Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)

1933-01-07 / 721. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1933 január 7. politika és az emberiség sorsa A (P) Amikor ezen sorok Írá­sához fogok célom, hogy vilá­gos képet mutassak azoknak számára, akik nem ösmerik a társadalom összetételét. Ez ál­tal a politikában látják az em­beriség sorsának és életfelté­teleinek lehetőségét. Ha vesszük a polgári lapo­kat amelyek valamely politikai pártnak a szószólói és a vá­lasztások alkalmával, jó pénz­ért öles hasábokat közölnek a párt jelöltjeinek megválasztá­sa érdekében. De most már amikor a gaz­dasági válság negyedik évébe, a politikai pártok a sok ígére­tek után sem tudnak orvoslást találni, a helyzet megváltozta­tására, akkor azután megírják, hogy a gazdasági válság igazi okozója a nagy tőke, amely össze harácsolta a nemzeti va­gyon nagy részét. És teljesen hatalmába tart minden kul­csot, amely a gazdasági fellen­dülés megnyitásához szüksé­ges. A polgári lapok Írói' is tu­datába vannak, hogy a magán- tulajdon rendszerére épített kapitalizmus, amelynek túlka­pásai a magán vagyon felhal­mozása, összeharácsolása, oko­zója a mai depressziónak. Ha ebben az őrületes piaci versenyben „ elhatalmasodott, kapitalizmus az oka a mai ter­melési anarchiának. Kérdez­zük mi azoktól az elleniektől, akik a politikai pártoktól vár­ják a gazdasági fellendülést, hogy milyen befolyása lehet egy politikai pártnak, vagy az összes politikai pártoknak együttvéve ? Vagyok bátor nyíltan sze­mükbe vágni az igazságot, azon politikai ámitóknak, akik elhitetik az emberiség nagy tömegével, hogy sorsuk egyik vagy másik politikai párt uralomra jutásától füg. Ezen ténykedésekkel nyíltan kimutatják, hogy milyen kép­mutatók; mert ha megtudják állapítani azt, hogy a nagy tő­ke kapzsisága a mai depresz- szió, előidézője és a kapitaliz­mus az amely felelős a mai le­romlott gazdasági viszonyok­ért. Ha most már ezt tudják, ak­kor azt hiszem, azt is tudják — vagy legalább is tudniok kellene, hogy minden politikai párt, az alkotmánynak megfe- lelőleg állíthat fel jelölteket. Akik megváasztásuk esetén, az alkotmány szigorú betartásá­ra lesznek feleskedtetve hiva­talukba, — amely alkotmány­nak legfőbb pontja a magán- tulajdon megvédésén alap­szik. Ha most már a magántulaj­don szentségére feleskedtetett, politikusok fő célja nem is le­het más, mint a magántulaj­don megvédése. Vagyis a kapi­talizmus további fenntartása. A politikai pártok szószólói, ha igazán következetessek akarnának lenni, nyíltan kel­lene kimondaniok, hogy az em­beriség társadalmának fenn­tartó alapvető tényezője a gaz­dasági alap, amelyet a jelen korszakban az emberiség kis csoportja uralja mint magán tulajdont. Mindenféle intézmény, úgy a politikai pártok is, osztálysze- rü szükséglete a mai rendszer­nek, vagyis társadalmi osztály intézmény. Mint ilyen semmi más, mint egy foglalkozási ág a megélhetésre, ami nagyon sok esetbe jó módot jelent azok számára, akik magasabb politikai hivatalokba jutnak be. Hogy azután látszólag ezen intézmény demokratikus le­gyen, hát alkalmat adnak a népnek arra, hogy szavazás utján válasszák meg, a politi­kai állásokra aspirálókat. Pedig végeredményben, na­gyon mindegy, takár az ural­mon lévő kapitalizmus maga tenné politikai hivatalokba, ezeket az embereket, vagy vá­lasztva lesznek. Mind két esetben egy célt szolgálnak. Csak a nem gon­dolkozók szemébe úgy tűnik fel, hogy a megválasztás egy demokratikus forma. így azután akik a szavazó urnához sorakoznak, azzal a tudattal, hogy szavazataik ré­vén változást idéznek elő a politikai gépezetben, abban a tudatban teszik, hogy ez áltai befolyást fognak gyakorolni, a gazdasági viszony megváltozta­tására. Mindezen politikai tényke­dés még sohasem hozott gaz­dasági változást, mert a meg­történt események a legjobb bizonyítékai annak, hogy bár­milyen néven nevezendő politi­kai párt uralomra jutása nem jelentett semmi változást a tár­sadalmi berendezkedésben. Ha példával akarjuk illuszt­rálni, a már megtörtént ilyen fajta politikai változásokat, vegyünk olyan esteket ame­lyek világossan igazolják azon állításomat, hogy kormány változások nem jelentenek semmi féle rendszer változást a gazdasági életben. Ha mostan vesszük az an­golországi esetet, ahol a mun­káspárt került a szavazatok révén uralomra, amely uralom­ra jutása tán, teljesen belehe­lyezkedett a kapitalizmus po­litikai intézményébe és minden ténykedésével az uralmon lévő osztály érdekeit szolgálta, hogy azután, maga az angol­országi munkáspárt ellene for­dult saját vezéreiknek, és ki­zárták a pártból azokat, akik uralomra jutásuk után nem képviselték tovább a munkás­ság érdekeit. Ez természetes megnyilvá­nulása a politikának; mert minden politikai párt uralom­ra jutása után, mint a fennálló társadalmi rend, egy osztály intézménye bele kell, hogy he­lyezkedjen annak további fenn­tartására. Még akkor is, ha bármilyen