Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)

1933-04-15 / 735. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1933 április 15.

HÉTRŐL-HÉTRE

ÍRJA: V. J.

Az államügyek vezetőit elfogta a takarékossági láz. A fizetéseket itt is levágták, különösen a kisfizetésű hivatalnokokét. A 10—15 ezer dollár évi fizetést huzó urak, ha le is csípnek egy keveset fizetésükből, még mindig úri módon élhetnek. Pláne ha ilyen szép mellékkeresetük van, mint az ohioi kormányzónak, aki az ő csekély 10.000 dollár fizetése mellett a következő összeget kapta házikiadásaira az 1932-ik évben. Két szobalány fizetése 1.680 dollár, komornyik $960, szakács $1.200, kocsivezető a Lincoln géphez $1.440, éjjeli őr $1.500, szén $400, takarítás $300, házi kiadás $1.800. Tessék ezt összeadni. A fizetésen kívül, amiből húsz bányászcsaládnak meg lehet élni, még a házi kiadásait is megfizetteti magának. És közben takarékosságról prédikálnak. A pap is vizet prédikál, és bort iszik.

Frank Frapaselli, chicagói munkás, 10 gyermek apja, csak pár napot dolgozott hetenkint. Keresete kenyérre is alig volt elég, nem hogy tejre vagy húsra jutott volna. De a napokban, a külváros egy sikátorában egy döglött malacot talált. Fölvette és az olcsó hússal örömmel sietett haza, ahol a döglött malacból ünnepi lakomára készült a család. A következmény aztán, — két halott és négy haldokló akik mérgezést kaptak a már romlott hús használatától. A húsipar központja Chicagóban van, de a 12 tagú családnak csak a romlásnak indult dög jutott. Pedig a hús raktárak tömve vannak az egészséges állatok húsával. A rendőrség meg elfogta a tudatlan családapát, mintha ő volna a bűnös, és nem a mai rendszer, a mely megtagadja a megélhetés lehetőségét egy 10 gyermekes családapától.

A pittsburghi polgármestert hat havi bötönre és 5.000 dollár pénzbírságra Ítélte a bíróság, holmi graftelés és megvesztegetés címén. A börtön- büntetést azonban elengedte, hiszen polgármester úrról van szó. Egyik holló nem vájja ki a másik szemét. A lopás, csalás különben olyan nagyon megszaporodott a graftelő politikusok között, hogy a polgári lapok mint közönséges mindennapi hirt, említik meg őket.

Az amerikai gyárosok mindjobban terjesztik a “Buy American” vagyis, vásárolj amerikai árut jelszót. Azt akarván ezzel elhitetni, hogy igy több munkaalkalom lesz. De azt elfeledik az urak, hogy ugyanakkor, az amerikai munkásokból kipréselt tőkével, a világ minden részén újabb gyárakat építtettek és ahol aztán többé Amerikában készült árut eladni nem lehetett. Például Ford több országban építtetett magának gyárat, a hová aztán nem adtak el többet Detroitban készült kocsikat. így tettek a többi vállalatok is. De mi lenne ha minden országban ez válna jelszóvá és követnék is azt? Visszafejlődés, a haladás kerekének megállítása. A kereskedelem már régen átlépte nem az ország de a világhatárokat is. A modern árutermelés és kereskedelem keresztül törte az ország határokat, mert ezt igy kívánta a tovább fejlődés lehetősége. Egyik ország rá van utalva a másik ország termékeire, a mit aztán kicserélnek. Hogy aztán olyan árukat is visznek egyik országból a másikba, amiből ott is sok van, ennek a tőkéstermelési rendszer anarhisztikus formája az oka.

