Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-08-27 / 702. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1932 augusztus 27. A fegyverek döntik Nyílt válasz a saskatooni Magyar Munkás Klubnak el az ügyeket Munkástársak! Fogadják az amerikai Bérmunkás egy öreg olvasójának kézszoritását azért az érdeklődésért, amellyel uj hazájuk minden megpróbáltatása mellett figyelemmel és érdeklődéssel vannak az Ipari Egy Nagy Szervezetet Ihirdető mozgalmunkkal szemben. Ezt igazolja az a Nyílt levél, amelyet az elmúlt héten a Bérmunkásban közöltek. Az a levél elsősorban a Bérmunkás olvasóihoz szólt és csak helyeselni tudom a lapbizottság álláspontját, amikor az arra adandó választ azoktól várja, akiktől az kérve van. A canadai munkástársak kiérdemelték már ezzel a felszólítással is, hogy velük megkü- lönböztetet forradalmi nyíltsággal beszéljünk, mert hiszen a legelső amit a Bérmunkásból megláttak az az, hogy az Ipari Egy Nagy Szervezetben CSAK katonák vannak, CSAK harcosai az eszmének, akik erejükhöz és a helyzethez mérten viszik előre a proletáriátus ügyét a végcélhoz — a bérrendszer megszüntetéséhez. És mert ez a valóságban ÍGY VAN, találják a Bérmunkás olvasói a lap hasábjain azt, hogy az egyik munkatársa a Bérmunkásnak ipari kommunizmust, a másik ipari demokráciát ad annak a rendszernek az elnevezéséül, amelynek az elérésére a proletariátus Ipari ;Egy Nagy szervezetének a kiépítését sürgeti. Remélem hinni, Ihogy annak a canadai magyar klubnak a tagjai, akik a nyitlevelet hozzánk intéztek túl vannak a szocializmus ábécéjén és megértik azt, hogy az ipari demokrácia alatt a magyar IWW-isták nem értik azt a demokratikus rendszert, ^amellyel Amerika, Anglia vagy a ma létező országok bármelyikének jólesik kérkedni, ugyan akkori az ipari kommunizmus kifejezése is egy erős meghatározása kíván lenni annak a rendszernek, amelyet a bérmunkások teremtenek meg és amely nek a vezetését, az irányítását az iparokban résztvevők intézik. Ha ennek a két kifejezésnek az elemzését a canadai munkástársak megértik a többi kérdéseikre önmaguk is megtalálják a Bérmunkás olvasóinak a válaszát, mert a Bérmunkás olvasói úgy látják és ezt a felismerést a tények és eseményekből merítik, hogy tisztelet a kevés kivételnek, a létező kommunista pártok felállított munkaprogramja CSAK színben és hangnemben különbözik azoktól a politikai pártoktól, akik a világ proletariátusának a megváltására a háború előtti időkben vállalkoztak. Az IWW és a Bérmunkás létezését az a felismerés hozta létre, hogy a munkások a munkahelyeiken vannak kizsákmányolva. Minden egyébb megkötöttségét, fegyelem alatt való tartását (és itt az állami intézkedéseket, törvényeket kell érteni) a dolgozó munkástömegek értelmisége, ellenálló képességével mérhetjük meg. Az IWW azt vallja, hogy a világ munkássága az Egy Nagy Szervezete utján nemcsak a mindenkori helyzethez alkalmas munkaidővel mindenkit munkához tud juttatni az életihez szükséges jö- vedelmezéssel, de magát a bérrendszert is képes megszüntetni hogy helyét a közös termelésen és közös fogyasztáson alapuló rendszerrel helyettesítse. Az orosz szovjet unióval szem beni kritikája a Bérmunkás íróinak abból a hamis beállításból ered, amelynek mint a canadai munkástársak nyílt levelei igazolja a propaganda azt igykeszik a világ dolgozóival elhitetni, hogy ami MA Oroszországban van, az a kommunizmus. Aki ezt máskép láttja és szerencséjére külföldön él, az nem lehet más mint szociál fasciszta vagy ellenforradalmár. Ha magában Oroszországban van bátorsága a forradalom tizenöt éve után ennek a kételyének hangot is adni, bizonytalan az élete. Az Egyesült Államokban egyedül az IWW tagsága van tisztában azzal, hogy Oroszország lakosságának csak nagyon kis hányada kommunista még és hogy a nagy többséggel szem ben az a drákói szigor szükséges, amelytől az ország belsejében nem is fukarkodnak, amelyet mi Bérmunkás olvasók nem is ítélünk. A mi kritikánk és hangos tiltakozásunk az ellen a törekvés ellen van, hogy nekünk amerikai munkásoknak azt a taktikát kelljen használnunk a bérrendszer megszüntetésére, a melyeket a kommunisták pártja vagy pártjai, írnak elő. Minden kritikánk és hangos tiltakozásunk CSAK az ellen szól, Ihogy az amerikai proletariátus harci eszközei megválasztásába az amerikai proletariátuson kívül más vagy mások szólhassanak bele. Végezetül a parlamenti akciókról az a meggyőződésünk, hogy itt Amerikában, az iparilag ennyire kifejlett országban akik a munkásokat ebben a harcban használják ki, csak megerősítenek minket azon fenti meggyőződésünkben, hogy a politikai pártok csak színben és hangnemben térnek el egymástól, céljuk egy: a bennük hivők el- bolonditása. Az iparilag kifejlett Amerika tisztán mutatja, hogy a parlament az ipari bárók végrehajtó eszköze. Amilyen mértékben erősítjük az Egy Nagy Szervezetünket, olyan mértékben gyengítjük a végrehajtó hatalmat, mig a termelési eszközök lefoglalásával összedőlt ez