Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-10-29 / 711. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1932 október 29. Ami biin a munkásoknak, az törvényesítve van az urak részére Az uralkodó osztály, gazdasági hatalmánál fogva szent és sérthetetlen profitjának érdekében törvényesítette a Sabo- taget. Nem múlik el nap, hogy a polgári lapok hasábjain ne jelentenének egyik vagy másik szükségleti cikk bő termése miatti szabó tálását. Néhány héttel ezelőtt Kansas, Nebraska, North és South Dakota államok bőséges búza termésének milliónyi tonnáját perzselték fel a kis termelők az feletti elkeseredésükben, hogy termékeik értékét a búza kereskedők 10—15 centre vágták bushelonként. Iowa és Illinois államok kukorica termelő vidékein az elkeseredett kisbirtokosok szintén felperzselik a kukoricát, mert a szövetkezett gabona kereskedők nem hajlandók a kukorica tonnájáért többet fizetni mint két dollár hatvan centet, ami alig hét centet hoz nekik bushelonként.^ Iowa állami egyetemének kémikai osztálya falragaszokon adja tudtára a kukorica termelőknek, hogy “a kukorica olcsóbb és jobb tüzelő anyag mint a szén.” Illinois állam kukoricát termelő kisbirtokosai boldogabbak, ők négy dollárt kapnak két ezer font kukoricáért vagyis bushelonként 10 centet. Sem a kukorica sem a búza ára 1898 óta nem volt olyan olcsó mint ma. Illinois állam földmiveseket védő ligájának a feje az állat tenyésztő gazdákat szólitja fel a kukorica vásárlására, figyelmezteti őket, hogy úgy a kukorica mint a búza ára a közel jövőben felszökik. Ez csak természetes, amint a kisgazdák termékeit a kereskedők úgyszólván elrabolták — felszöknek az árak s a nagybirtokosok akiknek kitartásuk van jobb árakat kapnak. A nagy tőke igy semmisíti meg a kisbirtokosok százezreit. És ezeknek a haldokló kisbirtokosoknak a mai társadalom legnagyobb támaszának — a védelmére sietnek ma a szavazó hajhászó ravasz politikusok, minden fajtája, egymást túllicitálva Ígérik uralomra jutásuk esetén a “moratóriumot”, “adómentességet.” Az úgynevezett “forradalmi” munkások pártjai a szocialisták, kommunisták a legképtelenebb hazugságokkal traktálják a munkásosztály is- káriot judásainak a kisbirtokosoknak a megmentését. Ezek a Benedek Arnoldokat is megszégyenítő politikusok a kisbirtokosoknak, adómentességet a városi vagy ipari munkásoknak munkanélküli és aggkori biztosítást ígérnek, hogy az itt-ott elszórt szavazataikat megnyerhessék. A választások után újból négy esztendeig fogják hazudni a dupláját a nyert szavazatoknak. Minden arcpirulás nélkül milliónyi szavazatokról számolnak majd be. Tovább fogják vezetni az orránál fogva a kelepcéjükbe került prolit, mint a juhokat a “hatalmas forradalmi eredmény” maszlagján. Németországban a kommunisták öt millió szavazattal kérkednek. A világ politikus fékerei példaként állítják elénk Németország munkásságának “elszánt hősies harcát.” És eme “hatalmas” kommunista párt mint a szappan buborék roskad össze Németország millió és millió nincstelen bérrabszolgái helyzetének javításán. A német bérrabszolgák éppen olyan rettenetes nyomorban vannak mint Amerika bérrabszolgái vagy még nagyobban. A bőséges termés törvényes szabotálását az Egyesült Államok kereskedelmi kamarája végzi a profit szent nevében. A munkásosztály nyomora, szenvedése nem változtat a helyzeten. A munkásosztály helyes szervezkedési formáját, osztálytudatra való ébredését a szocialista, kommunista pártok szabotálják. Mi külömbség a profit és a tudatlanság vámszedői között? Az Egyesült Államok területén számbelileg leghatalmasabb szervezet az AFofL, amelynek taglétszáma meghaladja a két milliót. Eme szervezetről minden osztálytudatos munkás tudja, hogy korrupt, elavult, ósdi, a mai rendszernek nem megfelelő és mégis a kizsákmányoló osztály jó része irtózik tőle, az oka az, hogy gazdasági erőt képvisel és ennek következménye képpen félnek tőle. Mi lenne a kizsákmányoló osztályai, ha az AFofL szervezetének taglétszáma Amerikában és a kommunista szavazatok száma Németországban és Angliában az IWW keretein belül tömörülnének. Erre csak egy válasz van és ezt minden osztálytudatos munkás tudja, még akkor is ha vakon hitt politikus legyen is az. A bérrabszolgák gazdasági hatalmuknál fogva törvényesítenék az Ipari Demokráciát. Ebben a társadalmi rendszerben a természet és a gép jutalmát az emberiség összeségének javára és nem egymás ellenére használnák fel. Azok a hiszékeny bérrabszolgák, akik még ma a politikus szabotörök karmai között vannak a közelgő választások után, ha csak egy csöpp agyvelő van tarkóikban, kell, hogy osztály- tudatra ébredjenek és a politikai cécó helyett a komoly eh szánt és harcos szervezet