Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-07-30 / 698. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1932 julius 30. A RÉGI MUNKÁSMOZGALOM Tagozódások és rétegeződések a munkásosztályon belül a mun kásmozgalom egységtelenségé- ben politikai és szervezeti differenciálódásban jut kifejeződésre. A munkásosztályon belül a rétegeződések és az érdekellentétek sokfélesége mellett a mun kásosztály két fő rétegének a legszegényebb proletáriátusnak és a munkás arisztokráciának az érdekellentéteit figyelhetjük meg a legélénkebben. A “nemzetközi” szociáldemok rácia a maga kialakulásának a kezdetén már a munkás arisztokrácia és a balodali kispolgárság érdekképviselője volt. Jelentősége annyiban nagy, főleg a kapitalizmus kezdeti korszakában, hogy segítségére volt egy önálló munkásmozgalom előfeltételeinek a megteremtésében a kapitalizmus keretein belül. A szakszervezetek a munkás arisztokrácia vezetése alatt a proletáriátus szervezkedésének a csomópontjai voltak. Mig a szociáldemokrata pártok egy baloldali kispolgári csoportosulásból keletkeztek, amelyek a szakszervezetekkel együtt működve egymást kiegészítették egymást támogatva. A szociáldemokrácia tömöri- tet magában széles és hatalmas proletár tömegeket, ezeket a céljaira a munkásarisztokrácia és a kispolgárság érdekeinek a megvédésére és kiharcolására használta fel. Esetről esetre, hogy a proletariátus feletti befolyását biztosítsa látszat akciókat rendezett a legszegényebb proletariátus érdekében, amelyet megfelelő frázisforradalmisággal kendőz.' Tekintettel arra, hogy a munkás arisztokráciának és a kis polgárságnak nem érdeke a kapitalizmus sürgős és forradalmi megdöntése, hanem a kapitalizmus keretein belül mind inkább elfogadhatóbb életfeltételek meg teremtése természetesen nem az osztályharc, hanem mindezek az osztálybéke a tőke és a munka békés együtt működésével teremthetők meg a szociáldemokrácia szerint. A reformizmus lényege tehát abban van, hogy a kapitalizmus keretein belül a töke és a munka ellentéteinek az áthidalásával a burzsoáziával való békés együtt működés alapján reformokkal és szociálpolitikai intézkedésekkel a munkás arisztokrácia helyzetét a kapitalizmusban mind inkább elfogadhatóbbá tenni. Ez azonban csakis a legszegényebb proletáriátus bőrére történhet az ö fokozott kizsákmányolásából az ebből keletkező extra profitból tudja és akarja a burzsoázia a munkás arisztokráciát korrumpálni és a kapitalista társadalom egyik lénye ges alkotó elemévé tenni. A szociáldemokrácia legfőbb sőt egyedüli harci terüelte a proletáriátus érdekginek az állítólagos képviseletében a pariáment. A parlament maga nem más mint a burzsoázia ügyeinek az intéző és tanácskozóinak és rétegeinek a politikai kifejeződései. Mi keresni valója van egy proletár pártnak a burzsoázia vezető és irányitó organizációjában, melynek a feladata a tőkés rendszer elienmondásait a kapitalizmus érdekeinek megfelelően megoldani? A parlament nem eszköz a kapitalizmus megbuktatására, hanem a polgári állam egy organikus része. A proletáriátus számára a forradalmi tribün szerepét sem töltheti be. Kizárólag a polgári osztály érdekek összeütközésének a legális területe. A munkásosztály részvétele a polgárság parlamentáris küzdelmeiben csakis komprumisszu- mok a proletár osztályérdek feladása árán történhet meg. Ebben az értelemben a parlamenti pártok ugyanazt a szerepet ját- szák a polgári rend fentartásá- ban mint az állam egyéb funkciói. Proletár pártoknak a parlamentben való részvétele tehát reakciós éles ellentétben áll a proletáriátus jelenlegi osztály érdekeivel annál is inkább, mert a polgári állam végrehajtó hatalma a parlamentből külön választva van és kizárólag a burzsoázia kezében összpontosul. A munkásosztály számára nincs tehát garancia arra, hogy a parlamentben hozott határozatok, melyek esetleg a proletáriátus érdekeit képviselnék végre lesznek-e hajtva. Tovább, már történelmi tapasztalatok bizonyították, hogy egy forradalmi proletár többség a parlamentben azt eredményezi hogy a parlament a burzsoázia részéről lesz ilyen esetben legelőbben is szétverve. A munkás osztálynak el kell vetnie a parlamentárizmust és az összes parlamenti pártokat és a többi polgári törvények alapján álló alakulatokat, melyek a monopol kapitalizmus korszakában az osztályharc sza- botálóivá váltak reakciósok és összeférhetetlenek a proletáriátus érdekeinek képviseletével és forradalmi feladataival. A szociáldemokrácia a monopol kapitalizmus szakaszában azonban teljesen elvesztette a vonatkozásait magával a munkás arisztokráciával és a radikális kispolgársággal és a finánc tőke a nagy burzsoázia, demokratikus elnyomó szervévé állami elnyomó funkciót végző szervévé vált a kapitalizmusnak. A III. Internacionálé a Komintern a maga fejlődésének a kezdetén a legszegényebb proletariátus forradalmi mozgalmának