Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-04-22 / 736. szám
1933 április 22. BÉRMUNKÁS 3 oldal TEGNAP ÉS MA A kétezer év előtti elnyomott és vérig zsarolt rabszolgák közt futó tüzként terjedt el az őket emberekké avató szeretett tana. A mindenkitől megvetett, az állatnál is rosszabb sorsban tartott rabszolgák előtt égi zeneként hangzott Jézus Krisztusnak a felebaráti szeretettre, az emberiség egyenlőségére alapított tana. Az először megvetett és ki- gunyolt Jézust mind nagyobb tömegekben követte a rabszolgák rajongó tömege. Az ókori rabszolgatartók először kigu- nyolták, majd rettegték és végül üldözni kezdték a Jézus tanaitól áthatott ' rabszolgák mindjobban szaporodó tömegét. És amint a gúny hatástalanul pattant vissza a felebá- ráti szeretetett hirdető Jézusról, az üldözések csak jobban megerősítették követőinek táborát. A megkorbácsolt, bebörtönözött, vadállatok elé dobott, felfeszitett és elégetett rabszolgák mindegyikét a szeretett tanától áthatott rabszolgák újabb százai és ezrei váltották fel. Ezrével, tízezrével pusztultak a rabszolgák, de Jézus eszméjét nem fojtották el. Hiábavaló erőlködés. Már kétezer év előtt bebizonyult, hogy az eszmét nem lehet bebörtönözni, sem felfesziteni. Az eszmét hirdető Jézust fel- feszithették a rabszolgatartók, de az eszme minden üldöztetés ellenére is terjedt. Óriási léptekkel haladt egyik országból a másikba és végül az egész világ fölött úrrá kellett lennie. Kétezer év telt el. Két évezred fájdalma, szenvedése és kínja vonul el lelki szemeink előtt. És kétezer év múltán is, folytatódnak a Jézus korabeli üldözések. A modern rabszolgák százait és ezreit még mindig üldözik és kínozzák a kétezer év előtti eszméért: a szeretett tanáért. És minden üldözés és kínzás ellenére folyton terjed az eszme. A bebörtönzöttek százait újabb ezrek válltják fel. És rohamosan közeleg az idő mikor a kétezer év előtti rabszolgák utódai, a modern bérrabszolgák győzelemre viszik a magasan lobogtatott szeretett zászlaját. A kinzások és üldözések mérhetetlensége csak kristályosítja, csak megedzi a modern bérrabszolgákat a végső ütközetre, a győzelemre. Jézus tanai győztek és még sem uralja a szeretett tana az emberiség millióit. Jézus nevével ajkaikon kínozzák, gyötrik és zsákmányolják ki a modem bérrabszolgákat, ellentétben hirdetett tanaival. Miért? A kétezer év előtti rabszolgatartók, látva Jézus tanainak terjedését, célszerűnek látták alkalmazkodni az őskori kommunistákhoz és magukat Jézus követőinek vallva, lassan-lassan kisajátították azt és végre is saját érdekeikhez alkalmazva, teljesen szolgálataikra rendelték. Könnyű szerrel tehették azt, mert az élet minden megnyilvánulása felett rendelkeztek és igy könnyű szerrel állították érdekeik szolgálatába az embereket és intézményeket egyaránt. A modern bérrabszolgák levonták a tanulságot két évezred szenvedéseiből és Jézus tanainak meghamisításából Megtanulták, hogy a szeretett eszméje nem valósulhat meg a magántulajdonra alapított termelési rendszerben. A szeretett eszméjének megvalósításához elengedhetetlen a termelési eszközök kisajátítása. És a szeretett eszméjétől áthatott modern bérrabszolgák megindították pusztító harcukat a magántulajdon rendszere ellen. A felebaráti szeretett eszméjének diadalra juttatásáért folyik ez a küzdelem: az ipari demokráciáért — az ipari kommunizmusért. Az őskori kommunisták szervezetlen törekvéseit az Industrial Workers of the World-ba tömörült munkásság van hivat- csapásaik alatt ingadozik a kizsákmányoló rendsz'er s rom java megvalósítani. Hatalmas it megszállni készülnek a forradalmi csapatok. Visszaverik őket s ők félelmet nem ismerve törnek előre. Mindig csak előre, a diadalmas döntő győzelemre. A modern rabszolgák küzdelme két irányban nyilvánul meg. A régi rendszer pusztítására törekedve az uj társadalmi rendszert alapozzák meg. Az Industrial Workers of the World szervezeti összetételénél fogva oly arányban fejleszti az elkövetkezendő társadalom alapját, amilyen mértékben vészit tért a kizsákmányolásra alapított jelenlegi társadalom. A magántulajdonon alapuló társadalmi rendszer védbástyái- nak a romjaira épiti az IWW a közös termelési rendszert, a Jézus által hirdetett felebaráti szeretetett megvalósító ipari kommunizmust. A döntő küzdelemre készülődve elvonulnak lelki szemeink előtt a mártírrá vált ős kommt nisták. Tengernyi vér és szenvedés jelöli az eddig meghódított tért. Mérhetetlen áldozatokkal fizetett az ó- és újkori rabszolgaság minden talpalatnyi teret. De előre halad. Nagy utat tett meg. Előttünk áll a Jézus ígérete felebaráti szeretett élete. Még egy mozdulat. Még egy roppantás. Még egy erőfeszítés és lehullott a kizsákmányolás rendszerének utolsó védbástyája. Ott vár bennünket az uj Aki a múltat ismeri, a jövőbe lát Egy polgári újságíró tollából ered ezen megállapítás, amivel a jövendő jólétet akarja bizonyítani. Hivatkozik az 1907-es munkanélküliségre és azt követő jóvilágra. Azt jósolja, hogy lesz még szőlő s lágykenyér. Mi, kik nemcsak, hogy ismerjük a múltat, hanem azt saját bőrünkön is tapasztaltuk annak minden hátrányosságát és a kapitalisták részéről a munkásosztály elnyomásának fontosságát, nem hiszünk a szőlő és lágykenyér meséjében. Mit kapott a munkásosztály a múltban? 