Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-01-14 / 722. szám
1933 január 14. BÉRMUNKÁS 5 oldal A politikusok aláásták a berlini szállító munkások sztrájkját A SZTRÁJKOLÓK SZOLIDARITÁSÁT EGYESÜLT POLITIKAI HANDABANDÁZÁS TETTE TÖNKRE. — A SZOCIALISTÁK, A KOMMUNISTÁK ÉS A FASCISTÁK RÉSZÉRÖL AZÉRT, HOGY A VÁLASZTÁSON NYERJENEK. November elején a kitartott amerikai sajtó némi hireket közölt a berlini — (Németország) sztrájkról, amikor ugyan ebben az időben két kapitalista államban országos választások is voltak. Az egyik U. S. A.-ba, a másik Németországba. Mi annak idején kértük a németországi munkástársainkat, hogy küldjenek lapjaink részére tudósítást a fent nevezett sztrájkról, hogy olvasóink tájékozva legyenek a sztrájk tényleges lefolyásáról. Az alábbiakat kaptuk az ottani munkástársainktól melyet németből fordítunk át. j; v A BERLINI SZÁLLÍTÓ MUNKÁSOK SZTRÁJKJA ÉS ANNAK TANÚSÁGAI A MUNKÁSOSZTÁLY RÉSZÉRE. Arra vonatkozólag, hogy valamennyire tisztán megértsük a berlini helyi szállító munkások harcát, feltétlen meg kell ösmerjük azon eseményeket,' melyek közvetlen a sztrájk ideje alatt játszódtak le. Tudott dolog, hogy Németországban a múlt évben, egy egész csomó választás zajlott le azon célból, hogy néhányat a politikusok minden fajtájából, akik ígéreteikkel még a kék felhőket is lehozták a választásokba belefáradt szavazóknak, — megválasszanak. A jóslatok úgy mutatkoztak, hogy a “Nácik” (a német fas- cisták) nagy verességet fognak szenvedni azért; mert Hitler nem tartotta be Ígéretét, miszerint a fegyveres erő használatával is, de hatalomra kell emelkedni. A komikusok ezt látva, a zavarosba igyekeztek halászni. A Szociál Demokraták pedig mindent elkövettek attól való félelmükben, hogy most még több szavazatot fognak veszíteni mint az előbbi választásoknál, s igy karöltve a kapitalista kormánnyal igyekeztek azt megmenteni. Ezért minden politikai párt azon dolgozott, hogy a kormányt elfoglalják. Mindennel törődtek csak a sztrájk megnyerésére nem gondoltak, noha éppen ezen zűrzavaros állapotok és a sok handabandá- zás között tört ki meglepetésszerűen a berlini szállító munkások sztrájkja. Nem volt egyik fél sem felkészülődve a harc kitörésekor. A szakszervezetek éppen azzal voltak elfoglalva, hogy javasolják a bérlevágást és a munkáslétszám redukálását, hogy ez által is jó szolgálatot tegyenek Von Papén kormányának. Ebből az árulásból a Szocial Demokraták is kivették részüket Éhez az akcióhoz a munkáltatók is szívesen csatlakoztak. Jellemző, hogy a sztrájk kitörésekor a németországi Szak- szervezetek Szövetsége azonnal törvénytelennek mondta ki a sztrájkot és felhívta tagjait, hogy vállaljanak munkát, mint sztrájktörők. A munkások nem tartoztak egyik politikai párthoz sem, nem voltak “Nácik,” nem tartoztak a Trade Union ellenzékhez sem. De a sztrájktörésben legelsőnek mégis a szakszervezetek vonultak fel. A sztráj kólókkal a nép szinpa- tizált — igen még a kisüzlet- emberek is támogatták. A felsorakozott ellenségek dacára, a sztx-ájk fenakadás nélkül folyt a legnagyobb szolidaritás jegyében a sztrájkolok részéről. Az úttestet kövekkel torlaszolták el. Éjjel pedig a síneket szedték fel a sztrájkolok, hogy a szakszervezetek sztrájktörő szállítása; de a közlekedés maga is szünetelt. Ilyen intézkedésekkel bénították meg az Auto Bussok közlekedését is és lett a helyzet óráról órára bonyolultabb. Másnap azután rendőri felügyelet alatt próbáltak szerencsét a közlekedés lebonyolítására. Minden villamosra négy rendőrt tettek; de mind hiába volt úgy a villamosok mint az Auto Bussok üresen közlekedtek; mert senki sem mert rajtok utazni. Ha egy ilyen jármű útnak is indult a sztrájkolok és velük szimpatizálók kőzápora fogadta. Az est beáltával megkezdőt- tek a lövöldözések. Sok sebesült és néhány halott esett áldozatul. Ekkor az áramfejlesztő telepek munkásai rokonszenvi sztrájkba léptek, ami a sztrájknak, általános jelleget adott. Vasárnap azután minden másképen történt. Választás napja volt. Minden csendes. — Megengedték a villamosok közlekedését, hogy a választók szavazni mehessenek. A választások utáni nap minden politikai párt felvonulásokat rendezett. A kommunisták öröm mámorban úsztak, mivel sikerült nekik tizze! több képviselőt a parlament- ba juttatni. A “nácik” is jó fiuk voltak mert taktikából nem avatkoztak a sztrájk letörésébe. Ezért talán nem volt olyan nagy a vesztességük mint amilyenre előre számítottak. Már a (Folyt, a 6-ik oldalon.) Amit a munkásnak tudni kell AZ IWW SZEMÜVEGÉN