Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-04-15 / 735. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1933 április 15. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) __________HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2, 00 One Year .....................?2.00 Félévre ......................... l.vO Six Months ................. 1.00 Egyes szám ára .......... 5e Single Copy ............... 5c ______Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás» P. Q. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland. O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending INDUSTRIAL Published Weekly by the WORKERS OF THE WORLD Le a Hitlerizmussal- A.z utóbbi hetek, a kétes jelentőségű és még kétesebb eredményű,^ tiltakozásoktól hangosak. Felekezeti és úgynevezett egyletközi megmozdulások egész sorozatáról adnak számot a napi hírek, melyeken papok, rabik és egyleti “kiválóságok” zengenek hangzatos szónoklatokat, az eszeveszett németországi Hitler terror ellen. Bennünk, a németországi események, keserű emlékeket ébreszthetnek fel. Hiszen alig egy évtizeddel, a magyarországi munkastestvéreink is kaptak egy olyan adagot, hogy: ha Horthyék, Osztenburgh, Héjas és Bibójai, egy teljes századon át, embermentó' humánus munkákat végeznének, akkor sem tudnák, helyre hozni azon bűnöket, melyeket a magyar proletáriá- tuson elkövettek. Ha a hitlerizmust, az 1919—20-as tükör elé tartjuk, félre- erthetetlenül, holt azonosságot ismerhetünk fel bennük, a magyar fehér terrorban, amely ellen lefolytatott küzdelemben, a magyarajku IWW-istáknak, itt Amerikában, oroszlán rész jutott. A terror és kegyetlenségek ellen, nem mentünk panaszolni az “ördögöt a nagyanyjánál,” hanem gazdasági bojkotot hirdettünk a magyar brigantik ellen. A széleskörű propaganda egyébként abban kulmilálódott, hogy a magyar tömegek széles rétegei megismerték és megutálták azt a rendszert melyet gyűjtőnéven, ma is Hortyizmusnak ismerünk. Voltak akkor is zavarosban halászók. akik a kedvező időt és a hangzatos jelszavakat, dollárokra váltották — úgy egyénileg, mint intézményesen. — E puszta tény kettős felismerésének gyakorlati tapasztalata tanította meg az IWW-istákat arra, hogy megválogassák az “egységfrontot és humanitást hangoztató emberbarátokat.” Az IWW az egyetlen szervezet, mely nem ismer el faji, vallásfelekezeti különbséget és habozás nélkül siet, az ültözöttek- leigázottak segítségére. Múltja és jelenje bizonyítja, hogy minden anyagi érdek nélkül, a legszentebb és legnemesebb emberi idáloktól fütve, rajong a szabadságért és minden energiájával szembeszál mindenki ellen, kik azt eltiporni igyekeznek. Bennünket nem vádolhatnak sem szemitizmussal, sem anti- szemitáskodással. Éppen azért jogosan kinyilatkoztatjuk a méltatlanság hangját, amikor megállapítjuk, hogy az emberi szabadságjogok eltiprása ellen, a “hitsorsosok” éppen csak akkor tiltakoznak, amikor ezt a receptet rajtuk próbálják ki. Hitlerék, nem nagyon válogatósak az eszközökben: vagy ha igen, akkor Mussolini és Horthyék tapasztalatait gyümölcsöz- tetve, a leghathatósabbakat választották ki. Ezek közé tartozik a gazdasági bojkot, melyet a nagyarányú tiltakozás megakadályozására, a németoszági zsidóság ellen alkalmaztak. A német proletárok az ádáz testvérharc eredményeképp, gazdasági erejük gyakorlására éppen akkor válltak képtelenné, mikor arra legnagyobb szükségük lett volna. És minek ámítsuk önmagunkat, vagy az amerikai munkásságot: gazdasági erő, vagy érdemleges bajkot kifejtésére, a munkásmozgalom, gyöngesége és izoláltsága miatt, mi is képtelenek vagyunk. Ennek palástolására, jók lehetnek a tiltakozó gyűlések. Jók lehetnek arra, hogy Hitleréket egy-egy sürgönnvel megfenyegetik, a távirati iroda megkövetelt rátájának lefizetése mellett, amire éppen úgy fütyül Hitler és csatlósai, mint ahogy érzéktelen a terror vascsizmája alatt széttaposottak halálhör- gésére. A tiltakozások legerélyesebb hangja, erővel való alátámasztás nélkül, üres kiáltás a pusztába. Akik kiabálni akarnak, ám tegyék. De figyelmeztetjük őket, hogy a hangzatos lármával, minden gyűlésen legalább annyi időre hagyjanak fel, amennyi szükséges ahoz, hogy az ott összejött munkásoknak megmagyarázzák, minden frázis mellőzésével, hogy a szervezett erő, a kizárólagos hatalom. Ezt az erőt kell megszerezze a munkásság. Németországban is, ha a Hitlerizmustól szabadulni akar. Amerikában is, ha a terror nem válogatós eszközeitől megkiméltetni akarja magát és az osztály társadalmat elsöpörni óhajtja, mely mennél tovább vajúdik, annál