Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)

1933-04-15 / 735. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1933 április 15. AKRONI HÍREK “Kaparjátok ki a tiizből a geszte­nyét, mi majd megesszük” A gazdasági válság és az az­zal járó munkanélküliség nem hagyta nyomtalanul az ameri­kai gummi város bérrabszolgá­it sem. Akron munkássága jó­része szintén a charytin ten­geti magát, mert amig alkal­mazást talált a termelésben, úgy gondolta, hogy mindég megkapja a hét végén a pay envelope-ját, amely ha nem is fényes megélhetést, de a jóla­kást lehetővé tette a maga és családja részére. Ezek ma mind a múlté lettek és mind több azoknak a munkásoknak a szá­ma, akik nem tudják és nem akarják ezt a helyzetet elinté­zetnek tudni azzal a könyör adománnyal, amelyet ebben a formában ad most vissza az uralkodó osztály az elrabolt munkabér ellenében. Akron magyar munkásai szintén azok között vannak, akik keresik a helyzet megol­dását és mivel a múltak már kiábrándították őket úgy a semmit sem jelentő politikai szószátyárkodók valamint a kommunisták papiros mozgal­maiból a legkomolyabb érdek­lődésük az Ipari Szervezkedés felé fordult és arra már nem­csak felfigyel, de napról napra nő azoknak a száma, akik tény­leges munkát kívánnak kifej­teni az Egy Nagy Szervezet építésében. Az IWW akroni magyar cso­portja 191 Thorton St. alatti helyiségében rethorikai tanfo­lyamot kezdeményezett és ezt a munkás iskolát, minden al­kalommal több és több Mun­kástárs látogatja, úgy hogy a jövőben havonta két ilyen ösz- szejövetelt határoztak tartani a hónap első és harmadik va­sárnap délután 2 órai kezdet­tel, amelyre a Bérmunkás min­den olvasóját ezúttal is meg­hívják. ELŐLEGES JELENTÉS. Akronban, május 14-én, va­sárnap délután és este a Ma­gyar Ház összes helyiségében ünnepélyt rendez az IWW ma­gyar csoportja. Délután gazda­gon összeállított műsor lesz, amelyen szerepel a már nagy sikert aratott Nóta Vége cimü munkás dráma, mig a műsor után tánc lesz. Chicago egyike azon váro­soknak, melyben a legnagyobb graftek és panamázások követ­keztében, a városi és az álla­mi pénztár teljesen üres. A tűzoltóság, rendőrség és a tanítók, már több hónap óta csak időközönként kapják a fi­zetésüket. A városnak meg Illinois államnak csak annyi jövedelme van a megcsappant adókból, amennyi a politikusok fizetésére szükséges. Mert nem kell mondanunk, hogy ez utób­biak, önmagukat kifizetik a pénztárból. A tanítók közötti elkesere­dés, mindjobban fokozódik. Méltatlankodnak, tiltakoznak, a tanítványoknak is, persze, csak úgy hangfogóval. Ám nagy most a szörnyü- ködés és riadalom. A méltat­lankodás erélyesen dokumentá- lódik. A város számos iskolájá­ban, közel ötvenezer tanuló sztrájkba lépett. Tiltakoznak a tanítók fizetésének vissza tar­tása ellen. Úgy látszik az éretlen és fej­letlen gyermekek nem a taní­tóktól vesznek példát. A szoli­daritás e nemes megértése és megnyilatkozása, a tanítókból bizony hiányzik. Szervezkedni gyávák;. .. Még szerencse, hogy ez a ragályos betegség nem ragadt a tanít­ványaikra, kikről elmondhat­juk, hogy az alma messze esett a fájától. A városatyák ám mégsem akarják elhinni, hogy a tanu­lók eme akciója mögött nin­csenek ott a tanítók. A sztráj­koló gyermekek közül, többet letartóztattak, akiktől meg­akarják tudni, hogy miért pró­bálták kikaparni a gesztenyét, mások részére a tüzből. DIPLOMÁCIA PHILADELPHIÁBAN A Philai Modern Szín­kör 1933. április 22-én. szombat este saját helyi­ségében 332 W. Girard Ave alatt tánccal egybe­kötött két egy felvonásos szinelőadást rendez. Színre kerül: “Édes anyám” és a “Diplomácia” a legjobb szereposztásban. Az estélyen Ligó Péter bandája játszik. Belépti dij 25c., első­rendű harapni valókról, há­zilag készitett sütemé­nyekről, a M. Színkör női tagjai gondoskodnak. 'A BÉRMUNKÁS május elsejei száma egy különleges agitációs lap lesz, amelynek a magyar munkások közötti elhelyezése az Ipari Szervezet ismertetése szempontjából kötelessége minden IWW-istának, úgyszintén minden olvasónknak. Úgy a csoportok, mint a lapkezelők valamint az egyes Munkástársak tegyék meg erre a május elsejei számra a rendelésüket április 22-ig, hogy tudjuk, hogy mennyit nyomassunk abból. Tiz lap ára 30c. 100 lap ára $2.50. Menyország és pokol LEGENDA. Irta: Farkas Antal. Haldoklóit a főur, az apát­plébános. Ignác, a harangozó húzta neki a lélekválságot, de amint félkézzel rángatta a vékony kötelet, törölte ám a másiká­val a könnyeit ugyancsak. A csengetyü éles szava hasogatta szivét és tudta, hogy most