Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-11-05 / 712. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1932 november 5. EMLÉKEZZÜNK Legyen elég bátorságod visz- sza emlékezni a múltra. Arra a prosperitás napokra, mikor még megengedték neked, hogy maradj tulidőzni, mikor még nem volt szabad otthon maradni pihenni. Mikor esténkint elmentünk, mi megvetett radikális munkások tégedet arra figyelmeztetni, hogy tartsál velünk, szervezkedjél az ipari szervezetben, mert nem lesz ez mindég igy, nem lesz mindég munka. Mi azt mondtuk, bár te nem hitted, hogy jönnek még szűk napok is, mikor elveszik a házadat, melyet megpróbálsz vásárolni, elviszik a bútoraidat is, melyet már ki is fizettél, de mivel munka nem lesz és enni kell, igy elzálogosítod. Emlékezel-e? Te azt mondtad, hogy mi munkakerülők vagyunk, csak osztozkodni akarunk a más vagyonán, el akarjuk venni a te házadat, melyet még ki sem fizettél, a szép bútoraidat. Te haragudtál ránk, mert azt mondtuk, hogy öntudatlanul cselekedel, hogy nem szervezkedel azzal a saját osztályodnak ártol, s hogy a sok tulidőzés még megbosszulja magát. Hiába mondtuk neked, hogy mi nem kerüljük ki a munkát, sőt testvériesen elakarjuk osztani, hogy mindenkinek jusson, még azt is mondtuk, hogy ha nem osztjuk el a munkát testvériesen, akkor a munka fog bennünket kikerülni, úgy, hogy meg sem találjuk mi a munkát. Ugy-e mi akkor azt is mondtuk, hogy mi nem elvenni akarunk tőled, mert neked nincs annyi, hogy el is vehessünk belőle, hanem adni akartunk neked biztosabb megélhetést és még most is csak adni fogunk neked, sőt meg akartuk védeni a házadat, bútoraidat, a munkádat, megélhetésedet, mert mi már akkor láttuk, hogy a bankok a kölcsön intézmények elveszik a bútoraidat, házadat, a farmodat, a munkádat meg a modern gépek teszik feleslegessé, mint bennünket, azért kértünk, hogy szervezkedjél velünk, hogy a munkánkat, házainkat, bútorainkat és megélhetésünket biztosítsuk. Mi akkor mondtuk, hogy ha te nem vagy velünk, akkor nem leszünk képesek a munkaidőt rövidíteni, amikor te tulidőzől, nem leszünk képesek a munkás testvéreink lefizetését megakadályozni, ha te ellenünk vagy a munkaadó oldalán, amint cselekedted. Emlékezzél, mily sok példát hoztunk fel a múltból, annak bizonyságára, hogy mint egyének el vagyunk veszve, csak mint szervezett munkások leszünk képesek magunkat megvédeni, munkánkat, megélhetésünket biztosítani, de te nem hitted. Te büszke voltál, hogy a munkaadó megveregette a válladat, megdicsért igykeze- tedért, hűségedért. Te a munkaadóval tartottál nem velünk. Emlékezzél, még besugásra is hajlandó voltál, csak hogy a munkádat biztosítsd, hajlandó lettél volna a kalapácscsal ellenünk harcolni, mert szervezkedésről, sztrájkról beszélgettünk, mely a munkaadónak nem tetszett. Te úgy mondtad, hogy a te érdeked nem azonos a mi érdekeinkkel, te nem bennünk munkásokban bíztál, hanem a munkadóban, aki a válladat megveregette, aki sok mindent ígért, állandó munkát, előléptetést, stb. Emlékezzél, hogy dicsért téged, hogy hizelgett a hajcsárod, mikor ebédre meghívtad, hogy fogadkozott, te leszel az utolsó, akit lefizetnek. Hol van most az a hajcsár? Hol vannak az ígéretek ? Hol van a ház, melyet mitőlünk féltettél? Hol van a szép bútor, melyre még le sem engedtél minket ülni ? Nincs . . . Elúszott . . . De te itt vagy