Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)

1932-10-29 / 711. szám

1932 október 29. BÉRMUNKÁS 3 oldal Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. Egy jelentéktelennek látszó in­tézkedés történelmi jelentősége Egy idő óta jelentős válto­zást észlelünk az orosz rádiók leadásaiban. Az idegen nyelvű propaganda beszédek, amelyek igen élesen “harcoltak” a pol­gári társadalom ellen, egy idő óta megszűntek. Ennek a for­dulatnak az oka a szovjet gaz­dasági érdekeiben gyökeredzik. Legalább is erre lehet követ­keztetni a Moszkvai leadó mű­sor változásából. Az orosz rádió amely eddig angol nyelven so­rozatos előadásokat tartott más és más e’őadókkal az amerikai “kommunistáknak”, most az orosz és U. S. A.-i kereskedel­mi tárgyalások küszöbén el- halgattatták ezeket. Nyilván­való, hogy a szovjet nem akar politikai ellentéteket és súrló­dásokat ezáltal létrehozni. De mit jelent ez a tény? Mi mást, mint a sokat hirdetett forradalmasító politika feladá­sának egy olyan nyilt tényét, amely letagadhatatlan. A ko- mintern ezzel a ténnyel feladta a forradalmasítás elvét. Hol van a “világforradalom” veze­tője Szovjetunió? Amerikában feladni a “kommunista” pro­pagandát ahol a krizis igen é es és ahol minden vonatkozásban meg vannak a szocializmus megvalósításának a tárgyi fel­tételei, éppen az ipar fejlett­sége folytán. Ki kell, hogy nyíljon a világ proletariátusának a szeme. Rá kell, hogy jöjjön, hogy nem Oroszország elleni intervenciós háborúról van itten szó, hanem egész egyszerűen világkapita­lista érdekcsoportok ellentétei­ről, amely szerintük újabb vi­lágháború által oldható meg. Munkásoknak rá kell jön­niük, hogy Oroszország érdeke nem az ő érdekeit szolgálja. Rá kell jönniük, hogy a vágó­híd, amelyet már ácsolnak, a világ proletáriátusa számára, nem a kapitalista társadalom harca lesz Oroszország ellen, hanem kapitalista érdekek ka­pitalisták ellen. A munkások, ha nem akar­ják továbbra a rettenetes ka­pitalista béklyókat tűrni, akkor az egész világon csatlakoznak kell az IWW-hoz. Az IWW nem kereskedelmi kapcsolatokért harcol és nem össze különböző kapitalista ha­talmakkal sem ilyenek kegyét nem keresi. Az IWW az egyedüli, amely a világ proletáriátusának az egyesüléséért és felszabadulá­sáért harcol. Éppen ezért minél előbb is­meri fel a világ proletáriátusa az IWW-ban rejlő erőt, annál hamarabb szabadul fel és való­sítja meg az Ipari Kommuniz­must. Egy Bpesti IWW-ista. Akik csüggednek és kétségbe esnek, vonuljanak hátra. Akik soha nem haló reménynyel remélkednek álljanak a frontra. BUDAKESZ. Stercz János 30 éves ácsmunkást a főtéren amiért Alajos József csendőr­tiszthelyettesnek azon kérdésé­re, hogy hogy hívják azt fe­lelte, hogy “sehogy” előbb egy boxerrel nyakcsigolyán vágta majd amikor ájulásából föltá- pászkodott, amire 3 csendőr szuronyt szegezett mellének és Baka József őrmester szó nél­kül a munkás1 mellébe döfte szuronyát. Stercz János szó nélkül összerogyott, mire Ala­jos József tiszthelyettes a vé­rében fetrengő munkásba bele­lőtt, mire az azonnal meghalt. Felesége és gyérmeke maradt utána. A statárium e csendőr ruhába bujtatott fenevadakra, akik csak akkor legények, ha védtelen és fegyvertelen mun­kással állnak túlerőben szem­ben persze nem vonatkozik. Hja a politikai foglyoknak kö­tél, a rendszer gyilkos béren­ceinek kitüntetés, ezt nevezik magyar szabadságnak 1932-ben. BUDAPEST. Gőzfavágó mun- ' kások sztrájkba léptek, mert a munkáltatók az eddigi 21.3 filléres métermázsánkénti ap- ritási bért 17 fillérre akarták levágni. Ahol a régi bért fize­tik továbbra is, ott a munka híven a szakszervezeti módszer nek részben föllett véve. 1932 SZEPTEMBER 21-ÉN a Károlyi kormány megbukott. A rendszer marad . . . BUDAPESTEN Augusztus hó­napban 189-en lettek a nyo­mor miatt öngyilkosok. HALLER ISTVÁN volt kultusz minisztert a numerus clausus atyját, akit sorozatos sikkasz­tásai miatt állítottak a biróság elé; a “független” magyar “királyi” biróság a vád alól amint ezt mindenki sejtette fölmentette. BUDAPESTEN egy hónap alatt 7.5%-al csökkent a tej- fogyasztás. EGY év alatt 150%-al nőtt a munkanélküiiség. 10,000 VAGON cukorral keve­sebbet á.litottak elő a gyárak mint egy évvel ezelőtt. A bel­földi fogyasztás 1875 vagonnal csökkent. Amig 1931-ben 310,- 400 hektoliter (1 hektó 100 liter) sört fogyasztott Magyar- ország lakossága, addig 1932- ben ez a mennyiség 185,000 literre csökkent. (Bár még ennyi se fogyna.)’ De 65' millió doboz gyufával is kevesebbet vásároltak az emberek mint 1931-ben. A legörvendetesebb a kényszerű abszisztencia, ame­lyet a kapitalizmus önkénytele­nül is elősegit kizsákmányolása és az éhbérek fizetése révén. Aki gondolkozik az nem iszik — aki iszik nem gondolkozik. A prolik tehát ha akarnak, ha nem kénytelenek korcsmázás helyett máshol tölteni idejüket. A bányász élete és a kóbor kutya Nem az éveinek számától, hanem a testet, lelket ölő, bor­zalmas földalatti munkától ko­rán megvénült bányász ül sze­gényesen megtérített asztal mellett. Munkától kérges keze, melyben a leveses kanál van, annyira remeg, hogy bizony nem kis munkából áll, hogy ezt a kevés táperőt tartalmazó, folyékony eledelt el ne szórja, mielőtt a szájához ér vele. Erre vigyázva, nem veszi észre, hogy a félig nyitott ajtón egy kutya beosont. A kutya félénken tekint né­hányszor körül, de mivel senki sem rúgja oldalba, bátorságot vesz magának és oda sompo­lyog a falatozással küzdő bá­nyász elé. Hátsó lábaira leül, farkát csóválgatva nézi az em­bert amig ez észre nem veszi. Ejnye kutyus, szólt a bá­nyász, félig bosszús, _ félig az ‘öröm hangján, a mint meg­pillantja az állatot. Hát te ho­gyan kerültél ide? A kutya első lábaival ide-oda tipeg, farkával a padlót ver­desve, nézi hízelgő szemeivel a bányászt. Éhes vagy ugy-e? szólt végre ez sajnálkozva. Ugy-e nincs gazdád, ki gondo­dat viselné? Szegény állat. A kutya száját nyalja, mint­ha ezzel akarná jelezni, hogy úgy van. A bányász dob neki a tányérján levő kevés húsból egy darabkát, amit a kutya jóformán, minden rágás nélkül elnyel és hálás tekintettel ju­talmazza jótevőjét. A bányász kebléből egy mély sóhaj szakad fel, a mint tűnőd­ve nézi az állatot, majd elkezd beszélgetni hozzája. Te kivert kóbor állat. Vájjon melyikünk­nek rosszabb, neked-e vagy nekem ? Mennyivel szabadabb vagy te mint én. Játszol egész napon át kutya pajtásaiddal, az Isten -szabad ege alatt, nekem pedig reggeltől estig levegőtől, napfénytől, elválasztva, melyen a föld gyomrába, életem koc­káztatásával kell a szenet ter­melnem. A hol hajcsárjaim, napról-napra újabb rendeletek­kel nehezítik meg az amúgy is keserves munkámat. Neked jó bundád Van, ez rád termett, ez megóv téged az idő viszontag­ságaitól, nekem és a gyerme­keimnek rongyokba kell járni, mert keresetemből ruhára sem jut. Te ha megéhezel, elmégy egyik vagy másik házhoz, itt is, ott is, löknek valamit, meg­sajnálnak, mert kutya vagy, ha nekem keresetem nem fe­dezi, a társulat üzletébe levő adósságom, nem adnak ennem sem. Engem nem sajnál meg senki sem, mert ember vagyok. Sorsom miatt, még csak nem is lázonghatom, mert a lázongó­kat a társulat nem szereti, az ilyeneket irgalmatlanul meg­fossza a munkától, kirakja a lakásból. És hiába van a sok üres lakás, az ilyenek részére nem jut fedél, mely alá húzód­hatna családjával, mert itt minden a társulaté. Te pedig meghuzódhatol bár­mely zugba. Téged jobban meg­tűrnek, mert nem vagy ember. Én pedig még a saját munkás társaim részéről is csak a meg­vetést kapom jutalmul, az ilyen esetben. Te lelketlen állat vagy, mikor a végórád üt, elpusz­tulsz, elenyészel, nincs mitől félned, véged van. Nekem pedig egy egész élet nyomorúsága fejébe, egy tulvilági pokoltól való rettegésbe kell kimúlnom. Hát ezért teremtett engem az én mennyei atyám, az ő kép­mására embernek ? Óh miért nem lettem inkább kóbor ku­tya. Óh miért is nem lettem kutya.- Te apjuk! Miféle istentelen- ségeket hadarsz te itten össze­vissza? Szólt az eddig a szom­széd szobába foglalatoskodó feleség. Nem félsz, hogy meg ver az Isten, mind a két kezé­vel, az ilyen beszédekért? Hát ez a dög mit keres itten? Mars ki te, hogy a fene egyen meg. Az em^er elhallgat, a kutya ijedten ugrik ki az ajtón, de még onnant visszafordul és szánakozó tekintettel nézi vé­gig az embert, a teremtés koro­náját. * A.z ^ ilyen és ehez hasonló tűnődések napirenden vannak és lesznek a földig megalázott bányász családok körébe, mind addig mig a bányák rabszolgái fel nem ismerik osztály hely­zetüket és az élet összes javai­hoz való rész jogosultságukat és tömörülni fognak az Egy Nagy Szervezetbe, melyet az IWW hirdet és tanít. Ebbe tömörülve, egymással szolidaritást vállalva, oda fog­juk dörögni elnyomóinknak, hogy ti nyomorult herék, mi bányászok vagyunk, akik a vi­lág kandalóit fütjük, mi va­gyunk, kik a vasat, rezet ter­meljük, sőt még elkényeztetett, finom lágy testetek díszítésére szolgáló ezüst, arany és gyé­mánt is a bányászok szorgal­mának köszönhető. Hát akkor miért nyomtok bennünket olyan megaláztatásba, hogy még a kóbor kutya sorsa is irigylendő a bányász által. Bányász testvérek! Egy Nagy SArvezetbe tömörülve fogjuk a heréket is munkára kényszeríteni éíT a termelt ja­vakat egyformán élvezni. Azért tanuljunk és szervezkedjünk. C. K. D.

Next

/
Thumbnails
Contents