az egész falu sir, siratják a fő­urat, tudta, hogy most már vé­ge a főurnak, mert az öreg Pollák doktor, aki a városból szaladt ki a plébániára, meg­mondta neki: Húzhatod már, Náci, ahogy jólesik. Elalszik a papod mindjárt, aztán csak a másvilágon ébred föl. Náci sírva szaladt föl a to­ronyba és az éles csillingelés még a falu korcsmájában sö- rözgető asztaltársaságot is megriasztotta. Csöndesen ültek, lopva-lopva a főur üres helyé­re tekintve, a főszolgabíró a kutyája fejét simogatta, a kán­tor még a sörét se itta ki, szót- lan, hajadonfővel megindult a plébánia felé. Szegény főur. Még a múlt hé­ten itt ült az asztalfőn, itt szik­rázott a humora, kacagott a jókedve, hogy csak úgy ren­gett bele az egész teste és most ott vergődik a halálos ágyon. Az öreg Pollák doktor hall­gatja a szive verését, a szom­széd falu papja meggyóntatta, megáldoztatta és most útban van a menyország felé. Szerencsés utat, főur! Kár volt meghalni, igazán kár. Még embert nem szerettek olyan nagyon a faluban, mint ahogyan a főurat szerették. De más ember is volt ő, mint az elődje. Az elődje fukar, szá­raz lelkű, pénzsóvár, farági ember volt. Mindent a zsákjá­ba akart gyűjteni, pedig még jól se tudott lakni szegény fe­je. A káplánjai megszöktek mellőle, olyan komisz kosztra fogta őket. A párbért kegyetlenül be- kasszálta. Még a végrehajtó is hiába könyörgött neki, hogy ne licitálják el ezt a párnát, ezt a malackát, a' vén lelki gereb­lye nem engedett. Nem nekem kell a pénz. Néz­zétek, az én csizmám rongyos, a reverendám kopott, foltos, én köménymagos levessel táp­lálkozom, de kell az én egyhá­zamnak, melyet naggyá, hatal­massá akarok tenni. Úgy örül­tek a hívek, mikor megszaba­dultak tőle és az öreg pénz-ku- pecet kikisérték a temetőbe. Itt már nem nyúz többé senkit. A gilisztákkal s más földi férgekkel bajlódjék. Ekkor jött a fiatal plébános ur. Erős egészséges, életkedv­től duzzadó ember Amit az öreg plébános elszedett a hívek­től, ez két kézzel osztogatta vissza. A paróchián egymást érte a dinom-dánom. Olyan jó cimborát, mint ő volt, keresni kellett hét várme­gyében. Szegénynek, gazdag­nak egyaránt pajtása, barátja volt. A megyés püspök nem győzte a fejét csóválni mikor írások érkeztek hozzá avégből, hogy a plébánia részére adjon pénzt, külömben dobra ütik még a templomot is a váltótar­tások fejében. Elhelyezték. Nem ért semmit. Addig járt a falu a megyés püspök nyaká­ra, mig vissza nem helyezték. És most haldoklik ez a jó ember. Meghült-e vagy mi ba­ja történt, de az öreg Pollák doktor azt mondta Nácinak, a harangozónak, hogy húzhatja a lélekválságot ahogy jólesik. Az egész falu sirt, amikor temették és azt mondták szent meggyőződéssel: Az apátplébános ur pedig megindult hosszú fényes utján a menyország felé. Tudta a járást, hiszen sok embernek ő mutogatta. Nem ment nagy kedvvel. Méltósá- gosan, de olyan tétovázva bal­lagott, mintha szeretne vissza­fordulni. Még egyszer le is te­kintett a falujára, a paróchiá- ra. Az ablakból mintha egy fe- hérképü leány integetne felé. A plébános ur megállt s ál­matagon susogta. Kata! Müller Kata! Egyszerre eszébe jutott ne­ki az egész história. A legszebb leány volt a fa­luban. Fiatal, tejképü villogó szemű sváb leány. Táncolt a plébános úrral — oh, uram bo- csá’l A plébános ur táncolni is szeretett — táncolt vele kétszer és mikor már harmadszor jár­ták szerették egymást: A nagy erős emberre ráfonódott szép, szőke sváb lány és a nagy bar­na ember megcsókolta a leány szőke haját, szemét, ajkát. Be is szökött hozzá a paróchia ka­puján. A plébános ur elment Müller gazdához. Nem sokat teketó­riázott, hanem azt mondta, hogy adják hozzá Katát a pa- róchiára. Ő holtig hűséges em­bere, jóságos gondozója lesz. A gyermekeket, ha lesznek, ur­nák nevelteti. A lányokat kis­asszonyoknak. Müller gazda azt mondta in­kább kitekeri a Kata fehér nya­kát, mint papgazdasszonynak adja. Egészen más volna, ha meg­esküdhetnének. De igy! Aztán a plébános ur már el­haladta a negyvenet, mit akar ezzel a tizenhét éves leánnyal. Majd férjhez adjuk, aztán ha asszony lesz, szerese, ahogy akarja, csak az ura meg ne tudja. És Katát férjhez adták Ka­ta még a lakodalom előtti éj­szaka is a paróchia kapuján suhant ki. Aztán másnap oda- állt a vőlegényével, egy szőke, görbehátu sváb legénnyel a főur elé, hogy eskesse meg. Látta Kata, hogy a főur sze­méből kigördül a köny, észre­vette, hogy hangja reszket, de ő nem csinált botrányt. Szé­pen, engedelmesen megeskü­dött hazament a násznéppel és

Next

/
Thumbnails
Contents