Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-08-06 / 699. szám
1932 augusztus 6. BÉRMUNKÁS 3 oldal Elképzelés HÉTKÖZNAPOK Ha valamit meg akarunk valósítani először képzeletben kell azt megcsinálni, sokszor megesik, hogy az elképzelés után nagyon sok évvel valósul meg amit elődeink előre láttak, elképzeltek, de csak az utódok, akiknek az elképezlő tehetségét az elődei fantáziája felserkenti és tudományos utón és ismeretek segitségével annak keresztül vitelére sarkalja. Az ilyen fantáziákon született később megvalósult dolgok közé tartozik a repülőgép és a búvár- hajón kívül sok más dolog, melyet valaki először csak képzeletben csinált meg, melyet egészen más egyén sokkal később megvalósított. Ez áll a mindennapi életben is, ha egy szerszámot vagy egy kertet akarunk csinálni, először el kell azt képzelni, aztán megvalósitani. Amit az ember nem tud elképzelni, azt nem tudja megvalósitani, vagy ahogy eltudja képzelni úgy fogja azt megvalósitani, azért nagyon fontos, hogy a munkásság is először képzeletben fontolja meg az uj társadalmi rendszer mikéntjét. A munkásság között nagyon kevesen akadnak még ma, akik képesek olyan dolgokat elképzelni amit nem szemlélhetnek, nem látnak, igy nem is képesek megérteni. Azért támaszkodnak arra a néhányra, akiknek meg van a képzelő tehetségük és arra is képesek, hogy azt másoknak is elmondják. Azért van az is, íhogy néhány előre látó, mivel a munkásság között kevesen akadnak ilyenek, a saját céljainak elérésére használja fel ezt a képességet, mert a mai rendszerben sokkal könnyebb a mun kásságot hangzatos frázisokkal, s szepTepnek a lefestésével meg nyerni az ilyen vezéreskedő egyének céljainak támogatására, mint arra bírni, hogy a saját fejével gondolkozzon és az elképzelő tehetségét ápolja fejlesz sze, mely szerint önön maga is részese legyen a jövő társadalom kialakulásának. Az elképzelésnek mint minden más dolognak van káros és hasznos formája, káros formája az amikor önző egyéni érdek elősegítésére, használják azt, még a munkásmozgalomban is megnyilvánul, sőt egész pártok alakulnak ilyen káros tendenciákkal, amidőn a társadalmi átalakulást is csak úgy tudják elképzelni, hogy ők lesznek a diktátorok és másoknak is az alan- tosaknak elkeli fogadni, amilyen formában az ilyen diktátorok elképzelik az átalakulást. Az, ilyen egyének félnek a munkásság szervezkedésétől, és azért akarják azt elhitetni, a munkássággal, hogy már nincs ideje szervezkedni, csak bízza rájuk a sorsát és legyen szófogadó, minden parancsot teljesítő katonája az ilyen diktátori klikknek, már azok képzeletben mindent megcsináltak és el kell hinni a tömegnek, hogy úgy lesz az jó, az ilyen elképzeléshez nem kell erős szervezet, sőt káros, mert ahol erős szervezet van ottan erős ellenállás is kialakul a diktátorokkal szemben, azért van az, hogy a diktátori hatalomra törekvők csak addig hajlandók egy szervezetet támogatni mig azt a saját érdekeik előmozdítására bírják felhasználni, mihelyt ez nem sikerül, minden erejükkel igyekszenek azt szétrombolni. Az IWW egészen másképen tanítja a társadalmi forradalmat, igy a tagjai másképen képzelik azt el, nem önző egyéni érdekek szemmel való tartása vezeti elképzelésüket, hanem a közérdek — a társadalom érdekében nyilvánul az meg. Azért mi minden munkást arra ösztönözünk, hogy ilyen formában képzelje el a társadalmi forradalmat, ahol az ő