Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)

1932-12-17 / 718. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1932 december 17, Érdemes volt-e? A mai rettenetes nyomorú­ság közepette az elmúlt válasz­tások alkalmával “megnyilvá­nult” Amerika szavazó polgá­rainak véleménye. A 47 millió szavazó polgár közül 36 és há­romnegyed millió járult az ur­nákhoz. Amerika népének nagy tömegeit még mindig a politi­kai humbugolások érdeklik. Az úgynevezett uralkodó pár­tok a republikánus és demok­rata pártok jelöltjeire 35 mil­lió 76 ezer 235 szavazatott ad­tak le. E két párt közül a de­mokrata párt 21 millión felü­li szavazatot nyert. Miért? Mert Amerika népének eme rettenetes elnyomatásban, éh­ségben a legtöbbet ígérték. ígérték, hogy megválasztá­suk esetén azonnal megsemmi­sítik a “pangást okozó” italti­lalmi törvényeket. Sört, bort Ígértek a népnek és az szava­zott, mert abban látta a pan­gás okát. Amerika népe még ma sem lát az óránál tovább, sőt nagyon sok osztálytudatos munkást is zavarba ejtettek. Ezek is elfelejtették, hogy Európa minden államában, Francia, Német, Angolország­ban bőségben van sör, bor, pá­linka és a munkásosztály ezek­ben az államokban is éppen olyan kizsákmányolt, éppen olyan nincstelen, éppen úgy ki van rekesztve az utcára a mun- kanélkülség következtében mint mi, akik részére a poli­tikusok sört, bort kívánnak adni. A politikusok cselfogása félrevezetett, nagyon sok felü­letes gondolkodót. A munkásosztály, amely már negyedik esztendejét tapossa a világ legnagyobb nélkülözé­sének, azon része amely politi­kai utón, a szavazás utján kí­vánja megdönteni a mai tár­sadalmi rendszert, heteken, hó­napokon át megfeszített erő­vel, óriási anyagi és erkölcsi áldozatokkal dolgozott, hogy Amerika politikai kormányának gyeplőjét megragadja. A szavazatok felhajtása ér­dekében egymást túllicitálták a szocializmus, a kommuniz­mus elárulásában, meggyalázá- sában és nem eredménytelenül. A munkásosztály osztálytuda­tos része ignorálta őket s en­nek fényes bizonyítéka, hogy a szocialista párt amelyet csak a kommunista párt vezérei li­citáltak túl a munkások eláru­lásában a 47 millió szavazat közül 557 ezer 316 szavazatott kapott. A kommunista párt 15 ezer 410 szavazatot. A Szegény Le­gények Pártja 3 ezer 580 sza­vazatot. Érdemes volt-e ezért az alapos pofonért félrevezet­ni, elárulni a munkásosztályt? Érdemes volt-e a helyes szer­vezkedési útról a politikai pos­ványba vezetni őket, megtagad­ni, meggyalázni az osztályhar­cot? Amint a csúfos “eredmé­nyek” nyilvánvalóvá lettek az ultra vörös forradalmárok szé- gyenlefcoikfoen rablásrój, sik­kasztásról ordítoznak. “Ellop ták a kommunista párt szava zatainak száz ezreit.” Mondjuk, hogy elloptak égj milliót, éppen annyit nyert ve­le a munkásosztály mintha hozzá tettek volna kettőt. Nem változtatott volna a helyzeten, éppen úgy nem, mint Német­országban a 6 vagy 7 millió kommunista szavazat nem vál­toztat a német munkásság helyzetén. A német munkásság éppen olyan elnyomott, éppen olyan kizsákmányolt, a munkanélkü liség, a nyomor éppen úgy sújt­ja, mint a világ bármely más államának munkásait. A par­lamentbe bejutott “elvtárs’' képviselők nem képesek a mun kások munkaidejét, redukálni, bérét emelni, minden a régi­ben a kizsákmányoló osztály társadalmi rendszerében ma­radt. Érdemes-e a munkásosztály osztálytudatos részének a jövő társadalom rendületlen hívei­nek a parlamenti akcióra po­csékolni idejüket. A munkás- osztály jó része megcsömör lőtt a politikusok minden faj­tájától. A 47 millió szavazó közül csak 37 millió adta le szavazatát az elmaradt 10 mil­lió a munkásosztály a bérrab­szolgák megfosztott, jogtalan és bizalmatlan szavazatát kép viseli. Amerika osztály tudatos mun­kásságának példával kellen*s szolgálni a világ bérrabszolgái­nak számára és a hatástalan, káros politikai akció helyet az egyetlen és helyes utón az Egy Nagy Szervezet utján kellene haladnia. Az osztálytudatos munkások, a bérrabszolgák túl­nyomó része akik tisztában vannak az osztályharc» elméle­tével, tekintet nélkül elvifel­fogásaikra elösmerik az Egy Nagy Szervezet hatalmát. A géprendszernek fejlődése, előbb-utóbb rákényszeríti a munkásosztályt, osztály szer­vezetének az Egy Nagy Szer­vezetnek a kiépítésére. A mai rettenetes viszonyok közepet­te, amikor eme rothadt társa­dalmi rendszer vajúdik a világ munkásságának az Egy Nagy Szervezetben kell tömörülnie. Fel kell készülnie az iparok, a termelés szinterén a társa­dalmi forradalom egyetlen ha­tásos eszközének az