kegyetlenebb lesz. Az IWW a szervezett erőben hisz. És a tiltakozások meddősége az erőnélküli tehetetlenséget igazolja, szerte az országban. Ha erre rájönnek a tiltakozók, úgy ennyi eredmény lesz. Ha nem úgy semmi. Egy szál fügefa-levél “Szegény” államatyáink, uj “Elnökünkkel” az élen, neki- gyürkőztek egy hónappal ezelőtt, mint egy azt a látszatot keltve, hogy ők képesek és hivatottak, a kapitalista társadalom lesüppedt szekerét a haladás útjára indítani. A nagy kapitalista lapok által fényesre kefélt, szilaj paripákról, ám bebizonyosodott, hogy nem egyebek, mint kupecek kezeiből kikerült öreg gebék, kik a nagy gazdasági tehernek a viselésére, de még a megindítására is képtelenek. Egy hónapi “lázas” — de mennyre lázas — munkának eredményeképp, ott van az amerikai munkásság, ahol a part szakad. Legújabb és megbízható statisztikai adatok szerint, a munkanélküliek száma még e minden Ígéretek balzsamozó ideje alalt is szaporodást mutat. S amennyiben a gebék megiramodtak az elakadt szekérrel, még a sanda mészáros is láthatja, hogy nem a társadalom szekere az, hanem egy sörös kocsi, mely után futó nyállal bámészkodnak azon proletárok, kiknek egy szaftos virslire, sőt egy villamos fair-re valójuk sincsen. Az égetően szükséges és a programbeszédekben oly hangosan beígért rövidebb munkaidőből — természetesen — semmi sem lett. Frakkos urak vitatkoznak és módosítanak a Fehér Házban e sorok Írásakor egy ilyesfajta törvényjavaslaton, mely még akkor sem jelentene semmit, ha nem volna halva született fekete gyerek. Valamit mégis tettek. . . A közeljövőben már hozzá latnak az erdők újjá ültetéséhez, melyhez a túlzott számítások szerint, negyed millió embert készülnek alkalmazni egy dolláros napibér mellett. A nagy városokban, már hozzá is fogtak az ujjon- cok verbuválásához és a sajtó megelégedetten jelenti, hogy jelentkezőkben nincsen hiány. . . A hiszékeny amerikai proletárok, pedig törülhetik a szemüket. A látványosság nem kamoflázsolás. Dehogy is. A kapitalista társadalom rothadó testére, még csak flastromot sem képesek rakni a politikusok, hanem e helyett, a köldok-szemle- lők kíváncsiságának további gerjesztésére, rá akasztottak egy szál, hervadó fügefa levelet. FORRONGÁS DÉLILLINOISRAN (Folyt, az 1-ső oldalról.) után a sheriff a polgármester ellenzésére is elfoglalta a városházát, a polgármester Springfieldre utazott, hogy a milicia kiküldését kérje Horner kormányzótól a rend fenntartására, azonban a kormányzó úgy értelmezi hivatását, hogy a rend és törvény betartása csak az esetben lehetséges, ha azt a bányatársulatok érdeke kívánja. A milicia kiküldését megtagadták és március 30-án, letartóztatták Smith polgármestert és A. B. Carr vizbiztost, hogy a keletkezett tűz ügyében kikérdezzék. Március 30-án, leégett egy ház, melyben a Peabody vállalatnak két rend- fentartó őre lakott. Walter Kroskia tűzbiztos megtagadta a tűzoltósággal kivonulni a tűz oltásra és igy három ház lett a tűz martaléka. Ennek következtében a tűzbiztost is börtönbe vetették. A progressive szervezet repülőgépet vett igénybe a röp- ivek széjjel szórására dél Illino- isban. Ugylátszik ez a ;repülő- gép propaganda elég eredményes arra, hogy a bányaérdekeltségek nyugalmát megzavarja, mert a rendfen tar tó brigád golyóval igyekezett lehozni a repülőgépet, azonban sikertelenül. A kormány keresteti a repülőgép vezetőt, hogy az engedélyt megvonja tőle. A milicia még mindig sorozza sztrájktörőket Springfielden és az állam több pénzt költ el a sztrájk letörésére, mint amennyit a Peabody vagyona képvisel. Fél milliót már eddig elköltötték és semmi kilátás, hogy hamarjába vége legyen. Joe Usapiet. bölcs bírók Az egyik kapitalista lapban, egy nagyon érdekes hir látott napvilágot U. S. szövetségi bi- ráinak bölcsességét mutatja be az áldozatkész amerikai népnek, kik már negyedik éve tűrik a bérlevágást és hálálkodnak a kiosztott alamizsnákért. A szövetségi törvény értelmében, a bírók fizetését nem lehet levágni. Még a Kongresz- szusnak sincsen ilyen hatalma. Ám az állami pénztárnak, meglehetősen a fenekén kotorásznak és a kapitalista kitartottak fizetéseit is kezdik megnyirbálni. A bírókat ebben az értelemben felszóllitották, hogy önkéntesen mondjanak le egy pár rongyos ezresről, legalább fizetésük feléről. A kétszáz biró közül, 198, roppant nagy bölcsességet árult el. Ugyanis a régi közmondás szerint, a bölcsek hallgatnak és nagyon ritkán beszélnek. A szövetségi bírók is hallgatnak. Kettő kivételével egysem szólt egy mukkot sem... De a pénzt csak úgy hazafiasságból megtartották.