NÉZVE AZ ESEMÉNYEKET Túltermelés vagy rendszer válság III. Elérkezett a leszámolás és az élet átszervezésének ideje. Az iparimunkásságon a sor, hogy késedelem nélkül kezébe vegye a társadalom gazdasági életének intézését, hogy a termelés és megosztás egymással teljes hormóniába jusson, hogy a társadalmat megmentse a fenyegető, katasztrofális össze, omlástól, hogy a társadalom mindenj hasznos tagja számára életet biztosítson. A kapitalizmus erre képtelennek bizonyult. A kapitalizmus haldoklik, és e rendszeren belül már nem menthető meg, nincs számára menekvés. Haldoklása tovább folyik, nincs az a kísérlet, ami még egyszer lábra tudná állítani. Meg kell halnia, mert már lejárta magát, többet tett mint, hogy hivatását töltötte volna be: vi- lágnyomoruságot zúdított az emberiségre. És e nyomor súlya alatt görnyedő emberiség számára az egyedüli menekvés az ipari demokrácia megteremtése. Ennek érdekében már sok ipari proletár harcol, küzd, dolgozik ős tanít, de nem elég ipari proletár. Többnek kell e harcba í részt venni, azoknak is aki cet a sötét demagógia, a tudatlanság, a rombolás, a felelőtl ;n handa-bandázás útjára csalt. Szükséges, hogy e hivata os vijágfelszabaditók járszal agján csüngő áldozatok is mef találják a helyes utat az ipari forradalomhoz. Mi az ipari forradalom? A gazdasági rendszer átépítésének kérdése, mely elérkezett a megoldás küszöbére és a mely kizárólag az ipári bérmunkások dolga. Ezt nem csinálhatják meg sem az üzletemberek, sem az inte- lektuelek, még kevésbbé a hivatásos népfelszabaditó politikusok, kik a munkásságnak más utat ajánlanak, nem ipari akciót j utcai tüntetést, marsolásokat, segélyakciókat, fegyveres lázadást, szóval minden olyat, mely még a meglévő nyomorúságnál is több megpróbáltatást, több áldozatot követel. Az IWW minden felvilágosító erejére szükség van, hogy a munkásság ne azt az utat válassza, melyet a hivatásos munk4smozgalmi halászok sötét 1 :oponyái hazugságokkal köveztjek ki, amely a válságból a halálba vezet, hanem azt a melyet az IWW tanításának fénye világit be, amely a válságból a megújhodásba, a dolgozók szabad társadalmába ve:et. Az IWW a munkanélküliség és vábág problémáját nem utcai Iá rmával véli megoldhatónak, hanem ipari direct akcióval : bérmunkások vezérnélküli, gazdasági szolidaritáson álapu Jó közvetlen cselekvésével. Az osztálytudatos ipari munkás nem akar az öldöklés mártírja lenni, hanem az építő és alkotó munka hőse. Célja, hogy e rettenetés nyomorúságban a dolgozó és munkanélküli társaival megértesse, hogy legelső dolga az ipari megszerve- ződés, hogy ennek hatalmas erejével utat törjön a jövendőnek és alapot építsen az uj gazdasági rend: az ipari demokrácia számára. Alapot építsen úgy, hogy a munkásokat ne csak arra szervezze, hogy szükség esetén valame- nyien készek legyenek a munkahelyről kivonulni, hanem arra, hogy a termelést kapitalista nélkül is tudják folytatni. Az osztálytudatos ipari munkás nem hisz abban a forradalomban, melyet a Union Squa- ren, a City Hall előtt, a Fifth Ave-on stb. hirdetnek ki, sőt még abban sem, mely a gyülésteremben akar lefolyni. Ö a forradalmat az ipartelepeken, a bányákban, a termőföldeken akarja és fogja megvívni, ezek pedig nem találhatók sem a Union Squaren, sem a City Hall előtt, sem a Fifth Ave-on. Ezeken a helyeken az ut nem a megújhodás felé, hanem borzalmas pusztulásba vezet. A gépnek, az embernek, a földnek, a munkának, a fel- szabadulsa ott mehet végbe, ahol ez van, nem a városi tereken. A bérmunkások ipariszervezeteik kiépítésén keresztül eljutnak a termelés és elosztás feletti teljes rendelkezéshez abban a pillanatban, amikor a termelőeszközök feletti magántulajdon jogától a kapitalistákat megfosztják. Előbb nem. így szűnik meg az a gyalázatos állapot, hogy mikor milliók éheznek, néhány ezer ember kezén töméntelen gazdagság halmozódjék fel. (Vége.) Eduard Bernstein, a “forradalmi” Szocialista iskolának egyik kiváló alakja a napokban hunyt el Németországban 82 éves korában. Bernstein egyike volt a legerősebb anti-Bismarck vezéreknek Németországban, valamint a legelkeseredettebb ellenzéke a németországi Szociálisták háború melletti állásfoglalásának 1914—1918-ban. BUDAPEST; 4 havi fogházat kapott egy 25 esztendős fiatalember mert egyik pesti lapban Sanghai Chinai-Japán háborúskodásról nem dicshimnuszokat zengett. A bíróság Ítéletének indokolásában azt mondja, “a cikk alkalmas arra, hogy a katonai szolgálatot gyűlöletes színben tüntesse föl.....” Ezt nevezik sajtószabadságnak?
