Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)

1932-10-29 / 711. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1932 október 29. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2 10 One Year ................... $2.00 Félévre .................... 1.* 0 Six Months ................ 1.00 Egyes szám ára ....... 5c Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Pusztulásra ítélve A rövidebb munkaidőt és magasabb munkabéreket az ural­kodó osztály megtagadta a munkásságtól. Ahelyett, hogy bármi előnyt nyújtanának a munkásságnak, ennek éppen az ellenkezője történik. A munkásság életszínvonala napról-napra sülyed. Az ipari jobbágyság oly arányokban női, amilyent a múltban el­képzelhetetlennek tartottunk. A munkás szervezetek minden fajtáját a megsemmisítésre Ítélte az uralkodó osztály és ezen ítéletet bajonettal és gépfegyverekkel hajtja végre. Ami még ennél is fontosabb és a munkásságra nézve vesze­delmesebb, hogy minden intelligens, osztálytudatos, vagy meg nem alkuvó vezetést a munkásmozgalomba durván megsemmi­síteni igyekeznek. Tekintet nélkül a világ krízisre, melynek kö­vetkeztében belátható időn belül a munkások szervezeteire hárul az emberiség megmentése a pusztulástól, a parazita osztály el van tökélve kiirtani a munkás szervezetek ellenálló erejét és építésre való vezetését. A forradalmi munkásmozgalom, melynek legtökéletesebb kifejezője az IWW, mely arra alakult, hogy szervezze a mun­kásokat a termelés folytatására a bérrendszer megdöntése után, különösen céltáblája a támadásnak. A kapitalista osztály úgy látszik el van tökélve; uralkodni, vagy rombolni. Előre látó és gondolkodó embereket, akik a rombadőlt kapitalista rendszer felett egy jobb társadalmi rendszer felpitésén fáradoztak elné­mították börtönnel, mint Debs, Haywood, Tom Mooney stb.; villamos székkel, mint Sacco és Vanzetti;,kötéllel, mint Frank Little és Wesley Everest, fegyverrel mint Joe Hill és Joe Col­bert esetében. Mit akar a kitartott osztály elérni ezen elnyomatás és ter­rorral? Nyilvánvaló, hogy céljuk állandósítani a társadalom termelő erőinek szétforgácsoltságát, hogy ne legyen ellenálló képességük. Ä munkásságra, mint osztályra, ez az ipari rab­szolgaságot jelenti. Azt jelenti ez, hogy az uralkodó osztály egy uj faj megmentésére törekszik, akik nem lesznek többé embe­rek, hanem félember robotok. Akiknek nem lesz akaratuk, ha­nem gépek módjára fogják a munkáltatók akaratát végrehaj­tani a puszta létért. Ez természetesen megfosztja a munkás­ságot még a legparányibb reménytől is arra, hogy jobb létet küzdjön ki magának vak és reménytelen forradalom utján. Az előrelátó és becsületes szervezett vezetésnek a kiirtása a munkásmozgalomból nemcsak azt fogja eredményezni, hogy a tér szabad lesz a szervezett kapzsiságnak, mely minden ellent- állás nélkül hajthatja végre féktelen garázdálkodását. Hanem szabad tér nyílik az elvtelen rövidlátó sötét demagógiának is, mely (a félelmet és gyűlöletet oltja a jelen rendszer áldozataiba. A nagy városok rabszolga piacai kétségtelenül túl lesznek halmozva a gerinctelen bérrabszolgákkal. Ezek hajlandók lesz­nek leves és száraz kenyéren élni és gerinctelenségüknél fogva éppen olyan hajlandók lesznek minden parancs teljesítésére. Ugyanakkor a fanatikus demagógusok oly tettekre fogják a tudatlan tömeget felheccelni, mely csak káros lehet a munkás­ságra. Ha az épitő szervezet irányítása lehetetlenné válik, a munkásság nem haladhat a helyes irányba, egy uj és jobb tár­sadalmi rendszer felé. Ily körülmények között a munkásságnak sem lesznek magasabb céljaik, mint a rendszernek, mely elti­porja őket. Tudni fognak gyűlölni, de nem gondolkodni, rombol­ni, de nem teremteni, mészárolni, de nem építeni. Az uralkodó osztály ugylátszik ily félember robot megteremtésére törekszik. Amikor aztán az elkerülhetetlen összeütközés ideje elkövetkezik a gyűlölettel vak uralkodó osztály és a demagógusok által félre vezetett rabszolgák között, az eredmény nem lehet más mint erőszak és vérontás,^ amilyent még a világ nem látott. Mindezek dacára, az IWW minden igykezetével folytatja az uj társadalmi rendszer szerkezetének építését, melyben érde­mes lesz élni. A forradalmi Ipari Unionizmus programja a munkásosztály felszabadítása. Aki erre törekszik az az IWW mellé áll. Aki pedig a rombolókkal tart, az