Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-08-06 / 699. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1932 augusztus 6. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) ________HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W.__________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2 10 One Year .......................$2.00 Félévre ........................... l.v 0 Six Months ................ 1.00 Egyes szám ára .......... 5e Single Copy .......... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .............. 3c Lázadnak Illinois harcos bányászai Nagy számmal mennek Springfieldre, hogy tiltakozzanak a bérlevágás ellen. — A kerületi tisztviselők és a bányatulajdonosok megvannak rémülve. Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Az IWWminden időben vörös Az IWW az osztályharc megdönthetetlen valóságán alapszik. Nem reform, hanem forraíla’mi szervezet. A végcélja —- és mindig is az volt — a bérrendszer eltörlése, általános sztrájk utján. Csak elfogult, következetlen és tudatlan ész ferdítheti az IWW forradalmi elvét oly szervezetté, melynek célja a bérrabszolgákat a kapitalizmus alatt megelégedetté tenni, vagy avval hitegetni, hogy az ipari autokráciából az ipari demokráciába való átmenet fokozatokban is megtörténhet. Az elvinyilatkozat első mondata kimondja, hogy “A munkás osztály és munkáltató osztály között semmi közösség nincsen.” Ez az a szikla, melyre az IWW épült. Ha ez az alap hibás, a félülépitmény összeomlik mint a kártya vár. Azonban mind jobban bebizonyul, hogy az osztályharc a megdönthetetlen valóságon alapszik. A viszonyok, melyek az IWW-t életre hívták, mint a munkásmozgalom forradalmi erejét, mind tisztábban láthatók. Az IWW a szigorúan vett osztály jellemen épült, nem azért, hogy a munkásságot a kapitalizmus alatt a látszólagos kényelembe segítse, hanem, hogy a munkásság leghatásosabb fegyvere legyen a bérrendszerből való felszabadulási harcában. Azon szervezetek, melyek nem állnak az osztályharcnak ezen szigorú alapján; nem a kapitalizmus megdöntése a céljuk, elpusztulnak. Mert nincs közép ut. A munkás szervezet vagy a kapitalizmus megdöntése, vagy annak fenntartása mellett van. Az IWW vörös volt már az alakulásnál. Vagy megmarad forradalmi szervezetnek, vagy sárgává válik — ami hihetetlen. Forradalmi szervezetnek alakult, ma is az és annak is kell maradnia, ha hivatásának meg akar felelni. Az osztályharcba nincs hely — különösen Amerika területén — még egy “reform” szak- vagy ipari szervezetre, mert már úgyis tulvan halmozva ilyenekkel. Az IWW. a gyűjtő helye a munkásság tudatosan elégedetlen, osztálytudatos elemeinek. Az előrehaladt és lázadó természetű munkások felfogásának megfelel, mert éles ellentéte a konzervatív vagy reakciós szervezeteknek, melyeknek létezése meghosszabbította a kapitalizmus életét. Az IWW harci modoránál fogva képes volt megszerezni és megtartani a vezető szerepét az ipari harcokban, mert határozott előnybe volt a lassú mozgású, lassú gondolkozása maradi és széttagolt szervezetekkel szembe, melyek hajlandók voltak ölelkezni a kapitalizmussal. Az IWW megnyerte és megtartotta a harcos munkásság tiszteletét és bizalmát mindenfelé azon határozott és tiszta felfogásér, mely az elvinyilakozatba van összefoglalva. Ma kevesebb okunk van, mint bármikor a múltban, hogy ezen határozott, az osztályharc szigorú alapjára épített felfogást megváltoztassuk. Minden okunk meg van arra, hogy a forradalmi ügybe vetett bizalmunkat nyilvánítsuk és tovább vigyük azt a harcot, amelyért szervezetünk a munkásság részéről a legjobban szeretett és az elnyomók részéről a legjobban gyűlölt szervezet. A munkás milliók tekintete az IWW felé irányul és attól várják a vezetést a jelen világ felfordulásban. Ha szervezetünk támogatja és irányítja, ahelyett, hogy vezessen és kövessék, semmi körülmények között sem térhet le a forradalmi útról. Más szóval, megingathatatlanul kell állnunk azon az alapon, mely elvinyilatkozatunkba le van fektetve. Sok olyan szervezete van a munkásságnak ebben az országban, melyek megbarátkoznak a kapitalizmussal és a bérrendszertel, csak a mindennapi kenyerük meg legyen. Vagy elvi nyilatkozatunk lesz a világitó fáklyánk, vagy lesülyedünk azon mellényzseb kiadású szervezetek közé, melyeknek felváltására alakultunk. ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETÜNK •szeptember hó 3-án, Cleveland, Ohióban lesz megtartva. Úgy a csoportokat, mint lapkezelőinket valamint a Bérmunkás olvasóit ezúton is felszólítjuk, hogy már most tegyenek meg mindent, hogy minél nagyobb számban vehessenek részt ezen a munkás tanácskozáson, amelynek célja a magyar munkások minél nagyobb :számbani szervezésének, nevelésének az előmozdítása. Hónapokkal ezelőtt jelentést tettünk lapunk hasábjain arról, hogy a UMW of A 12-ik kerületének tisztviselői és a bánya- tulajdonsok megbízottai tárgyalásokat kezdtek a kerületben dolgozó bányászok béreinek redukálását illetőleg. Már akkor megirtuk, hogy az egész tárgyalási bohóckodás csak arra van, hogy a bányászok szemére hályogot húzzanak, mert a megegyezés már a tárgyalások meg kezdése előtt létre jött a bányász union tisztviselői és a bányatársulatok megbízottai között. Most, hónapokig tartó tárgyalások után nyilvánosságra hozták a megegyezést, mely szerint a bányászok bérét napi 6 dollár 10 centről 4 dollárra vágták. Ehhez a megegyezéshez azonban a bányászok is szót kértek és annak elfogadását a leghatározottabban visszautasították. Ezt látva a union tisztviselők a 4 dollár helyett 5 dollár ajánlatott tettek, azonban a bányászok hallani sem akarnak erről. Tiltakozásul a bérlevágás ellen a bányászok dél Illinoisból nagyszámmal vonulnak Springfieldre, hogy ez irányban mindennemű egyezkedés ellen tiltakozzanak. Az elmúlt hét folyamán már több mint 5000-en voltak Springfielden és még nagyobb számmal vannak utón. Az egybegyült bányászok követelték a union tisztviselőitől, hogy vonják vissza a bérlevágást illető kiküldött referendumot. Ehelyett követelik egy rendkívüli konvenció összehívását a tisztviselők által kötött egyezség megsemmisítésére. Az elkeseredés általános az egész vonalpn és a Springfieldbe össze gyűlt bányászok a gyűléseken nem adnak szót azon tisztviselőknek, akik a bérlevágást helyeslik. A bányászok harciasságát misem bizonyítja jobban a bérlevágás, ellen, mint azon tény, hogy dacára annak, hogy már március 31-ike óta sztrájkba vannak, mivel a szerződésük ekkor járt le, túlnyomó többségben a bérlevágás ellen szavaztak. Az eddig leadott szavazatok 4 és 1 arányban vannak az ajánlat elvetésére. Egy lokálban 300-an voltak jelen a gyűlésen és egyhangúlag ellene foglaltak állást néhány kivételével, akik határozatlanságuknál fogva tartózkodtak a szavazástól. A bányászoknak határozott szándékuk, hogy a régi bérek továbbra is megmaradjanak. Hetenkint 2 vagy 3 napot dolgozva az alacsony bérek mellett úgyis az éhhalálnak vannak kitéve és ha már elkeli pusztul- niok, akkor harcolva pusztuljanak inkább mint munkában. A harc kimenetele természetesen attól függ, hogy a bányászok mennyire értik meg a szolidaritást. Ha össze tartanak győzelmük biztosítva van, ellenkező esetben, ha a vezérek megalkuvó és széthúzó taktikáit követik eggyel több lesz a vesztett harcok száma. Oroszországban már föladták az “5 éves terv 4 év alatt” jelszavát és komolyan beszélnek egy másik 5 éves tervről. így van ez, a politikus vezérek csak terveznek, de az ipari munkások végeznek. Az iparok építését nem jelszavakkal, hanem a termelő munkával lehet végrehajtani. Ehhez pedig a pártdiktátorok vajmi keveset értenek. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve. sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions), kép. telenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban ---- dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
