Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-04-22 / 736. szám
1933 április 22. BÉRMUNKÁS 5 oldal MI A SZTRÁJK? A .sztrájk a munkások részéről a munkának egy előre meghatározott beszüntetése, azon célból, hogy azáltal a munkáltatótól valamit kicsikarhassanak, vagy a munkáltató részéről jövő támadásnak ellentáll- hassanak. Mikor egy sztrájk kitör, a munkások elhagyják a munkahelyeiket, mind arra törekedve, hogy a termelést megakadályozzák vagy hátráltassák, remélve, hogy ezen tettük által a munkaadót oly zavarba hozhatják, hogy előbb- utóbb kényszerüni fog engedmények adására. Ismerve azon okokat, melyek a sztrájkokat előidézik, illő, hogy azokkal azoknak a jelenben történő vezetésével, de különösen azon módszerrel foglalkozzunk, melyben azokat vezetni lehetne. Mig ezen vizsgálatunk nem fog szükségszerüleg semmi bizonyítékot eredményezni, mindenesetre segítségünkre lehet egy elméleti összehasonlítás tételére. Az elméletet sokszor gyakorlat követi, s igy nem hiszem, hogy az efölötti elmélkedésünk kárba veszne. Mikor a sztrájk megkezdődik, a munkások otthagyják helyeiket, miáltal szaporítják a munkanélküliek seregét, s egyszersmint fokozzák a szen- verést. Ezután felállítják a sztrájk őrszemeket (pickete- ket,) hogy a munkáltató hirdetéseire jövő sztrájktörőket megakadályozzák helyeik elfoglalásában. A sztrájkolok a józan ész és az erkölcsre hivatkoznak, amidőn gyomrukat az éhség kínjai gyötrik, de a leendő sztrájktörőnek mindennél hatalmasabban érvelnek azok, kik tőle várják a kenyeret. Szerintem ez teljesen ostoba és nevetséges eljárás. Ha a munkáltató megadja a követelést, legyen az bár több fizetés, rövidebb munkaidő vagy jobb munkaviszonyokért, csakis úgy fogja ezt megtenni, ha meggyőztük arról, hogy előnyösebb lesz reá nézve a követelések megadása, mint a harc folytatása. Hogy a munkáltatót ilyen, kényszerhelyzetbe hozhassuk, az nem teljesen a közvetenül sztrájkban állóktól függ, hanem általában azon munkásoktól, kik nem voltak hajlandók a sztrájkoló munkások által ideiglenesen elhagyott állások betöltésére. Amig a rövidebb munkaidőért folytatott harc győzelem esetén többeknek munkát biztosit, a nagy többség mégis kénytelen megelégedni azon tudattal, hogy a sztráj kólóknak sikerült a munkásság életszínvonalának lenyomását megakadályozni, vagy esetleg bizonyos mértékig emelni. Az én véleményem szerint az ily módon vívott sztrájk sok szenvedést okoz a munkásság részére, s ez volt mindezideig sikertelenségeik legfőbb oka. Bizonyos, hogy az ily módon folytatott sztrájkoknak nagy része elbukott. Tisztán látható, hogy amíg névleg a munkaadót támadjuk, a valóságban saját magunk között harcolunk, azt akarva eldönteni, hogy a munka a sztrájkolok által kifogásolt feltételek mellett folyjon-e vagy nem. Szerintem lealázó, hogy a legcsekélyebb változáshoz is a munkaadó beleegyezését kérjük. Nem-e a mi kezeinkben van a termelés? Miért lehetetlen az, hogy mi állapítanék meg a munkanap hosszát ? Ki akadályoz meg bennünket ennek kivitelében ? Nem a munkaadó. Az ő visz- szautasitása más forrásból jövő segítségtől függ. Honnan jön ez a segítség? A saját sorainkból. A hiba tehát nálunk van, s ennélfogva legelső kötelességünk a közös megértést