Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-04-29 / 737. szám
1933 április 29. BÉRMUNKÁS 3 oldal AKIKET ILLET Sohasem tartottuk a kommunisták “Long Distance” forradalmát másnak, mint gyáva demagógok egzisztenciájára alkalmas jövedelmi forrásnak. A távoli országokban történt mozgalmak dicsérgetésé- vel és ugyancsak a távoli or- szágokbani reakció és munkásüldözések elleni dörgödelmes frázisok hangoztatásával, a tömegek előtt, forradalmároknak akarnak feltűnni; egyben a long distance forradalmárság megóvja őket minden olyan veszélytől, mely az igazi harcosokat érheti. Kapva-kapnak minden olyan alkalomhoz, mely lehetővé teszi, hogy tömegeket összehozva puffogtassák forradalmi frázisaikat. Ezt nem csak mi, hanem tudják, sokan azok közül is, kik sem közöttük, sem a munkásmozgalomban részt nem vesznek. Kik, mintegy toronyőr : a magasban ülve figyelik, mi történik lent a sokadalom- ban. Megfigyeléseik után elmondják véleményüket, sőt kérdőre vonják azokat, kik a munkásmozgalomhoz tartozva, valamiféle akció folytán, kontaktusba kerülnek a “long distance” forradalmárokkal. Ilyenkor, ha a munkásmozgalom tagjai visszautasítják valamiben a résztvételüket: az a baj, ha pedig, kivételes esetekben, a helyi körülmények úgy hozzák, hogy bizonyos akcióban részt kell venni és igy részt- vesznek: ekkor az a baj. A többek között ,két ilyen esett történt Chicagóban. Az egyik: Körülbelül egy évvel ezelőtt. Az elvtársak egy látogató delegációt küldtek Oroszországba. Amely, mellesleg mondva, majdnem Berlinnél tovább nem juthatott, hanem sok lótás-futás és közbenjárás után engedték csak őket az orosz mindenhatók hozzájuk. Az IWW chicagói magyar tagjait is felszólították, hogy egyik küldöttet bízza meg képviseletével. Az IWW csoport a felszólítást visszautasította, nem csak azért, mert a munkásmozgalomnak semmi haszna sincs abban, ha egy csapat ember, roppant nagy költséggel elmegy valahová látogatni és 40—50.000 dollárt ilyen célra elpocsékolni: árulásnak tartotta a több mint 40 kentu- ckyi bebörtönzött bányászharcos ellen, kik szivszorongva várták a munkásság szolidáris áldozatkészségét, hogy a halál- büntetéstől és börtönből megszabaduljanak. Az igy elpazarolt rengeteg pénz, nemcsak az áldozatok családjainak segélyezését, hanem védelmüket is hathatósan elősegítette volna. Az IWW tagjainak ez az álláspontja is bűn volt a torony őrök előtt. Most történt, hogy a többi egyletekkel együtt, hivatalosan meghívták az IWW tagjait a Németországban dühöngő, Hitler terror elleni, egy nagy gyűlés előkészítésére és az abban, való résztvételre. A csoport — nagyon helyesen — a meghívást elfogadta, a kiküldötteket utasította, hogy csak úgy vállalják a résztvétett, ha a gyűlésen IWW szónok is olyan hosszú időt beszélhet, mint más szónokok. Az előkészítő értekezlet ezt készséggel tudomásul vette. így a nagy gyűlésen az IWW szónokát is módjában volt, a több száz jelenlévőnek végig hallgatni. A toronyőrök, most ezt róják fel bünül. Azt mondják; az IWW-nak a kommunistákkal semmi közösségük nem lehet. Hát velük talán nincs is! De van közössége az ott megjelent több száz munkással, kikhez csak ilyen alkalommal lehet az IWW hangján szólni. Kik annak az osztálynak a megszervezésre váró tagjai, melyhez mi tartozunk. A chicagói helyi körülmények azt parancsolták, hogy e gyűlésen az IWW részt vegyen, azért is, hogy a hallgatóság megismerje az IWW álláspontját a tiltakozás kérdésében és azért is mert, nem akarjuk a tömeget teljesen kiszolgáltatni a demagógiának. Az IWW szónoka a gyűlés tetszés nyilvánítása mellett, kifejtette, hogy a puszta tiltakozásnak mi az értéke; hogy a távirati és levélbeli tiltakozásra fütyölnek a diktátorok. Megmagyarázta, hogy mi a munkásság teendője a terror elhárítására és megfékezésére. E gyűlésen nem kötött az IWW paktumot senki mással, mint azokkal, kik az IWW-ról, keveset vagy semmit sem hallottak azelőtt, most e gyűlés után az IWW barátaivá váltak, később IWW-istává. A gyűlés után tűnt csak ki, hogy mennyire érdemes volt azon résztvenni. Ha a toronyőröknek fáj, hogy az IWW-t többen megismerik és ezután több barátot és tagot kap: Sajnáljuk, de mi terjesz- szük a propagandát fáradhatatlanul. Visi munkástárs országos útja Mint jeleztük április 25-én, Pittsburgh és környékén kezdte meg Visi István mtárs szervezői útját és amint lapzártakor értesülünk gyűlései' bizonyítékai annak, hogy a bérmunkások ezre megelégelték az áruló szakszervezetek vezéreinek csalásait, a hangos politikusok ígéreteit, mert a legnagyobb figyelemmel vannak az IWW tanítása iránt. A Pittsburgh és környéki gyűlésekről részletes jelentést lapunk jövőheti számában hozunk. Visi mtárs legközelebbi gyűlései : PHILADELPHIÁBAN, május hó 1-én, este 8 órakor a szervezet helyiségében 332 W. Girard Ave. TRENTON, N. J.