Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)

1932-08-27 / 702. szám

1932 augusztus 27. BÉRMUNKÁS 5 oldal A kapitalista elnyomás uj eszköze a fascizmus ERŐSZAKOT JELENT AZ BÁRKI SZOLGÁLATÁBAN VAN Uj eszköz a régi helyén. A kapitalizmus jelszava olcsó kormány. Ebben az értelemben kell a fascizmust a mai állásá­ban is nézni a marxistáknak. A szociáldemokrácia, amely eddig a burzsoázia demokratikus el­nyomó apparátusa volt túl költ­ségesnek bizonyult a kapitalis­ták (hatalmának a fentartásában, a kizsákmányolás biztositásá- ban. A munkstömegek elnyomá­sában. A kapitalizmus a maga fej­lődő és esetleges konjukturális korszakában a demokratikus el­nyomást gyakorolta, mert a pro­fitja oly nagy volt, hogy ebből szociálpolitikára, ;reformokra morzsákat juttathatott. A világ krízis és a kapitalista termelési mód haldoklása azonban a ka­pitalizmust arra készteti, hogy visszavonja az engedményeket leépítse a szociálpolitikát, a re­formokat, amelyek ebben a kor­szakban ha meg is vannak, de alkalmassak a munkástömegek radikalizálódásának a csökken­tésére. Egy uj eszközhöz folya­modik a kaptalizmus a nyílt el­nyomás a brutális munkásüldö- zés gyalázatos eszközéhez a fas- cizmushoz. A fascizmus mint ideológia. A fascizmus nem csak a bru­tális fegyveres elnyomást rep­rezentálja a kapitalizmus érde­kében, hanem szellemileg is pró­bálja a munkástömegeket befo­lyásolni. Anti kapitalistának mu tatja magát, hogy igy férkőzzön a munkások bizalmába, hogy tudja a proletár tömegeket ideo­lógiailag is befolyásolni hirdeti, hogy ellensége a magántulajdon nak, a kizsákmányolásnak az ő állama a fasciszta állam osztá­lyok felett áll, amely kiegyenlíti a tőke és munka közötti ellen­tétet, az imperialista háborút ideológiailag úgy készíti elő. Hogy a csődbe jutott naciona­lista nemzeti gondolatot eleve­níti fel és a haza, a faj ma már nem létező jelszavával operál és próbálja megtéveszteni az isko­lázatlan munkás tömegeket. A burzsoázia látja, hogy a refor­mista ideológia a munkás töme­geknek nem tud már gátat emel­ni a forradalmasodásában tehát uj ideológiát egy veszedelmes kapitalista ellenforradalmi ideo­lógiát próbál a munkás töme­gekbe bevinni, hog^ ezzel az ő forradalmasodásukat elvezesse a tényleges osztályharc útjáról. A fasciszta ideológia azonban a teljesen iskolázatlan, a teljesen elmaradt munkás csoportokat tudnak némileg befolyásolni, amely munkás tömegnek nincs jelentősége az osztályharcban. S így a fasciszmusnak a súly­pontja főleg a forradalmi marx­izmus elleni harcban azaz terro­risztikus fegyveres harcban me­rül ki. A fascizmus mint fegyveres elnyomás. A fascizmus azonban az osz­tálytudatos proletáriátust kép­telen ideológiailag befolyásolni az ő ellenforradalmi jellege szembetűnő és viágos a forra­dalmi proletáriátus előtt. Éppen ezért a fascizmus a forradalmi munkásokat tüzzel-vassal szám­űzetéssel és golyóval irtja. Egy fegyveres harcot visel a fasciz­mus a forradalmi munkások ellen. A fascizmus a végső tönk szélére jutott kapitalizmus életét van hjvatva meghosszabbítani a leggyilkosabb erőszak eszkö­zével. A fasciszta diktatúra alatt a kapitalizmus mindazokat a szo­ciálpolitikai engedményeket, a melyeket a szociáldemokrácián keresztül a munkásságnak jut­tatott a forradalmasodásnak a levezetésére visszavonja mara­déktalanul. A fascizmussal az a célja a kapitalizmusnak, hogy mindenen keresztül biztosítja az ő uralmát és erre a legjobb biz­tosíték szerinte a nyílt és bru­tális fegyveres elnyomása a tö­megeknek. A kapitalizmus ma már csak úgy látja biztosítottnak a hatal­mát, ha szuronyokra, gépfegy­verekre, ágyukra, gázbombákra építi fel. A monopol kapitaliz­mus a szociális forradalom elő­estéje. A világforradalom mai periódusában a fascizmus mint végső és utolsó fegyver a kapi­talizmus kezében a hatalom ka­pitalista jellegének a fentartá- sára és a világkapitalizmus hal­doklásának a meghosszabbítása a legerőszakoltabb és a legku- ruzslóbb eszközökkel. Szociálfascizmus. A komintern harca a szociál­demokrácia ellen teljesen hamis és demagóg eszközökkel folyik, amely a reformizmust nemhogy gyöngítené, hanem ellenkezőleg a baloldali reformizmus a sztá­linizmus hitelét erkölcsileg és mozgalmilag aláássa a munkás tömegek előtt. A komintern a szociáldemokrácia ellen úgy harcol, hogy ők is fasciszták azaz szociálfasciszták. Az a jel­szó a “szociálfascizmus” alapjá­ban és gyökerében hamis. A szociáldemokrácia nem fas­ciszta, hanem polgári demok­rata a kapitalizmusnak egy de­mokratikus elnyomó szerve a fascizmussal, amely nvilt el­nyomó szerve a kapilatilzmus- nak. A szociáldemokrácia ellentéte a fascizmussal kapitalista és ka­pitalista ellentét egy rendszer­nek a kapitalizmusnak a külön­böző elemei vannak itt