Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-07-30 / 698. szám
1932 julius 30. BÉRMUNKA 5 oldal Lázadás vagy forradalom A munkásságnak úgynevezett radikális része sem látja meg a nagy külömbséget, ami a lázadás és forradalom között van, azért engedi, hogy időelőtt, szer vezetlenül kisebb csapatokban .'való lázadásra ugrasszák be őket és ezáltal veszélyeztetik a forradalom sikerét és kitolják annak idejét. Nekünk kötelességünk az ilyen félrevezetett munkásokat is megnyerni a forradalom részére, meg kell akadályoznunk abban, hogy ilyen kisebb lázadásokban pazarolja el a forradalomhoz oly szükséges erejét. Kell, hogy a gondolkozó munkásság meglássa a külömbséget a kettő között, melyre legalkalmasabb hasonlatnak a következőt említhetjük meg. Vegyünk egy folyót, melynek a foiyását gáttal megakadályozzák, a víztömeg állandóan halmozódik fel a gát mellett és már szét szakadással fenyegeti a gá- tot, mikor egy mérnöknek eszébe jut, hogy ha kisebb csatornákban lecsapolja a felgyülem- let vizet igy megmenti a gátat a lerombolástól, anélkül, hogy a kisebb csatornákba vezetett viz nagy károkat okozzon. Ugyanez áll a társadalmi életben is, az élet rendes folyása elé mesterséges gátat emeltek, a gát mögött, mely elsepréssel fe- morgók, akiknek az élet ősztön azt súgja csak előre, előre, de ott van a gát, melynek az áttöréséhez még nincs elég erejük, de szaparodnak, mindég több és több nyomorgót tart vissza a gát mögött, hogy elsepréssel fenyegeti a gátot, — a társadalmi rendszert — mikor jön egy két ügyes politikus és a nyomorgó tömegeket lecsapolja kisebb csa patokban, elvonja az erőt, mely a gát áttöréséhez oly szükséges, újból sok idő kell még ismét felhalmozódik az erő, mely képes volna áttörni a gátat, mely esetben újból megismétlődik a le- ■csapolás. A lecsapolás az lázadás, a gát áttörése a forradalom. Mit választ a munkásság? Ezt a tényt, hogy a lázadások csak lecsapolják a forradalmi erőt, fényesen bizonyítják a Chilei Spanyol lázadások legújabban, régebben a Német Ősz trák, Angol, Cheslovák lázadások, melyben a munkásságot felhasználták, . hogy kormányra jussanak a vezérek, azonban mikor a munkásság kárpótlást követelt a véráldozatokért, melyeket ezen lázadásokban hozott, golyót rendőr botot kapott régi fegyvertársaitól, akik éppen olyan csökönyösen ragaszkodtak kényelmes pozíciójukhoz, mint a régi politikusok. Ezeket a lázadásokat forradalomnak akarták feltüntetni, de mivel nem hozott lényeges változást még a kormány rendszerben sem, Ieg- kevésbbé a társadalomban, igy csak lázadások voltak, melyek egyik csapat politikust elkergetett és egy másikat juttatott hatalomra. Az ilyen lázadásokhoz nem szükséges szervezett erő, csak hangulat és taktika, de a munkásságnak nincs is benne haszna, az elnyomatást nem szüntette meg csak elnyomókat változtatott, a társadalmi rendszer, mely megélhetésének alapja maradt a régiben, melynek a javításáért vagy gyökeres megváltoztatásáért újra kezdheti a harcot, melynek a lecsapolására újból fognak a vezérek vállalkozni. Ez mindaddig igy fog folyni, amig a munkásság vezérekben bizik és nem szervezett erejében. Amig elhiszi azt, Ihogy szervezetlenül megvívhatja a társadalmi forradalmat, vagy hogy már nincs ideje szervezkedni és hogy szervezetlen tömeg lázadással megdöntheti a társadalmi rendszert. Itten Amerikában is lehetne kicsi lázadásokról beszélni, de amint a jelek mutatják, a közel jövőben még több