Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-04-15 / 735. szám
1933 ápilis 15. BÉRMUNKÁS 3 oldal A Technológiai Helyzet VAN E KÜLÖMBSÉG AZ ÁRU ÉS BÉRRENDSZER KÖZÖTT. Bejelentés. (H.) Tekintettel arra, hogy az elméleti kérdés felett még nem zártuk be az értekezést, amennyiben a fordításnál inkább arra szorítkoztam, hogy az amerikai újságíró meglátásán keresztül kapja az olvasó a “Technocrácia” cim alatt megjelent közleményeket. A fordítást nagyobb részben a “New Outlook” folyóiratból végeztem még pedig azon oknál fogva, amennyiben a nevezett folyóiratban véltem felfedezni a legtárgyilagosabb leírását a dolgoknak. A munkás és más elvi lapok csak a saját álláspontjukat védő kritikáját hozták a kérdésnek és így a megbízhatóságukon teljesen alul álltak ahoz, hogy bármelyiket is választhattam volna a fordítás céljául. Úgy gondoltam, hogy a “Bérmunkás” nem politikai közlöny, igy semmi akadálya annak, hogy a magyar olvasók megismerkedjenek a kérdéssel éppen úgy, mint a New Outlook olvasói. Abban pedig megint nem látok semmi akadályát, hogy valaki kifejezze nézetét a fordítással, annak értelmével vagy az abban foglaltakkal szemben. Ezt bejelenteni csak azért kívántam, mert a Technocráciát illető nézetemet nagyobb mértékben csak ezután fogom kifejteni, tekintettel arra, hogy eddig kényszerülve voltam figyelmen kívül hagyni a könnyenérthetés szempontját. Al. Smith New York volt kormányzója ugyancsak azzal vádolta meg a Teeh- nocratákat, hogy a nyelvezetük nehezen érthető. Megismertetni a társadalom fejlődésirányát és célját, melyet az ember öntudatlanul is követ, az elméletek hivatása. Nem is képzelhetünk el egy öntudatos küzdelmet ha nem ismerjük a célt, melyet elérni óhajtunk. Bár vannak közvetlen, azonnal elintézésre váró fontos problémák, melyeknek intézése nem igényel magasabb értelmet, de a végcél érdekében kifejtendő munka megköveteli az elméletnek és az általa meglátott célnak körülményes ismeretét, mert nélküle a tekintélye a ténykedésnek eisern képzelhető. Fontossággal pedig csak azok az elméletek bírnak, melyek a társadalom megközelítésére egy oly lényeges támpontból indulnak ki, melyek köré a társadalom összes életmegnyilvánulásai csoportosíthatók. Ide tartozik a marxi elmélet és újabban a Technocrácia elmélete is. A marxi elmélet újra átgondolása azért szükséges, hogy összehasonlítást tehessünk a a két elmélet között. Ebből a célból kezdtem meg a fenti cim alatt az elmélet főbb vonásainak a felújítását. Hogy világossá tegye a társadalom összes tüneményeinek a termelés és fogyasztással közvetet viszonyát, kiindulás pontjául az értéket veszi, mert Marx az értéktöbletet mint koncot képzelte el, mely körül a társadalom külömböző rétegei tülekednek. Marx értékelmélete. Az ember élet javainak előállításához emberi munkaerőre van szükség. Az előállított dolgoknak értéke a bennük foglalt munkaerő mennyiségével határozható meg. A munkaerőegységét a társadalmilag szükséges munkaidő méri. A társadalmilag szükséges munkaidőt pedig a munkaerő újratermeléséhez szükséges munkaidővel mérjük. Az igy létrejött mérési eszközzel, Marx kimutatja, hogy a társadalmilag szükséges munkaidőn tu.l való faglalkoztatása a munkásnak termelési többleELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegitik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály _ érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom kertéin belül. tét hoz létre: amit elnevez értéktöbbletnek. Marxot a korabeli közgazdászok szemtelenül megzavart érték meghatározásai . ösztönözték, hogy értékelméletét kidolgozza. így jut Marx társadalmi elméletének kidolgozásában az értékhez, mint kiindulási ponthoz. Ezek után még szükséges, hogy betekintést nyerjünk, hogy vájjon Marxot elősegitet- te-e az értékelméletének gondolata a társadalomfejlődés céljának meglátásához. Ezt úgy tudjuk megtenni ha megismerkedünk azokkal a gondolatokkal, melyek Marxot a technológia helyzetével megközelítve foglalkoztatta. Marx a helyzetet a következő- kép látta. — “A gépben elsősorban a munkaeszköz mozgása és tevékenysége önállósul á munkával