Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)
1933-01-07 / 721. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1933 január 7. politika és az emberiség sorsa A (P) Amikor ezen sorok Írásához fogok célom, hogy világos képet mutassak azoknak számára, akik nem ösmerik a társadalom összetételét. Ez által a politikában látják az emberiség sorsának és életfeltételeinek lehetőségét. Ha vesszük a polgári lapokat amelyek valamely politikai pártnak a szószólói és a választások alkalmával, jó pénzért öles hasábokat közölnek a párt jelöltjeinek megválasztása érdekében. De most már amikor a gazdasági válság negyedik évébe, a politikai pártok a sok ígéretek után sem tudnak orvoslást találni, a helyzet megváltoztatására, akkor azután megírják, hogy a gazdasági válság igazi okozója a nagy tőke, amely össze harácsolta a nemzeti vagyon nagy részét. És teljesen hatalmába tart minden kulcsot, amely a gazdasági fellendülés megnyitásához szükséges. A polgári lapok Írói' is tudatába vannak, hogy a magán- tulajdon rendszerére épített kapitalizmus, amelynek túlkapásai a magán vagyon felhalmozása, összeharácsolása, okozója a mai depressziónak. Ha ebben az őrületes piaci versenyben „ elhatalmasodott, kapitalizmus az oka a mai termelési anarchiának. Kérdezzük mi azoktól az elleniektől, akik a politikai pártoktól várják a gazdasági fellendülést, hogy milyen befolyása lehet egy politikai pártnak, vagy az összes politikai pártoknak együttvéve ? Vagyok bátor nyíltan szemükbe vágni az igazságot, azon politikai ámitóknak, akik elhitetik az emberiség nagy tömegével, hogy sorsuk egyik vagy másik politikai párt uralomra jutásától füg. Ezen ténykedésekkel nyíltan kimutatják, hogy milyen képmutatók; mert ha megtudják állapítani azt, hogy a nagy tőke kapzsisága a mai depresz- szió, előidézője és a kapitalizmus az amely felelős a mai leromlott gazdasági viszonyokért. Ha most már ezt tudják, akkor azt hiszem, azt is tudják — vagy legalább is tudniok kellene, hogy minden politikai párt, az alkotmánynak megfe- lelőleg állíthat fel jelölteket. Akik megváasztásuk esetén, az alkotmány szigorú betartására lesznek feleskedtetve hivatalukba, — amely alkotmánynak legfőbb pontja a magán- tulajdon megvédésén alapszik. Ha most már a magántulajdon szentségére feleskedtetett, politikusok fő célja nem is lehet más, mint a magántulajdon megvédése. Vagyis a kapitalizmus további fenntartása. A politikai pártok szószólói, ha igazán következetessek akarnának lenni, nyíltan kellene kimondaniok, hogy az emberiség társadalmának fenntartó alapvető tényezője a gazdasági alap, amelyet a jelen korszakban az emberiség kis csoportja uralja mint magán tulajdont. Mindenféle intézmény, úgy a politikai pártok is, osztálysze- rü szükséglete a mai rendszernek, vagyis társadalmi osztály intézmény. Mint ilyen semmi más, mint egy foglalkozási ág a megélhetésre, ami nagyon sok esetbe jó módot jelent azok számára, akik magasabb politikai hivatalokba jutnak be. Hogy azután látszólag ezen intézmény demokratikus legyen, hát alkalmat adnak a népnek arra, hogy szavazás utján válasszák meg, a politikai állásokra aspirálókat. Pedig végeredményben, nagyon mindegy, takár az uralmon lévő kapitalizmus maga tenné politikai hivatalokba, ezeket az embereket, vagy választva lesznek. Mind két esetben egy célt szolgálnak. Csak a nem gondolkozók szemébe úgy tűnik fel, hogy a megválasztás egy demokratikus forma. így azután akik a szavazó urnához sorakoznak, azzal a tudattal, hogy szavazataik révén változást idéznek elő a politikai gépezetben, abban a tudatban teszik, hogy ez áltai befolyást fognak gyakorolni, a gazdasági viszony megváltoztatására. Mindezen politikai ténykedés még sohasem hozott gazdasági változást, mert a megtörtént események a legjobb bizonyítékai annak, hogy bármilyen néven nevezendő politikai párt uralomra jutása nem jelentett semmi változást a társadalmi berendezkedésben. Ha példával akarjuk illusztrálni, a már megtörtént ilyen fajta politikai változásokat, vegyünk olyan esteket amelyek világossan igazolják azon állításomat, hogy kormány változások nem jelentenek semmi féle rendszer változást a gazdasági életben. Ha mostan vesszük az angolországi esetet, ahol a munkáspárt került a szavazatok révén uralomra, amely uralomra jutása tán, teljesen belehelyezkedett a kapitalizmus politikai intézményébe és minden ténykedésével az uralmon lévő osztály érdekeit szolgálta, hogy azután, maga az angolországi munkáspárt ellene fordult saját vezéreiknek, és kizárták a pártból azokat, akik uralomra jutásuk után nem képviselték tovább a munkásság érdekeit. Ez természetes megnyilvánulása a politikának; mert minden politikai párt uralomra jutása után, mint a fennálló társadalmi rend, egy osztály intézménye bele kell, hogy helyezkedjen annak további fenntartására. Még akkor is, ha