10—12 órás keserves robotot, melyért a bér a munka tovább folytatásához szükséges erőmegszerzésének felelt meg. Ha abból megtakarított, azt csak az önmagától megvont szükségesekkel érhette el. A kapitalizmus kereskedelmi versenye szülte világháború alatt, mikor a munkásemberek millióit egymással gyilkoltat- ták és az itthon sok millió munkással éjjelt nappalá téve dolgoztattak, hogy a gyilkos eszközöket gyártsák a munkások pusztítására, mi volt a jutalom ? Az, hogy a háború megszüntetése folytán, munkások milliói estek a nélkülözésbe. Vagy 20 millió ember esett el a harctereken, vagy lett nyomorék, élőhalott egész életére. Jöttek a békés termelésre való áttérések. A munkások millióira, ismét szüksége lett a kapitalizmusnak, a profit utáni hajsza ismét munkát teremtett a dolgozni akaró millióknak, kiket hosszú munkaidők dolgoztatásával és a gyorsított iram behozásával, baromi módra agyon dolgoztatták. Hogy jobb kedvük legyen robotolni, a pay borítékokat számokkal látták el, igy a kapitalisták profit termelése semmi fenakadást nem szenvedett. A megélhetéshez szükséges cikkek azonban hallatlan magas árakra szöktek fel. Ki spórolni akart, az csak saját magától és családjától kellett, hogy azt megvonja. Kik követelőzni mertek, azokat halomra lövette a tőkésosztály, mint azt Colorado sztrájkoló bányászaival tették. Kiket az időközönként lefo- lyott, mindig hosszabuló munkanélküliségek, a nélkülözésen összekapargatott centjeiktől, vagy azon szerzett ingatlanaiktól nem fosztott meg, azokat elvégzi a már negyedik évet töltő depresszió, vagy azzal kapcsolatos bankbukások. így az összes munkásság a nincstelenek táborába esik, (azért irom, hogy esik mert sokan az kommunizmus — az ipari demokrácia. Vessünk egy utolsó pillantást hátra. Nézzük meg, ki maradt hátra? Ki az, aki nem az elsők között akarja elérni a felebaráti szeretett társadalmát — az ipari demokráciát! u.borkafára felkapaszkodottnak érezték magukat. Jelenben 15 millió munka- nélküli és azok hozzátartozói néznek bizonytalan jövő és a könyörtelen nélkülözés elé, nincs semmi remény arra, hogy a profit rendszerben alkalmazáshoz jussanak. Mi, kik az ipari fejlődést ismerjük, nem hitegetjük a munkás milliókat, szőlő s lágykenyér meséivel. Mi csak a rideg tényeket tárhatjuk eléjük azt, hogy szervezkedésük nélkül nincs remény a helyzetük javulására. A múlt bizonyítja azt, hogy mig a tőkések kezében lesz az iparok igazgatása, addig a munkások sorsa a profittól füg. De ha a munkásosztály szervezkedik és kontrolt szerez az iparok felett, akkor nemcsak beleszólása lesz a saját sorsának intézésében, hanem kizárólag önmaga fogja azt intézni. Erre neveli és tanítja az IWW a munkásosztályt, mert ismeri a múltat és a jövőbe lát. Azért csatlakoz az Egy Nagy Szervezethez, s a saját sorsod intézését ne bizd másra. J. Németh. "AZ UJ DEAL" vagy az egy dollár napibér (Folytatás az 1-ső oldalról) ha nem annyira a gyorsaságtól, mint inkább majd az éhségtől, mire végez. Ezért figyelmeztetjük a munkásságot, hogy ne bámuljon, ne várjon, hanem cselekedjen, szervezkedjen, hogy a kormány által példaként bevezetett dolláros napi bér általánossá ne váll jón, mert munka akkor sem lesz több, sőt kevesebb mert a munkásság a dolláros napi bérből nem fog tudni autót s rádiót, zongorát vásárolni. Ha a munkásság nem akar teljesen erőtlenné vállni az éhség nyomorúság következtében, minden halasztás nélkül szervezkedni kell, hogy a bérek s az által a munkásság élet standardját lejebb ne engedjük sülyedni, hanem jobb megélhetésért folytatott napi harcokon keresztül, készüljünk a végső küzdelemre, melyet csak az IWW által ajánlott szervezkedési forma fog a munkásság részére biztosítani, egy- szesmint az uj rendszernek az alapját is lerakjuk mé& a mai rendszer keretein belül. Ipari szabadságnak az alapja Ipari szervezet. Gazdasági egyenlőséget, csak gazdasági harcokon keresztül érhetünk el. Aki Ipari szabadságot, gazdasági egyenlőséget, boldog szabad rendszert akar, az jöjjön velünk együtt harcolni érte az Egy Nagy Szervezet keretein belül. Vi.
