Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)

1932-09-10 / 704. szám

1932 szeptember 10. BÉRMUNKÁS 3 oldal Nyílt válasz a saskatooni Magyar Munkás Klubnak A Bérmunkás elfogulatlan olvasói arról győződhetnek meg a Bérmunkásban megjelent cik­kek elolvasása után, hogy ezen lap cikk íróit nem a személyes­kedés vezeti, akkor ha valami felett jóindulatú kritikát monda­nak. Ha az úgynevezett kommu­nista pártot kritizáljuk nem az­ért tesszük, hogy személyek ellen akarunk kritikát gyakorol­ni, hanem, mert teljes ellentétes az ipari szervezet tagjainak az álláspontjával. Az elmúlt évti­zed történelme egész sorozata azon politikai árulásoknak, me­lyeket a munkások ellen elkö­vettek. Bármennyire is kuta­tunk, nem tudunk találni semmi oly eredményt, amit politikai handa-bandázással a munkás- osztály érdekében vívtak ki. Mi csak természetesnek tart­juk, hogy politikusoktól nem várjuk a munkások helyzetének javítását hisz ahoz erejük nincs. A gazdasági erő az egyedüli, ami a munkások helyzetét irá­nyítja, ezért hirdeti az IWW a gazdasági, illetve az ipari szer­vezkedés szükségességét. Tekintsünk csak át egy kicsit az öreg Európába. Vegyük csak sorra, Angliában már másodíz­ben van McDonald a hatalmon és mégis az angol munkásság a legkétségbe ejtőbb helyzetben van. Mit csinált McDonald? Leverte az angol, szénbányászok általános sztrájkját és a szó­szoros értelmében éhínségbe taszította őket. kát, amelyeknek feladata legyen a környék szervezése is. Az 1934-es évre szóló naptár ügye az 1933 évi kerületi érte­kezletek tárgyát képezzék. Este 9 órakor indítványozva és elfogadva, hogy a tanácsko­zás a vacsora elfogyasztása vé­gett háromnegyed órára füg- gesztessék fel, mely előtt meg­választva Wiener A., mtárs az utolsó ülésszak vezetőjéül. 9.50-kor Wiener A. mtárs a tanácskozás harmadik üléssza­kát megnyitja és az ügyrend szerint az asztalra helyezi a tisztviselők felmentése kérdését, mely egyhangúlag lett elfogadva. Indítványozva és elfogadva, hogy a központi ügyek intézése a legutóbbi rendszer njellett tör­ténjék. A Bérmunkás ifjú rovatának a vezetője Feczkó J. jr. mtárs levelet küld, amelyben szeretné a felmentését a rovat vezetésé­től. Elfogadva, hogy Feczkó mtárs végezze addig a rovat ki­töltését, mig a lapbizottság ilyen alkalmas személyt talál erre a munkára. Indítványozva és elfogadva, hogy a magyar propaganda cso­portok segítsék elő a Juniorsok szervezését és tanítását, ugv anyagilag mint erkölcsileg. Indítványozva, hogy az osz­tályharc foglyait, Centralia, California és Kentucky állam börtöneiben táviratilag üdvözöl­je az országos értekezlet, bizto­Vagy Ebert, a tímár mester­ből lett német politikus, kinek sok radikális munkás legyilkol- tatása száradt a lelkén, talán Musolinit is meglehetne említe­ni, ki egy munkás újság szer­kesztőből lett Olaszország dik­tátora, nem-e vérbe fojt minden munkás törekvést? Azt hiszem a minta politiku­sokból elég ennyi és bátorko­dom megjegyezni, hogy Foster elvtárs sem lenne külömb, ha hatalomra jutna a deákné vász­nánál. Nem csak azért, mert ő is politikus, hanem mert az ame rikai kapitalizmus ' szervezett erejével az ő végrehajtójává tenné. Az orosz szovjet megkritizá- lása sok esetben félreértést von maga után. Mi elismerjük Orosz ország haladását a cárizmus bukása óta, de hangoztatjuk, hogy még mindég kapitalista és bérrendszer van, sőt bér külöm- bözetek különféle iparban dol­gozó munkások