kisebb nagyobb lázadásokra lesz kilátás, mivel az éhség fokozódik és azon politikus fékereknek a száma is, akik az éhező és igy lázadásra hajlamos tömegeket fog ják lépcsőnek felhasználni, hogy magukat előtérbe tolják, az ilyen lázadások leszerelésével vagy elárulásával maguknak előnyt szerezzenek. Az ilyen vezérek között leginkább előtérben van Mr. Cox, pittsburghi pap aki most Európában tanulmányozza a fasszismust, hogy egyik kezében a kereszttel, a másikban a munkanélküliek buta tömegeiből font korbáccsal méltó versenytársa legyen Fos- ternak, aki szintén a munkanélküliek felvonultatásával kisebb nagyobb lázadásaival akarja magára vonni az uralkodó osztály figyelmét. Forradalmi tényezőnek csak azt nevezhetjük, ha gyökeres változást hoz létre a társadalmi rendszerben. Hogy gyökeres tár sadalmi változás jöhessen létre a tömegeknek nem csak az érzelmét, hanem a gondolkozását is forradalmasítani kell, nem csak pillanatnyi lelkesedésre, hanem öntudatra, önbizalomra kell őket serkenteni, hogy tudja mit és hogyan akarja, valamint a munkás szolidaritásra, szervezettségre, melyeknek segítségével keresztül» viszi amit akar és ahogyan azt akarja, anélkül, hogy egyes vezérségi kisebbségtől vagy direktóriumtól várná azoknak a keresztül vitelét. Nagyon káros az a tévhit, hogy vezérek vagy kisebb csoportok képesek nemcsak lázadásokat, hanem forradalmat is elő idézni és megvívni, igy csak elodázzák a szervezkedéshez vezető lépést, mivel könnyebb a társadalmi harcért tapsolni mint abban részt venni, azért van az, hogy úgynevezett radikális vagy társadalmi forradalmat szükségesnek látó egyének is úgy beszélnek arról, mint valami színdarabról, melyet vezérek, vagy valamelyik kisebb csoport fog megvívni és ők csak szemlélői lesznek legfeljebb majd fognak neki tapsolni, mint a színházban a drámai hős győzelmének. A vezérekben és vezér karban vetett hitett az ilyen vezérségre épített pártok mesterségesen fejlesztik, mely által sok, félig meddig radikális munkást a cselekvés színteréről a nézők színterére helyezik át, mert úgy hiszik, hogy a felszabadulás egy vezérkar müve lehet, nem úgy mint az IWW igyekszik tanítani, tudatába vésni, hogy a munkásság felszabadulása csak is a munkásság müve lehet, és első sorban a munkásság gondolat világának forradalmasítása, aztán szervezettsége szükséges a felszabaduláshoz. Amilyen nagy külömbség van a lázadás és forradalom között, éppen olyan nagy külömbség van a munkásság öntudatára és szervezettségére építő IWW és vezérkarban bizó és szervezetien tömeglázadásra építő pártok között. Az IWW n^m is képzel el társadalmi forradalmat a mun kásság szervezett ereje nélkül, vagy legalább is nem hisszük, hogy anélkül sikeres lehessen, addig a vezérkarban bizó pártok nem is látják szükségesnek a munkások szervezését, csak olyan mértékben, milyen mértékben azt eszköznek feltudjak használni. De egy hatalmas tiszta proletár szervezet veszélyeztetné a vezérkar létezését s nem lehetne párt diktatúrát gyakorolni a szervezett munkásság felett, amint azt egy szervezetien tömeg felett gyakorolják, de viszont a proletárok érdekeit csak tiszta proletár szervezett védheti meg, a diktátori és vezérségi mániában szenvedő vezérkar ellen. Az IWW csak a munkásság szervezeti erejében hisz, mi nem félünk a tiszta proletár szervezettől, mert nem akarunk diktátorok lenni azok felett, sőt mivel mindnyájan proletárok vagyunk csakis a tiszta proletár szervezetben