indult, azonban később átfejlődött azzá ami a szociáldemokrácia a szabad versenyes kapitalizmus korában volt a munkás arisztokrácia és a kis polgárság érdek képviselőjévé. A Komintern ma tehát a monopol kapitalizmusban átvette a szociáldemokrácia háború előtti szerepét a reformizmusnak a képviselőjévé és letéteményesévé vált. A Komintern reformizmusát és összefonódását a kapitalizmus érdekeivel alátámassza az ő elválaszthatatlan kapcsolata az orosz államtőke érdekeivel. Ezért nekik egy külön elméletet kellett felállitaniok a szocializmusnak egy országban való megvalósításának az elmélete nemzeti bolsevizmus végleges feladása a proletár osztályharc és a proletár forradalom nemzetközi alapelveinek. A Komintern pártjai a maguk munkás arisztokrata és kis polgári paraszti osztály tartalma mellett még mindenkor fel van használva az orosz állami és agrártőke érdekében a külföldi magán kapitalista hatalmakkal szemben. Ezért a Komintern képtelen arra, hogy a proletár tömegeket gazdaságilag mozgósítsa forradalmi akcióra a kapitalizmus ellen. ök a tömegeket frázisokkal, ígéretekkel, illúziókkal vezetik félre s e célból felhasználják az összproletáriátus szimpátiáját a/, orosz forradalommal szemben. A Komintern létezése csakis a proletáriátus harci készségének a gyöngülését a proletariátus forradalmi harcainak a tönkre- tevését és sorozatos elárulását jelentik. Ezért a munkásosztálynak harcolni kell a reformizmus felújított formája a reform kom munizmus ellen. A szakszervezetek: A munkások és tőkések gazdasági érdek ellentéteiből keletkeztek a proletariátus számára a kapitalizmus fellendülő periódusában meglehetős szervezeti formát jelentettek s ha nem is teljes egészében, de némileg és egyes vonatkozásokban a proletáriátus napi és gazdasági érdekeinek a megvédésére és kiharcolására alkalmas eszközöknek bizonyultak. Ama tény következtében azon ban, hogy figyelmüket csakis a pillanatnyi érdekekre összpontosították mind inkább eltértek az eredeti céltól a bérmunka rendszer megsemmisítésétől. Ez azonban csak egy következménye volt annak, hogy a szak- szervezeteken belül a vezetés és a túlsúly mind inkább a munkás arisztokrácia kezébe került és ő neki az érdekei fejeződtek ki mind inkább a szakszervezetek reformizmusán. Állam igénylő jellegük, amely a tőkével való együtt működést tett szükségessé, ma már rég megfosztotta őket a proletár oszály organizáció jellegétől és éppen úgy mint a parlamenti pártokat a polgári társadalmi rend egyik szükséges intézményévé tette őket. Állami kötöttségük kényszeríti őket, hogy a munkások minden önálló megmozdulását meg akadályozzák vagy leszereljék és a tevénkenységükben igénybeveszik az összes állami erőszak szerveket mint pld. rendőrség, csendőrség, bíróság, állami munkaegyeztetés, munkavédelem stb. A proletár osztályharc siettető tényezőiből annak az akadályaivá lettek, akadályozzák az öntudati fejlődését a proletáriátusnak, valamint szakmákra való tagoltságuk miatt az osztály egység kialakulását. A szakszervezeteket tehát a proletáriátusnak mint harci fegy vereket el kell vetni, mert alkalmatlanok a kapitalizmus meg • döntésére. A Komintern, amely a szak- szervezeti mozgalom történetéből semmit sem tanult lemondott arról, hogy modern és kor szerű követelményekhez megfelelő íharci szervezeteket alakítson. A vörös szakszervezetek vagy az úgynevezett ipari és egység szervezetek csak abban külöm- böznek a szakszervezetektől, hogy egyes ipari ágakban ipari szövetségeket alakítanak, de lényegükben és módszerükben megtartották a régi szakszervezeti formát és tartalmát. Szakosztályokra tagozódnak részt- vesznek a parlamentben a törvényes üzemi tanácsokban elfogadják az államilag szabályozott bérszerződéseket történetük az elvtelenségnek a korrupciónak a bürokráciának a tarka egymásutánja. Semmi külömbség az ő tévé- * kenységük és a szociáldemokrata szakszervezetek között nincs sőt egyes vonatkozásokban a szoc. dem. szakszervezeteket is felülmúlják a reformizmusukban. Mindezek a megnyilvánulások csak kifejeződései okozatai a végső oknak a munkás arisztokrácia befolyásának és vezetésének a vörös szakszervezetek felett. Ezért van az a meglepő azonosság és hasonlatosság a szociáldemokrácia sajátosságai és a reform kommunizmus megnyilvánulásai között. K. Sz. 437. Nagy Piknik Buffaloban az IWW csoportja rendezésében 1932 augusztus 7-én, vasárnap a Vankó farmon 2 Miles Creeck Rd. A tiszta jövedelem felerészben az osztályharc foglyainak, fele részben a Bérmunkás támogatására lesz fordítva. Lesz malacpecsenye és hűsítő. Jó zene. Belépő dij nincs. Minden munkást ezúton is meghívunk. BUFFALOBAN az IWW tagjai, a Bérmunkás olvasói minden pénteken este előadást vagy vita estélyt tartanak az Austin és Gorton St.-en levő Pápai-féle helyiségben, melyre min den munkást szívesen látunk. Belépődíj nincs. Hozza el barátait.