Amerika minden nagyobb városában tiltakozó gyűlések voltak, a németországi zsidó üldözés és azok bojkottálása ellen. Nem annyira a szegényebb zsidó munkások, mint inkább a gazdagabb zsidó kereskedők bojkottálása fájt a tüntetés rendezőinek. Ez kitűnik abból, hogy a gyűlések szónokai zsidó papok, (legtöbbje vagyonos,) püspökök, polgármesterek, képviselők, ügyvédek,' sőt Smith elnökjelölt és volt kormányzó is a szónokok között volt. A radikális színben feltűnni akaró urak, fényes autókon siettek tiltakozni a hitleristák barbarizmusa ellen. De miért csak most háborodtak fel igy az urak? Hiszen Né- metoszágban már hosszú idő óta, minden héten agyon vertek egy pár munkást a Hitler bandái, keresztényt, zsidót, ahogy jött. És az uraknak soha eszükbe sem jutott, hogy tiltakozni kellene. Hja, azok csak egyszerű munkások voltak, de most a vagyonosabb zsidókra került a sor, akiket ha nem is vertek agyon, de a bojkottal megakadályozták őket a vagyon gyűjtésben. És ezt már nem. szabad tűrni, ez a mai törvényekbe ütközik. Össze is fogott úgy a zsidó mint keresztény burzsoa osztály, hogy tiltakozzon a hitleristák ezen cselekedete ellen. Mert ha Hitler haragszik a zsidókra, úgy csak verje a szegény zsidó munkásokat, mint eddig tette, de ne zaklassa a gazdag zsidó kereskedőket és áruházak tulajdonosait.

Az amerikai munkásokat húsz felé szervező kommunista pártvezérek, büszkén hirdetik, hogy a balra tolódó munkások tömegnyomása, kényszeritette a fenti urakat, hogy velük egy asztalnál ülve, tiltakozzanak Hitler ellen. Püspök, polgár- mester, képviselő ur és a kommunista cégér alatt működő pártvezér urak, szépen megtérnek egymás mellett. Miért ne? nincs köztük külömbség. A fentiek mindegyikének egyedüli hivatása az élni akarás, a munkások rovására. Ha külömbség volna köztük, úgy nem dicsekednének a legújabb egységfronttal. És az ilyn pártvezérek által irt lapban neveznek bennünket, az IWW bérmunkásokból álló tagjait fas- cistáknak. Azért mert nem akarunk a nagy urakkal egy tálból cseresznyét enni, még akkor sem, ha a cseresznyét a püspök szenteli meg. Mi egységfronton vagyunk a világ összes bérmunkásaival, a nincstelen proletárokkal, mint a milyenek magunk is vagyunk. Az urakkal való paktálást és egységfrontot pedig, átengedjük a pát vezéreknek.

A Mansfield, O. javító intézet annyira túlzsúfolva van, a javítás céljából odazárt fiatal “bűnözőkkel,” hogy az újabban érkezőknek nincs már hely. Úgy látszik, hogy a börtön az egyedüli hely, ahol prosperitás van. Ha a munkanélküli szülők gyermeke elemei egy pár gyümölcsöt, amit nem tud másképpen megszerezni, vagy egy üveg tejet, akkor a biró elküldi az éhség miatt lopni kényszerült gyermeket megjavítani. A javítóban aztán mindent megtanulnak az intézet régibb lakóitól, akiket szintén javítás céljából vittek oda talán már harmadszor. Megtanulják, hogyan kell holdupolni, kasszát fúrni stb. Mikor igy megjavítva kijönnek, az ott tanultakat érvényesítik a gyakorlatban. A vége aztán a fegyház meg a villanyos szék. Csak figyeljük a napi eseményeket és látni fogjuk, hogy a rablók, gyilkosok nagy része az egészen fiatalokból kerül ki. így javít a tőkésosztály bírósága.