bízunk, s nem vezérkarban, mi ezen proletár szer vezeten keresztül akarjuk a mai társadalmi rendszert megdönte- ni, melyhez az erőnket gyűjtsük és nem engedhetjük meg, hogy kisebb lázadásokban pazarolják el ezt a szükséges erőt egyes vezérek uralomra jutása érdekében. Mi lázadás helyett forradalmat akarunk. Vezérek helyett, szervezettséget, öntudatot, önbizalmat. Aki vezérkart, párt diktatúrát akar az menjen a pártba. Aki forradalmat akar, meg akarja szüntetni a bérrendszert, az jöjjön velünk az IWW zászlaja alatt az Ipari Demokrácia rendszerében. Vi. Bányászok ébredjetek! Mindennapi események közzé tartozik a munkások elárulása az úgynevezett “munkás vezérek” által. Az Illinoisi szénbányászok 12-ik kerületébe már hetek óta folynak a tárgyalások a bérlevágás érdekében, végül a tisztviselő urak, akik a nehezen dolgozó bányamunkások keservesen keresett centjeiből komótos életet biztosítanak a saját részükre; ezek az urak vagyis a UMW tisztviselői a tagság belegyezése nélkül megegyezett a banyabárókkal, hogy, az Illinoisi bányászok fizetését az egyezmény szerint 20—30 szá- zalékik lefogják vágni. A harcokba megedződött, tagság tiltakozott a bérlevágás ellen, amire az UMW tisztviselői ijesztgetésekkel próbálják a tagságot megnyerni a bérlevágás elfogadására. Ugyanisi azzal ijesztgetik a munkásokat, hogy ha nem fogadják el a bérlevágást, hát a bánya tulajdonosok nem fognak rendeléseket elfogadni ebben a kerületbe, hanem más államokba fogják a szenet bányászni. A UMW tisztviselőinek ezen árulása kell, hogy ébressze az összes bányamunkásokat, ami meg kell, hogy értesse a bányászokkal azt a régi igazságot, miszerint a tagság kell, hogy rendelkezzen saját osztály érdeke felett és ezt csak úgy tehetik meg, Ha az egész vonalon csatlakoznak az Egy Nagy Szervezetihez. Az Ulinois-i bányászok sokan ébredeznek és csatlakoznak az IWW-hoz, ahol azután maga a tagság intézi a saját ügyét. Bányászok! Ne halgassatok tovább az áruló vezérekre. Kövessétek a lázadó tagság cselekedetét ! Csatlakozzatok minden felé az IWW-hoz, akiket nem lehet ijesztgetésekkel megriasztani. Az IWW az ipari szolidaritáson alapszik, egynek sérelme mindnyájunk sérelme. Egy ut van a bányászok részére csatlakozni a forradalmi ipari szervezethez. Mennél tovább vártok annál többet fogtok szenvedni. Bányászok ébredjetek! Építsétek a bányászok egyetlen hatalmas szervezetét az IWW-t. Le az áruló vezérekkel, hagyjátok őket faképnél. Sorakozzatok a One Big Unió zászlaja alá. 243942 tag. So. bendi munka hir A Studebakeréknél a héten még dolgozik néhány munkás, azután úgy hallatszik, hogy lezár két hónapra, de lehet abból négy is. Ezt írja South Bendi levelezőnk az autó ipar központ jából. A munkások véleménye írja tovább levelezőnk — az a nem törődömség, amely, őket mindezideig jellemzi és amely fejükre zúdította a mostani nincstelenséget is. A munkás lapról, a munkás mozgalomról ma sem akarnak hallani, a munka megindulását a gyáryezető- ségétől, adósságaiknak a rendezését polgári intézményektől várják. Ezek az intézmények azonban mindég jobban bizonyítják, hogy a munkásoknak ott nincs mit keresnie és mindég több a remény, hogy a munkások maguk is belátják ezt és egymás erejére támaszkodva, megalkotják az ipari szervezetüket, amely egyedül képes csak részükre munkát és emberies megélhetést biztosítani. Ennek a tudatában végezzük itt is a munkát, amig győzelemre azt nem juttatjuk. F. Szüch.