között. Ha Sebestyén munkástárs egy kicsit gondolkozna, akkor eszé­be jutna, hogy a cárizmust nem a levélben említett két millió ötszázezer kommunista döntötte meg, hanem az agyon sanyar­gatott és éheztetett katonaság, a Kerensky és híveinek vezetése és támogatásával. A kommunista párt majdnem véráldozat nélkül vette át a ha­talmat, tehát a két millió ötszáz ezer kommunista nem hulhatott el. Hogy a 170 millió orosznak mily sok külömböző nézete van, sitva őket arról a meg nem szű­nő osztályharcról, amelyet az IWW magyar tagjai a szerve­zett állandó erősítésével az ő érdekükben is vívnak. Indítványozva és elfogadva, hogy a lapbizottság 7 tagja Cle­velandiból és két tagja Akronból legyen megválasztva. Megválasztva, illetve jelölve lettek: Titkári levelezőnek Lefkovits Lajos. Lapbizottsági tagoknak Cle­velandiból : Buda, Body, Bujáki, Székely, Herczeg, Mary Lock- ner, Lockner J., Német. Nyers és Nyirán, Akronból Alakszay, Farkas és Schwindt mtársak. Interpelációk és panaszoknál felszólaltak Spilman, Sütő P., Deák, Sütő I., Zára mtársak. A jóléti ügyeknél felszólaltak Varga J., Biscihopf, Zára, Ka- czibán. Nyers, Visi, Deutsch, Sütő P„ Gáncs, Urlaub, Sütő I., W’iener G., Kucher, Stana. Gul- bán, Lefkovits, Németh. Nyirán, Horváth, Sike mtársnő, Herceg majd Wiener ülésvezetö mtárs lendületes szavakkal éjjel egy óra 25-kor az értekezletet be­zárja. A táviratok elküldésére és a Bérmunkás támogatására az ér­tekezlet delegátusai és a hallga­tóság $28.25-et adtak össze. Az országos értekezlet a jövő évi gyűlés helyéül ismét Cleve­land, O.-t jelölte meg. Visi István, jegyző. hát tudjuk; hisz az Egyesült Államok munkásainak is az a legnagyobb baja, hogy politikai és vallási sőt még a faji nézete­ket sem tudják a munkásosztály tagjai elhagyni, hogy helyébe egy minden bérmunkást érintő Egy Nagy Ipari Szervezet ki­építését helyezzék. Csakis ipari szervezkedéssel Ha háború törne ki... Tegyük fel, hogy Amerika kizsákmányoló osztálya piacá­nak védelme vagy terjesztése érdekében háborúba menne va­lamely “idegen” országgal. Mint minden osztálytudatos bérrab­szolga előtt ismeretes, hogy a mindenkori háborúkat a gazda­sági viszonyok hozták és ihoz- zák létre. A kapitalizmus foly­tonos fejlődése kényszeríti azt ki, áruinak piac foglalása a pro­fit érdekében. Egy ilyen újabb háború ki­törése az állam politikai gépeze­tét azonnal mozgásba hozná. Az ember gyilkoló szerszámok gyár tására az iparok gépei őrült se­bességgel ontanák a hadihajó­kat, repülőgépeket, ágyukat, golyókat, fegyvereket, mérge­sebbnél, mérgesebb gázokat. Az állam gépezete újból billiókat irányitana elő a közvagyonból a kizsákmányoló osztály piacá­nak védelmére. Szózatokat zengenének az or­szág népéhez a politikusok, hogy mily nemes, hogy mily dicső a “haza, a zászló, a de­mokrácia” védelmére fegyvert ragadni a “barbár” ellenséggel szemben. Ha az önként jelent­kezők száma nem volna elegen­dő, kényszer sorozást rendelné­nek el, amelyet máról holnapra törvénybe léptetnének. Újabb billiókat szavaznának hadikölt­ségekre. senki sem vonná két­ségbe a kormány pazárlását, nem jutna eszükbe a kizsákmá­nyoló osztálynak azok politiku­sainak a “budget” állami költ­ségvetés. Minél nagyobb pata­kokban folyna a munkásosztály vére a “harctéren" annál több profitott vágna zsebre a kizsák­mányoló osztály. Az állam gé­pezete törvényeket alkotna a bérrabszolgák vérének csapolá­sára s eme törvények “szent és