forradalmi jelzővel van a párt felruházva. Másik példa a németországi eset, ahol szintén volt már Szocial Demokrata elnök, ami szintén nem hozott semmiféle gazda­sági átalakulást Németország­ban. A szavazó polgárok látták, hogy az úgynevezett szocialis­ta pártok uralomra jutása sem hozott semmiféle gazdasági változást. Ebben az esetben is éppen úgy, mint más sok eset­ben azok a politikusok, vagy Szocial Demokraták aíkiknek nem sikerült jó szívós képvise­lő álláshoz jutni, saját párt­jukat felrúgták és már tovább nem voltak hajlandók, a Szoci­al Demokraták szekerét tolni és hogy magukat a szavazó tömegek előtt úgy tüntessék fel, mint a munkásosztály iga­zi forradalmi politikai pártját, nevet változtattak és mint már a politikában szokásos dolog, az igazat csak akkor megmon­dani, ha a másik párt belső viszonyait a nyilvánosságra hozzák, ezt teszik azért, hogy utat nyerjenek arra, hogy ön­magukat feldicsérjék. Ezek az esetek mind megtör­tént dolgok. A háború kitöré­sekor, habár mi IWW-isták figyelmeztettük a munkásosz­tályt arra, hogy semilyen po­litikai párt nem képviselheti a munkásosztályt. Akkor az amerikai szocialisták még min­dig azok szekerét tolták, akik mint Szocial Demokraták hi­vatalosan elárulták a munkás- osztályt. Amikor teljesen nyilvánva­ló volt, hogy a Szocial Demok­raták is csak politikusok, ak-.. kor azután kellett egy uj gon­dolatot, de megint politikát, mint csalétket a munkások közzé dobni. Azok a szocialis­ták (?) (a hiszékeny tudatla­nok) akik még mindég haj­landók hinni a politikába, és mivel a szocialista pártok nyíl­tan az uralkodó osztály érde­keit képviselték, hát akkor már ez a név szocialista nem volt tovább megfelelő, az elé­gedetlenek, de azért máskülön­ben tudatlanok számára. így történt azután, hogy a szocialista áruló pártból, egy uj névvel, de csak névben kü- lömböző, politikai pártról kel­lett gondoskodni. Ez a folya­mat hozta létre az úgynevezett Kommunista Pártot, amely párt azokból az elleniekből ke­rült ki, akik hosszú éveken ke­resztül szekértolói voltak az úgynevezett Szocial fascisták- nak. Ezen uj alakulat is, mint a többi politikai pártok, bele akar a választások révén he­lyezkedni a kapitalista osztály intézménybe, hogy azután ők is mint a többi politikai pár­tok, jó díjazás fejében szolgál­ják a mai rendszert. Akkor az­után ők nyíltan kimondják, hogy ők nem olyanok mint a többi politikai pártok, hanem forradalmárok, pedig a törté­nelem csak egy politikai tény­kedést bizonyít, még pedig azt, hogy minden politikai párt az ígéreteken alapszik és végered­ményében pedig az emberiség ámítására szolgáló intézmény. A mai németországi helyzet mindent megmagyaráz, éppen úgy, mint valamikor a Szocial fascisták helyezkedtek el a ka­pitalista állam törvényhozásá­ban, mostan a kommun fascis- tákat vállasztották be, a né­met képviselőházba, még pe­dig 89-et. Az események Né­metországban nem változtak csak annyiban, hogy a 89 meg­választott kommunista (?) képviselő, komótos megélhe­téshez jutott. Amig a 7 millió német mun­kás tovább is munkanélkül nyomorog és esetleg várja, hogy mikor fognak már egy­szer a képviselőházban a meg­választott elvtársak, addig éh­ség sztrájkba lépni, amig a kapitalista osztály átnem en­gedi gazdasági hatalmát, a dolgozni akaró milliók részé­re. A fenti tények bizonyítják, hogy az emberiség sorsa nem a politikai pártok uralomra jutásától füg. Hanem ha az emberiség sorsán akar változ­tatni, akkor a nagytőke hatal­mát kell, hogy megszüntessük, még pedig nem úgy, hogy az ő általuk fenntartott osztály in­tézményekbe képviselőket küld­jünk be, hanem úgy, hogy építsük a saját társadalmun­kat a mainak keretein belül. Hogy erőnk legyen a gazda­sági mozgató erők átvitelére, amelytől az emberiség létkér­dése vagy sorsa füg. Ezek el­végzése után, majd a munkás- osztály saját társadalmának megfelelőnek fogja osztály in­tézményeit felállítani, amelyek azután csak a társadalmi ala­pot fenntartó és irányitó dol­gozók érdekeit szolgálhassák. Az IWW megszerezni igyek­szik azt a gazdasági hatalmat, amelyet ma a kapitalista osz­tály tart birtokába. 1932-ik év augusztus havá­ban egyedül New York állam területén 119 bérrabszolga fi­zetett életével a profit rend­szer őrületének. Mintha mi­sem történt volna folyik to­vább a termelés és a bérrab­szolgák milliói tudomást sem vesznek arról. Bezeg ha az osztályharc követel áldozatot s itt-ott egy-egy elesik az ellen­ségeink rögtön rámutatnak, hogy ime anarchó szindikalis- ták, anarkhisták, vérengzésbe, halálba viszik a munkásosz­tályt. És ezt sajnos, nem az uralkodó osztály mondja hanem a “munkásosztály barátai” a politikus bohócok. Az elvek értéktelenek, ha­csak nem alkalmazzuk azokat. Hit, az ipari unionizmusban nem képez erőt, hacsak nem csatlakozunk az ipari szervezet- höz és nem látunk munkához az ipari unionizmus elvei alap­ján. Vegyen részt országos szervezőnk népgyiilésein

Next

/
Thumbnails
Contents