Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)

1932-07-30 / 698. szám

1932 julius 30. BÉRMUNKA 5 oldal Lázadás vagy forradalom A munkásságnak úgynevezett radikális része sem látja meg a nagy külömbséget, ami a láza­dás és forradalom között van, azért engedi, hogy időelőtt, szer vezetlenül kisebb csapatokban .'való lázadásra ugrasszák be őket és ezáltal veszélyeztetik a forradalom sikerét és kitolják annak idejét. Nekünk kötelességünk az ilyen félrevezetett munkásokat is megnyerni a forradalom részé­re, meg kell akadályoznunk ab­ban, hogy ilyen kisebb lázadá­sokban pazarolja el a forrada­lomhoz oly szükséges erejét. Kell, hogy a gondolkozó mun­kásság meglássa a külömbséget a kettő között, melyre legalkal­masabb hasonlatnak a követke­zőt említhetjük meg. Vegyünk egy folyót, melynek a foiyását gáttal megakadályoz­zák, a víztömeg állandóan hal­mozódik fel a gát mellett és már szét szakadással fenyegeti a gá- tot, mikor egy mérnöknek eszé­be jut, hogy ha kisebb csator­nákban lecsapolja a felgyülem- let vizet igy megmenti a gátat a lerombolástól, anélkül, hogy a kisebb csatornákba vezetett viz nagy károkat okozzon. Ugyanez áll a társadalmi élet­ben is, az élet rendes folyása elé mesterséges gátat emeltek, a gát mögött, mely elsepréssel fe- morgók, akiknek az élet ősztön azt súgja csak előre, előre, de ott van a gát, melynek az áttö­réséhez még nincs elég erejük, de szaparodnak, mindég több és több nyomorgót tart vissza a gát mögött, hogy elsepréssel fe­nyegeti a gátot, — a társadalmi rendszert — mikor jön egy két ügyes politikus és a nyomorgó tömegeket lecsapolja kisebb csa patokban, elvonja az erőt, mely a gát áttöréséhez oly szükséges, újból sok idő kell még ismét fel­halmozódik az erő, mely képes volna áttörni a gátat, mely eset­ben újból megismétlődik a le- ■csapolás. A lecsapolás az lázadás, a gát áttörése a forradalom. Mit vá­laszt a munkásság? Ezt a tényt, hogy a lázadások csak lecsapolják a forradalmi erőt, fényesen bizonyítják a Chilei Spanyol lázadások leg­újabban, régebben a Német Ősz trák, Angol, Cheslovák lázadá­sok, melyben a munkásságot felhasználták, . hogy kormányra jussanak a vezérek, azonban mikor a munkásság kárpótlást követelt a véráldozatokért, me­lyeket ezen lázadásokban ho­zott, golyót rendőr botot kapott régi fegyvertársaitól, akik éppen olyan csökönyösen ragaszkodtak kényelmes pozíciójukhoz, mint a régi politikusok. Ezeket a lá­zadásokat forradalomnak akar­ták feltüntetni, de mivel nem hozott lényeges változást még a kormány rendszerben sem, Ieg- kevésbbé a társadalomban, igy csak lázadások voltak, melyek egyik csapat politikust elkerge­tett és egy másikat juttatott ha­talomra. Az ilyen lázadásokhoz nem szükséges szervezett erő, csak hangulat és taktika, de a mun­kásságnak nincs is benne hasz­na, az elnyomatást nem szün­tette meg csak elnyomókat vál­toztatott, a társadalmi rendszer, mely megélhetésének alapja ma­radt a régiben, melynek a javí­tásáért vagy gyökeres megvál­toztatásáért újra kezdheti a har­cot, melynek a lecsapolására újból fognak a vezérek vállal­kozni. Ez mindaddig igy fog folyni, amig a munkásság vezé­rekben bizik és nem szervezett erejében. Amig elhiszi azt, Ihogy szervezetlenül megvívhatja a társadalmi forradalmat, vagy hogy már nincs ideje szervez­kedni és hogy szervezetlen tö­meg lázadással megdöntheti a társadalmi rendszert. Itten Amerikában is lehetne kicsi lázadásokról beszélni, de amint a jelek mutatják, a közel jövőben még több kisebb