Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-10-15 / 709. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1932 október 15. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .................. $2 10 One Year ....................$2.00 Félévre ........................ l.v 0 Six Months ................ 1*00 Egyes szám ára .......... 5o Single Copy ................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to * Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD 1 ' csen és igy valószínű, hogy a 100,000 ember elképzelhetetlen szenvedésnek lesz kitéve a tél folyamán. Mindez a világ leggazdagabb országában történik. Az élelmiszer raktárak telve vannak és az ipar telepek le vannak zárva, mert már nem képesek elhelyezni az élelmiszert. A zöldség és gyümölcs féléket nagy mennyiségben semmisitik meg. A gyapot és gyapjú raktárak szintén telve vannak és a mun kanélküliek százezrei várják az alkalmat, hogy szövetet készíthessenek belőle. Más százezrek várják, hogy a szövetből ruhát készíthessenek. A gyárakban a gépek ezrei parlagon hevernek. Van elegendő' termőföld az élelmiszer termelésére és milliók éheznek. Meg van a nyers anyag és gépek azok feldolgozására, hogy mindenkinek legyen ruhája. A munkaerő is meg van a szükségletek termelésére, azonban az parlagon hever. Mi az oka tehát a nyomornak? A munkásság tudatlan gyávasága. A jelen rendszerben a hatalom a kevesek kezében van, mert ők bírják tulajdonul a termelő eszközöket, ők irányítják a termelést és szétosztást. A munkásság pedig némán tűri, hogy sorait az éhhalál tizedeli. Meddig? A megváltó nem fog jönni mindaddig, amig nem szervezkedünk és cselekszünk! INSULL Mégcsak rövid idővel ezelőtt is fogalom volt Amerikában maga az Insull név is. Wall St. és a világ minden kizsákmányo- lója áhítattal és bámulattal látták, hogy mind az, ami magán viseli az Insullok nevét, mind az, amihez az Insulloknak köze volt, az az üzleti világban értéket és jövedelmező üzletet jelentett azok részére, akik támasztékai voltak az egyes és valamennyi Insull vállalkozásoknak. Aránylag rövid esztendők alatt, ennek a hatalmas és gazdag ország nemzeti vagyonának egy tekintélyes része viselte magán az Insullok magán tulajdonának a címét. A Bérmunkás hasábjain, úgyszólván állandóan nyomda festék alatt voltak, mert hiszen az Insullok irodájából irányították a bányaipar, az acélipar és az ezekkel kapcsolatos munkatelepek sok millió bérmunkásának helyzetét. Az Insullok szabták meg, hogy Kentucky és Illinois rengeteg bányatelepein mit olvasson a bányász családja. Az Insullok irodájából engedélyezett fizetések voltak az irányitói annak, hogy a bányászok gyermekei milyen és mennyi tudással, ismerettel felszerelve lépjenek az életbe. Hány bányász anyának okozott sok álmatlan éjszakát annak a munka bérnek az elosztási lehetősége, amelynek nagyobb része mint haszon — szaporította hosszú esztendőkön keresztül az Insullok magán vagyonát. De a bérért dolgozókon kívül is sokezer ekzisztencia vérzett el abban a folyamatban, amely egyik jellemvonása a mindig éhes tőkének, amelynek, mint azt az IWW elvinyilatkozata oly élesen és világosan megjelöli célja a vagyon mind kevesebb kezekben való összpontosítása. Ebben a harcban nincs kímélet, nincs válogatás. Bukik a gyengébb, az ügyetlenebb. Győz az erősebb a rafináltabb. Ebben a harcban lett vesztes most az Insull érdekeltség, akinek vagyonát rablótársaik sajátították ki. Semmi okunk nincs a sajnálkozásra, még akkor sem ha azt olvasnánk, hogy Chicago egykori tényleges urai és paran- csolói a breadlineok mindennapos látogatói lettek — bár ettől ők még lecsúszásuk dacára is elég távol vannak, de a bérmunkásoknak meg kell ismerni, meg kell látniok ennek az esetnek a tanulságait is. A magán vagyonok összpontosulása az Insullok elsöprésével tovább folytatja útját. Jönnek sorban a többiek, csak a sorrend ismeretlen még a felső százak előtt is. De elkövetkezik, amit fel kell, hogy váltson egy más rendszer. Ez a más rendszer csak olyan lehet, amilyent maguk az emberek alkotni fognak. Az emberiség nagyobb része ma azokból áll, akiknek azért, hogy jóllakjanak, hogy ruházkodjanak, bizonyos formájú munkát kell végezniök. Ezeknek nem lehet érdekük, hogy uj Insull- okat hagyjanak maguk felé nőni. Ezeket a munkásokat szervezi az IWW. Ezeknek kell alkotni az Egy Nagy Szervezetet, amely egyedül alkalmas arra, hogy az Insullok életét, megrövidítse, hogy az Insulloktól a népek sorsának irányítását átvegye és minden dolgozót egyforma megbecsülésben, egyforma javadalmazáshoz juttasson. Nincs pénz segélyre A hat órás munkanap és öt napos munkahét A haladó szervezetek mind gyakrabban foglalkoznak a rö- videbb munkaidő kérdésével. Az IWW már évekkel ezelőtt harcot indított a hat órás munkanap és öt napos munka hétért. A jelen nagyarányú mun- kenélküliség kezdetén és azóta állandóan hangoztatjuk, hogy a munkanélküliség redukálásának egyetlen módja a munkaidő leszállítása. Más szervezetek végig koldulták az összes városi, megyei, állami és szövetségi hatóságokat a munkanélküliek segítségéért esedezve és miután belátták, hogy ez nem használt fogadták csak el az IWW álláspontját az orvoslásra. Az utóbbi napokban két szervezet foglalkozott e kérdéssel. Az egyik, a “Progressive Miners of America” mely a UMWA szervezetből szakadt ki és bár még e sorok Írásakor az indítvány nem került tárgyalásra, válószinü, hogy a haladó elemek erős harcot fognak folytatni annak keresztül vitelére. A másik a vasutaknál alkalmazott irodai munkások, az “International Brotherhood of Railway Clerks” szervezete, mely harcot indít a hat órás munkanap és öt napos munka hétért és a bérek leszállítása ellen. A nevezett szervezet a napokban tartotta évi konvencióját Chicagóban és a 300 delegátus nagy többsége megegyezett az elnökük azon kijelentésével, hogy “a bérlevágások és hosszú munkaidő csak meghosszabbítja az ipari pangást. Az iparokban a hat órás munkanap és öt napos munkahét bevezetése az egyetlen meg oldása a munkanélküliségnek. Ez esetben leszünk csak képesek a bérleszállitásoknak is elejét venni.” A hat órás munkanapért folytatott harcban az IWW minden szervezettel kezet fog, még akkor is ha végcéljaink eltérőek. Mig a fentemlitett szervezetek célja és jelszava a “tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” addig az IWW-nál a rövidebb munkaidőért folytatott harc csak átmeneti, mert végcélját a következő mondat fejezi ki: “Le a bérrendszerrel.” ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép. telenné teszi arra, hogy a munkáltató .osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ^ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegitik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segitenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban ---- vagy ha kell, valamennyi iparban ---- dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor- ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztesseges napibért tisztességes napi munkáért, ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. A nagy városok munkásainak százezreire kegyetlen tél vár. A hideg még alig köszöntött be, már is oly nagy számmal jelentkeznek a segélyre szorulók, hogy az eddigi években segélyezetteket sokszorosan felül múlják. Segélyre azonban kevés remény van, a polgári lapok hirradásaiból látható. Chicagóban 125 ezer családnak az eddig nyújtott segély mennyiséget október hóban a felére vágták és a későbbi hónapokban még ennél is kevesebbre van kilátás. A segélyezetteket levéllel keresik fel a segélybizottságok és “takarékosságra” intik, hogy az ujjonnan jelentkezőknek is nyújthassanak segélyt. Detroitban egy millió dollár, vagy ennek megfelelő értékű ruhaneműre van szükség, hogy százezer embert megmentsenek a megfagyástól. Ezen összegre azonban egy cent fedezet nin-
