Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-07-30 / 698. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1932 /julius 30. k. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...................$2 )0 One Year .....................$2.00 Félévre ......................... l.v 0 Six Months ................ 1.00 Egyes szám ára 5c Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Társadalmi forradalom (P) Az IWW-t cselekedetei teszik forradalmivá. Eggyé forrasztja a munkások egyetlen hatalmát, a munkaerőt. A kizsákmányolás a munkaerő elrablásával történik, amely által megfosztják a munkásokat az élet javaitól, amelyet a munkaerejükkel halmoznak fel. A kapitalizmus a kizsákmányoláson alapszik. A kizsákmányolás megszüntetésére épített forradalmi ipari szervezet az IWW. Harcait nem a társadalom osztály intézményeinek meghódításáért, hanem a termelő eszközök birtoklásáért — a termelők által, vívja meg. Harcait az iparok terére teszi, ahol a kizsákmányolás tényleg történik. A munkásosztály hivatása nem lehet más, mint a bérrendszer eltörlése. A történelem sok forradalmakról tesz említést; de az összes eddig lezajlott forradalmak, csak kormány változást jelentettek a jelen korig. Kormány változások nem jelentenek társadalmi forradalmat. A munkásosztály lázadása, polgár háborúk, és katonai osztagok parancs megszegése, nem változtatnak a kizsákmányolási rendszer alapján. A munkásosztály forradalmisága nem az erőszak hirdetésén alapszik, hanem az ipari szervezeteinek kiépítésén, mely sokka1 fontosabb és forradalmibb cselekedet, mert ezáltal építsük magát az uj társadalmat, gyűjtsük az erőnket az iparok lefoglalására — a termelt javak szétosztására. Az uj társadalom építése nem lehet fordított arányban magával az ipari fejlődéssel. A társadalom alapját a gazdasági alap képezi; úgy az uj társadalom alapját a munkásosztály forradalmi gazdasági szervezete alkotja. A munkásosztály harca nem a hatalomért, hanem a termelő eszközök lefoglalásáért kell, hogy folyjon. A társadalmi forradalom nem a politikai pártok uralomra jutását kell, hogy jelentse, mert társadalmi forradalom csak egy lehet ez pedig a termelési rendszer megváltoztatásán alapszik. A jelen magántulajdonnak — a profitra alapított társadalmi rendszer, amelyben a munkások mint kizsákmányoltak bérért dolgoznak, ennek a rendszernek a megszüntetése a társadalmi forradalom. Az IWW célja és hivatása a termelő eszközök lefoglalása az iparok igazgatása és maga a bérrendszer megszüntetése. Az IWW születése óta magába hordozza a társadalmi forradalmat, amit úgy érhetünk el legrövidebb utón, ha mennél gyorsabban építjük fel a munkásosztály hivatásának és végcéljának legmegfelelőbb forradalmi ipari szervezetét az IWW-t. Tömeg propaganda Az IWW propagandája természetszerűleg két részre oszlik: az egyik az általános propaganda, melynek célja a bérrabszolgák nagyszámú elégedetlen, de osztálytudatlan részének figyelmét meg nyerni azon tényre, hogy a jelen társadalomnak az a hibája, hogy a profiton alapszik, a második pedig, hogy a már érdeklődő munkásokat meggyőzzük, hogy a kivezető ut a forradalmi ipari unio- nizmus — a világ munkásságának a megszervezése a termelés szinterén. Az általános propagandára azért van szükség, hogy a kapitalista rendszer által nevelt bérrabszolgákat meggyőzzük, hogy a munkásság ellensége, a kapitalista rendszer. A különleges propagandára pedig azért van szükség, hogy a többé-kevésbé osztálytudatos munkásokkal megértessük, hogy az ipari (direkt) akció sokkal hatásosabb fegyver a felébredt munkásság kezében, mint a politikai (indirekt) akcióval elfoglalni a majdnem e'avult “demokratikus” államot, vagy pedig, mint az elavult és konzervatív i szakszervezetek könyörgése, melyek hajlandók a bérrendszerrel megbékülni, ha az annyit nyújt, hogy tengethetik életüket. A szervezet ügyeinek intézése nagyon fontos feladat és ezt nem szabad szem elől tévesztenünk, ez a szervezeten kívül állókat kevéssé érdekli. Az IWW-nak a fősulyt a kifelé való propagandára kell helyezni, hogy a munkásság nyomorgó és elégedetlen millióival megismertessük az IWW meggyőző álláspontját, megnyerjük tagoknak és neve’fjük azokat. Az IWW tagjai sok időt fecsérelnek az egymás nevelésére szóval és írásban. Az Egyesült Államokban közel 50 millió bérmunkás van és éppen ideje volna, ha ezek felvilágosításához kezdenénk. A világ legnagyobb problémája áll előttünk. Ha ezt nem tudjuk végrehajtani, senkit sem okolhatunk az eredménytelenségért, csak saját magunkat. Az IWW jelvényén látható három csillag a nevelés, szervezés és felszabadulást je’képezi. Mind a három egyforma fontossággal bir és egyiket sem lehet a háttérbe szorítani anélkül, hogy az ne lenne a másiknak kárára Az állam mint kizsákmányoló Igen sokat halljuk manapság, hogy államosítani kellene az ipa ri telepeket, bányákat, szóval a termelés és szétosztás eszközeit. Azok, akik eme államosításnak hívei nincsenek tisztában a kizsákmányolás egy másik formájának és ama tévhitben ringatják magukat, hogy az állam mint munkaadó, jobb és emberségesebb életmódot biztosit mun kásái számára. Ennek megcáfolására álljon itt az Egyesült Államok munkaügyi minisztériumának kimutatása. Az Egyesült Államok szövetségi kormányának alkalmazásában van 124 ezer 678 munkás (a hadsereg tagjai nem értendők) akiknek évi egy ezer vagy annál kevesebb fizetésük van. A kormány hivatalos kimutatása szerint az amerikai átlag munkásnak évi ezerötszáz dollárra van szüksége, hogy családját eltarthassa. Ennek a hivatalos jelentésnek dacára a szövetségi kormány alkalmazásában van a fenti ezer dolláros alkalmazottakon kivül 276 ezer 162 munkás, akik ezer és ezerötszáz közötti évi fizetést kapnak. És ma a “Balancing the Budget” őrült jelszavával a kormány ezeknek a nyomorúságos béréből kíván levágni, hogy a költségvetést az állami háztartás kiadásait egyenlítse. A kormány éppen olyan lelketlen kizsákmányolója az alkalmazottainak mint az olaj, acél, ruha, élelmezési vagy bármely más ipar kapitalistái. Ezeknek az iparoknak a tulajdonosai alkotják a kormányt. Gazdasági hatalmuknál fogva szabályozzák annak mozgási szabadságát. Az állam kapitalizmus vagy ha úgy tetszik állam szocializmus nem a munkásosztály érdekeit szolgálja. A bérrabszolgák érdekeit csak a világ termelő hadseregének a felszabadítása szünteti meg a kapitalista elnyomatás alól. Ezt csak a%l ipari szabadság hozhatja létre. Ennélfogva nem államonként, külön-külön kell szervezni a munkásosztályt, hanem ipari szervezeteiben a világ ipari munkásait, akik az Egy Nagy Szervezetben tömörülve szüntethetik meg a kizsákmányolok minden fajtáját és helyébe ültetik az Ipari Demokráciát a világ munkásságának boldogságára. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály es a munkáltató osztály kozott semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás v^n annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszó Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.
