Bérmunkás, 1933. január-június (21. évfolyam, 721-745. szám)

1933-01-07 / 721. szám

1933 január 7. BÉRMUNKÁS 3 oldal Washington fény és árnyoldala írja: LőWY ÁRMIN. Agitáció közben Az itt következő cikk­sorozatot az amerikai mun­kásmozgalom veteránja személyes meglátásai alap­ján, mint elsőkézbeli le­írást közöljük, hogy kö­zelebb vigyük olvasóinkat is a “világ leghatalma­sabb” politikai boszorkány konyhájához, annak meg­ismeréséhez. WASHINGTON, D. C. de­cember havában. Ez a város remek épületei­vel, gyönyörű karban tartott sétányaival, világhírű könyv­táraival, hatalmas köz és ma­gán épületeivel, mütárlataival, múzeumaival, palotáinak ezrei­vel, rendezett kőrútjaival, vi­lághírű zologiai parkjaival, szobrainak százaival, magán viseli a kapitalizmusból eredő árny és fény oldalokat. Lépten, nyomon beigazoló­dik, hogy a fénynek a felhal­mozott vagyon közepette köz­vetlenül tőszomszédságában, lakozik a nyomorral járó árny. A proletáriátus által lakott negyedekben, ósdi lakóházak, ronda utcák. Sötét lakások túl­zsúfolva. Rongyos ruházatú gyermekhad játszik az utcák porában. A fél millió lakosság­gal biró Washingtonban lépten, nyomon a jelen gazdasági rend­szerrel járó ellentmondások tapasztalhatók. Az építészet remekei a kapi- tólium, kongresszus könyvtár épület, a ház és szenátus palo­tái, a Fehér Ház, a miniszté­riumok hatalmas palotái, a nemzeti muzeum hatalmas épü­lete. A Smithsonian intézet, a külföldi diplomácia palotái, szobrainak százai. A világ egyik legnagyobb zologiai par1”'a, a természet al­kotta Rock Ireek Park 12 an­gol mértfö íyi területen. Sok ezer állaté mánnyal. Ezrekre menő magi palotáival. A kon­gresszusi nyvtár 4.000.000 kötetett tartalmazó könyv és folyóirat stb. értékkel, azt a hatalmas értéktöbbleteit jel­zi, amit a bérért dolgozók mil­lió munkaereje révén harácsolt össze a múlt század dereka óta, jelen századunk negyedik tize­déig az uralmat bitorló kapita­lista osztály. Az államnál alkalmazott ha­talmas hivatalnok sereg 60 százaléka tizenegyszáz dollár évi fizetést húz. Ebből az ösz- szegből, a lakás és ruházkodás 70 százalékot emészt meg. Táp­lálkozásra, szellemi szórakozás­ra alig jut havonta harminc dollár. Ez a fehér galléros kaszt, gőgös elszigetelt lény. Dolgozik. Ha van mit, eszik. Olcsó mozikat látogat, vagy a parkokban tölti szabad idejét. A fent említett összegből kü- lömböző célokra levonásokat eszközöl az állam. Negyven százaléka a hivatalnokoknak rangszerint magasabb fizetés­ben részesül. Ezek az emberek lakják a város újabb, szebb és egészségesebb negyedeit. A hi­vatalnok sereget követi a kü- lömböző jól fizetett katona és tengerész tisztikar. A kisebb nagyobb szállodák, apartmen- tek lakói. A rang és fény kór­ságot kifejező kaszt, őket job­ban mondva ezeknél fényesebb, életmódot a Szenátus és a Ház politikusai egy részénél tapasz­talhatunk. Vannak ezeken kí­vül állami miniszterek, minisz­tériumi fő és altitkárok és egy nagy sereg a poltikai alkalma­zottaknak, kik időszerű állást töltenek be. Jobban mondva, paraziták kenyéradó gazdáik­kal egyetemben. Állásuk meg­szűnt, ha pártjuk kisebbségbe jutott. Ez az esett ismétlődik meg 1933 március havában. A felsoroltakon kívül az el­nök és alelnök és az ezek kö­rül lebzselő politikai állásra vadászók, cselédségük stb. egészíti ki azokat, akiket a tő­kés állam, a munkásság által termelt értéktöbbletből kerül ki, a jólét, minden szép és gyönyörű. Még megemlitendő