Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)

1932-12-17 / 718. szám

1932 december 17,

BÉRMUNKÁS

3 oldal

DETROITI HÍREK

AGITÁCIÓ KÖZBEN.

Minden forradalmi munkásnak kötelessége kimenni agitálni, nem csak azért, hogy a forradalmi eszmét — a gyárak, szállítási eszközök lefoglalását és a munkásság érdekében való vezetését propagálja, — de azért is, mert ha megyünk sokat hallunk, sokat tanulunk, sokféle emberekkel beszélünk, rosszakkal, jc^kfcal akikkel könnyen megérthetjük egymást és akik már egy kevés unszolásra hajlandó^ az eszmét velünk hirdetni, terjeszteni amire nagy szükség van.

A naptár agitáció alkalmával mi is kiindultunk, egy uj lapolvasónk házához, aki már régebben meg vett egy naptárt s megígérte, hogy velünk eljön az ismerőseihez, mikor bemegyünk éppen a naptárból magyarázgat fiainak, akik közzül négyen hallgatják, s Örömmel látjuk, hogy egy munkás apa gyermekeivel igyekszik a modern eszméket megismertetni az osztály harcot, vagyon helyet melyet úgysem hagyhat gyermekeire, öntudatra akarja őket nevelni amit el nem rabolhatnak tőlük a bankárok, s adó végrehajtók.

Másik állomás egy szomszéd, mikor elmondjuk miért jövünk, az asszony azt mondja, nincs munka, nincs pénz,

egyik munkástársunk megkérdezi, hogy miért nincs munka, nem tudják, haboznak, végre bennünket kérdeznek meg miért nincs munka, megmagyarázzuk helyeslik, az ember már hajlandó is volna a naptárt megvenni, s azon keresztül megismerni az eszméinket, de az asszony kijelenti; hogy már katholjkus naptárt vett, (arra volt pénz) és nem akarnak másikat is, az ember kéri vegye meg a naptárt, az asszony hajthatatlan egy fél óránk nagy részben kárba veszett.

Másik állomás, egy jó megjelenésű üzlet ember, az üzlet rosszul megy, a munkások őtett is megeszik, csak hitelre akarnak vásárolni,» de fizetni nem tudnak, nincs kereset, de nem kell sokat beszélni, megérti, hogy ő is egy hajóban van a munkássággal, ha a munkásság elsülyed a hajóval ő is velük sülyed, megvesz egy naptárt, s reméljük a lapunkat is megrendeli, s az által is segíti az uj társadalmi rendszer mentül hamarabbi megvalósítását, melyben neki sem kell reggel 7-től este 10- ig dolgozni, s minden nap a bukástól rettegni, hanem egy néhány órai munka mellett biztos s a maitól is jobb megélhetést biztosítani.

Harmadik állomás, egy cipő üzletes, magyar, de amint moíhdja* \ a munkások nem

mennek hozzá vásárolni, rosz- szul megy az üzlet, de ha mink ottan vásárolnánk, akkor ő is venne tőlünk naptárt, tehát ha elköltenénk 5—6 dollárt cipőre, akkor ő is venne egy naptárt 35 centért, igaz cipő kellene, de nincs pénzzünk, nincs üzlet.

Egy özvegy munkás asz- szony házához megyünk, már régen öntudatos, ámbár politikai pártnak a tagja, de nem elfogult, nincs pénz a háznál, négy gyermeket kell nevelni, etetni, ruházni, a bevétel alig egy pár dollár hetenkint, de mivel a lapunk is jár és számit hamarosan azt meguj- jitani, kéri hagyjunk ott naptárt, mi szivessen megtesszük s egy néhány nap múlva ismét találkozunk, kér még öt naptárt eladásra, olyan jónak találja, hogy segít nekünk azt mentői több munkásházhoz eljuttatni.

Egy biblia tanuló munkás- jházához megyünk, aki már meglátja a társadalmi elnyomatást, kizsákmányolást, nyomorúságot, tudja, hogy az igazságtalan s ezen segíteni kellene, mikor elmondtuk miért jöttünk előadjuk, hogy mink miképpen akarjuk a nyomorúságot, elnyomatást megszüntetni, megegyezik részben velünk, de isteni segítség nélkül nem látja lehetőnek, mi megmondjuk, hogy a vallásnak azt a részét mi is elfogadjuk, hogy segíts magadon az Isten is megsegít, ezért mi a munkásokat megakarjuk szervezni arra, hogy legyen erejük magukon segíteni, de mink nem mint egy vallásnak

híveit akarjuk a munkásságot szervezni, hanem mint a munkásosztálynak tagjait tekintett nélkül, hogy milyen vallásnak, vagy politikai pártnak a tagjai, mert csak igy látjuk lehetőnek a munkásságot egy nagy hatalmas /Szervezetben tömöríteni s megvalósítani a testvériességen szereteten épülő társadalmi rendszert, melyben egyik ember nem zsákmányolhatja ki a másikat, hanem úgy a munkát mint a termett javakat testvériessen szét osztjuk. Megértésre találunk, meg veszi a naptárt, sőt meg is vendégel, mint megértő munkástól veszünk búcsút.

így van ez napról napra, egyik házból szomorúan csalódottan távozunk, az asszony s azzal együtt a vallási elfogultság zárja el a megértés útját, másutt megértésre találunk segítő társra, mely tovább serkent bennünket a munkára, ósüggedéSíre nincs okunk, mert a megértő munkásság nagyobb számban van mint a múlt években volt, sőt a nagy munkanélküliség, nél- nélkülözés dacára kevesebben akadnak akik teljesen elutasítanak bennünket mint a múltban.

