Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-10-29 / 711. szám
1932 október 29. BÉRMUNKÁS 5 oldal A tél küszöbén A munkásosztály reménye A tavasz kezdetén a természet zöld takaróval látta el a földtekét. A fák és mezők virágai között vígan fütyültek, csicseregtek a természet szabad madarai. Az ember is gond talanabb volt, amikor a természet üde levegőjét szivta magába. Elmúlt a nyár, az ősz és a természet gyönyörű színekre festette a fák leveleit. Az éj ködös, zuzmarás dér borítja újból a földet, melynek láttára megretten az ember, didereg, gondolkodóba esik. Itt a tél a világ termelő hadseregének száz milliói éheznek, tűrnek, mintha annak úgy kellene lenni. Elérkezett a tél, amely számára még az eddiginél is rettenetesebb nyomort, szenvedést tartogat. A világ minden része rettenetes gazdasági pangáson megy át, melyet a croo- cked politikusok, bankárok és a kizsákmányolok minden fajtája idézett elő, akinek a profit rendszer magasztosabb, mint a termelők élete. Ezek a kufárok, akik kiszipolyozzák a termelők minden garasát gúnyos mosollyal válaszolnak az alamizsnáért esdeklő bérrabszolgák nyomorán, a kitartottak, a jólakottak. A termelő bérrabszolgák sorait még mindig tizedeli a munkanélküliség. A kevesebb időt dolgozó munkások száma is állandóan nyől. A folytonos bérlevágások mint egy állandó folyamatként árnyalják a még dolgozók, millióit. A munkán levők minden ellenvetés nélkül tűrik. A munkából kirekesztettek meg vannak elégedve a lerágott csonttal, melyet alamizsnaként dobnak számára, elhomályosítják szemét, agyát, tűri ezt a rettentes helyzetet. Havi hat, nyolc dollár ára élelmiszernek nevezett koncért szemet huny az osztályharc igazságai előtt. Lehajtott fővel, egyenként megalázkodva könyörögnek annak az osztálynak, amely évszázadok óta a bérrabszolgák kitartottja. Az élet ösz'töne kényszeríti őket erre, mert szét tagoltak, inkább megalázkodnak mint sem szervezkednének széttagolt erejüket összpontosítanák, hogy élvezhessék a természet kincsének a termelt javaknak áldását. A kitagadott s mindenből kifosztott bérrabszolga szemet huny az igazság előtt és térdet hajt a ravaszság a hazugság, a kegyetlenség oltára előtt. Munkás apák, anyák alamizs náért könyörögnek, hogy élhessenek, hogy a tél hidegében meg ne fagyjanak. Órák, napok, sőt hetek óta járják a jótékony intézeteket, a mai társadalom eme rothadt intézményeit egy falat kenyérért, egy rongy ruhadarabért s még sem jut eszükbe a szervezkedés, pedig tudják százezren, milliónyian, hogy az egyetlen messiás számukra a szervezkedés, a gazdasági hatalom. Az Egy Nagy Szervezet. Zuzmarás ablakaikon keresztül lesik, hogy meg e mozdult már a munkás- osztály. Azoktól várják a megmozdulást, akik még munkán vannak és akiknek számára nincsen alamizsna, ők nem tehetnek semmit a szervezkedés, a forradalom érdekében, mert elvesztik az alamizsnát a “segélyt”, amelyben a kizsákmányoló osztály kegye részesíti őket. A kizsákmányoló osztály szócsövei, sajtói nap-nap után keseregnek s úgy állítják be az olvasóik előtt a pangást mintha annak egyetlen áldozata a kizsákmányoló osztály lenne. Siratják az acél, az élelmiszer, a vasút, a bányák és egyéb iparok urait, hogy a befektetett tőkéjük után nem húznak ma osztalékot, siratják a bukott bankárokat, börze spekulánsokat, akik a nép a kizsákmányoltak pénzét herdálták el. Az igazság kedvéért közlünk néhány esetet, amelyek fényesen bizonyítják, hogy kik a vesztesek. Pittsburgh, Pa. Andy Melon, a világ leggazdagabb kizsák- mányolója nem volt hajlandó saját bankjának a Bank of Pittsburghnak a megmentését financirozni, melynek bukása magával rántott egy csomó kisebb bankot, amelyekben a bér rabszolgák keservesen félrerakott centjei voltak. Toledo, Ohioban a telek és ház spekulánsok egy bank kivételével valamennyit megbuktatták, hogy a telkek, házak újból visszakerüljenek birtokukba. Kik vesztettek itt. A bérrabszolgák. Hatalmas városok, mint Chicago, Detroit, Cleveland, Philadelphia, New York, stb., melyek népességének fele munkanévül néznek a rohamosan közelgő tél elébe. Kisebb ipari városok, mint South Bend, Akron, Newark, Trenton, South Bethlehem stb. bérrabszolgáinak 75 százaléka didereg a mai társadalom áldásai folytán. Az acél és bányatelepek bérrabszolgái 85—90 százalékban állanak távol a termelés színterétől és eme rettenetes állapotok közepette azt akarják velünk elhitetni, hogy 8—10 millió a munkanélküliek száma, letagad ják azok óriási részét, hogy' az éhségtől rémképeket látó nincsteleneket reményekkel traktál- ják. Egy esztendővel ezelőtt jósolták a rettenetes tél bekövetkezését a nincstelenek számára. Tagadhatatlan, hogy a nincstelen bérrabszolgák rettenetes szenvedésen estek át még azok is, akik a i uralkodó osztály kegyét alamizsna formájában megnyerték, de az a szenvedés, amelyet a közelgő tél tartogat magában leírhatatlan. A magán segélyző