az itt élő különféle tőkés államok kép­viselő hereserege. Ezek gon­doskodnak arról, hogy az eu­rópai kékvérű etika udvaroknál divó estélyekkel járó eszem- iszomok, dáridókban a plutó- krácia ne szenvedjen hiányt. Washington fényoldala, szociá­lis élete. De az árny oldal ép úgy képviselt Washingtonban, mint Chicagóban vagy Ameri­ka más metropolisában. Negyvenötezer ember tengő­dik itt azon a szűkös heti négy dolláros alamizsnán, ami a fennebb felsoroltak asztaláról, morzsaként jut az úgynevezett “Community Chest” utján az árny léttel tengődök javára. A koldulás szünet nélkül tart. Sok kis hivatalnok és még több munkás fizetését tartalmazó borítékból kerülnek ki az e célt szolgáló alapok, nagy részben. De sok babynek nem jut tej, táplálék és ruhácska. Sok ezer proletár tengődik a különféle missziók menhelyeiben, szűkös táplálék, rongyos ruházattal. A betörések, rablások itt se ritka események. A tőkés rend­szerrel járó ellenségek. A pol­gári sajtó ezeken táplálkozik állandóan. Ez képezi a nyárs­polgár szellemi tápanyag napi témáját. Ezzel a témával fog­lalkozik a szélhámos, s csalá­son, félrevezetésen nyugvó cikkeken kívül a helyi sajtó hasáb szám. A nehezebb, a piszkos, munkálatokat a slum- szerü árnyék odúkat megtöltő feketeszinü férfi és női munká­sok végzik Washington falai között, — a lakosság számát véve alapul, ezek nagy szám­ban vannak képviselve. Nem csoda, hogy a bohóc kpisták annyira kedvelik Washingtont. A színes munkaerő olcsó, megalázkodó, a fehér munka­erőnél is alacsonyabb művelt­ség tekintetében. Vallásos, ba­bonás, a szerencse játékoknak, a lóversenyek és más vulgär sportnak, olcsó mozinak, az agyakat metélyező trágár iro­dalomnak olvasó közönsége. Ki­vételt a módosabb színes kaszt képez csak. A fehérbőrű bérmunkásság, Örömmel veszem a tollat a kezembe, hogy néhány sort Ír­jak. Hogy elérték a szervezett munkások azt az időt, hol a vérig kifosztott öntudatlan munkások nagy érdeklődéssel végig hallgatják, a Világ Ipari Szervezet eszméjét. Agitációs utamon betekin­tést nyertem sok jószivü mun kás család gigászi nyomorába. Sokat láttam, sokat tapasztal­tam — egyszóval sokat tanul­tam. Azokat a munkás lakásokat, hol megfordultunk 90 százalé­ka a családfő nem dolgozik. Rövid beszélgetés után köny- nyes volt valamelyiknek a sze­me, mikor a nyomorról beszélt. Azt mondták, hogy 15—20—24 éves keserves szerzeményem úszik már. Egyik azt mondta: már min­denemet elveszítettem. Pedig hogy féltettem én a szegény vagyonomat a radikálisoktól. Mert az a hir járt szájról- szájra, hogy a radikálisok el­akarják venni a munkásoknak a vagyonát. “Még felém sem engedtem, hogy egy radikális szervező jöjjön. Pedig milyen téves felfogás az. Csak most öreg napjaimra vette észre. A radikálisok kik csak jót akar­nak tenni a munkásoknak azok­tól féltem. A Real Estate hié­náktól, kik igazán elvették azoktól nem féltem.” Majdnem minden helyen, hol a családfőt áruházakban, fényűző iparban, kis kézmüszerü, kevés gépet igénylő üzemekben dolgozik. Szellemi és szociális felfogása kapitalista. Egyéni életet él, egyéni az ideológiája. Van ezen kívül szép számú kis iparos — fél proletár, jobbára az üzleti negyedekben él, felfogásában kevés kivétellel korlátolt, sok a munkanélküli, állás néküli szellemi proletár. Washington­nak négy nagy egyeteme ont­ja ki ezeket. A szellemi proletáriátus so­raival tehenek meg, a kongresz- szusi könyvtár olvasó termei. Ez a