-ben, május 2-án, kedden este 7 órakor a Magyar Házban Genesee és Hudson St. sarkán. OlvasdaBérmunkást! ÜZENET AMERIKAI VÉREIMHÖZ IRTA: ADY ENDRE. Én véreim akiket közös átkunk Vett el tőlünk s szakított messze-messze, Tán túl sokszor jutunk az eszetekbe. Hajh, pedig a magyar élet rohan már S özönvizéből csak az, ki kilábol, Kit rut közelből messze — csal a Távol. Messzi — magyarok jaj be irigyeltek: Itthon már minden elvesztve előre S boldogok vagytok: messze vagytok tőle. ÜNNEP-E EZ A MÁJUS 1933 május 1, leteritve, legázolva, a lehetetlenség fájó kínjainak marcangoló karjaiban találja, a nagy Természet legpompásabb alkotását: az öntudatos szervezett (munkásságot, a tudatlanság ezredéves deliriumában, megdermedve, jéggé fagyasztott szívvel és bőrré aszott testtel, az egész munkás- osztályt. A leteritett, öntudatos szervezett munkásság fájdalmas tehetetlen csöndességébe és az évezredes kábultságában levő szervezetlen tömeg, undorító szuszogásába, vádként ordít bele a rabláncok csörgése; a legázoltak fájdalmas jajjogatása; a börtönök gyilkos levegőjében fuldokló legjobbjaink szörnyű nyöszörgése; a bitófák és hóhérbárdok alatt legyilkolt mártírjaink halálhörgése. Vádként, a rendszer urai ellen, kik tüzzel- vassal ellenállnak, minden, a munkásság jobblétét és szellemi nevelését célzó törekvésnek. Vádként, a magukat szervezett munkásnak hívők ellen, kik a világ munkásmozgalmát maguk tépték darabokra, mert a világ munkás mozgalma — eltekintve egyes esetektől — nem dicső harcokban vérzett el; saját fiai marcangolták széjjel. Először a legistenibb összekötő kapcsot ölték meg, — a proletár szolidaritást. Testvérharcot keltettek helyette életre. Egymást marcangolva, kiszolgáltatták az egész világ munkás mozgalmát a kapitalisták hű bérencei: a kalandor diktátorok kénye-kedvének. Kiterítve, a kalandorok véres csizmája alatt fekszik az emberiség reménye: a munkás mozgalom. Htvány demagógok! Irtóztató a munkás osztály ellen elkövetett bűnötök! Hiába vasaljátok ki május 1-re piros nyakkendőtöket. Arcotok szégyenpirja legpirosabb nyakkendőtöket is elhalványítja. Kelet, nyugat, Észak és Dél legázolt munkás- mozgalma, a börtönbevetettek, a legyilkoltak légiója, testvérharcot hirdető évtizedes gonosz tobzódástok következménye. Ne ünnepeljétek 1933 május 1-ét. Rejtőzzetek el! Ne mutassátok piros nyakkendőtöknél is rikítóbb, szégyenpirban égő arcotokat! Köpjétek szembe magatokat. Verjétek melleteket: Mea Culpa, Mea Maxima Culpa... Most pedig hozzátok szólunk. Bátor hősei az osztályharcnak! Kik a kegyetlen csapások dacára is, rendületlenül állj átok a harcot, kiket még nem sikerült leteriteni, kik a szebb jövő építésén lankadatlanul fáradoztok! Ti sem ünnepelhettek 1933 május 1-én! Valamikor (mintha álom lenne!) a győzelmek, a támadások véghetetlen számai, bátor seregeink óriási növekedése világszerte, dicsőséges előretörtetésünk minden vonalon, indokolttá tette május 1 megünneplését. De ezen a május 1-én nem ünnepelhettek. Nincs mit ünnepelnetek. Nem ünnepelhetitek az elfolyt temérdek könnyet; az éhesek, a munkanélküli milliók szenvedését; a börtönökbe dobott társaitok lánccsörgését, meggyilkolt testvéreitek halálhörgését; a világ munkás mozgalmának szétzüllesztését és letiprását. Nem! És ezerszer is nem! De egyet tegyetek meg! 1933 május 1-én jöjjetek össze, a Jók, az Igazak. Dokumentáljátok munkás testvéreiteknek, hogy a proletárszolidaritást nem sikerült teljesen kiölni; hogy szivvel-lélekkel az elesettekkel, e letiportakkal, a legyilkoltakkal együtt éreztek; hogy együtt éreztek a könnyező proletár asszonyokkal, a didergő proletár gyermekekkel, a pőrére vetkőztetett proletár testvéreitekkel, avval is, kit még az ezredéves tudatlanság dermesztő karjai tartanak vissza az osztály harctól. Tegyetek 1933 május 1-én fogadalmat, hogy minden erőtökkel, szünet nélkül törekedtek a felvilágosítás, a tanítás, a szervezés terjesztésével a munkás milliókat a tudatlanság feneketlen mocsarából a jobb életért folyó küzdelem * számára megnyerni. Hogy megérhessük végre, egy olyan május 1-ét, mikor a munkásság diadalmas előretörésének ünnepét nem rontja a rabláncok csörgése, a börtönökben szenvedő társaink nyögése, az éhező munkanélküliek és gyermekeik siránkozása, a legyilkoltak halálhörgése. Mikor kéz a kézben, boldogan énekelhetjük a Szabad emberek győzelmi énekét.