intézetek, templomok, unionok kasszája kiürültek az adófizetők jórésze képtelen, más része megtagadta az adóA munkás csoportok megmozdulását figyelve meg van a remény bennük, hogy valahára jobb napokra virradnak, bár gyakran lehet hallani egyesektől, hogy tenni kellene valamit, de tovább ezek nem mennek, legfeljebb azt mondják, úgy sem ér az semmit, hiszen ők is csak egymásközt veszekednek. Ezek az elemek még teljesen a polgári ideológia vak eszközei, akik nem gondolkodnak. De nagy része a munkásoknak, amely a gondolkodásra és cselekvésre hajlammal bir, meg kell állapítanunk, még mindig téves utakon halad. A tapasztalat azt igazolja, hogy a munkásság ezen része is, még mindig saját magán kívül, mástól várja osztály helyzetének javulását. Nem bízik a saját ön erejében. Hagyja vezetni magát, holott Petőfi száz évvel előbb megírta, hogy vezetni juhokat, teheneket és szamarakat lehet és — Írja — “ültes a nyakadra, majd a szádba rugók.” Úgy látszik a munkások még mindig nem tanultak a múlt csalódásaiból eleget. Most eszembe jut, mikor a száz százalékos forradalmi lapot az Üj Előrét mielőtt Cleve- landba hozták egy értekezlet volt, melyen én is részt vettem mint érdeklődő és a gyűlés- vezető előbocsáj tóttá, hogy szavazati joggal csak azok bírnak, kik valamely egyesületet képviselnek és amikor szavaztak, hogy idehozzák az Előrét, egyhangúlag elfogadták és örömmámorában a gyülésvezető annyira megfeledkezett magáról, hogy lódíthasson egyet, oda fordul ahol én egy másik munkástársammal ülök, azt mondja; elvtársak van itten a teremben két egyén kik a száz százalékos forradalmi Uj Előrét megfojtanák egy kanál vízben még azok sem szavaztak ellenünk és még több gúnyos megjegyzést hangoztatott és az elvtársai ugyancsak élvezték ezen felelőtlen rágalmakat. Utána, hogy találkozom a vezér kar e^yik tagjával, azt mondom neki, ugyan mondja csak mikor fognak önök gondolkodni, tudja ön, hogy a saját tudatlanságukat nevetik? Azt feleli a vezér, ugyan minek a fizetését. A szövetségi állam kasszája három billiónál nagyobb deficittel zárult. A tél küszöbén vagyunk a mai rettenetes nyomor, szenvedés még borzasztóbbá válik és ez igy fog menni fokozatosan minden egyes év minden egyés tél borzasztóbb lesz számunkra. Ez elől az egyetlen ut a felszabadulás útja, amelyet az Egy Nagy Szervezet az IWW egyen get a világ kitagadott bérrabszolgái számára. Az érzéktelen tudatlan gép, amely milliók kenyerét vette el, osztálytudatra kell, hogy ébressze a nyomor, szenvedés segélyével a világ kitagadott osztályát. munkásnak még gondolkodni is ? Az állat ösztönszerüleg cselekszik, osztálytudatos munkás pedig meggondolja és megfontolja mielőtt cselekszik, sőt nagyon is fontos, ha az ember céltudatos munkát akar végezni e nélkül észszerütlen a törekvése. Osztálytudatlan munkásokat a szavazó bódéhoz terelik, a városházára marsoltatnak velük, Washingtonba éhség marsra hívják a munkásokat és birkamód mennek a bombasztikus jelszavak után, ezt nevezik ők osztály harcnak. Hogy Madách szavával éljek; “ezen csak gyermek szív hevülhet” nem egy gondolkodó osztálytudatos munkás . . . Osztálytudatos munkások fel ismerték a politikusok hadállását, amely nem egyéb ostoba bohóckodásnál és ezen bohóckodást csak addig űzhetik, amig a munkásság öntudatra ébred és a saját fejével fog gondolkodni. És tudatára fog ébredni annak mint Marx Károly mondotta: “A munkásosztály felszabadítása a munkás osztály müve lehet.” A munkásoknak az erejét az iparokban kell megszervezni. A társadalmunk alapja a munka. Addig amig munkaerő nincs befektetve, legyen az bármi értéktelen. A munka tesz értékes sé, hasznossá, élvezhetővé, szép pé mindent, ennek pedig a képviselője maga a munkás. A termelő munkásokon kívül eső csoportja az emberiségnek, kevés kivétellel, önző egyéni érdekeket szolgál, élősdiek, irtóznak a munkától. E szerint a munkásosztály nem bizhatik másban csakis a saját céltudatos, észszerűen fel használt erejében, mely abban nyilvánul meg, hogy az iparokban a kontrolt a saját ellenőrzése alá vegye, tudja értékelni a saját alkotását és egyéniségét. A saját előnyére fordítsa mindazon emberi szükségleti cikkeket, melyet parazitáink kisajátítottak önön magoknak. Osztálytudatlan munkás bam bán bámulja, nélkülözi, lecsüg- gesztett fejjel megy el az általa készített emberi szükségletek raktára előtt. Tudatlansága folytán déli bábot kerget most is, elvont fogalmakon kérődzik. A munkásosztály reményeinek a megvalósítására egy ut van, szervezkedni a munka szin terén ott ahol megrabolják a munkájának a gyümölcsétől. Ott igyekezzen minél hatalmasabb erőre szert tenni és amely mértékben ezt csinálja a munkásság olyan mértékben az ellenségeink gyengülnek, mi pedig erősödünk. Ott a hatalom, ahol az erő! Osztálytudatos munkás nem tétovázik, tudja hogy hol a helye; az IWW-ban. S. Novák. Vegyen részt az előfizetési versenyben