velünk a munkanélküliség, nyomorúság kellős közepén, ugy-e hogy egy a sorsod velünk, ugy-e, az a sok ígéret mind üres Ígéret maradt, melyet a munkaadód, a hajcsárod ígért, de amit mi mondtunk, hogy ha nem szervezkedel, velünk munkástársaiddal, akkor kidolgozod magad a mun kából, a sok Ígéret nem ér semmit, a házadat, munkádat, éppen úgy elveszik mint a mienket, igaz lett. Testvér, emlékezzél, mi azt mondtuk még akkor régen, a jó világban, mikor te ránk haragudtál, mikor még ránk árulkodtál, dacára annak, hogy te ellenünk vagy, nem közösíthetünk ki a munkásság soraiból, mert te is csak munkás vagy, mi beláttuk, hogy nekünk még várni kell, amig te is belátod, hogy a te érdeked nem az ami a munkaadóé, hanem az ami a munkásoké. Mi tudtuk, hogy nálad nélkül meg a többi megtévesztett munkás nélkül nem tehetünk semmit, amikor te és a többi megtévesztett munkások ellenünk vagytok, akkor mi veszve vagyunk és dacára, hogy akkor megvetettél bennünket, most ismét eljövünk hozzád, mert már nincs házad, szép bútorod, amit tőlünk féltsél, nincs munkád éppen úgy mint nekünk. Most te még jobban kétségben vagy esve, hogy mi lesz? mikor kapói munkát, mikor keresheted meg családot részére a kenyeret. Emlékezzél, mi beszéltünk neked ipari fejlődésről, modern gépekről, a tőke összevonásáról, tőke felhalmozódásról, sok ilyes miről, ami téged akkor nem érdekelt, de mi tudtuk, hogy az ipar fejlődésével neked is fejlődni kell, mi reméltük, te is befogod látni, hogy egynek a sérelme mindnyájunk sérelme, be fogod látni, hogy mi nálad nélkül és te mi nálunk nélkül nem tudod családot részére a megélhetést biztosítani, nem biztosíthatod a munkád, melytől a megélhetésed függ. Emlékezzél vissza testvér, ha nem félsz vissza emlékezni, ha nem fáj a vissza emlékezés, ha nem hiába minden beszéd veled, ha mint ember a múlt hibáin tanultál és most belátod, hogy neked is szervezkedni kellett volna velünk, tanuljál a múltban elkövetett hibákon, most igyekezzél azt helyre pótolni az által, hogy segitel nekünk a többi munkás testvéreinket megszervezni, akkor mi szívesen látunk a soraink között, mert itt a helyed, mi nem teszünk neked szemre hányást, hiszen már nagyon régen várunk rád, nem tagadhatunk ki magunk közül, mert te is munkás vagy, egy a sorsod velünk, testvéries öleléssel fogadunk közénk csak gyere, mi reméljük a múltból tanultál, melyre kérünk emlékezzél vissza. így te is értékes tagja lehetsz a.munkásmozgalomnak, mely hivatva van a munkásságot a nyomortői a bizonytalanságtól megmenteni. Jöjj testvér, most már neked is be kell látni, hogy nem egyénekben van a hiba, hanem a rendszerben, s mi megértettük amikor ellenünk voltál és nem is tégedet okoltunk érte, hanem a rendszert, mely tégedet és sok munkás milliót úgy nevelt, hogy saját osztályának legyen ellensége. Be kell látnod, hogy ezen a rendszeren kell elsősorban változtatni, hogy testvériesen élhessünk egymás mellett, fel kell építeni az uj rendszert, melyben nem lesznek osztályok, parazita munkaadók, hazug hajcsárok, nem lesz nyomorúság, nélkülözés, munkanélküliség. Ez az uj rendszer az ipari demokrácia, melyről oly sokat beszéltünk neked. Emlékezzél. Vi. Meg van oldva a munka- nélküliség problémája Henry Woodhouse, Airel League of America elnöke és International Science Forum igazgatója, kidolgozta a munka nélküliség megszüntetésének