Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)

1932-10-15 / 709. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1932 október 15. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .................. $2 10 One Year ....................$2.00 Félévre ........................ l.v 0 Six Months ................ 1*00 Egyes szám ára .......... 5o Single Copy ................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to * Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD 1 ' csen és igy valószínű, hogy a 100,000 ember elképzelhetetlen szenvedésnek lesz kitéve a tél folyamán. Mindez a világ leggazdagabb országában történik. Az élel­miszer raktárak telve vannak és az ipar telepek le vannak zár­va, mert már nem képesek elhelyezni az élelmiszert. A zöldség és gyümölcs féléket nagy mennyiségben semmisitik meg. A gyapot és gyapjú raktárak szintén telve vannak és a mun kanélküliek százezrei várják az alkalmat, hogy szövetet készít­hessenek belőle. Más százezrek várják, hogy a szövetből ruhát készíthessenek. A gyárakban a gépek ezrei parlagon hevernek. Van elegendő' termőföld az élelmiszer termelésére és mil­liók éheznek. Meg van a nyers anyag és gépek azok feldolgozá­sára, hogy mindenkinek legyen ruhája. A munkaerő is meg van a szükségletek termelésére, azonban az parlagon hever. Mi az oka tehát a nyomornak? A munkásság tudatlan gyávasága. A jelen rendszerben a hatalom a kevesek kezében van, mert ők bírják tulajdonul a termelő eszközöket, ők irányítják a ter­melést és szétosztást. A munkásság pedig némán tűri, hogy sorait az éhhalál tizedeli. Meddig? A megváltó nem fog jönni mindaddig, amig nem szervezkedünk és cselekszünk! INSULL Mégcsak rövid idővel ezelőtt is fogalom volt Amerikában maga az Insull név is. Wall St. és a világ minden kizsákmányo- lója áhítattal és bámulattal látták, hogy mind az, ami magán viseli az Insullok nevét, mind az, amihez az Insulloknak köze volt, az az üzleti világban értéket és jövedelmező üzletet jelen­tett azok részére, akik támasztékai voltak az egyes és vala­mennyi Insull vállalkozásoknak. Aránylag rövid esztendők alatt, ennek a hatalmas és gaz­dag ország nemzeti vagyonának egy tekintélyes része viselte magán az Insullok magán tulajdonának a címét. A Bérmunkás hasábjain, úgyszólván állandóan nyomda fes­ték alatt voltak, mert hiszen az Insullok irodájából irányították a bányaipar, az acélipar és az ezekkel kapcsolatos munkatelepek sok millió bérmunkásának helyzetét. Az Insullok szabták meg, hogy Kentucky és Illinois rengeteg bányatelepein mit olvasson a bányász családja. Az Insullok irodájából engedélyezett fizeté­sek voltak az irányitói annak, hogy a bányászok gyermekei mi­lyen és mennyi tudással, ismerettel felszerelve lépjenek az életbe. Hány bányász anyának okozott sok álmatlan éjszakát an­nak a munka bérnek az elosztási lehetősége, amelynek nagyobb része mint haszon — szaporította hosszú esztendőkön keresztül az Insullok magán vagyonát. De a bérért dolgozókon kívül is sokezer ekzisztencia vér­zett el abban a folyamatban, amely egyik jellemvonása a mindig éhes tőkének, amelynek, mint azt az IWW elvinyilatkozata oly élesen és világosan megjelöli célja a vagyon mind kevesebb ke­zekben való összpontosítása. Ebben a harcban nincs kímélet, nincs válogatás. Bukik a gyengébb, az ügyetlenebb. Győz az erősebb a rafináltabb. Ebben a harcban lett vesztes most az Insull érdekeltség, akinek vagyonát rablótársaik sajátították ki. Semmi okunk nincs a sajnálkozásra, még akkor sem ha azt olvasnánk, hogy Chicago egykori tényleges urai és paran- csolói a breadlineok mindennapos látogatói lettek — bár ettől ők még lecsúszásuk dacára is elég távol vannak, de a bérmun­kásoknak meg kell ismerni, meg kell látniok ennek az esetnek a tanulságait is. A magán vagyonok összpontosulása az Insullok elsöprésével tovább folytatja útját. Jönnek sorban a többiek, csak a sorrend ismeretlen még a felső százak előtt is. De elkövetkezik, amit fel kell, hogy váltson egy más