na­gyobb lázadásokra lesz kilátás, mivel az éhség fokozódik és azon politikus fékereknek a szá­ma is, akik az éhező és igy lá­zadásra hajlamos tömegeket fog ják lépcsőnek felhasználni, hogy magukat előtérbe tolják, az ilyen lázadások leszerelésével vagy elárulásával maguknak előnyt szerezzenek. Az ilyen ve­zérek között leginkább előtér­ben van Mr. Cox, pittsburghi pap aki most Európában tanul­mányozza a fasszismust, hogy egyik kezében a kereszttel, a másikban a munkanélküliek bu­ta tömegeiből font korbáccsal méltó versenytársa legyen Fos- ternak, aki szintén a munkanél­küliek felvonultatásával kisebb nagyobb lázadásaival akarja magára vonni az uralkodó osz­tály figyelmét. Forradalmi tényezőnek csak azt nevezhetjük, ha gyökeres változást hoz létre a társadalmi rendszerben. Hogy gyökeres tár sadalmi változás jöhessen létre a tömegeknek nem csak az ér­zelmét, hanem a gondolkozását is forradalmasítani kell, nem csak pillanatnyi lelkesedésre, hanem öntudatra, önbizalomra kell őket serkenteni, hogy tudja mit és hogyan akarja, valamint a munkás szolidaritásra, szerve­zettségre, melyeknek segítségé­vel keresztül» viszi amit akar és ahogyan azt akarja, anélkül, hogy egyes vezérségi kisebbség­től vagy direktóriumtól várná azoknak a keresztül vitelét. Nagyon káros az a tévhit, hogy vezérek vagy kisebb cso­portok képesek nemcsak lázadá­sokat, hanem forradalmat is elő idézni és megvívni, igy csak el­odázzák a szervezkedéshez ve­zető lépést, mivel könnyebb a társadalmi harcért tapsolni mint abban részt venni, azért van az, hogy úgynevezett radikális vagy társadalmi forradalmat szüksé­gesnek látó egyének is úgy be­szélnek arról, mint valami szín­darabról, melyet vezérek, vagy valamelyik kisebb csoport fog megvívni és ők csak szemlélői lesznek legfeljebb majd fognak neki tapsolni, mint a színház­ban a drámai hős győzelmének. A vezérekben és vezér karban vetett hitett az ilyen vezérségre épített pártok mesterségesen fejlesztik, mely által sok, félig meddig radikális munkást a cse­lekvés színteréről a nézők szín­terére helyezik át, mert úgy hi­szik, hogy a felszabadulás egy vezérkar müve lehet, nem úgy mint az IWW igyekszik taní­tani, tudatába vésni, hogy a munkásság felszabadulása csak is a munkásság mü­ve lehet, és első sorban a mun­kásság gondolat világának for­radalmasítása, aztán szervezett­sége szükséges a felszabadulás­hoz. Amilyen nagy külömbség van a lázadás és forradalom között, éppen olyan nagy külömbség van a munkásság öntudatára és szervezettségére építő IWW és vezérkarban bizó és szervezet­ien tömeglázadásra építő pártok között. Az IWW n^m is képzel el társadalmi forradalmat a mun kásság szervezett ereje nélkül, vagy legalább is nem hisszük, hogy anélkül sikeres lehessen, addig a vezérkarban bizó pártok nem is látják szükségesnek a munkások szervezését, csak olyan mértékben, milyen mér­tékben azt eszköznek feltudjak használni. De egy hatalmas tisz­ta proletár szervezet veszélyez­tetné a vezérkar létezését s nem lehetne párt diktatúrát gyako­rolni a szervezett munkásság felett, amint azt egy szervezet­ien tömeg felett gyakorolják, de viszont a proletárok érdekeit csak tiszta proletár szervezett védheti meg, a diktátori és ve­zérségi mániában szenvedő ve­zérkar ellen. Az IWW csak a munkásság szervezeti erejében hisz, mi nem félünk a tiszta proletár szerve­zettől, mert nem akarunk diktá­torok lenni azok felett, sőt mi­vel mindnyájan proletárok va­gyunk csakis a tiszta proletár szervezetben bízunk, s