krónikásai, bizonyára irigykedve néznének a jelen­korban élő utódokra kiknek alkalmuk lesz, a jninden korok leg­szebb, legádázabb, legvadabb és legtöbbet jelentő társadalmi harcait feljegyezni és az osztályharcok utolsó fejezetének meg­írása után pontot tenni. Vén Európa úgy néz ki ma, mintha egy hajóóriás a viharzó tenger közepén ketté törött árboccal a tobzódó hullámok vad játékában, az elmerülés megsemmisítő veszedelmében a halál­táncot járná. Irányt vesztve, célt tévesztve a legszentebb embe­ri ideáloktól megfosztva, a züllés legalacsonyabb fokára sülyedve előttünk vergődik az az óriás, mely úgy szerepelt mint az emberi civilizáció megmentője, a társadalmi haladás zászlóhordozója. Mintha a középkor fekete rablólovagjai támadtak volna fel... Mintha a prüszkölő paripák helyett fűtőt, lángot köpködő gépparipákon száguldozva fejvesztve véres kardot forgatva, nem is civilizált emberek hanem a kloákák mélyén lesben meghúzó­dott emberi mivoltukból teljesen kivetkezett deszpoták volnának a lovasok, kik kezükbe ragadták a társadalom irányítását. Igen... “Az ó és uj világ vad harcra kelt,” de az első nagy tusában a fiatal óriás elterülten, aléltan maradt az ütközet me­zején. Németország a tudományos szocializmus anyaföldje, böl­csőhordozója e leteritett óriás a német munkásság az, mely ott fekszik aléltan a nagy ütközet mezején és csodák csodája. . . a munkásmozgalom szerte a világon, e válságos idők napjaiban a legnagyobb erőfeszítések árán sem képes többre mint, hogy ká­vés kanállal HORDJA a vizet a nagy harcos élesztgetéséhez mely közép Európa szivében mellé esett, a magyar és olasz proletá- riátusnak. Mily szánalmasan gyönge a szolidaritás megnyilatkozása?... És a dörgő hang a megtorlás félelmetes kilátásba helyezése he­lyett, vénasszonyos vinyogás a tónus melyre fittyet hány az őr­jöngő reakció és tobzódik tovább önerejének tudatában a győz­tes félreérthetetlen hivalkodásával, szemünkbe vigyorogva: mint ha csak azt mondaná, hogy ő a reakció csak nálánál nagyobb, hatalmasabb erőt ismer el. De hol van hát az az erő? Hol van a nemzetközi proletáriá- tus? Hol vannak azok a mondva csinált Internacionálék melyek azzal dicsekedtek még tegnap, hogy egyetlen parancsszóra száz­milliós tömegekben, zárt osztagokban tudják felvonultatni a proletáriátust? Hol vannak a pártok? És az irányításuk alatt működő szervezetek a Szakszervezeti Internacionálé?. . . Hol vannak azok, akik alig egy évtizeddel ezelőtt a forradalmi IWW- nak hadat üzentek csak azért, mert nem hajtott fejet és nem irta alá azon taktikát melyekről előre látta, hogy a proletáriátus önbéklyózásához vezet?. .. Minket temettek. Minket temettettek ugy-e? Ránk mondot­ták, hogy halottak vagyunk! Lám és mégis élünk. írunk és be­szélünk. Kérdőre vonunk benneteket. Igen titeket, akik ignorál- tátok az intő szót. Akik eltoltátok a becsületes kezet az osztály­harcban keményre edzett öklöt, az üldözések alatt szerzett nagy­becsű tapasztalatot mellyel felétek dörögtük, hogy a harchoz a reakció visszaveréséhez és támadáshoz erő kell. Erő, Szervezett erő. Értitek-e? SZERVEZETT ERŐ A VILÁGOT, A MINDENSÉ- GET RENGETŐ HATALOM MEGSZERZÉSÉNEK TITKA! “De furcsa május ez a mostani...” Tavasz jötte, de sok millió munkásnak nem hozza a várva várt megújhodást. Még mellengető levegője sem olyan mint a régieknek. Mintha ólom­mal volna telítve, úgy terpeszkedik, nehezedik a munkásnépre. Mintha kihalt volna az életkedv, mintha elvesztette volna az őstermészet tavaszi varázserejét, jóságos balzsamozó illatát. Hová lettek a szép májusok? Hová lett életkedvetek, hová lett lelkesedéstek emberek? Hová lettek azok a szép májusok melyek a munkasorokba