sérthetetlensége” nevében ál­dozná vérét, életét a tudatlan bérrabszolga. De nem kell az állam gépeze­tének hadat üzenni ma is há­borúban vagyunk, de ez a há­ború az igazi ellenséggel szem­ben a kizsákmányoló és a ki­zsákmányoltak osztálya között folyik. Eme iháboru évszázados s ebben az országban ma több mint 12 millió bérrabszolga az áldozat az elmúlt három esz­tendőben. Ebben a háborúban ugyanazt az eszközöket használ­tatja ki a kizsákmányoló osztály mint a piacát veszélyeztető “kül ellenséggel” szemben. Ebben az országban több mint 40 millió lélek — a lakosság egyj harmada — lassú éhhalálra van kárhoz­tatva. Az állam gépezete csődöt mondott, nincsenek billiók az éhező tömeg számára. A kizsák­mányoló osztály részére háborús tempóban szavazzák meg a bil­liókat és alakítják az “újjá épi­vagyunk képesek a kapitalista rendszert megdönteni, mert an­nak fentartói gazdasági hatal­muk megszervezésével képesek minden politikai erőt hatalmuk alá helyezni. Szervezkedjünk iparilag, hogy minél előbb felállíthassuk az Ipari Demokráciát. J. Németh. tés Financirozó Bizottságot.” Az éhező tömegek követelései ellen rendőrséget, katonaságot vezényelnek. Röpülő gépek, gyorstüzelő fegyverek, tankek, mérges gázok ontják az egykor “nemzet hős fiainak” vérét. Fi­zetnek a Dough Boyoknak, fi­zetnek a muníciót gyártó bér­rabszolgáknak. És a kizsákmá­nyoló osztály ebben a háború­ban nemcsak a munkásosztály, de saját soraikból a gyöngéb­beket a “feltörekvőket” is lehe­tetlenekké teszik. A kizsákmá­nyoló osztály “centralizálja” összpontosítja vagyonát. El le­het-e azt képzelni, hogy ez az ellenség nem sokkalta veszélye­sebb mint a “kül ellenség.” Igen százszorta veszedelmesebb és mégis a “kül ellenség” ellen a más országok bérrabszolgái el­len a kizsákmányoló osztály “törvényes” parancsára egyesül­ten zárt sorokban ragadunk fegyvert és testvér-testvér ellen egymás vérét életét ontják. A tényleges ellenség a világ kapi­talizmusa ellen széttagoltan, közömbösen viseltetik a munkás osztály, inkább szenved, éhenhal de saját osztályának érdekében nem ragadja meg a leghatalma­sabb fegyvert az Egy Nagy Szervezetbeni tömörülést. Pedig ez a munkásosztály leghatalma­sabb gazdasági fegyvere. Ebben a szervezetben tömörülve képes megdönteni elnyomóját, kizsák- mányolóját és képes megterem­teni a világ munkássága számá­ra a jólétet,’ szabadságot az Ipari Demokráciát. A kizsákmányoló osztály folyton folyvást szem előtt tart­ja az iparok a termelés és szét­osztás eszközeinek mind na­gyobb összpontosítását. Ennek érdekében néhány évvel ezelőtt európai világ mészárszéken on- tatta a bérrabszolgák millióinak vérét, életét. Ma ezt az irtó há­borút minden ország «területére tette át. Az éhség kaszája arat ma az uralkodó osztály érdekei­ért. Ennek a háborúnak a meg­akadályozására épül a Világ Ipa ri munkásainak Szervezete. Ez a szervezet az egyetlen, amely taktikájával, harci eszkö­zeivel képes megdönteni a ki­zsákmányoló osztály hatalmas erődjét. Ezen a szervezeten ke­resztül szüntethetjük meg azt a nyomort, szenvedést, amelyet a gazdaságilag hatalmas kizsák­mányoló osztály zúdított ránk. Tömörüljetek ti világ elnyo­mott, kizsákmányolt bérrabszol­gái az osztályharc igaz zászlaja alá az IWW Egy Nagy Szer­vezetében s amint azt kiépítet­tétek, megszűnnek a háborúk, megszűnik az osztálvharc s he­lyét felváltja a munkásosztályt igaz társadalma az Ipari De­mokrácia.

Next

/
Thumbnails
Contents