az intézménye is a többi rossz és feleslegessel egyetemben. A vagyon és termelési eszközök oly kevés kezekben vannak már összpontosulva, hogy akik nem ennek a felismerésére hívják fel a világ munkásságát, azok akárhol élnek, akármilyen Németország kormányáért viaskodó politikai pártok — Julius hó 31-én tartott választások alkalmával — egyikének sem adta meg az abszolút többséget. A ma politikai humbugolások, amelyben — sajnos — Németország bérrabszolgái is részt vesznek, külömböző pártokra szakadva igyekeznek kormányra jutni. Már megszoktuk, hogy a németországi választások elő- estélyén egymás vérét, életét ontják a külömböző pártok hívei. A választásokat megelőző) héten 40 halotról és több száz sebesültről számolnak be. Hamburgban egyedül a “véres vasár napon" — Julius 27-én — 12 munkást öltek meg. A sebesültek száma óriási. Ezen összeütközésben az egyik oldalon a kommunisták és szocialisták, a másikon a rendőrség és Hitlerék irtották egymást. A politikai hatalomra, a diktátorságra vágyó vezérek nem törődve a munkások életével, azok holt tetemein keresztül kivannak a hatalomra jutni. Németországban ma már nem számit többé, hogy melyik politikai párt mennyi szavazatot kapott Julius 31-én tartott választások alkalmával. Az egyedüli kérdés ma, hogy melyik oldal van felszerelve nagyobb hadsereggel, Jobb és tökéletesebb fegyverekkel. Németországban ma három politikai párt tartja kezében az ütőkártyát Hitlerék “a nemzeti szocialisták fascista pártja,” a szociál demokrata és a Kommunista párt. Németország következő kormányát eme három párt fogja képviselni, de valameny- nyiök külön-külön törekszik hiveik életének árán a .hatalomra. A lappangó forradalomra, amely csak napok, órák kérdése, hogy lángba borítsa Németországot, hat hatalmas ellenséges hadsereg készülődik. Az 1-ső az állam hivatalos hadserege a Reichswehr. Teljesen képzett s az öldöklő szerszámokkal felszerelt .hadsereg 75 ezer közlegény és 28 ezer 267 számú tiszti karból áll. A 2-ik a rendőrség, amely fiatal válogatott szál legénység-1 bői áll 125 ezer taglétszámmal az egész Németország területén I széjjelosztva. A 3-ik a Stahlhelm, amely az American Legion mintájára van szervezve, de tagjai közé felvesz oly egyéneket is, akik nem szolgáltak a hadseregben az 1914— 18-as világ háborúban. Állandó név alatt szerepelnek, a munkás osztálynak ellenségei, akikre a j Bérmunkásnak amikor arra alkalma van rá kell mutatnia. És mert a Bérmunkás ezt teszi, tartom az egyedüli magyar j nyelvű forradalmi munkás lapnak. Cleveland, 1932 aug. Balogh Sándor. gyakorlatozásokat tartanak s felszereléseik elsőrangú. A 4-ik a Hitler “storm troops” tagjait az állam minden rétegéből szívja fel. Tisztjeit a császári hadsereg háborút viselt tagjai képezik. A legénység száma felülhaladja a 400 ezret. Az 5-ik a Szociál Demokrata párt hadserege az “iron front”, amely 800 ezer tagot számlál. Tagjait a szakszervezetekből verbuválja. A 6-ík a Kommunista párt titkos hadserege “a vörös elő- harcosok” akiknek hadseregét 1929-ben a kormány feloszlatta s ma mint titkos hadsereg működik. Taglétszámuk állítólag Hitlerék hadseregével egyenlő. Ezen országos hadseregeken kívül Bavária rendelkezik hatalmas és rohamosan növekvő paraszt hadsereggel. Ezen külömböző hadseregek együttvéve több mint két millió embert számlálnak. Az egyik oldalon felsorakoznak az uralkodó osztály védelmére a Reichswehr, a rendőrség, a Stahlhelm és Hitlerék. A másik oldalon a Szociál Öemokraták és a Kommunisták. Ma Németországban a belfor- radalotn elkerülhetetlen és bárhogyan is végződjék a német bérrabszolgák óriási árt fizetnek érte már ma is. Azon harc nem a termelés és szétosztás eszközeinek a lefoglalásáért, társadalmasításáért folyik, hanem az egyik vagy másik párt vezéreinek a hatalomra jutásáért. A német bérrabszolgákra nézve mindegy, hogy mily néven nevezendő párt rángatja a kormány 'gyeplőjét, az ő hatalma csak akkor lesz biztos és számára üdvös, ha gazdasági erejét egyesíti a fegyveres hatalmakkal szemben. Eme harcok, melyek óriási áldozatokat követelnek az osztálytudatos német bér rabszolgák soraiból csak akkor lesz üdvös, ha a német bérrabszolgák a mai társadalmi rendszer megszüntetéséért a bérrendszer eltörléséért lépnek harc ba. Ennek elérésére elkészült már az egyetlen hatalmas fegyver, amely Németország politikai hadseregének fegyvereivel szemben az egyetlen hatalom s ez a Világ Ipari Munkásainak Egy Nagy Szervezete. Ebben tömörülve, harcolva elszántan küzdve azon célért, mely a munkásosztály szabadságát, jólétét biztosítja s ez az Ipari Demokrácia. Billiókat a bankoknak, az ipari mágnásoknak. Éhség, nyomor, szenvedés, elnyomatás, háború jut osztály részül a bérrabszolgáknak. A kapitalizmus filozófiája igy kívánja megoldani a pangást. A kizsákmányoló osztály a bérrabszolgák s azok feleségei, gyermekeinek élete árán tartja fenn uralmát. Teszi ezt, mert gazdasági hatalma jogosítja fel őt a profit érdekében.