szemben, önmagában véve ipari örökmoz- gásuvá lesz, mely szakadatlanul tovább termelne ha nem ütköznék emberi segítőtársainak bizonyos természeti korlátaiba, testi gyengeségükbe és önakaratukba.” — “Önműködő géppé való átváltozása részben a munkaeszköz magának a munkafolyamatnak tartamán, mint tőke kerül a munkással szembe, mint holt munka, mely eleven munkaerő felett uralkodik és azt kiszipolyozza.” Amint az első szakaszból úgy a másodikból is világossan kitűnik, hogy Marx, még az általa meglátott legmesszebbmenő technológiai fejlődésfokban is a termelést, mint emberkin- zó folyamatot vélt felfedezni. Az első szakaszban az ember természeti gyengeségével teszi függővé az ipartermelés örökfolytonosságát, a másik szakaszban az embert még akkor is úgy tünteti fel mint kizsák- mányoltat. A technológia mindeniket tagadja. Először: a technológia az ellenőrzést oly könnyűvé teszi, hogy az ember természeti gyengesége nem állhatná útját az örökmozgásnak ha arra a lehetőség megvan. Másodszor: az ember már nem kizsákmányolható, amikor a termelésből a technológia kiszorította. A munkás csak addig kizsákmányolható, mig foglalkoztatva van. A technológia térhódítása pedig az emberi munkát mindinkább kiváltsággá alakítja át. A régi bölcsek közül Aristoteles érinti a legközelebb a technológia által előretolt helyzetet, mondván. — — “Ha minden szerszám parancs szóra vagy akár ezt előre megsejtve a neki járó munkát eltudná végezni, akkor sem a munkavezetőnek a segédre, sem az urnák a rabszolgára nem volna szüksége.” Egy másik helyen pedig teljesen elárulja Marx, hogy a nagy ipar korszakán túl nem birt következtetéseivel jutni és teljesen téves fogalmat alkotott a jelzett korszakot követő helyzetről: amit a következő- kép ir le: — “A városi lakosság mindinkább növekvő túlsúlyával, melyet nagy központokba zsúfol össze, a tőkéstermelés egyrészt megzavarja az ember és föld közötti anyagcserét, azaz az ember által élelmi és ruházati cikkek alakjában elhasznált tala jrészeknek a talajba való visszatérését, tehát az állandó termékenység örökös természeti feltételét.” És tovább igy: — “Minél inkább indul ki valamely ország, mint pl. az Egyesült Államok, a nagyiparból, mint fejlődésének hátteréből, annál gyorsabb e rombolási folyamat. A tőkés termelés tehát a társadalom termelőfolyamat technikáját és kapcsolódásait csak úgy fejleszti ki, amennyiben egyúttal elpusztítja minden gazdagság forrását, a földet és a munkást.” Be van bizonyítva, hogy kémiai utón a föld termelést fokozni lehet, tehát a régi módszerinti v anyagcserének a ifcijfyamata jaVitott formában végződik. A munkásnak pedig csak bérviszonya változik meg és a fogyasztásban mint az élős- diek egy uj típusa fog bekapcsolódni. Ma már nemcsak túlvagyunk a nagyiparok korszakán, de világos betekintést nyerhetünk a technológia birodalmába, ahol az ember csak gyenge simításokat fog a termelésnél végezni. Marxot az értéktöbblet elmélete nem engedte, hogy betekintsen a technológia helyzetébe. Neki nem szabad volt meglátni az emberi társadalom vakon követő célját, az idő nyerést, melyet, amikor már megközelített, eltünteti a tőkét és vele az értéktöbbletet is. Amikor az uj elméletről beszélünk vagy írunk nem szabad mást érteni mint az ember testi munkaerejét teljesen nélkülöző termelési módot. Az elképzelés könnyű ha elgondoljuk, hogy a fejlődés az emberi phisikai munkára támaszkodva elhaladta a legmagasabb csúcsot és a lefelé való csuszam- lásba mindegyre veszíti a jelentőségét. A technokraták minden eddigi elmélettől eltérően az erőátvitelt veszik, mint kinduló pontot az elméletük kidolgozásához. Úgy találják, hogy a társadalom egy izomszálon az erőátvitelen rángatódzik. Hosszú évezredeken keresztül a munkaerő gyenge változása csak alig észlelhető rezgéseket idézett elő a társadalom testén, csak amikor a változás jelentékenyebbé kezd vállni a természeti erők bevonásával, kezdi meg a társadalom is a vitus táncát járni. (Folytatjuk.) KENTUCKY hírhedté vált a bányabárók erőszakosságai révén. A forradalmi napilap jó üzletet kötött a Kentucky dohány hirdetés révén.
