Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-12-05 / 716. szám
1932 december 3. BÉRMUNKÁS 3 oldal A Bányász Testvérekhez! % Magyarországi Tükör * Az IWW Hirszolgálati irodájától Budapest. 9 _________ Hozzátok szólunk akik éltetek nagyobb részét a föld mélyén töltitek el, hogy egészségetek és testi épségetek feláldozásával kibányásszátok az életet jelentő szenet. Hozzátok szólunk, akik valóban véres verejtékkel izzadtok, hogy megkeressétek a mindennapi száraz kenyereteket a magatok és családtagjaitok számára. Vettetek-e időt magatoknak keserves munkátok közepette, hogy arra is gondoljatok, hogy miért van az, hogy addig, amig ti az életeteket áldozzátok fel a mindennapi kenyeretek biztosítására és amellett időről- időre kemény harcot kell vívnotok a munkáltatóitok azon törekvése ellen, amellyel az anélkül is szűkre szabott kenyereteket még szükebb adagokra akarják szorítani. Ugyanakkor azok, akik munkáltatóitoknak nevezik magukat, semmitevéssel élik le henye életüket és egyébre sincsen gondjuk, minthogy a ti véres verejtéketekkel kibányászott szénből annyi hasznot húzzanak, hogy abból minden örömre és vigságra teljen nekik? A munkáltatók szervezve vannak. Jutott-e eszetekbe csak egy pillanatra is arí*a gondolni, hogy ez csak azért lehetséges, mert a bányák bitorlói, a munkáltatók erősen meg vannak szervezve ? A munkáltatók szervezett ereje egy célt szolgál: titeket a szénbányák rabszolgáit kizsákmányolni. Hogy ezt sikeresen megtehessék, szövetségre léptek nemcsak a szénbányák tulajdonosai, hat nem az Egyesült Államok minden kapitalistája. A munkáltatók megtanulták már azt, hogy sikeres kizsákmányoláshoz szükséges nemcsak a szénbányák felett rendelkezniük, hanem mindazon iparágok felett, amelynek valami kevés köze van a szénhez. A szénbányák tulajdonosai uralják az általatok kibányászott szenet: a gyárakat amelyekben készítik a szenet elszállító kocsikat: a nagy bankokat és mindazt amit csak elképzelünk, hogy a szénnel ösz- szeköttetésben van. így érik el a munkáltatók azt, hogy a béreitek állandó levágására törekedve segítségükre vannak az ország kapitalista vállalatai. Természetesen ez csak kölcsönbe esik, mert ugyan igy segítik egymást a vasutasok, a vasgyári munkások és a többi munkások béreinek a levágásában. A merre csak néztek, látni fogjátok, hogy a munkáltatók erősen összefognak és mindig csak a munkások ellen. És ez mindig sikerül nekik. Miért? Hogy védekeznek a munkások. A mikor magunk előtt látjuk a munkáltatóknak ezt a hatalmas erejét, akkor természetesnek találjuk, hogy ez ellen a munkásoknak is szervezett erővel kell védekezniük. Régi dolog az már, hogy a magányos embert könnyű legyőzni, de ha sokan összefognak, akkor nehezebb és ha mindannyian összefognak akkor meg lehetetlen legyőzni bennünket. Ezt mindannyian jól tudjuk, csak az a nagy kérdés, hogy igy is csinálunk-e? Tanulunk-e a munkáltatóktól és az ő erős szervezetük ellen megcsináltuk-e a magunk erős szervezetét? Erre sok bányász testvérünk azt fogja felelni, hogy “megcsináltuk,” — de mi haszna: az se segít rajtunk. A hányszor csak tetszik a bányatulajdonosoknak, annyiszor vágják le a fizetésünket. Nem ér a szervezet se már semmit se. Hát akik ezt mondják, azok nem jól tudják. Igazuk van abban, hogy az utóbbi években nem sokat érnek a szervezetükkel. Még ha úgy látszik, hogy meg is tudnának birkózni a munkáltatókkal, akkor meg az állam siet. azok segítségére és “Injuctiókkal” letiltják a bányászok harcait. De azt már minden gyerek tudja, hogy az állam ezt azért teszi, mert ottan is a munkáltatók ügynökei vannak. Máshol van a baj. Rosszul vagyunk szervezve. Az az öreg hiba, hogy akkor, amikor az ország minden munkáltatója egy hatalmas nagy, erős szervezetbe van, addig a munkások, ahányan vannak, annyi szervezethez tartoznak. Hiába tudja mindenki, hogy a vasúti kocsik csak úgy szaladnak, ha a bányászok szenet adnak hozzá és a kibányászott szenet megint a vasutasok viszik tovább, azért senkinek sem jut eszébe megkérdezni, hogy hát miért nem tartoznak a vasutasok is meg a bányászok is meg a többi munkások is Egy Nagy Szervezethez, amint a munkáltatók teszik azt? Aztán nem elég az, hogy külön-külön szervezetben vagyunk, még ráadásul kerületekre is osztjuk magunkat, mintha az egyik kerület bányászainak nem éppen olyan nehéz volna a helyzete mint a másik kerületben kinlódónak. Mintha csak azt akarnánk elérni, Rogy mennél kisebb — részekre szakítsuk magunkat, hogy annál gyengébbek legyünk. Mindezek tetejébe még szerződésekkel