könyvtár több mint négy millió kötet könyvet, folyóira­tot, újságot és egyébb fontos dolgot regisztrál. Három és fél angol mértföldnek megfelelő hosszúságú polc, ad helyett ezen óriási könyv mennyiség­nek. A marxi irodalom nagy számban van itt képviselve. A kutató ember kincseket érő történelmi és tudományos munkát talál a könyvtárban. Sajnos a helyi munkásosz­tály érettségi nivója, nem érte el azt a fokot, szellemileg. Ez az időpont is elérkezik. Azon­ban előbb a munkás osztálynak háztisztogatást kell végezni. El kell takarítania az útjában álló akadályt, a kapitalista rendszert. (Jövő cikkemben foglalko­zok behatóan a helyi munkás­ság és a munkásmozgalomban elfoglalt álláspontjairól. A mo­dern munkásmozgalom külön­böző irányaival és azzal a ta­pasztalt ténnyel, hogy az kis­számú csoport helyben, milyen fölfogáson alapuló mozgalma­kat támogat.) otthon találtuk azt mondták: A naptárt megveszem, mert az orvosi tanácsadóra nagy szük­ségünk van, — a lap érdeké­ben jöjjenek el mikor a fele­ségem otthon lesz, mert ne­kem nincs pénzem. Több helyen mondták: nem merem felkölteni a felesége­met, mert éppen csak, hogy lefeküdött, mikor elvégezte a házi munkát. Pedig éjjel dol­gozni kell menni szegényké­nek, hogy éhen ne haljunk. Mikor az előbbi mondatott a munkásnők elolvassák kell, hogy megálljának egy pilla­natra, hogy gondolkozzanak. Mert ez a krízis minden mun­kásnőt érint. És azt is tudják, hogy a gond az ő fejükön van. És nekik fáj az mikor a gye­rek kenyeret kér és nincs, mind amellett, hogy dolgozik mint az állat. Melyik munkástársnő volna olyan kőszívű, hogy az IWW- ban szerzet tapasztalatokat csak magának megtartsa és nem vinné a Világ Ipari Szer­vezet balzsamát az öntudat­lan nők közzé, hogy ők is ta­nulnák meg, hogy milyen for­mán szabadulhatnak a munká­sok a mai nyomortól. Hiszen a sorsunk egyforma az öntu­datlan nőével. Csakis együttes erővel leszünk képesek ma­gunknak jobb viszonyokat ki­harcolni. Egy helyre mikor betértünk, a munkásnő avval fogad, hogy már elkésett. Na — gondoltam magamban itt sem kell a nap­tár. Mikor kérdeztem; hogy mivel késtem el, azt mondja, hogy a naptárral: Miért? kér­deztem. — Mert én az orvosi tanácsadón kívül már az ösz- szes cikkeket átolvastam. Egy ismerősömnél jártam és ott az ice box-ról leemeltem a nap­tárt és hazahoztam anélkül, hogy kértem volna. Már alig tudtam bevárni, hogy átolvassam, mert a Bér­munkás lapban olvastam, hogy milyen gazdag tartalmú. — És hozzám jön és megfogja a ka­romat és azt mondja: Emlék­szik még Mrs. Bulik mikor magával legelőször beszéltem, — pedig nem is olyan régen volt az. Magát testvérnek te­kintettem, de az ön eszméjé­vel nem tudtam megbarátkoz­ni. És a lapot mikor megren­deltem sem szerettem. — És elhiszi most, hogy nem tudok a Bérmunkás lap nélkül ellen­ni. És ha a föld alól is elő kell teremtenem a pénzt, de a Bér­munkás lapra előfizetek. Megszorítja a karomat, és rám néz könnyes szemmel és azt mondja: A maga eszméjé­vel együtt érzek. Én is meg­szorítottam László munkás­társnőnek a kezét, s az én sze­mem is könnyes lett. Mert egy munkástársnőre találtam, kit semmi féle fékerek nem tud­nak többé félrevezetni. És az ipari szervezet egy harcosnő vei szaporodott. Egy másik helyen mikor kí­nálom a naptárt, azt mondja a munkás kedvtelenül: nekem nem kell a naptár. Nem hiszek én már semmibe és senkinek. (Folyt, a 7-ik oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents