Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-10-15 / 709. szám
1932 október 15. BÉRMUNKÁS 5 oldal Politikai szédelgők Ígéretei Ebben a kategóriában bele kell soroznunk minden néven nevezendő politikai pártokat. Kezdve az uralmon levő republikánus párttól, melynek feje Hoover elnök. Most mikor a választások előtt állunk. Most amikor Maine állam — a republikánus szédelgők kezéből a demkrata csalók kezeibe került, most aztán nagy az ijecíelem a husosfazék körül. A nép “az isten adta nép” vödörből, csöbörbe pottyant, bosszút kíván állni az uralkodó párt fejének Hoover elnöknek uralkodása óta bőségesen osztogatott masz lagjaiért. 1928 november havában a mikor elnökké “választották” megköszönte a “nemzetnek” ama háláját s annak fejében kötötte az ebet, hogy elősegíti, hogy Amerika husosfazekában csirke díszelegjen. A választást követő rövid időn belül 1928-ik esztendő november és december hónapkban 287 bank bukott meg. Két és fél millióra szaporodott a munkanélküliek száma a pangás rohamosan fejlődött s ezért kellett csirkét és automobilt Ígérni a hiszékeny népnek. Néhány napra Hoover elnökké választása után az AFofL — amely nagyban hozzá járult megválasztásához — tartotta konvencióját, amelyen megállapítást nyert a rohamosan növekvő munkanélküliség, mely ellen az “uj” kormány készületlen és tehetetlen volt. Mindenki várakozó álláspontra helyezkedett s ölbe tett kezekkel várták a prosperitást. 1929 október 24-én megérkezett, bekövetkezett a Wall St. börze spekulánsok összeroppanása. Október 25-én az Elnök nagy hangon jelentette világgá, hogy “abszolút semmi ok sincsen arra, hogy a termelés bármely ága is akadályt szenvedjen.” 1929 december 3-án az országgyűlésnek megnyitása nap ján újból maszlag hangzott el az elnök ajkáról. “Vissza nyertük a nép bizalmát. A mai munkabérek megfognak maradni és a további munkanélküliségnek elejét vettük. Hoover eme kijelentését 244 bank bukása cáfolta meg. 1930 május elsején ugyancsak Hoover a republikánus párt fő bohóca jelentette, hogy a helyzet legsúlyosabb fokán keresztül estünk.” 1930 október másodikán újból hallatott magáról és megvigasztalta a már akkor több mint 5 millió munkanélküli bér rabszolgát, imigyen: “A pangás csak ideiglenes, mulló esemény e nemzet hatalmas vállalkozásában és népünk óriási részének jövedelmei nem csökkentek.” A hatalmas munka- nélküli tábor már akkor 7 millión felüli volt, egy-két napokat dolgozó munkások száma Hoover eme maszlagját mint a Hanzi a meggyeit lenyelték. 1930 december 2-án a kongresszus megnyitásán tartott beszédében újból véleményt mondott a “hatalmas mérnök”. “Tények állanak rendelkezésünkre, amelyek bátorítanak bennünket, hogy a hatalmas vihart megusztuk.” Hoover elnökségének harmadik esztendejében 866 bank zárult be, amelyben a betevő üzletfelek 748 millió 331 ezer dollárjuk fagyott be. Röviddel a kongresszusi karácsonyi ülés szakának zárlata előtt Hoover elnök megszavaztatott a vasutak, bankárok és a ’biztosító társaságok részére az állam kasszából két billió dollárt. 1932-ik esztendő derekán a munkanélküliek száma felülhaladta a 11 milliót a városok és államok folytonos sürgetésére a kormány megszavazott 300 millió dollárt a szükséget szenvedők segélyezésére, amely a munkanélküliek között egyen lő arányban felosztva személyenként 12 dollárt jelent. 1932-ik esztendőben Hoover elnöknek a Wall Street fejedelmei lakatott tettek a szájára a helyzetet illetőleg s ma csak arról papolnak, hogy eme rettenetes helyzetben mily “hősiesen viselkedett Hoover.” A mai • pangásnak, amely nem Amerika területére, hanem a világ minden részére kiterjed, egy politikai párt sem — legyen az bármily platfor- mal ellátva — tud véget vetni. Eme pangásnak lüktető ereje nem a jó vagy rossz kormányzatban, hanem a gazdasági fejmondja a bibliából vett magyar közmondás, ennek igazolására szolgál az a bibliai mese is, mely szerint az isteh nem tudta elnézni a kizsákmányoló osztály és a nép kárhozását és Noeh vezetése mellett egy hatalmas bárkát építtetett, amely kérész tül úszta a földet sújtó veszedelmet az isten haragját, a mellyel megsemmisítette a világ minden élő lényét kivéve az emberiség részéről a szakálas Noeht és az állatok részéről egy-egy párt. A vizözön múltával az ur megparancsolta nekik, hogy testvéri szeretetben, békességben élvezzék a természet gyönyöreit. Évszázadok múltával a nép újból elkárho- zott, az ur újból megharagudott és felperzselte Sodorna és Gomorrah városát. Lot feleségének kegyelmet adott azzal a kikötéssel, hogy vissza ne nézzen. Lot visszafordult s az ur haragja sóvá változtatta őt. MacDonald, Thomas, Snowden, Foster stb. politikusok is vissza éltek a munkásosztály felszabadításának kitűzött céljaival és csodák csodájára mégsem váltak sóvá. lődésben a bérmunkások szervezetlenségében