Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-04-22 / 736. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1933 április 22. BÉRMUNKA S (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W._________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évi(e .....................$2 00 One Year .....................$2.00 Félévre ......................... UO Six Months ................. 1.00 Egyes szám ára .......... Be Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd„ Cleveland. O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A Magyar Urak Királyt Akarnak Az elmúlt hét folyamán, azzal lepte meg a magyar sajtó az egész világot, hogy a magyar mágnások legitimista készülődéseit hozta nyilvánosságra. Sohasem volt titok, hogy a magyar kiváltságos osztályt, a félkirályság nem elégíti ki. Hogy ők egy eleven királyt akarnak. És most, amikor Európa, sokkal jobban hasonlít egy puskaporos hordóhoz, mint bármikor a világháború állítólagos befejezése óta, a magyar grófok, bárók és hercegek, legalkalmasabbnak látták az időt, hogy vágyaikkal, a nyilvánosság elé áljának. A rangfokozat nem teljes szerintük egy eleven király nélkül. A Horthyizmus nem nyújt elég garanciát arra, hogy a fejlődés kerekeit, örökké vissza tartani lesz képes. Nekik, még a jelen kormányrendszernél is gonoszabb, biztosabb kell. Nekik a királyság abszolutizmusa az egyetlen kormányforma, mely “kényes” igényeiket kielégítheti. Stratégiai szempontból bírálva a legitimisták színvallását, meg kell állapítanunk, hogy igazán alkalmas időt választottak. Hiszen a haladó proletáriátus, most vesztett egy rettenetes csatát a németországi fronton és ropogtatják csontjait a reakció halálos ölelésében. Miért ne mennének ennél egy lépéssel tovább, a magyar urak? Miért ne használnák ki mégegyszer az alkalmat most, amikor a magyar dolgozók erőtlenek és tehetetlenek? Ennél jobb alkalom egy olyan nekik tetsző “Pünkösdi Királyságra” úgy sem lesz: mert fel fog ébredni a proletáriátus — fel kell ébredjen Magyarországon is — és a nagy leszámolás bárhogyan késik is, de elmaradni nem fog. A király jelölt, Habsburgh Ottó, aki félhivatalos bevallás szerint Amerikába jön trónfoglalás előtt, hogy összeköttetéseit, itteni magyar királypárti barátaival megerősítse. Lepelnek, a chicagói világ kiállítást fogja felhasználni. Wery — Well. A sok érdekességek között ő is elfér itten. Ha egy kis üzleti szellem volna benne és barátaiban, úgy ő lehetne a kiállítás egyik legnagyobb atrakciója, mert az amerikaiak, egy extra dimeot szívesen megreszkiroznának, hogy a letűnt korok spirituszba való maradványát, megtekintsék. — De mi?... Nem kérünk belőle... Ismerjük őkegyelméket, még hazulról. Bérrabszolga és Bérrabszolgaság A földtől és szerszámoktól teljesen különválasztva, szaktudásától megfosztva, tehetetlenül, teljesen kiszolgáltatva, alkotja a munkásság a bérrabszolgák tömegét. Ezen adott helyzetében, felismeri, hogy ellentálló ereje megtört egy olyan osztály-társadalomban, mely a letűnt korok és elavult termelési viszonyok idejéből csak örökös foltozgatások árán maradhatott fenn. A bérek folytonosan csökkennek, mig ezzel kapcsolatosan, a munkaidő, mind hosszabbá válik, a szükségleti cikkek folyton emelkedő árainak közepette. A profitharácsolók, ravasz manipulációinak eredményekép, minden ingatlan és ingóságától megfosztva, hontalan, nincstelen földönfutó lesz a bérrabszolga. Az adott körülmények és szégyenteljes viszonyok között, el kell fogadja, amit gazdái ráerőszakolnak. S ha a mindritkáb- ban előforduló alakalommal, a tőkés szolgálatra hívja, a tényleges rabszolgákat is megszégyenítő fizikai és szellemi vizsgát kell letenne — olyant, hogy a rabszolga árverezés