Az Egyesült Államok farmjain 1910-ik évben háromezer- háromszázhusz millió adósság volt. • Az 1933. évben elérte a Tizenkétezer millió dollárt, vagyis csaknem megnégyszere- sedett. A farmerok csőd előtt állanak, amit Roosevelt egy kétezer millió kölcsönnel akar megakadályozni, amit már meg is szavaztatott. Hogy a megszavazott kölcsönnel sikerül-e

Addig, mig túloldali “testvéreink” a Szövetség tönkre- menését jósolgassák, ebben a hatalmas intézményeket megsemmisítő válságban a Munkás Betegsegélyző Szövetség havi kimutatása 109 százalékos haláleseti alapot mutat ki.

Ennek dacára az Insurance Department — mint a jelentés mondja — nem ad meghatalmazást arra, hogy a Szövetség tagsága kölcsönökhöz juthasson a Szövetségen keresztül. Az Intéző-Bizottság ezen tilalmon úgy akar túl tenni, hogy mindazok akik járulékukat fizetni nem tudják és legalább négy esztendeje tagjai a Szövetségnek három havi haláleseti járulékukat használhatják fel tagsági joguk rendben tartására. Akik öt vagy több

a farmerok kátyúba jutott szekerét kihúzni, abban kételkedünk. De azért mindent megtesznek, hogy a farmerokat, akik a reakció végvárát képezik minden országban, — megmentsék vagy a csődbe jutásukat elodázzák.

De milyen különös, a kom. pártvezérek itt meg egyenesen Roosevelttel léptek egységfrontra. Úgy a párt, mint az elnök, minden áron mentik a földbirtokosokat. De itt még bajok lehetnek az egységfront körül, mert mig Roosevelt kölcsönt ad, addig a pártvezérek csak Ígérnek.

Ha egy farmer a háborút követő években 5.000 dollár kölcsönt vett farmjára, ez az ösz- szeg egyenlő volt 1.515 bushel búza árával. Ha most meg akarja fizetni, úgy 10.640 bushel búzát kellene adnia. Pedig a föld ma sem terem többet mint 10—12 évvel ezelőtt. Csak a kölcsön kamatára, a mely kölcsön egyenlő volt 1.515 bushel búza árával, évente 745 bushel búzát kellene adni. Ez megfelelne 48 százalékos ka~ matnak.

Úgy látszik tehát, hogy a nagy mentéssel elkéstek, mert az iparosított nagy farmok, nagy tőkével rendelkezők, éppen úgy tesznek a kisebb farmerokkal, mint a nagy ipar tett a kis iparral.

Vagy elpusztítja, vagy felszívja őket. Ez a fejlődésnek a folyamata, amit talán lehet lassítani, de megállítani nem, sem Rooseveltnek sem a kommunista pártvezéreknek. Oroszországban minden eszközzel likvidálták a két lóval rendelkező kulákokat és szorgalmazták a kollektiv gazdálkodás bevezetését. És ez csak temészetes, mert a nagybani termelés, ahol jobb, modernebb gépekkel, lehet a földet munkálni olcsóbb és könnyebb. Ezért kell a kis- sebb farmeroknak eltűnni, ha tetszik ez nekünk, ha nem. A fejlődés vastörvénye nem tűr ellentmondást.

esztendeje tagok, azok hathavi haláleseti dijukat használhatják 4 százalékos kölcsön mellett.

Az ifjúsági tagság tőke alapja olyan magas, hogy a havi tizenöt centes befizetéseket egy teljes esztendőre 10 centre vágta le az Intéző-Bizottság.

Az osztályok ügykezelésén is könnyíteni kíván az Intéző-Bizottság azzal, hogy az 1932 első hathónapban az osztályoktól befolyt összegek egy százalékát vissza utalja.

Ebben a jelentésben értesíti az Intéző-Bizottság a tagságot arról is, hogy a Szövetség semmiféle - washingtoni Nemzetközi alakulathoz nem csatlakozott és ezt a tagság jóváhagyása nélkül nem is fogja tenni.

Három és hathavi haláleseti járulékot kölcsönöz a Munkás Betegsegélyző Szöv. szükséget szenvedő tagjainak