Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)

1932-08-27 / 702. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1932 augusztus 27. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési’ árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2 10 One Year ....................$2.00 Félévre ........................ 1.» 0 Six Months ............ 1.00 Egyes szám ára ......... 5e Single Copy .............. 5'c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .......... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. Q.'J?ox 3912 S.S, Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Működésben az akasztófa A középkori civilizációt is megszégyenítő eseményekről szá­mol be a hírszolgálat magyarhonból. Nem újság előttünk a mun­kásság véresre veréséről, a kinoztatások minden fajtájáról és akasztásról hallani. Ez csak folytatása a réginek. Amióta osztá­lyok léteznek a társadalomban ezek ismétlődő jelenségek. Nem­csak Magyarországon, hanem a világ minden részében igy van ez. Harc az elnyomók és elnyomottak között. Ha olvasgatjuk a munkásmozgalom történetét gyakran talál­kozunk feljegyzésekkel, melyek vérfagyasztó kegyetlenségeket örökítenek meg. Magyarországon a jelenben dúló kegyetlenségek; a munkások véresre való korbácsolása és a két munkás felakasz- tatása a rögtön ítélő bíróság által; német, olasz és más országok­ban a munkás élet pusztítása; Amerikában, a Kentucky és más állambeli bányászok, valamint más ipari munkások ellen elköve­tett és folyamatban levő kegyetlenségek mind pgy-egy szemei azon végnélküli láncnak, melyben a munkásság szenvedéseinek sorozata van összefoglalva. A kapitalizmus fejlődésével a kegyetlenségek mind gyakrab­ban ismétlődnek meg és ez természetes is. A fejlődő kapitalizmus fokozza a kizsákmányolást és a másik oldalon a kizsákmányoltak tömegei védekeznek a kizsákmányolás ellen. Sajnos, de való, hogy a kizsákmányoltak osztálya a jelenben még csak védekez­het. A támadást ha idönkint és helyenkint mégis kísérlik, az vér­be fullad részben a helytelen szervezettség, részben pedig a szer­vezetlenség folytán. Ezen állapotok megszüntetése a munkásosztály hivatása. A kegyetlenségek és kivégzéseknek nem szabad az osztályharc el­haladását megállítani, sőt még csak meglassítani sem. Ellenkező­leg, a harcnak hatványozott méretekben kell folyni, azonban a harcot irányitó szervezetnek ügyelni kell arra, hogy mennél keve­sebb emberi élet essen áldozatul. A szervezetlen, vagy téves utón haladók számos esetben áldoznak fel emberi életet és sajnos az eredmény korántsem ér fel az áldozattal. Számos esetet találunk __ különösen az utóbbi években — amikor munkás életet elfogad­ható ok nélkül dobnak oda az uralkodó osztály vérebeinek pré­dáivá. Ez helytelen taktika és a munkásságnak a múltak tapasz­talatain okulva arra kell törekedni, hogy a lehetőség határáig ezeket kiküszöbölje. A harcot arra a térre kell irányítani, ahol a munkásság leghatásosabban tudja érvényesíteni erejét. Ne en­gedjük a munkásmozgalomba befurakodott agentprovokatörök által vezettetni magunkat, mert ezeknek a céljuk az elégedetlen­ség vérbe fojtása. Az osztályharcnak az alapja gazdasági. Az osztályharcnak a célja a kizsákmányolás megszüntetése és a kizsákmányolás a ter­melés szinterén folyik. Csak természetes, hogy a harc megvívá­sára a legalkalmasabb tér az iparokba van. Az osztalyharcot nem az idézte fel, hogy egyik ország népe németül a másik pedig an­golul beszél, nem is az, hogy bizonyos ország népeinek egyresze republikánus, a másik demokrata, a harmadik pedig kommunista politikai nézetet vall, hanem az, hogy minden országban a mun­kásságtól elrabolt termelt javakat vissza szerezzük. A harc azért folyik, hogy a társadalomban megszüntessük az osztályokat; a kizsákmányolást. Az IWW az a szervezet, mely a harcot ott vívja, ahol a mun­kásság erejét a leghatásosabban használhatta. Az IWW célja a bérrendszer eltörlése általános sztrájk utján. Az osztályharcban nem annyira a lőfegyver a fontos, hanem az iparokba megszerezni a kontrolt és ha kell megbénítani a kizsákmányoló osztály fegy­veres erejét