összehasonlító ténye elviselhetőbbnek bizonyult. A munkást nem osztályozzák többé, mestersége, vagy szak- képzettsége — tudása szerint, hanem olyként, amint a gépek mellé nyernek beosztást,* mint segítő kezek. Eme egyszerűsítés és a gépekhez alkotott alárendelt társviszony puszta ténye, megszüntet minden elválasztó, vagy határvonalat, munkás és munkás között. Ám a tőkések gondoskodnak arról is, hogy a hasonló sors és közös érdek felismerése helyett, egymás ellen, ellentétes táborokba sorakozzanak fel és a közös ellenséggel való egyönttü harc és küzdelem helyett, munkás-munkás ellen harcoljon. Ez a titka, valamint, kipróbált és jól bevált módszere annak, hogy a tőkés-osztály zsarnoksága, az embertelen kizsákmányolás elleni harcok élét állandóan tompítják és a munkásságot, jólfelfogott érdekeinek ellenében, mesterségesen széjjel tagolják. Ezen helyzet egydüli és kizárólagos orvoslására, a munkásság egységes szervezetére van szükség, melyet az IWW épit. Népgyülés Detroitban A detroiti magyar munkások között is tartottunk népgyü- lést, s mivel a legalkalmasabb helyen villanyvilágítást nem kaphattunk, igy kénytelenek voltunk d. u. 3 órára összehívni a gyűlést. Az előadás tárgya, “Mit kell tenni a munkásoknak,” lekötötte minden hallgató figyelmét, s két órán keresztül példákkal világosan bizonyította Pika munkástárs, hogy egyetlen dolog van mely nélkül a munkásság soha sem szabadul fel, “a szervezkedés.” Rámutatott, hogy sok helyen a munkaadók, már a szervezkedésnek a látszatára is megijedtek, és engedményeket adtak a munkásoknak, de ha szervezkedtek volna, ezen engedményeket nem vehették volna vissza tőlünk, inkább mindég több és több engedményt lettek volna kénytelenek adni a munkásságnak, s a munkások elég erősek volnának, az iparokat is kivenni a kezeikből. A kérdések során több kérdésre adta meg a helyes választ. s ‘-.zon tiltakozásra, hogy a szervezettlen tömeg felvonulást csak csőcselék akciónak nevezte, megmagyarázta, hogy nem is lehet más, és még ha szervezettlen tömeggel egy politikai forradalmat meg lehetne is vívni, amit az előadó nem hisz az sem volna más mint csőcselék forradalom, s a munkásságnak még talán kárára lenne. Mert ez nem olyan forradalom melyet az IWW akar. Az IWW a társadalmi rendszert jobban tökéletesebben akarja átszervezni, s ezért kell a munkásokat nevelni s szervezni. Dacára, hogy legtöbb munkanélküli volt jelen a gyűlésen, s a kis helyiségben legtöbben álni voltak kénytelenek, mégis három és fél órán türelemmel végig várták a gyűlést oly érdekesnek találták, s a gyűjtéshez $2.18 centtel járultak hozzá, mely lehetővé tette, hogy a következő héten ismét tartsunk egy ilyen gyűlést. Tudósitó. Nehéz idők járnak afehérgallérosokra New Yorkban, a Y. M. C. A. nyomortanyáján alamizsnáért jelentkezettek között, egyetlen napon, négy olyan fehérgalléros rabszolgája jelentkezett a kapitalista társadalomnak, akik Dr. és Professzor diplomákkal rendelkeznek, de már 24 órája nem ettek semmit. Kizárás a francia autó telepen A depresszió farkasfogát alaposan beléjük vágta ezekbe az úriemberekbe. Lehetséges, hogy képzttségüknél fogvást, megfogják érteni, hogy helyzetükért a kapitalista rendszer felelős. Ki tudja, még a professzor urak is lázadókká válnak és a soraik közötti építészmérnökkel együtt, segítenek a munkásoknak, egy olyan társadalom építésében, ahol nem lesznek nyomornak és nélkülözésnek kitéve. Szégyen-gyalázat, hogy azokat az agitátorokat mind Európába küldik. Hát nincs Európának elég baja anélkül is, hogy ezeket a “bajcsinálókat” a nyakára küldenék? ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel I” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom kertéin belül.