bármilyen forradalmi jelzővel van a párt felruházva. Másik példa a németországi eset, ahol szintén volt már Szocial Demokrata elnök, ami szintén nem hozott semmiféle gazdasági átalakulást Németországban. A szavazó polgárok látták, hogy az úgynevezett szocialista pártok uralomra jutása sem hozott semmiféle gazdasági változást. Ebben az esetben is éppen úgy, mint más sok esetben azok a politikusok, vagy Szocial Demokraták aíkiknek nem sikerült jó szívós képviselő álláshoz jutni, saját pártjukat felrúgták és már tovább nem voltak hajlandók, a Szocial Demokraták szekerét tolni és hogy magukat a szavazó tömegek előtt úgy tüntessék fel, mint a munkásosztály igazi forradalmi politikai pártját, nevet változtattak és mint már a politikában szokásos dolog, az igazat csak akkor megmondani, ha a másik párt belső viszonyait a nyilvánosságra hozzák, ezt teszik azért, hogy utat nyerjenek arra, hogy önmagukat feldicsérjék. Ezek az esetek mind megtörtént dolgok. A háború kitörésekor, habár mi IWW-isták figyelmeztettük a munkásosztályt arra, hogy semilyen politikai párt nem képviselheti a munkásosztályt. Akkor az amerikai szocialisták még mindig azok szekerét tolták, akik mint Szocial Demokraták hivatalosan elárulták a munkás- osztályt. Amikor teljesen nyilvánvaló volt, hogy a Szocial Demokraták is csak politikusok, ak-.. kor azután kellett egy uj gondolatot, de megint politikát, mint csalétket a munkások közzé dobni. Azok a szocialisták (?) (a hiszékeny tudatlanok) akik még mindég hajlandók hinni a politikába, és mivel a szocialista pártok nyíltan az uralkodó osztály érdekeit képviselték, hát akkor már ez a név szocialista nem volt tovább megfelelő, az elégedetlenek, de azért máskülönben tudatlanok számára. így történt azután, hogy a szocialista áruló pártból, egy uj névvel, de csak névben kü- lömböző, politikai pártról kellett gondoskodni. Ez a folyamat hozta létre az úgynevezett Kommunista Pártot, amely párt azokból az elleniekből került ki, akik hosszú éveken keresztül szekértolói voltak az úgynevezett Szocial fascisták- nak. Ezen uj alakulat is, mint a többi politikai pártok, bele akar a választások révén helyezkedni a kapitalista osztály intézménybe, hogy azután ők is mint a többi politikai pártok, jó díjazás fejében szolgálják a mai rendszert. Akkor azután ők nyíltan kimondják, hogy ők nem olyanok mint a többi politikai pártok, hanem forradalmárok, pedig a történelem csak egy politikai ténykedést bizonyít, még pedig azt, hogy minden politikai párt az ígéreteken alapszik és végeredményében pedig az emberiség ámítására szolgáló intézmény. A mai németországi helyzet mindent megmagyaráz, éppen úgy, mint valamikor a Szocial fascisták helyezkedtek el a kapitalista állam törvényhozásában, mostan a kommun fascis- tákat vállasztották be, a német képviselőházba, még pedig 89-et. Az események Németországban nem változtak csak annyiban, hogy a 89 megválasztott kommunista (?) képviselő, komótos megélhetéshez jutott. Amig a 7 millió német munkás tovább is munkanélkül nyomorog és esetleg várja, hogy mikor fognak már egyszer a képviselőházban a megválasztott elvtársak, addig éhség sztrájkba lépni, amig a kapitalista osztály átnem engedi gazdasági hatalmát, a dolgozni akaró milliók részére. A fenti tények bizonyítják, hogy az emberiség sorsa nem a politikai pártok uralomra jutásától füg. Hanem ha az emberiség sorsán akar változtatni, akkor a nagytőke hatalmát kell, hogy megszüntessük, még pedig nem úgy, hogy az ő általuk fenntartott osztály intézményekbe képviselőket küldjünk be, hanem úgy, hogy építsük a saját társadalmunkat a mainak keretein belül. Hogy erőnk legyen a gazdasági mozgató erők átvitelére, amelytől az emberiség létkérdése vagy sorsa füg. Ezek elvégzése után, majd a munkás- osztály saját társadalmának megfelelőnek fogja osztály intézményeit felállítani, amelyek azután csak a társadalmi alapot fenntartó és irányitó dolgozók érdekeit szolgálhassák. Az IWW megszerezni igyekszik azt a gazdasági hatalmat, amelyet ma a kapitalista osztály tart birtokába. 1932-ik év augusztus havában egyedül New York állam területén 119 bérrabszolga fizetett életével a profit rendszer őrületének. Mintha misem történt volna folyik tovább a termelés és a bérrabszolgák milliói tudomást sem vesznek arról. Bezeg ha az osztályharc követel áldozatot s itt-ott egy-egy elesik az ellenségeink rögtön rámutatnak, hogy ime anarchó szindikalis- ták, anarkhisták, vérengzésbe, halálba viszik a munkásosztályt. És ezt sajnos, nem az uralkodó osztály mondja hanem a “munkásosztály barátai” a politikus bohócok. Az elvek értéktelenek, hacsak nem alkalmazzuk azokat. Hit, az ipari unionizmusban nem képez erőt, hacsak nem csatlakozunk az ipari szervezet- höz és nem látunk munkához az ipari unionizmus elvei alapján. Vegyen részt országos szervezőnk népgyiilésein