ko-operációjá- ra is éppen olyan szükség van mint a most ismert harcosokéra, nem csak mint közkatonáéra, hanem mint akinek egyforma joga van a dolgok irányítására is nem csak a haroban való rész vételre. Mi nem vakon engedelmeskedő eszközöket akarunk, nevelni, hanem olyan harcosokat, akik már elképzelik a társadalmi forradalom olyan formáját ahol nem egy két ember esze után, hanem a munkásság gondolkozó részének az esze és akarata után lesz az irányítva. A társadalmi forradalom ezen formájához amint az IWW elképzeli és tanítja, szükséges szervezet, nem csak azért, hogy a harcot győzelemre vigye, hanem azért is, hogy az ilyen dik- tátorságra törekvők ellen sikerrel védekezhessen, akik magukat képzelik egyedül képesnek arra, hogy parancsoljanak, diktáljanak a tömegnek. Mi IWW-isták eltudunk képzelni egy jobb tökéletesebb társadalmi rendszert minden féle párt diktatúra nélkül. Mi a mun kások millióinak akarjuk a hatalmat megszerezni és azoknak siteni. A többség hatalmát nem lehet diktatúrának nevezni, az demokrácia és mivel azt mi nem csak a politikai hatalmat, hanem mindennél fontosabb ipari hatalmat is a munkásság szervezetének az ipari szervezet kezében kívánjuk helyezni, azért nevezzük az uj társadalmi rendszert ipari demokráciának. Ezért harcolunk kitartóan még akkor is, ha nem elnyomó kapitalista osztály zsarnokságával, ha nem a párt diktatúrára törekvő zsarnokokkal is harcba kell szállni, akik rettegnek attól, hogy a munkásság megszervezi erejét mint munkás és vezérek nélkül, a vezérek ellenére elkerget minden zsarnokot, diktátort még akkor is, ha azok a munkásság nevében akarnak diktálni. Amilyen fontos, hogy a munkásság eltudja képzelni a jövő társadalom rendszerét a teljes szépségében minden elnyomatás és diktátoroskodás nélkül, ahol a munkásság többségének akarata érvényesül, éppen olyan fontos, hogy ne álljon meg az elképzelésnél, harcoljon annak az eljöveteléért, szervezkedjen azokkal, akik ilyen formában minden zsarnokság nélkül akarják az uj társadalmi rendszert megvalósitani, az ilyen többség A középkor borzalmai jutnak az eszünkbe, amikor Florida állam törvényeiről olvassunk. Ahol még most is “izzasztó hordó ”-val büntetik a delikvenst. Egy 19 éves fiatalembert, Florida egyik börtönében, büntetésből mert megakart onnan szökni, a felügyelő “izzasztó kamrába” csukta, hol a fegyenc rettenetes kínok közt fejezte be fiatal életét. És az eset most, nem rég történt az ur 1932-ik esztendejében. Szégyenére Ame rikának és az egész müveit világnak, hogy ilyesmi a 20-ik században megtörténhet. A haladás korában, ahol vakmerő ujitók, félretéve tradíciót, maradiságot, kihozták a nőt az otthonból s a férfivel egy nívóra helyezték. S a repülőgép diadalmasan szeli át a levegőt s a rádión Közel a Lowell hóhérházhoz, az amerikai puritáni kultúra egyik városában van a Masse- chusetti Technológiai intézet, amely fakultásával járult hozzá, hogy “szégyenletes” ámen mondassék egy Thayer nevű biró és Fuller nevű kormányzó Ítélkezéseire a cipő munkás és halárus felett. Nagyon bele illik most ebbe a csokorba és légkörbe Professor Robert E. Rogers, aki kijelentette, hogy több akadályokat kellene emelni a felső iskolai oktatás lehetőségei elé, hogy azok jussanak be, akiknek megvan a “helyes társadalmi” és kulturális múltjuk a magasabb képzettséget igénylő professziók elnyeréséhez. Ezen újabb táltos szerint, “valamivel több mint ügyes mentalitás, ambíció és közönséges szellemi erő szüskéges ahoz, hogy valaki professziót űzzön.” Más szóval, a tanulásban csak a vagyonos arisztokrácia gyermekei részére legyen alkalom, akik ha hülyék is, vagy ha mind járt még a látszata is hiányzik az ambíciónak, de mert a “Helyes” múltú háttérben és körülmények közt születtek és ismerik a virágos szavak használatát, vagy a szép gesztusokat valamely bírósági teremben és a hálószoba szellemeskedéseit, de a “helyes” társadalmi és kulturális múlt elegendő ahoz, hogy az oktatás csak ezek részére legyen fenntartva kizárólag. Csak ezek részesüljenek a tudás koronájában, csak ezek részére legyen alkalom doktori, avagy más professzionátust űzni. íme az amerikai demokrácia. A múlt évben egy másik professzor részesült hírnévben, aki tanítványait hülyeségre oktatta, akaratára támaszkodó szervezet képes lesz nem csak megteremteni az uj társadalmi rendszert, de meg is védeni a diktátorság- ra törekvők önző és beképzelt egyének ellen is. Vi. percek alatt New Yorkból Londonba beszélhetünk. A tecnika haladt, csak az ember gondolkozása nem. A modern repülőgép berregésébe, a középkori kínzások nyomán, izzasztó kamrákból emberi jajkiáltások figyelmeztetik az embert arra, hogy baj van a kultúránkkal. Mert különben ezek a dolgok nem fordulhatnának elő. Ily könnyelműen nem pusztulhatnának el fiatal életek, börtönök izzasztó hordó, vagy a gyárak büdös levegőjében. A világot, az emberiséget tönkreteszi a “haladás.” Ezért pusztulnak el ezerszámra fiatal életek és kerülnek börtönökbe és szenvednek olyan bűnért, amit nem ők követtek el, hanem a társadalom. Brooks Elza. mert szerinte csak úgy érhetnek el földi sikereket. Professzor Rogers is olyanoknak szeretné látni a felső iskolai tanulókat, hogy azáltal mentesítené magát a természetes szellemi és am57- cionális energia konkurenciájától. Megjegyzései egyébként a felsőbb iskolai légkörnek teljesen megfelelő és az ottan uralkodó érzelmeket fejezi ki. Kizárólag a kapitalista nevelés rothadtságát bizonyítja s ágylátszik, hogy, figyelmen kívül hagyják, miszerint társadalmi hatalmukat teljesen az alsóbb néposztálytól nyerik. A munkás ságot egyébként nem igen érintik az ilyen célzások, általánosan tekintve az ügyet, habár tény, hogy épen a munkásság van megfosztva elsősorban a magasabb akadémia oktatás lehetőségeitől. Remélhetőleg csak pillanatnyilag és nem örökké tartóan. Az általános érdeklődést tehát az kelti fel leginkább e zagy va kijelentés kutforrása iránt, hogy ebből még inkább kitűnik az éles arisztokratikus elkülö- nödés, izoláció a termelő tömegektől és még inkább élesíteni szeretnék, észrevehetőbbé tenni a kiváltságokat, hogy annál könnyebben kizárhassák a természetes szellemi tehetségeket a magasabb oktatásból, mely által magukat könnyebben mentesíthetnék a haladó liberalizmus, vagy radikális szellemi fejlődéstől. Uralkodásukat akarják biztosabb alapokra fektetni, mert amint az elszólásból is kitűnik, felismerték azt az igazságot, hogy a ‘TUDÁS HATALOM.” Azonban a munkásosztálynak is van ám társadalmi és kulturális múltja és háttere, ami viszont teljesén . megnyugtathatja a professzor urat és hasonszőrű társait, hogy reakciós kísérleteikkel elkéstek. A munkásság már talál utat magának a szellemi Fejlődés forrásához és önön erejéből emelkedik fel a TUDÁS HATALMÁHOZ. Kulturális háttérben