egymás­sal viszályban. A viszály a ha­talom kérdésében van. A szoc. dem. apparátus bizonyítani igyekszik a kapitalizmusnak az ő módszerének a demokratikus elnyomásnak a csalhatatlanságát mig a fascizmus a nyílt elnyo­más jelentőségét hangsúlyozza ki. Két rivális, amely harcol a kapitalizmus kegyeiért a szociál demokrácia és a fascizmus. A szociáldemokrácia nem szo- ciálfasciszta, hanem polgári de­mokrata elnyomó gépezet és ezt a két fogalmat a demokrácia leplezett elnyomó formáját a fascizmust a nyílt elnyomást nem szabad a marxistáknak összekeverni, mert akkor egy ideológiai káosz jön ki belőle, hanem tisztán és konkréten kell a kérdéseket marxista szemmel megvilágitani. A szociálfascizmus egy rosz- szul alkalmazott frázis és dema­gógia a komintern részéről a szociáldemokrácia ellen. Kell és lelhet is a szociáldemokrácia el­len harcolni, de nem demagóg eszközökkel, van anyagunk elég az ő gyalázatos árulásainak a leleplezésére és ellenforradalmi jellegének a bemutatására 1 nem kellenek demagóg eszközök, mert akkor a proletáriátus nem hisz nekünk akkor, amikor a valóságot hirdetjük nekik a szo­ciáldemokráciáról. A fascizmus hatása a munkás osztályra. A fascizmus brutalitásával szemben merész, és ellenforra­dalmi terrorjával szemben a re­formizmusban siilyedt régi mun­kásmozgalom képtelen felvenni az eredményes harcot. Teljesen tehetetlen nem tudja megaka­dályozni a fascizmus előretöré­sét, nem képes felállítani élére a kérdést fascizmus vagy ipari kommunizmus? Hanem csak fascizmus ezt mutatják a viszo­nyok a fascizmus vehemens elő­relendülése világ méretekben. A fascizmus uralma maradék nélkül megfogja semmisíteni a régi munkásmozgalom erejét, szakszervezeti formáját, szét­fogja verni a tömegeit, lerom­bolja a munkás otthonait, nyom dáit. Megvonja a legalitását és az évtizedekig legális munká­ban fejlődött és csakis legális viszonyokhoz kiépített munkás organizációk teljesen eltűnnek és képtelenek lesznek az uj hely zetben uj módszerekkel azaz forradalmi módszerekkel illegá­lis módszerekkel dogozni a fas­cizmus ellen. A jobb és baloldali bürokrá­cia “égyrésze elmenekül, emigrál, itthagyja magára s a sorsra bíz­za a proletariátust, a másik eset­leg korruptabb része meg nyíl­tál átmegy a fascisztákhoz, mint ahogy az Olaszországban történt. Dacára annak, hogy előrelátható a szakszervezeti munkásmozgalom szétesése a fascizmus korszakában. Mégis az igazi osztálylharc a tényleges forradalmi küzdelme a munkás tömegeknek a fascizmusban fog megkezdődni. A fascizmus hideg és brutális terrorja a munkásosztály legszé­lesebb rétegeit fogja radikalizál- ni a legvakmerőbb osztályharcra kényszeríteni. A fascissta terror növelni és meredeken hirtelen gyorsítani fogja a munkásosz­tály forradalmi öntudatának a növekedését. A fasciszta terror fogja kényszeríteni a munkáso­kat arra, hogy egy igazi for­radalmi organizációba szervez­kedjenek, amely mentes minden reformizmustól és egy valóságos forradalmi harcot képes vezetni a kapitalizmus ellen. A fascizmus hatása a munkás osztályra épp az ellenkezője lesz annak amire a kapitalizmus spe­kulál. Nem hogy megsemmisí­tené a proletár osztályharcot, hanem kiélezi. Nemhogy meg­akadályozná a tömeg forradal- masodást, hanem gyorsítja. A legszélesebb tömegekben tuda- tositja a szocializmusért való harc elengedhetetlen szükséges­ségét. Egészen merészen állít­hatjuk, hogy a fascizmus lesz a kapitalista elnyomásnak az utol­só formája. Jöjjön mi várjuk és felkészülünk az ellene való harc maximumára. Budapesti IWW-ista. Mi vár ránk? Az Egyesült Államok egész­ségügyi hivatalának az elmúlt napokban kiadott jelentése rop­pant elszomorító tényeket tar­talmaz. A nagy ipari pangás kö­vetkeztében az eddig is óriási méreteket öltő járvány tizedeli a bérrabszolgák sorait. Ez a munkásosztály átkozott ellensé­ge a Tuberkolózis és az azzal járó rettenetes betegségek pusz­títják sorait. Eme rettenetes betegségért is kizárólagosan maga a mun­kásosztály felelős. Az iparok óriás fejlettsége a kapitalizmus folytonos összpontosulása meg­mutatja számára az utat, me­lyen haladva megszüntetheti a kapitalizmus által ránk zúdított minden veszélyt. De mit sem törődik vele. Nem látja, hogy mily rettenetes szenvedést, el­nyomatást, tartogatnak számára a közelgő hónapok. Az ősz a hideg tél. Nem törődik csak ha­lad rohamléptekben a bizonyta­lanság utján és százával, ezrével hullanak el a kiéhezett bérrab­szolgák. Szedi az áldozatait az egész világon a munkásosztály mai megváltója a Tuberkulózis. Egyik kommunista szónoktól hallottam, hogy már Ameriká­ban is megvolna a proletár dik­tatúra, ha a mai rossz idők te­tejére nem zudult volna a pan­gás. Országos Népgyiilés lesz Clevelandon Szeptember 3-án

Next

/
Thumbnails
Contents