zárt hadseregének impozáns ünnepléseit, az erő demonstrációit jellemezték. .. Vagy anachrónizmus lett a a proletáriátus nagy ünnepéből? Túlélte volna korát az a testa­mentum melyet a 89-es nemzetközi párisi kongresszus hagyott a világ dolgozóira? Nem hisszük. Nem akarjuk hinni. Még akkor sem hisszük el ha ez évben hiányozni fog a nagy ünneplésből az egész balkán, ha reakció hozzácsatolta Németországot. Tagadjuk meg akkor is ha a pusztító fergeteg tovább tombol, ha még több vesztett üt­közetet könyvel el a fekete reakció mint nyert csatát. Nem hisz- szük akkor sem ha a proletáriátus erőtlenségét világszerte mér­legre tesszük: mert nem hiszünk a dolgok állandó voltában. Van meggyőződésünk, hitünk és tradíciónk. Vannak mártír­jaink és felszaporodott az osztályharcosok száma a börtönkben. Missziónk van melynek betöltése mireánk a proletáriátusra vár még akkor is, ha megtízszerezi a reakció a terrorját ha újból megtizedeli sorainkat. Mert meglehet, hogy a dolgozók még so­kan ma is úgy fogják fel a munkásmozgalmat, mintha a benne való részvételük kizárólag az ő akarásuk, vagy nemakarásuktól függne. Ám az emésztési zavarok rácáfolnak az önmegtagadás szu- nyadozó balga követőinek eme okoskodására. Mert vannak bizo­nyos dolgok, melyek az egyénektől függhetnek s tartozhat ezek közzé, a mi szolidáris érzésünk emberszeretetünktől fütötte idea­lizmusunk a miénk, kik az osztályharc élcsapatát alkotjuk akik ellentállást erőgyűjtést és forradalmat hirdetünk, akik egy szebb, jobb és tökéletesebb társadalmi rendszer hajnalhasadásának elő- harcosai hírnökei vagyunk. De a tőlünk távol állók sem marad­hatnak tétlenségben és kényszerűség hajtóerejének vagy ha ugy- tetszik, életösztönök élethez való ragaszkodásuk hatása alatt, mégis csak ki fogják szélesíteni azt a tábort mely nélkül előre nem haladhat, de amelyikhez való csatlakozás nélkül a munkás­ság egy tapodtat sem jut előbbre, elpusztul. A májusi nap vörös korongját ez idén szerte a világon fekete súlyos felhők takarják, melyek szélét annak sugarai ezüst sze­géllyel fodrozzák. Nézzetek bele. Leltározzatok és azután gyürköz- zetek fel a küzdelemre. ünnepeljünk összeszoritott fogakkal és öklökkel. Úgy amint azt nyomorult helyzetünk és nincstelenségünk diktálja. Méltas­suk a megújhodás nagy napját, a proletárok nemzetközi ünne­pét olyannak ami, mert “mégis csak mozog a föld,” mégis csak uj világ van születendőben, melyet a reakció elhomályosít ugyan, de holnap már ott fog heverni a régi világ romjai alatt. IWW- isták: jó utón haladtok s mint a társadalmi forradalom hü kato­nái ne csüggedjetek. Had recsegjen, ropogjon a rothadt társada­lom, had jajgassanak, bukáljanak a félénkek. Álljatok tovább a poszton! Munkára fel a "Bérmunkásért" A tétlenkedők hátráltatják a fejlődést. A harcosok és küz­dők önmagukért cselekszenek. Nem szabad tétlenül várnunk. Meglássuk ki fog akcióba lépni. Május elsejétől kezdődőleg a “Bérmunkás” előfizetési kam­pányt megkezdjük. Mindenki kell, hogy sorba álljon, hogy a “Bérmunkást” minden munkás házhoz bevigyük. A kampány nyolc hétig tart. Használjuk fel minden időn­ket a “Bérmunkásának terjesztésére. A kerületek szabják meg kerületeikben a nyereménye­ket, ők gondoskodjanak arról. Álitsunk munkába mindenkit. Te­gyük hatalmassá lapunkat, amely mozgalmunknak legerősebb fegyvere az ipari szolidaritásnak tanítója és hirdetője. A BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSÁGA. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérhar­cok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrend­szerrel I” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom kertéin belül.

Next

/
Thumbnails
Contents