Vi.

ÉRTESÍTÉS.

A Buf fal óban megejtett sorsolás nyertese Juditt Sike, Dearborn, Mich.-bői, akinek a hangszert a szervezet már el is küldte.

lap, az irodalom és a szervezet. Meg kell jegyeznem, hogy nem futkosok munkaközben egyik társamtól a másikhoz egy-egy szóval, vagy éppen csak azért, hogy nevetve elmondjam az egyiknek, hogy a másik milyen hülyeséget mondott s igy nem tűnik fel a fo- remannak sem az üzem spicliknek.

A társaim sem árulnak el, mert egyiket sem szamaraz- tam le közülök s igy nincs köztük haragosom, de máskülönben ők nem is sejtik, hogy én tervszerűen dolgozom egy szervezet érdekében, azt olyan természetesen végzem.

Mikor már többen vagyunk, akkor már közös terv szerint végezzük, az agitációt. Itt meg kell jegyeznem, hogy nagyon rossz hatással van az indiffe- rensekre ha két szervező egymás ellenében akarja előttük kimutatni, hogy melyiknek van szélesebb körű tudása.

Azért mindenki csak olyan mélyen ereszkedjen a magyarázásba, amennyire a tudása terjed. Megtörténik, hogy ha két ember együtt agitál az egyiknek ki kell segíteni a másikat. Ez nagyon jó, de nem szabad azzal a fölényes hanggal lenni, hogy majd én.

Az pedig egészen elrontja az egész hatást ha éppen az agitátorok keverednek vitába. A cél: az üzem megszervezése az IWW részére. Ez megéri azt, hogy lemondjunk a személyes hiúságról és hogy az indulatokat fékezzük, azonfelül elővigyázatosnak kell lennünk.

Ezzel nem mondom azt, hogy meghunyászkodó rabszolgák legyenek az agitátorok, mert akkor elvesztik a tekintélyüket éppen azok előtt, akiket meg akarnak nyerni szervezetüknek és szervezetük ellen is bűnt követnének el.

Legyenek önérzetes, komoly emberek az agitátorok és mindig úgy cselekedjenek, hogy tettük mindenkor például szolgálhasson azoknak, akiket forradalmárukká akarnak nevelni — még a hajcsárok is respektálják az önérzetes komoly munkást.

Ne hangoztassuk, hanem gyakoroljuk forradalmiságunkat.

Éppen úgy haszontalan az agitáció szempontjából a vitatkozó forradalmár, mint a meg hunyászkodó. Aki azzal kezdi az agitációt, hogy mindenkinek az orrára köti, hogy ő forradalmár és hogy azt be is bizonyítsa, ok nélkül magára vonja a hajcsár figyelmét kihívó magatartásával, az ilyen munkás hamarosan kívül találja magát az üzem kapuján anélkül, hogy csak egy tagot is szerzet volna.

A magyarul beszélő IWW tagokat az üzemben való megosztás és az angol nyelv hiánya a legtöbb helyen csak a háziagi- tációra tereli. Itt nincsen úgy korlátok közé szorítva az agitátor, mint az üzemeknél, azonfelül az az előnye is megvan, hogy mindjárt magával viszi a lapot és az agitációs füzeteket. Mégis a legtöbben itt tévesztenek célt, mert a legtöbb félrevezető ut itt tátong az agitátor előtt.

Amig az üzemben a közös sors egyfelé tereli az összesség figyelmét az agitátor csak a közös bajok és sérelmek közvetlen hangadója, addig a há- ziagitációnál számtalan külöm- böző üzemekben dolgozó emberek más és más színekben megnyilvánuló közös sérelmeit kell feltárni.

Azért itt is a legcélszerűbb taktika ha az agtátor előbb kérdez és inkább beszéltet, mint beszél, hogy emberét megnyerje és csak azután kezd ő beszélni, de soha sem szabad feledni, hogy az agitátornak nem szabad megsértődni, de sértegetni sem.

Most olyan alkalom van a házi agitációra, amilyen még sohasem volt. Az emberek nagy

része, munkanélkül van és ha a szükség még nem telepedett le a hajlékukban, már ott kopog az ajtón és nincs kilátás munkára.

Akik dolgoznak azoknak a bérüket olyan szorgalommal vagdossák, hogy maholnap többe kerül ha dolgozik az ember mint ha otthon marad és megtakarítja a kárfert. Azzal sem biztathatja magát egy magyar munkás sem, hogy majd haza szökik a nyomorúság elől, mert 3{z édes haza száraz emlőit most is farkaskölykök szívják. Azoknak a fattyai akik még a jobb viszonyok idején kimartak bennünket, azóta már fölfalták az otthonmaradt hoz- zánktartozókat. Most már csak a csontjaikon rágódnak és véres, habzó szájjal várják a visszatérőket.

Tehát a magyar munkások előtt nincs más ut a boldoguláshoz mint az IWW ahol nem mint magyar munkások próbáljanak megszökni a nyomorúság elől, a tengődés göröngyös végtelen utairól, hanem mint a világ munkásainak magyarul beszélő tagjai építik az ipari társadalmat, ahol minden munkás egyformán élvezheti munkájának teljes gyümölcsét.

Ezt most könnyen meg lehet velük értetni, föl tehát munkára.

INGYEN kapjak a Naptárt, akik a Bérmunkásra EGY évre előfizetnek