Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-10-22 / 710. szám
1932 október 22. BÉRMUNKÁS 5 oldal Füst felhők A BÁNYÁSZ HARC Irta: BULIK MILLY. Kora reggel kell a bányász, Hogy piketelje a bánya száját. Már indulásra készen volt; Mikor a kis fia utána szólt. Apám, apám, édes papám, ölelj meg, még egyszer drága apám. Kitudja, hogy élve még meglátlak? És igy apám, mégis csak könnyebb lesz ránk. Az apa átölelte a kis testét, És megszorította gyönge kezét. Szólni akart, de hang nem jött ki az ajkán, És igy távozott el a szoba ajtán. A fiú az apja uián néz, Hogy a messzeségben el vész. Könny gurul a kis arcra, Mikor rágondolt a bányász harcra. Az anya némán ült a széken; Ismeri ő a harcot már régen. Kint fegyverek dörrenése hallatszott, A levegőt golyó visítása árasztott. Anyám, anyám, hallod a zajt, A fegyveres őrök, már megint csinálnak bajt. Az anya tudja mi megy ott véghez, Meghúzta a ravaszt, a gyilkos a kézben. Kinyílt a kis kerti ajtó, Bányászok mennek keresztül rajta. Közük az özveggyel a szomorú hirt, Ki fájdalmában keservesen sirt. Azt mondják, hogy szép halált halt. Mert a tőke elleni harcban meghalt. Vigasztalják a bajtársnőt, És elmentek, hogy gyűjtsenek uj erőt. Az éj sötét árnyéka a telepre borult, És a fájdalom a szivekre szorult. Minden csöndes — csak a gyilkosok vannak vígan, Kacagnak, hogy bányászvért öntöttek higgadtan. Ma még vesztett a harc, mert gyöngék vagyunk, Gyere közénk testvér, hogy erősek legyünk. Gyüjtsünk erőt, hogy megvédhessük jogunkat, Hogy örökre elnémítsuk a gyilkosokat. Az egész ország elvan borítva füstfelhővel, melyet a kü- lömböző politikai pártok fejlesztettek, hogy megbújanak mögötte, ezzel akarják céljaikat leleplezni, megakarják akadályozni, hogy a munkásság keresztül lásson a politikai kormány piszkos, undorító tizeiméin. Rádión, lapokon, szószékről akarják bizonyítani, hogy a Republikánus, Demokrata, Szocialista, Kommunista párt lesz az igazi megváltó, aki kivezet bennünket a nyomorúságból, bizonytalanságból az Ígéret földjére, Minden egyes párt paradicsomot igér, éppen amint a Republikánus párt négy évvel ezelőtt két csirkét és két automobilt ígért minden családnak, s minden fazékban, melyből kenyér és levesért, sorba állók milliói lettek, de azért még mindég ígérnek, bár sokan nem hiszik el, hogy a Republikánusok beváltják Ígéreteiket, de még újból hisznek a demokratáknak, szocialistáknak és más politikus fékereknek. Elhiszik, hogy vagy egyik vagy másik politikai párt képes lesz megindítani a gyárakat, bányákat, vasutakat törvényhozás utján. Bár sok igazat mondanak minden párt hívei mikor más pártról beszélnek, Mr. Hoover, hogy a felsülését, tehetetlenségét igazolja, a következőket mondta St. Louisi vesződjében. “A depresszió nem azért van, mert Republikánus párt van a kormányon, hanem dacára annak” amiben igaza van, s ha az a párt, melyet a nagy tőke kizárólag magáénak mondhat, nem képes még csak enyhíteni sem a nyomoron, nem képes a legnagyobb erőlködéssel sem a gyárakat megindítani, akkor még kevésbbé lenne képes arra más párt a mai rendszerben. Mert amig az 1907-es és a 1913-as depressziók politikai jellegűek voltak,' vagyis a republikánus nagytőke, akarta a hitel megvonásával a demokrata pártot kompromitálni, addig a mostani depressió a saját házipártjuk ideje alatt öltött ilyen óriási arányokat. S most a választások idejére, úgy a részvények árát, mint keleten több gyárnak az ideiglenes meg indítását is kierőszakolták, csak azért, hogy mégis eltudják hitetni Hoovernek azon állítását, hogy most már végére értünk a depressziónak és a Mr. Hoover bölcs intézkedései következtében javul a helyzet. Ez a mesterkélt fellendülés, már sok helyen összeomlott, a részvények ára csak lefele halad, nagy nehéz iparok csak papíron indultak meg, még Ford is, akinek több mint 100 ezer kocsira való alkatrész volt felhalmozva, melyet még az egész tél folyamán sem lesz képes eladni, úgy spekulált, hogy a munkásoknak egy részét behívja dolgozni, azonban Maine államban a demokraták győzelme s sok más jelenség azt bizonyítja, hogy Hoovernek nem igen lesz eshetősége a