nem ve­zérkarban, mi ezen proletár szer vezeten keresztül akarjuk a mai társadalmi rendszert megdönte- ni, melyhez az erőnket gyűjtsük és nem engedhetjük meg, hogy kisebb lázadásokban pazarolják el ezt a szükséges erőt egyes vezérek uralomra jutása érde­kében. Mi lázadás helyett for­radalmat akarunk. Vezérek helyett, szervezettsé­get, öntudatot, önbizalmat. Aki vezérkart, párt diktatúrát akar az menjen a pártba. Aki forradalmat akar, meg akarja szüntetni a bérrendszert, az jöjjön velünk az IWW zász­laja alatt az Ipari Demokrácia rendszerében. Vi. Bányászok ébredjetek! Mindennapi események közzé tartozik a munkások elárulása az úgynevezett “munkás vezé­rek” által. Az Illinoisi szénbá­nyászok 12-ik kerületébe már hetek óta folynak a tárgyalások a bérlevágás érdekében, végül a tisztviselő urak, akik a nehezen dolgozó bányamunkások keser­vesen keresett centjeiből komó­tos életet biztosítanak a saját részükre; ezek az urak vagyis a UMW tisztviselői a tagság belegyezése nélkül megegyezett a banyabárókkal, hogy, az Illi­noisi bányászok fizetését az egyezmény szerint 20—30 szá- zalékik lefogják vágni. A har­cokba megedződött, tagság til­takozott a bérlevágás ellen, ami­re az UMW tisztviselői ijeszt­getésekkel próbálják a tagságot megnyerni a bérlevágás elfoga­dására. Ugyanisi azzal ijesztge­tik a munkásokat, hogy ha nem fogadják el a bérlevágást, hát a bánya tulajdonosok nem fognak rendeléseket elfogadni ebben a kerületbe, hanem más államok­ba fogják a szenet bányászni. A UMW tisztviselőinek ezen árulása kell, hogy ébressze az összes bányamunkásokat, ami meg kell, hogy értesse a bányá­szokkal azt a régi igazságot, miszerint a tagság kell, hogy rendelkezzen saját osztály ér­deke felett és ezt csak úgy te­hetik meg, Ha az egész vonalon csatlakoznak az Egy Nagy Szer­vezetihez. Az Ulinois-i bányászok sokan ébredeznek és csatlakoznak az IWW-hoz, ahol azután maga a tagság intézi a saját ügyét. Bányászok! Ne halgassatok tovább az áruló vezérekre. Kö­vessétek a lázadó tagság csele­kedetét ! Csatlakozzatok minden felé az IWW-hoz, akiket nem lehet ijesztgetésekkel megriasz­tani. Az IWW az ipari szolidaritá­son alapszik, egynek sérelme mindnyájunk sérelme. Egy ut van a bányászok részére csatla­kozni a forradalmi ipari szer­vezethez. Mennél tovább vár­tok annál többet fogtok szen­vedni. Bányászok ébredjetek! Építsétek a bányászok egyetlen hatalmas szervezetét az IWW-t. Le az áruló vezérekkel, hagyjá­tok őket faképnél. Sorakozzatok a One Big Unió zászlaja alá. 243942 tag. So. bendi munka hir A Studebakeréknél a héten még dolgozik néhány munkás, azután úgy hallatszik, hogy le­zár két hónapra, de lehet abból négy is. Ezt írja South Bendi levelezőnk az autó ipar központ jából. A munkások véleménye írja tovább levelezőnk — az a nem törődömség, amely, őket mindezideig jellemzi és amely fejükre zúdította a mostani nincstelenséget is. A munkás lapról, a munkás mozgalomról ma sem akarnak hallani, a mun­ka megindulását a gyáryezető- ségétől, adósságaiknak a rende­zését polgári intézményektől várják. Ezek az intézmények azonban mindég jobban bizonyítják, hogy a munkásoknak ott nincs mit keresnie és mindég több a re­mény, hogy a munkások maguk is belátják ezt és egymás ere­jére támaszkodva, megalkotják az ipari szervezetüket, amely egyedül képes csak részükre munkát és emberies megélhetést biztosítani. Ennek a tudatában végezzük itt is a munkát, amig győzelem­re azt nem juttatjuk. F. Szüch.

Next

/
Thumbnails
Contents