meg- termeteni. Ha egyszer ez meg lesz, akkor már csekély munkába fog kerülni, hogy a munkaadót követelésünk teljesítésére kényszerithessük. Ezért vagyok én hive a nevelésnek, ezért sürgetem a nevelési programunk mielőbbi keresztülvitelét. Amig tudatlanok leszünk sohasem leszünk képesek az egyesült cselekvésre. — Mindaddig amig nem találunk alapot a közös megértésre, kényszerítve leszünk nyaktörő gyorsasággal hitvány fizetésért hosszú munkaidőt dolgozni. Előre a tanításai! Ezen módszer szerinti cselekvés kizárólag a tudásból ered. A munkán való sztrájknak egy nagyméretű szervezettség az előfeltétele s az a tudatlanok szerint lehetetlenség. Ezen módszer a munkásokat gondolatban mindinkább a munkájukhoz fűzné és nem a munkaadóhoz. A munkaadót, mint egy élős- di idegent mutatná be, aki éppen oly szükségtelen az ipar irányításához, akárcsak a gyári iroda ajtója fölé kiakasztott cimtábla. A munkán folytatott sztrájknál elsősorban megtartjuk helyeinket s igy a sztrájktörők azt nem foglalhatják el: de ami még ennél is fontosabb, az a fizetést tartalmazó boríték. És még valami. Az öntudatos munkások helyesen szervezve és a termelés folytatásához szükséges tudással ellátva, oly kényelmetlen helyzetbe hozhatják a munkáltatót, hogy ez kénytelen a követeléseik teljesítésére: s mindezt megtehetik a munkások anélkül, hogy saját maguknak legkisebb kellemetlenséget is okoznának. Ezen módszerrel a munkások megtartják jellemüket, mint termelő erő s ugyan akkor bizonyítékát adják az iparok fölötti ellenőrzésüknek. A helyett, hogy a túlnyomó nehézségekkel szemben egy reménytelennek ígérkező harcba belemennének, a munkaadót kényszerítik ezen harc és a velejáró kellemetlenségek felvételére. Ezenkívül a fizetés napján is jön valami a házhoz és nem kell a bizonytalan sztrájkseA FARKAS ES A BÁRÁNY Közismert dolog, hogy a bárányra nagy veszéllyel jár ha farkassal találkozik. De nem azért, mert a farkas farkas, hanem azért, mert a bárány csak bárány. Egyetlen vérengző vad megtámadja az egész nyájat és meg tizedeli a gyámoltalanokat, holott ha védekeznének, ha támadnának, akkor a puszta súlyúkkal agyonnyomhatnák a vérengző bestiát, hiszen oly sokan vannak. A bárányok azonban csak bárányok és a farkas jól tudja ezt. Érdekes természettudományi kísérlet lenne, ha a bárányok lélektanát meg tudnánk figyelni. Honnan keletkezett a bárányokban a farkasoktól való nagy félelem? Talán valamikor a farkas felbérelt valami áruló fekete bárányt, akivel rémhíreket terjesztetett el magáról a bárányok között úgy, hogy azok most már még csak védekezésre sem gondolnak, ha megtámadja őket? Avagy a bárányok mindig csak bárányok voltak és a farkas véletlenül fedezte fel gyávaságukat? Ki tudná azt ma már megmondani ! De miért töltenénk időnket az állatok lélektanának kifür- készésével, amikor a farkas és a bárány esetét megtaláljuk a “civilizált” emberiség körében is. Mi is a farkas-bárány civi-1 lizáció korát éljük. A tőke és a munka teljesen a farkas és a bárány szerepét játszák. A tőke és a munka közötti harcban is egyrészről a farkas vé- rengső kegyetlenségét és merészségét, másrészről pedig a munka gyámoltalan tehetetlenségét látjuk. A farkas és a bárány analógiája akaratlanul is az ember