azáltal, hogy megvonjuk tőlük a muníciót, élelmezést és azok egyik helyről a másikra való szállítását. Az IWW építésével ott támadjuk az uralkodó osztályt ahol legérzékenyebb és leggyengébb, mig ellenben a munkásság a leg­erősebb Ezen az utón haladva vethetünk véget leggyorsabban a munkásság ellen elkövetett kegyetlenségeknek és akasztásoknak. HÉTKÖZNAPOK Ki ne járta volna már végig a Bérmunkás olvasói közül a munkakeresés kálváriáját? Ki ne hallotta volna már mondani és mint halálos Ítélet hangzott: van már elég embe­rünk, többre nincs szükségünk. A munkás sorsában egyfor­mán osztozik a férfi és a nő. A nő is oda áll a férfivel együtt és vár hátüia kap munkát. 'S' a nőt épp úgy elutasítják mint a férfit. A mai társadalom munkapia cán, olcsó áru az emberi erő. A nő és férfi egyformán van ki­zsákmányolva. De ha jól megfigyeljük a mai társadalom erkölcsi felfogását, akkor látni fogjuk, hogy meny­nyivel jobban van kizsákmá­nyolva a nő mint a férfi. A nő­nek a munkaerején kívül még egy áruja van: női becsülete. A női becsület az, amit er­kölcsi alapul fektetett le a mai társadalom, hog}* megvédje vele a házasság szentségét és az anyaság jogát. Nagyon sokat lehetne Írni a mi társadalom ké­tes erkölcseiről, de egyikről sem annyit, mint a női becsületről. A kapitalista társadalom kétféle erkölcsöt ismer. Férfi és női er­kölcsöt. Az a társadalom beszél er­kölcsről, amely társadalom 18 dollár heti fizetést ad család­tartóknak. Az a társadalom mer erkölcsöt követelni asszonyaitól, mely társadalom nem törődik azzal, hogy 7—8 dollárt kereső nőknek, elég-e a keresetük ah­hoz, hogy női becsületük meg­védésére biztos alapul szolgál­jon. Egy pár példával jövök, hogy rámutassak a mai társadalom erkölcseire: Valahányszor újságot olvasok, mindig elolvasom a “Help wanted” rovatot is. Természe­tesen nem kerüli el figyelmemet a következő hirdetés sem: Ház­vezetőnő kerestetik özvegy em­berhez 20 évtől 35 évig. Csak nagyon ritkán keresnek az ilyen helyre 40 éven felüli nőt. A házvezetőnői állás nem egyéb, mint a prostitúció egy ága. Amerikában nincsenek ható­ságilag engedélyezett nyilvános házak, mert az ilyesminek a lé­tezése erkölcstelen intézmény volna. De annál több Road há­zak vannak, melyek sokat tud­nának mesélni Amerika hires erkölcseiről, hát még az auto­mobilok ! Ha rajtam múlna az egész, nyilvánosan megvesszőztetném azokat, kik ma erkölcsről mer­nek beszélni, vagy akik egy két­értelmű szónak a hallatára el­pirulnak, és az ókor csökönyös­ségével ragaszkodnak a múlthoz és buta maradiságukkal támo­gatják a mai rendszert, hogy minél több Road házak épülje­nek és minél több fiatal leány hulljon az erkölcstelenség kar­jaiba. Az olyan társadalomban, ahol nincs munkalehetőség és ha van, éhbérért dolgoztatnak, nincs senkinek se joga erkölcsöt ke­resni. Mert a természet az embert nem csak testtel és lélekkel ru­házta fel, hanem gyomorral is, mely enni kíván akkor is, ha az ennivalót lopással, betöréssel, vagy a női becsület árán kell megszereznie. Brooks Elza. A forradalmi munkásosztály egyetlen harci eszköze a sajtó, amelynek betűi bevilágítják a még sötétben bolyongó agyakat. Terjesszétek a Bérmunkást az ipari forradalmárok egyetlen magyar szószólóját. Jutalmatok érte az ígéret földje az Ipari Demokrácia. Semmi sem oly maradandó, mint az ideiglenes bérlevágás. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkálta ó osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve. sebb kezekbeni összpontosulása a s akszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsak s ezáltal elősegítik, hogy bérhar­cok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segitenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ba kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- szüntessék a munkát, bármikor, ba sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztessége, napibért tisztességes napi munkáért/' ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrend­szerrel r A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend. szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Thumbnails
Contents