rejlik. A gépek rohamos fejlődése a szédületes gyorsaság fokára emelte a termelést minden munkaidő rövidítés nélkül, melynek folytán a bérmunkások milliói kerültek a felesleges munkások táborába. Ezekre a munkásokra mint termelőkre nincsen szüksége a kapitalizmusnak, ennélfogva nem törődik azok helyzetével. A kormány szócsövei utján hangzatos frázisokkal igyekszik elhárítani azt a veszedelmet, amely egy ily krízis kö- vetkezményekép lappang a kizsákmányoltak milliói között. Az uralkodó párt a “világ legnagyobb tudásu mérnökével” az élén képtelen elhárítani a közelgő teljes összeroppanást, dacára annak, hogy az állam gépezete teljesen a kezükben van. A demokrata pártra ugyan ez áll. 1917-ben uralmuk tetőfokán képtelenek voltak megakadályozni, hogy Amerika ifjúságát a világ mészárszékére szállítsák. A döntő szó nem a kormányok kezében van s ezt ma már az utca sarki rendőr is tudja. Mit volna képes tenni egy szocialista vagy kommunista kormány? Eme kérdésünkre a mi ultra vörös forradalmáraink elővarázsolják Oroszországot és azt mondják: “íme egy eldo- rádó, a munkások hazája, ahol a munkások vannak uralmon.” Micsoda jólétet, micsoda boldogságot zsengedeznek az orosz munkások páratlan jogairól, helyzetéről. Az orosz muzsik, aki a feudalizmus járma alatt nyögött A kizsákmányolás folyamatán a következő csodát Mózes művelte, amikor a zsidókat a fekete tengeren átvezette Egyiptom kizsákmányolói elől az ígéret földjére. A legnagyobb csodák tevője, amely még ma is szájról, szájra jár Jézus Krisztus volt, aki 5 kenyérből és két halból kétezer embernek adott élelmet. Sokszor azon gondolkozunk, hogy az emberiség még ma is oly vallásos-e, hogy arra vár, hogy egy messiás jöjjön valamilyen formá'ban, amely megváltsa őt a folytonos fizetés levágások, a 12 órás munkaidő és a keserves nyomorúságtól, melybe az emberiség ma van. Hogy felszabadítsa őket a kizsákmányoló osztály rabigája alól. Senkisem féljen attól, hogy a munkásosztály igazságáért folytatott harcában az “isten megveri.” Hiszen a bibliában van “ségits magadon az Isten is megsegít.” Fogadjátok meg a biblia tanácsát, ti kitagadott bérrabszolgák és saját ügyeiteket saját magatok intézzétek el. “felszabadították őket” —> mint Ábrahám Lincoln a négereket, akik szintén rabszolgaságból, bérrabszolgaságba jutottak. Az orosz kommunista állam tizenhétféle bérrendszere fényesen tanúskodik erről. A társadalom fejlődése Orosz országot is kizökkentette a feudális államok sorából és ipari- zálódik, a kenyéren és pálinkán élő orosz muzsik tarisznyájába belecsusztatták a politikusok az avas szalonnát és ennek fejében dolgoztatják öt viradattól, vakulásig és a “kommunisták” szerint “építik azt az uj társadalmat, amelyen európa, de legkivált Amerika munkássága átesett százesztendőn keresztül. Iparizálódnak és eme folyamat mind tökéletesebbé válik, annál inkább nyomják el a termelő bérrabszolgák millióit. A történelem bizonyítja ezt. Százesztendővel ezelőtt Amerika munkásosztálya sokkalta nagyobb bőségben, szabadságban élt mint ma az úgynevezett kommunista kormány népe. Az elmúlt száz esztendőben kifejlődött az ipar és ípolitikai kormányok hatalmát a kereskedelmi kamarák a Wall Streetek ipari fejedelmei vették át. A történelem eme igazságai Oroszországban is megismétlőd nek, azzal a kiilömbséggel, hogy az egyéni kapitalizmus helyett az állam kapitalizmus vagy ha úgy tetszik állam szocializmus zsákmányolja ki a bérrabszolgákat. Oroszországban éppen úgy mint a világ bármely más részében profitra termelnek és nem az emberiség szükségleteinek kielégítésére. Oroszországban majd az iparok kifejlődése idején az ipari munkásoknak az állam ellen mint kizsákmányoló ellen kell majd harcolniok, hogy felszabadulhassanak. Ma Stalin a kommonisták pápája tesz éppen olyan üres ígéreteket a munkásosztály számára mint Hoover a Wall Street szócsőve. A világ munkásosztályának egyetlen útja van s ez nem a politikus fékerekkel való megalkuvás, hanem saját sorsának intézésére — gazdaságilag,. ipari szervezeteiben tömörülve az Egy Nagy Szervezet eszméje alapján megdönteni a bérrendszert. A munkásosztály eme nagyszerű alkotásában eltűnnek a Hooverek, Stalinok és a diktátorok minden fajtája és helyüket a munkásosztály szabad társadalma az Ipari Demokrácia tölti be, amely nem vezérek, egyes egyének, hanem a társadalom fejlődésének munkája lesz. Erre rá kell, hogy jöjjenek mindazok, akik őszintén szolgálják a munkásosztály igaz érdekeit és minél előbb ébrednek osztálytudatra a bérrabszolgaság alóli felszabadulás útjára, annál kitartóbb lesz az a harc, amelyet az ipari demokrácia érdekében folytatnak. A politikai pártok harca, üres ígéretek, szappan buborék, meg alkuvás a bérrabszolgák leigázására. “Segíts magadon, az isten is meg segít”— Vegyen részt az előfizetési versenyben