eszébe jut, mikor látja, hogy a hallatlan nagy bérlenyomásokat , munkanélküliséget, nincstelenséget milyen meghunyászkodva fogadja a munkásosztály. Ugylá|tszik, mintha a munkáltató farkas egyszerű megjelenése tehetetlen rémületbe ejti a bárány munkásokat. Még csak nem is védekeznek, hanem rémülten vetik magukat térdre a profit éhes munkáltató előtt. A munkáltató nem azért képes a munkások kizsákmányolására, mert arra elegendő ereje van, hanem azért, mert a munkások bárányok, — hagyják magukat kizsákmágélyre várni, ami a legtöbb esetben elmarad. Nincs szükség a sztrájkőrszemek felállítására, nem kell a bérgyilkosokkal harcolniok, nincs bírói tiltó parancs, és semmiféle bonyolult ügyek. A munkán való éberség és az erős elhatározás az egyedüli, amire a munkásoknak szükségük van a győzelemhez. Közvetlen cselekvés — gazdasági közvetlen cselekvés — hozza meg az eredményt. Közvetlen cselekvés a munkán, nem a munkán kívül. I Reginaid Jones. nyolni. A munkáltatók száma kevés, a munkások sokan vannak. Lehet, hogy egy-egy munkáltató fizikailag erősebb, szellemileg furfangosabb, az átlagos munkásnál, de a munkások túlnyomó számban vannak. A puszta súlyúkkal tönkre tehetnék a kizsákmányolóikat. Ha a munkások szervezkednének, pusztán csak a szervezett erejük megmutatásával lehetetlenné tehetnék* a kizsákmányoló osztályt. De nem teszik mert bárányok és a farkas jól tudja ezt. A farkast nem az ereje teszi képessé a bárányok szétmar- cangolására, hanem az, hogy a bárány hagyja magát. Azért valójában nem a farkast kell okolnunk a veszteségért, hanem a bárányt, amely semmi ellentállást nem tanúsított. A munkások kizsákmányolásának is nem a munkáltató osztály az igazi oka, hanem ők maguk, mert hagyják magukat. A munkáltató osztály hatalma a munkásosztály gyen- gyengeségének ? Gyávaságának ? A szervezetlensége! Gyávaságának ? A szervezetlensége ! A bárány jól tudja, hogy egyedül nem képes szembeszál- li a farkassal. De azt is tudja, hogy a megrémült többi bárányok nem fognak segítségére menni, azért nem fejt ki semmi ellenállást, mert úgyis eredménytelen lenne. A munkáltatóknak is csak azt kell elhitetni a munkással, hogy ha ellenállást • tanúsít, akkor egyedül marad és veszni fog. Ennek az elhitetésére, a rémület gerjesztésére szolgálnak a sajtó, a szószék, az iskola és a mindenféle egyébb kapitalista intézmények. Ezek csinálnak jámbor bárányt a munkásból. Munkások! Meddig lesztek még félénk bárányok? Meddig hagyjátok még kizsákmányolni magatokat a kisszámú uralkodó osztály általj, amelynek minden hatalma abban áll, hogy ti gyávák vagytok és nem védekeztek a kizsákmányolás ellen ? Mikor ismeritek már fel, hogy ha szervezkedtek, akkor a verejtékes munkátokon élő hordától könnyen megszabadulhattok. Az IWW mutatja az utat a szervezkedésre. Emberek munkások, ne feledjétek, hogy a farkasok száma kevés, ti meg sokan vagytok! Ne legyetek gyámoltalan bárányok. Szervezkedjetek és űzzétek el a farkasokat! MARTIN SFERRY és környékén Stana György munkástárs kerületi szervezői munkát végez. Ebben a minőségben teljes megbízottja a Bérmunkásnak is és igy előfizetések felvételére és azok nyugtázására jogosult. A helybeli munkástársak támogatását kéri a BÉRMUNKÁS lapbizottsága.