megválasztásra s ennek következtében nagyon sok ipari és bank fejedelem visszakozt ko- mandérozott. A politikai pártoknak nagyon kevés befolyása lehet az iparokra, legfeljebb egy- egy kon- cesziót szavazhatnak meg az iparoknak, vagy munkanélküli segélyt a nyomorgóknak, igy nevetséges azon állítás, hogy egyik vagy másik párt képes lenne megindítani a gyárakat, üzemeket, az egész választási kampány csak arra jó, hogy egyik párt kiterítse a másik pártnak a szennyesét, megmondja milyen rablások, csalások, ' panamázások folynak egyik vagy másik pártban. Bár igaz a demokratáknak azon állítása is, hogy a republikánus párt a nagy ipari fejedelmeknek, nagy bankoknak a pártja, amig a demokrata párt a kisebb vállalkozóknak, kisiparosoknak és a bukófélben levő kiskereskedőknek, farmeroknak igér többet, s ha volna miből még talán adna is többet, mint a nagybankoknak. Igen a demokrata párt a farmerokat, kisüzleteseket akarja megmenteni, ami teljesen lehetetlen, éppen amint a nagy bankoknak és iparoknak a megmentése a republikánusok részéről is lehetetlen, csak annyit tudnak megtenni minden pártnál, hogy beoltásokkal, injectiókkal fen- tartják a mai rendszeri életét, egyszer egyiknek, máskor másiknak adnak egy darab koncot. Ugyanez áll a munkáspártokra is, azok is legfeljebb csak any- nyit tudnak tenni a mai rendszer keretein belül a munkásság részére, hogy a kenyér és leveses elosztó helyeket kibővítik, s a magán és városi alamizsna helyet szövetségi alamizsnákat fognak kiosztani, amint azt német, angol, osztrák és más ország munkás politikusai megtettek, de viszont arra felfogják tudni ezt az alamizsna osztást használni, hogy a munkásságnak egy részét, saját pártjuk szekér tolójának megszerezzék, másképpen még ezen lealázó koldus kenyér elvesztésével is ijesztgetik a nyomorúságban fettrengő, szer vezetlen tömeget. A gazdasági pangásnak nem politikai, hanem gazdasági okai vannak, azt politikai párt és politikai utón nem javíthatja meg, még csak nem is enyhíthet rajta, azt csak gyökeres gazdasági Rendszer változás lesz képes megszüntetni, éppen úgy amint egy elvásott kabátot a foltokkal nem lehet jóvá és viselhetővé tenni sokáig,, igy a mai rendszert sem tudják összefoltozni, amint a politikai pártok akarják, itten egy újat, jobbat kell teremteni, mely már nem is lehet olyan mint a régi volt, mert nem felel meg az ipari fejlődésnek. A gazdasági rendszer változtatásához, ha azt akarjuk, hogy a munkások millióinak kedvező legyen, a munkások millió# kell megszervezni, hogy a változást saját érdekeik, kívánságaik szerint vigyék keresztül s azt úgy meg is tartsák, olyannak, mely a dolgozó milliókat fogja előnyben részesíteni, nem a politikus csalókat, nagyszájú diktátorokat, parazitákat, akik a munkásság véres verejtékén akarnak naggyá nőni és azon élni. Az IWW felismeri a nehézségeket, mely egy ilyen általános munkanélküliség következtében, egy forradalmi ipari szervezet kiépítése előtt áll, de éppen azért a nehézségek mellett azt is felismertük, hogy egy forradalmi gazdasági szervezet nélkül, nem lehet egy tökéletesebb gazdasági rendszert felépíteni, nem lehet a dolgozó munkások érdekeit megvédeni, ha nincsen erre a célra a dolgozóknak szervezet ereje. Az IWW tanítása szerint, nem csak arra kell szervezni a forradalmi ipari szervezetett, hogy a társadalmi forradalmat, átalakulást megvívja, hanem leginkább arra, hogy az uj társadalmat, vezetni tudjuk olyan irányban, hogy a dolgozó millióknak rendes és sokkal jobb megélhetést biztosítsunk, kevesebb munka mellett amint azt a mai rendszerben képesek vagyunk biztosítani. Másszóval az ipari szervezetek funkciója a jövő társadalmi rendszerben nem szűnik meg, hanem fokozódik. A gondolkozó és forradalmi munkásságnak meg kell ezt érteni, s, dacára a nagy nehézségeknek, mely forradalmi ipari szervezet kiépítése elé állt, csak az az egyetlen ut a nyomorúságtól s a mai anarkiszti- kus rendszerből való menekülésre, hogy megszervezzük a munkások ipari szervezeteit s megalapozzuk az ipari szabadság rendszerét, melyben nem lesz szükség füst felhőre. Yi. Vegyen részt az előfizetési versenyben