tudatosan vagy tu­datlanul ezen cél elérését hátráltatja. Pangás világszerte Ez év október 24-én volt? há­rom esztendeje, hogy a világ pangás óriási recsegés, ropogás közepette született meg. Eme szörnyszülöttei képtelen a ki zsákmányoló osztály szabadul ni, a profit rendszer nem enge­di azt. Az iparokból kirekesz­tett bérrabszolgák milliói szer­vezetlenségük folytán rettente? árt fizetnek a pangás követ­keztében. A munkásosztály bá­mulatos bizalma, hiszékenysége az, amely életben tartja a mai társadalmi rendszert. Hoover az Egyesült Államok elnöke 1930-ik év március ha­vában nagy hangon jelentette ki a prosperitás 60 napon belüli eljövetelét. Nem az ő hibája, hogy nem érkezett el az Egye­sült Államok “népének” kor­mánya felett áll a láthatalan kormány, az iparok hatalmas urai, akik gazdasági hatalmuk­nál fogva intézik az állam, a világ népének létét. Hoover el­nök, hogy saját és pártjának existenciáját megmentse min­dent elkövetett, hogy helyre­állítsa, megszüntesse a pan­gást, de az nem egy politikai párttól függ. A géprendszer fejlődése a tulhosszu piunka- idő, a rendszere kényszeri- tette azt ki s annak megszün­tetésére gazdaságilag Egy Nagy Szervezetben tömöritett munkásosztály vethet csak véget. A Kereskedelmi miniszté­rium kimutatása, mely 1932-ik év első felére szól megcáfolja a prosperitás eljövetelét vagy annak közel jövőbeni felbukka­nását. Az Egyesült Államok acél- termelése 1929-ben 5 millió 371 ezer tonna volt. 1932 első hat hónapjában 869 ezer tonnát tett ki. 1930-ik év első felében 622 ezer automobilt gyártottak 1932-ik év első felében 185 ez­ret. 1930-ban a munkanélküliek száma három és fél millió volt 1932 szeptember végén felül­múlja a 13 milliót. 1932 első tiz hónapjában több mint 25 ezer üzleti vállalat bukót meg több mint 3 billió dohár vesz­tességgel. Államok, hatalmas városok jutottak és jutnak a csőd vételen útjára. A társadalom folytonos fej­lődése, a kizsákmányoló osztály profit rendszere nem kímélte meg más országok csődbe ju­tását sem. Németországban az acéltermelés 1930—31-ik évek­ben 779 ezer tonnát tett ki. 1931—32-ben pedig 506 ezer tonnát. A kivitel 747 millió márkáról 454 millió márkára esett 1931 júniusában Német­ország munkenélkülieinek szá­ma 4 millió 123 ezer volt. 1932 júniusában felülhaladta a hat miilió 600 ezret. ' Franciaországban, ahol a pan gás legkésőbben ütötte fel a fejét az acéltermelés 1931 jú­niusáig 675 ezer tonna volt. 1932 júniusáig 345 ezer tonná­ra esett. A munkanélküliek száma felül haladja a két és fél milliót. A néhány napokat dolgozó munkások száma több millióra emelkedett. Angolország ipari termékei­nek előállítása több mint 50 százalékkal esett. A munkanél­küliek száma több mint három millió. A rövidebb munkaidőt dolgozó munkások száma 5 mil­lióra rúg. Lengyelország szén- termelése 1929-ben 3 mi.lió 878 ezer tonna volt, 1932-ben 2 millió 350 ezer tonnára sülyedt le. Acél termelése 86 és fél ezer tonnáról, 27 ezer tonnára. A munkanélküliek száma több mint másfél millió. Az egész világ ipari államai­ban rettenetes helyzetben van a munkásosztály. Minnél fej- lődtebb valamely állam gép­rendszere, annál nagyobb a bér rabszolgák nyomora. E ret­tenetes helyzetből a világ mun­kásságnak szabadulni csak egy módja van és ez az Egy Nagy Szervezetbeni tömörülés. A vi­lág kitagadott bérrabszolgáink gazdaságilag szervezkedve egy kitűzött célja a bérrendszer el­törlése az Ipari Demokrácia megmentése kell, hogy legyen. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, a nig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bir- ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve. sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dplgozó, másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegítik, hogy bérhar­cok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkasokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ba kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát, bármikor- ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. ® m*r*di jelszó helyett: “Tisztesseges napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrend­szerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend. szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor I a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Thumbnails
Contents