tervét, amit Hoover elé fog terjeszteni' jóváhagyás végett. Szerinte, ha minden állam, megye és a többi közmunkákat irányitó hivatal egyenként 5000 munkást alkalmaznának, összesen 5,370,200 ember kapna ezúton alkalmazást. Az ország 1.500,000 üzlete mindegyik egy alkalmazottal és a gyárak, bankok, vasutak szinte hozzá járulnának a munkások alkalmazásához, akkor karácsonyra 11,000,000 munka nélküli munkás kapna alkalmazást. Ezt Hoover elnök elé fogja terjeszteni jóváhagyás végett. Miután hisszük, hogy Hoover hozzájárul a fenti tervhez, ka- ráncsonyra lámpával kell keresni fényes nappal, munkanélkülit. Álljunk meg egy kicsit és gondolkodjunk a fentiek felett. Az Egyesült Államok kormánya újabb 5 millió dollár megtakarítására határozta magát. Ez csak egy adat a sok közül, kérdés, hogy mely utón fogja az említett összeget megtakarítani. Talán az ország politikusainak fogják a fizetésüket leszállítani ? vagy a vakációk idejére szóló fizetéseket fogják vissza tartani? ahogy azt mindenütt megteszik azokkal a munkásokkal, kik 20—30 évet dolgoztak egy helyen és egy vagy két hetes vakációt kaptak fizetéssel ? Óh nem, ők azt nem teszik, a munkások létszámát kell csők kenteni, akik fizikai munkát végeznek, vagy az alacsony fizetésű szellemi munkásokat kell elbocsájtani és két vagy három ember munkáját egygyel végeztetni. így van ez minden vonalon, állami, megyei, városi munkáknál vagy magán vállalatoknál, nem hogy uj munkásokat alkalmaznának, még a munkán lévők egy részét is elbocsájtják. Ennél fogva 11 millió ttiun- kás karácsonyra számított elhelyezése nem egyébb a munká sok újabb becsapásánál, annál is inkább, mert Hoover az egyes államok és a megyék ügyeiben nem intézkedhetik és 5000-es munkás csoportokat ott el nem helyezhet. Az iparok tulajdonosai és vezetői nem azért nem alkalmazzák a munkanélküli 14 millió munkást, mert az nekik úgy tetszik. Hanem azért, mert nem tudják őket profitra dolgoztatni és profit nélkül nem hajlandók dolgoztatni. A fogyasztó közönség ami nagy részt munkás emberekből áll, nem bírja vissza vásárolni az általa termelt javaknak csak annyi százalékát, milyen százalékot a munka elvégzéséért kap. így hát nagyobb rész a termelt javakból a munkáltatók tulajdonában marad, amit értékesíteni nem bir és úgy a raktárak megtöltését szolgálja és a folytatólagos termelést kizárja. A fent említett 1,500,000 üzlettulajdonos, ha ugyan még van annyi a sok bankrupt sale után, nagyobb százalékban olyan emberekből áll, kik örülnek, ha megélhetésüket megtudják szerezni, nemhogy még munkást is bírjanak alkalmazni. A munkanélküliségen semmiféle politikai párt legyen az republikánus, demokrata, szocialista vagy kommunista, változtatni nem bir. Ennek a megváltoztatása csak egyedül a munkásosztály müve lehet. Szervezett erejével megszüntetheti a kapitalista rendszert, mivel automatikusan megszűnik a munkanélküliség, minden nyomorával és nélkülözésével. A munkásosztály egyöntetű ipari akciója létre fogja hozni I a demokratikus ipari társadal- i mat, melyben az embereket nem a profit utáni hajsza, hanem az emberiség boldogsága hatja át. Hogy ezt elérjük, mielőtt a i munkások milliói éhen pusztulnának, haladéktalanul szervezkedni kell Egy Nagy Szervezetben és akkor elérjük azt, hogy a munkások karácsonyián egy proletár sem fog éhezni azért, mert nincs munkája. J. Németh.