az IWW Egy Nagy Szervezetének építéséhez fognak. Az emberiség jövő társadalmának jóléte i világ — és nem egyes államok munkásságának — gazdasági hatalmától, forradalmi ipari szervezetének kiépitésétől függ. Jobb ma megszervezni az in- diferens munkást, mint holnap harcolni az ellenforradalmárral. Mire várjunk még Csak nem régen adtunk hirt, hogy Chicagóban egyik munkástársunk a gazdasági válság súlya alatt halálra sebezte magát, most ismét ilyen beszámolót kell tennünk. A magyar munkás mozgalom egyik régi harcosa roppant ismét össze a válság terhe alatt és égő fáklyát csinálva önmagából, dob a el az életét, amely csak küzdelem, csak harc volt a mindennapi kenyérért. Lehoczky István, aki a bádogos mesterség elsajátításával került Amerikába és fiatal éveit a pittsburghi acéltelepek feldolgozásában töltötte el. Itt hangos és tevékeny tagja volt a radikális munkás mozgalomnak. Pittsburghból Clevelandra került, ahol mint kis vállalkozó próbálta a maga és család ia megélhetését megteremteni. Mint felvilágosodott ember tisz tában volt azzal, hogy a nagy ipar mellett mi juthat az ő részére, de erős akarattal nagy ismerettséget szerzett Cleve- landon is és jómunkáját a magyarokon kivül mások is igénybe vették. A közel négy esztendős válság egyformán su. tja a munkást és a munkás ház- tulajdonost, aki nemcsak a ház javítására volt képtelen, de magát a házát is kénytelen oda hagyni, beleölve egész fiatalságának minden összekuporgatott pennyjét. Még jobban megcsökkent a kismester Lehoczky megélhetési lehetősége, amelyet mint cselekedete bizonyítja már nem tudta átúszni és október 22-én a korai reggeli órákban műhelyében mielőtt megkötözte magamagát, leöntötte ruháját gazolinnel és azután azt meg- gyujtotta. A gyorsan futóláng hamar végzett vele és a kihívott tűzoltók, már csak elégett testét találták meg. Munkások! Akik fiatalságunk erejével felépítettük ezt az országot, amely részünkre csak nékülözést juttatott, meddig várunk még nemtörődömségünkkel? Hányán dobjuk még el verejtékkel teli életünket, ahelyett, hogy összefognánk, hogy egyesült erővel véget vetnénk annak a rendszernek, amely a munkások részére csak a kétségbeesést tudja adni. —s. A közömbösségára A munkásosztály közömbösségének, szervezetlenségének az oka, hogy 1925-től 1930-ig az egész világ területén több mint két millió munkás keserves üldöztetés, megkinoztatás, börtönözés, kivégzés árán fizetett osztálya érdekébeni harcáért. Két millió munkás szenvedett, martyr ja lett az osztály harcnak, százmilliók közömbössége folytán. És ez mindaddig úgy lesz, amig a munkásosztály mint osztály nem fog szervezkedni, majd ha ennek tudatára ébred, szervezett erejével kezébe veszi a termelés és szétosztás eszközeit és megszünteti a bérrendszert, mellyel egy időben megszünteti a nyomort, szenvedést, börtönt, akasztófát. E társadalmi rendszernek a megszüntetésére alakult az IWW, amely Egy Nagy Szervezetben tömöríti a világ bérmunkásait, akik együttes szolidaritásukkal megszüntetik azt. Csak elvben A mennyei mindenható jobban teszi, ha megfeszített erővel tartja az egek összeomlását. Csoda történt. 1932-ik év szeptember havában az Egyesült Államok Kereskedelmi Kamarája elfogadta az ötnapos munkahetet és a nyolcórás munkanapot vagyis a heti 40 órai munkaidőt. Sokan azt mondják, hogy igen elfogadták, de az még tulhosszu, hogy a pangást megszüntesse. Az egek egész biztosan össze omlottak volna, ha azon intézmény a hatórás és ötnapos munkaidőre vágta' volna le. A Kereskedelmi Kamara történetében példátlanul álló eset ez. Igaz, hogy csak elvben fogad- teák el, lehet, hogy a gyakorlat ban is szeretnék keresztül vinni, de ez éppen olyan nevetséges mint a politikai akció. Az ipari fejlődés ma már nem a 8 órás de még a hatórás munka napnál és ötnapos munkahétnél is rövidebb munkaidőt igényel, hogy üzembe állítsa a 15 millió munkanélküli bérrabszolgát 20 millió heti 16—24 órát dolgozó munkást. Ezt nem várhatjuk a Kereskedelmi Kamarától erre a munkásosztálynak szervezkedni kell osztálytudatos szervezeteiben az IWW Egy Nagy Szervezetében. Eme szervezetnek eltökélt szándéka a termelés szükség, e- teihez mérten irányítani a papi és heti munkaidőt. Eltökélt szándéka tömöríteni a világ munkásságát az osztálytudat, a szolidaritás alapján a végcél elérésére a bérrendszer eltörlésére. Ma majd a munkásosztály kiépíti osztálytudatos szervezetét, akkor nem a Kereskedelmi Kamara, hanem az Egy Nagy Szervezet kongreszusa állapítja meg a termelés idejének meny- nyiségét a szükségletekhez mérten. Az IWW kitűzte a célját az ipari demokráciában és a cél megvalósítását nem lehet megakadályozni sem börtönnel, sem fegyverrel, sem deportálással.