általános sztrájknak az előkészítésére. Ez az egyetlen eszköz maradt meg a munkásosztálynak arra, hogy átvegye és üzembe he­lyezze a termelés és szétosztás eszközeit a világ termelő had­seregének számára. A Chicagói Általános Mun­kásdalárda december 17- én, szombat este 7 órakor a Bérmunkás Otthonban, 2419 Lincoln Ave. Tánccal egybekötött Disznótoros Vacsorát rendez. Belépti dij: 25 cent, va­csora áfa 25 cent. Kérjük a munkástársa­kat a szives megjelenésre. Tisztelettel a Rendezőség. Az agitálás helyes és helytelen formája Itt nem egy szervezet tak­tikájáról van szó, hanem az egyén agitációs taktikájáról. A minap a gyárban valame­lyik hitfelekezet ügybuzgó tag­ja kéregetett templom javára. Nagyon lassan gurultak a pen- ny-k, legtöbb munkás egysze­rűen elutasította a kéregetőt. így jutott a mi csoportunk­hoz. Mielőtt szólhatott volna a mi “szabadgondolkodónk” (mert ez is van nálunk) ráförmedt, hogy a mi csoportunkban nin­csenek olyan ostoba szamarak, akik tömjék a papzsákot és az­után istent, arkangyalt, ördö­göt, pápát, borjut, Ádámot, ökröt, Noét, malacot, mindent össze hordott nagy gyorsan úgy, hogy még a mesebeli bár­ka sem volt úgy megtömve állatokkal, mint az ő szája. A kollektor csak mosolygott szelíden mint egy apostol s csak annyit mondott, amikor szóhoz jutott, hogy “Én csak azoktól kérek akik adni akar­nak. Az én meggyőződésemen az semmit sem változtat, hogy ön engem szamárnak, vagy okos embernek tart. Nekem éppen úgy jogom van önről véleményt mondani, mint önnek én rólam, de én nem mondom meg a vélemé­nyem, mert nem akarom önt megsérteni. Eggyet azonban mégis mon­dok önnek és pedig azt, hogy minden embernek tiszteletben kell tartani a mások meggyő­ződését, ha azt akarjuk, hogy megismerjék a mienket!” És azzal elfordult, mintha misem történt volna és kollektált to­vább. A szabadgondolkodó le volt főzve, mert a közvélemény a “papszamár”-nak adott igazat, íme egy eset melyet a házi­agitátoroknak érdemes lesz megjegyezni! (Türelmetlenséggel nem érünk célt.) A mi szabadgondolkozónk határozottan olvasott ember, de türelmetlen, ideges, szerin­te mindenki szamár, bolond vagy gazember, aki mindazt nem tudja amit ő. Éppen ezért soha sem képes híveket sze­rezni magának, mert mindenki kerüli az alkalmat, hogy tőle díjmentes cimadományoizásban részesüljön. Sokan bolondnak tartják és már előre nevetik, ha valaki szóba elegyedik ve­ile, mert tudják, hogy a vége heves szóváltás és harag lesz. Az IWW tagjai nem közön­séges fizető tagok. Egy u i társadalom építői és egyszers- mint eszméik hirdetők Min­den eggyes tagnak apostoli türelemmel kell az uj eszmét hirdetni, az elnyomottak kö­zött és a makhabeusok elszánt­ságával kell dolgozniok az u j társadalom felépítésén. Az IWW érdekében való agi­táció nagy önfeláldozást kí­ván az agitátortól. A tudatlan­ság, a rosszákarat sok gúnyt és rágalmat szór, nem csak a szervezetre, hanem annak kép­viselőire is. Sokszor a legszem­telenebb gorombaságot is le lehet fegyverezni, egy barátsá­gos értelmes szóval. Az agitátornak mindig tud­nia kell, hogy kivel beszél és aszerint kell alkalmazkodnia. Soha nem szabad lekicsinyelni senkit véleményéért, ha az mindjárt a legkézelfoghatóbb ostobaság is, hanem az illető értelméhez mérten kell bebizo­nyítani az IWW igazságát. A munkán agitáljunk. A leghasznosabb agitációt a munka helyeken lehet végezni: a gyárban, a bányában stb. Természetesen ez azzal a koc­kázattal jár, hogy az illetőt ki­dobják a munkanélküliek köz­zé, azonban ha az agitátor óvatos és tervszerűen jár el, az sem olyan gyakran fordul elő. Tegyük fel pl; hogy én ma kezdtem egy gyárban dolgozni. Elsősorban is amennyire mun­kám megengedi, megfigyelem a közvetlen közelben dolgozó munkástársaimat és már az el­ső nap tudom, hogy ki hogyan viselkedik, a hajcsár jelenlété­ben, vagy akkor ha a hajcsár távol van. Az ebéd idő alatt azt is meg­tudom, hogy melyik közülök a szóvivő és milyen tárgyról szeretnek beszélni. Én termé­szetesen az első napokban csak akkor szólok ha kérdeznek, vagy ha egészen közömbös tárgyról beszélnek. A fősulyt arra fektetem, hogy megis­merjem őket, szimpátiájukat megnyerjem. Amikor már embereimet ki­szemeltem kezdek nekik be­szélni a drágaságról, a bérle­vágásról, munkanélküliségről stb. Azután már ők tüzelnek mert ezek a kérdések minden munkást közelről érintik. Nekem csak arról kell gon­doskodom, hogy a tűz ne lo­hadjon, azt folyton élesztge­tem, táplálom. Erre valók a Megszerezte-e már a Bérmunkás 1933-as Naptárát?

Next

/
Thumbnails
Contents