rend­szer. Ez a más rendszer csak olyan lehet, amilyent maguk az emberek alkotni fognak. Az emberiség nagyobb része ma azokból áll, akiknek azért, hogy jóllakjanak, hogy ruházkodjanak, bizonyos formájú mun­kát kell végezniök. Ezeknek nem lehet érdekük, hogy uj Insull- okat hagyjanak maguk felé nőni. Ezeket a munkásokat szervezi az IWW. Ezeknek kell alkot­ni az Egy Nagy Szervezetet, amely egyedül alkalmas arra, hogy az Insullok életét, megrövidítse, hogy az Insulloktól a népek sorsának irányítását átvegye és minden dolgozót egyforma megbecsülésben, egyforma javadalmazáshoz juttasson. Nincs pénz segélyre A hat órás munkanap és öt napos munkahét A haladó szervezetek mind gyakrabban foglalkoznak a rö- videbb munkaidő kérdésével. Az IWW már évekkel ezelőtt harcot indított a hat órás mun­kanap és öt napos munka hét­ért. A jelen nagyarányú mun- kenélküliség kezdetén és azóta állandóan hangoztatjuk, hogy a munkanélküliség redukálásá­nak egyetlen módja a munka­idő leszállítása. Más szervezetek végig kol­dulták az összes városi, me­gyei, állami és szövetségi ha­tóságokat a munkanélküliek segítségéért esedezve és mi­után belátták, hogy ez nem használt fogadták csak el az IWW álláspontját az orvos­lásra. Az utóbbi napokban két szer­vezet foglalkozott e kérdéssel. Az egyik, a “Progressive Mi­ners of America” mely a UMWA szervezetből szakadt ki és bár még e sorok Írása­kor az indítvány nem került tárgyalásra, válószinü, hogy a haladó elemek erős harcot fog­nak folytatni annak keresztül vitelére. A másik a vasutaknál alkal­mazott irodai munkások, az “International Brotherhood of Railway Clerks” szervezete, mely harcot indít a hat órás munkanap és öt napos munka hétért és a bérek leszállítása ellen. A nevezett szervezet a napokban tartotta évi konven­cióját Chicagóban és a 300 de­legátus nagy többsége meg­egyezett az elnökük azon kije­lentésével, hogy “a bérlevágá­sok és hosszú munkaidő csak meghosszabbítja az ipari pan­gást. Az iparokban a hat órás munkanap és öt napos munka­hét bevezetése az egyetlen meg oldása a munkanélküliségnek. Ez esetben leszünk csak képe­sek a bérleszállitásoknak is elejét venni.” A hat órás munkanapért folytatott harcban az IWW minden szervezettel kezet fog, még akkor is ha végcéljaink eltérőek. Mig a fentemlitett szervezetek célja és jelszava a “tisztességes napibért, tisztes­séges napi munkáért” addig az IWW-nál a rövidebb munkaidő­ért folytatott harc csak átme­neti, mert végcélját a követ­kező mondat fejezi ki: “Le a bérrendszerrel.” ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép. telenné teszi arra, hogy a munkáltató .osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ^ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegitik, hogy bérhar­cok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segitenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban ---- vagy ha kell, valamennyi iparban ---- dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát, bármikor- ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztesseges napibért tisztességes napi munkáért, ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrend­szerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. A nagy városok munkásainak százezreire kegyetlen tél vár. A hideg még alig köszöntött be, már is oly nagy számmal je­lentkeznek a segélyre szorulók, hogy az eddigi években segélye­zetteket sokszorosan felül múlják. Segélyre azonban kevés re­mény van, a polgári lapok hirradásaiból látható. Chicagóban 125 ezer családnak az eddig nyújtott segély mennyiséget október hóban a felére vágták és a későbbi hó­napokban még ennél is kevesebbre van kilátás. A segélyezette­ket levéllel keresik fel a segélybizottságok és “takarékosságra” intik, hogy az ujjonnan jelentkezőknek is nyújthassanak segélyt. Detroitban egy millió dollár, vagy ennek megfelelő értékű ruhaneműre van szükség, hogy százezer embert megmentsenek a megfagyástól. Ezen összegre azonban egy cent fedezet nin-

Next

/
Thumbnails
Contents