is lekötjük magunkat, hogy ennyi meg eny- nyi ideig nem fogunk panaszkodni, ha mindjárt éhen halunk is. így aztán időt adunk a bányák tulajdonosainak, hogy szerződésünk lejárta előtt any- nyi szenet halmoztassanak fel velünk, hogy ne merjünk sztrájkolni, mert látjuk, hogy mennyi sok szén van készenTÓTKOMLÓS: A malmok kizárták munkásaikat mert a 25 százalékos bérlevágást nem fogadták el. A “kereset” eddig havi 5—50 pengő volt ami 15—20 filléres órabérnek felel meg. BUDAPESTEN szeptember hóban 179 ember lett a nyomor miatt öngyilkos. Ezek közül 108 nő és 71 férfi. PANAIT Istrait román iró müve “A szovjet 1930-ban” magyar nyelven is megjelent. A könyvet elkobozták és a könyvkiadókat fejenként 500 pengőre mig a nyomdászt 200 pengőre Ítélték el. Nem 1920- ban, hanem 1932-ben Bpesten. A 250.000 BUDAPESTI éhező ember részére a főváros 60.000 számára szándékszik Évszázadokkal ezelőtt kezdte az emberiség a termelés megkönnyítésére a szerszámok készítését. Kezdetben ezek a szerszámok csak kézi erőre voltak berendezve, későbben gépekké fejlődtek át és eme gépeket az ember gőz, gáz és villany erőre rendezte be. Amig a kézi szerszámok a termelők tulajdonát képezték, addig a mesterséges erőre berendezett gépek egy kiváltságos osztály birtokába mentek át. A gépek jogtalan tulajdonosai egy uj osztályt, a kizsákmányolok osztályát alkotják, a bérrabszolgák, az elnyomottak pedig a kizsákmányoltak osztályát. A munkás a kézi szerszám tulajdonosa elvesztette tulajdon jogát a gép felett és amikor a gépet önműködővé avatta fel, mindig gyorsabb és gyorsabb tempóban szorítják ki őt a termelés színteréről. A gép rendszer egy hatalmas óriássá fejlődött a kézi szerszámok felett. A termelt árukat óriási mennyiségben ontja, magából. Nem az ember a gép alkotója hajtotta igájába a gépet, hanem a gép az embert és a gépek tulajdonosai a profit-éhes kizsákmányolok, a világ bérrabszolgáinak élete felett rendelkeznek. Az érzéktelen gép, férfit, nőt gyermeket magához láncolt és amikor felhalmozta az árukat, kiszorítja a munkásokat a ninctelenség az éhhalál karjaiba. A gép nemcsak felesleges munkásokat termelt, hanem rettenetes mennyiségű felraktározott árut, amelyeket képtelelétben, mely tovább eltart, mint a mi sovány félretett kenyerünk. (Folytatjuk.) ebédet adni: fedezete erre csak október 30-áig van. A kormánytól 2 és fél millió pengőt kért a város, hogy december végéig mindenkit elláthasson ebéddel. így jutna koponyánként a 2 hónapra Tiz pengő. Egyelőre a kormány hallgat... Ez a “nemzeti öncéluság”...? A TESz. küldöttsége két millió magyar aláírásával hódoló iratot vitt Mussolinihez. A két rpillió aláírás közül 1.990 ezret azokkal a magyarokkal íratták alá akik 6 évtől feljebb még iskolába járnak. Ugyanis a tanítók minden tanulóval aláíratták ezeket az iveket. így született meg 2 millió magyar hódolata Mussolini előtt. Hogy ez mit ér azt döntse el az olvasó. nek vagyunk megvásárolni s ez által a termelés további folyamata megakad. A termelés megakadása a munkások elbo- csájtását vonja maga után. A nyomor s szenvedés mind nagyobb mederben szedi áldozatait a bérrabszolgák millióinak sorából az egész világon. A gép a kapitalizmus istenének a profit rendszernek a nevelője ma és a hóhéra lesz annak a közel jövőben. Az önműködő gép óriási mennyiségben halmozza fel a szükségleti cikkeket s ha még annyit termelne is eltudnánk fogyasztani, ha hozzá férhetnénk, de a gép sokkal többet termel mint amennyit mi visz- sza tudunk vásárolni. A gépek tulajdonosai sem képesék felhasználni a termelt javakat s ennélfogva meg áll a termelés s nyomor szenvedés jut a termelők számára osztályrészül. A gép termelési képességét az emberiség jólétét egy örült társadalmi rendszeren alapuló szétosztási rendszer gátolja. Ennek megszüntetésére, a termelt javak társadalmasítására kell a nincstelen bérrabszolgáknak törekedni, hogy megmentsék életüket, létüket és hogy jó létben s boldogságban élhesenek. Ennek az elérésére a gazdaságilag szervezet munkásosztály útja a legrövidebb. Az Egy Nagy Szervezet lefektette az alapját a jövő társadalmának és ma már csak a bérrabszolgáktól függj hogy felépítsék osztályszervezetüket, hogy sikeresen megdönthessék a gépek mai jogtalan bitorlóit. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mind addig amig a világ munkássága mint osztály szervezkedik, birtokukba veszik a földet a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. A géprendszer kisajátítása INGYEN kapják a Naptárt, akik a Bérmunkásra EGY évre előfizetnek
