Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-10-15 / 709. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1932 október 15. Nyílt válasz a saskatooni Magyar Munkás Klubnak Miután én a vitákat nagyon szeretem, igy az én nézetemmel is hozzájárulok. Sőt nagyon helyeslem, hogy a canadai magyar munkások egy nyílt levéllel fölkeresték a Bérmunkás lap olvasó táborát. Bár sok munkás a vitákat mind veszekedésnek tekinti, s a legtöbb nő egyszerűen ott hagyja a termet, vagy el sem olvassa a vita cikkeket. Pedig a viták azok, melyek az egyénnek az agyvelejét csiszolja. A munkás mozgalmi kérdések megtisztulnak. Az én nézetemről nem nagyon szükségesnek találtam belemenni, miután a vita pontokban a canadai munkástársak a választ meg is adták. Csak helyesen át kell olvasni. 'Én csak egy mondatért megteszem, melyet nem találok helyesnek. A szó kommunizmus, semmi szin alatt nem jelenti az orosz- országi kommunt, mint azt sokan szeretnék feltüntetni. Oroszországban máma állam kapitalizmus van. Kommun akkor lesz, ha az orosz testvéreink az iparokat kiépítik és az állam kapitalizmust ledöntik. A név ipari demokrácia, ipari kommunizmus vagy szocializmus, egy olyan rendszert jelent, ahol a munkások egy-két napi óra munka mellett teljes élvezeti jogot kapnak. Egy szóval minden a munkásoké, mit termelnek. És ez csak olyan országban jöhet létre, mint Amerika, hol az ipari fejlődés tetőpontját érte el. A B pontban azt írják a canadai munkástársak, hogy a kommunista pártnak hézagossá gai vannak, tovább azt mondják ; a helyes felfogás azt parancsolja, hogy ott segíteni ke1!. A C pont második szakaszában azt írják, hogy az orosz forradolmnak körülbelül két és fél milliónyi kommunistája volt, mely nagyjában elvérzett. Összeáílitom a fönti pontokat, mely igy hangzik. Miután a kommunista pártnak hézagai vannak, a helyes felfogású IWW tagjainak az a kötelességük, hogy a szervezeti bajokon segítsenek, hogy két és fél millió szervezet munkás ne vérezzen el hiába. És amikor a canadai munkás társak a fönti pontokat leírták, akkor minek estek abba a hibába, hogy a C) pont első bekezdésében azt Írják, hogy a Szovjet Unióval szemben való kritizálást, gyerekes rossz akaratú okoskodásnak tekintik. Ha egy orosz feudalista államban két és fél millió szervezett munkás majdnem elvérzett, akkor hány millió szervezett munkás fog elvérezni egy erősen megszervezett kapitalista államban, mint Amerika, hogy ha mink ugyanazt a taktikát használjuk, mint az orosz testvéreink a forradalom idején tették. Azért szükséges, hogy a szervezeti hibákra mi IWW tagjai rávilágítsunk, hogy azok a harcosok, kik évtizedek óta harcolnak egy jobb rendszerért hogy mind el ne vérezzen és azok élvezzék a jobb rendszert, kik a kis ujjúkat sem mozgatták meg érte. Felhívni a munkásosztály figyelmét a szervezet hibákra az a mi kötelességünk. Ha mi azt nem tesszük, hanem engedünk, hogy rossz taktikáju szervezeten keresztül majdnem mind elvérezzen, bűnt követnénk el, az egész munkásosztály ellen. Nekünk meg kell menteni, amit meg lehet menteni. A D) pontban azt írják, hogy a parlamenti törekvéseit én magam sem tudom megérteni. Azt én elhiszem. Ha én a kommunista tagoktól megkérdeztem, mi az önök álláspontjuk, vagy elvi nyilatkozatjuk; akkor elkezdenek gondolkozni és azt mondják: “mink nem tudjuk.” Hát nem tudják, vakon követik a vezéreket. Az IWW elvi nyilatkozatát, minden lapban el lehet olvasni. Az a fáklya, mely megvilágítja az utat, melyen a munkásosztálynak haladni kell, hogy biztos célhoz jusson. Ha az elvi nyilatkozat jó volt 27 évvel ezelőtt, akkor máma még annál jobb. Mert husznhét év után jött az létre (a gazdasági pangás) aminek a lángelmü munkások annak ellenében lerakták az IWW elvi nyilatkozatát. És most jön az a mondat, mi az én részemről nem a legjobban hangzik. Hogy legyünk büszkék egy kommunista elnökre. Arra a mondatra mint proletár anyának a szégyen pir fut az arcomba. Addig úgy tudtam, hogy a sok vesztett harcok után, tudásra van szüksége a munkásosztálynak, hogy a harcban mind győztes kike^ rüljön. Legyünk büszkék, írják a canadai radikális munkások, hogy ha esetleg sikerülne az Egyesült Államoknak egy kommunista kis jézuskát a trónra ültetni. És várjunk türelmesen (ha addig éhen nem halunk) mig az a kommunista t elnök tesz érettünk valamit. Ha a kapitalisták esetleg megengedik neki, hogy adjon a munkások részére egy krisztkindlit karácsony napjára, munkanélküli segély fejében. Vagy a miután az ember fogékony s olyanná válik. Amilyen társaság közt megfordul, könnyen megeshe- tik az, miután a parlamentben mindig a haza és alkotmányról szó van, hogy ő is ordítani fog mint a többiek, hogy a haza az első, a munkások az utolsók. McDonald is azt ordítja. A Saskatooni Magyar Munkás Klub munkásai, ha a Bérmunkás lapot nyugodtan átolvassák, akkor nem ellenséget látnak benne, hanem jóakaratu munkás testvéreknek az írásait találnák. És ha tisztában akarnak lenni a munkás mozgalmi kérdésekkel, akkor vegyék csak elő ugyanazt a lapszámot, melyben az ő cikkjük benne van. Ott találnak két tanulságos cikkel, melyen keresztül megláthatják, hogy hol fekszik az erő. Az egyik; a vasutak újból egyesülnek, csak a munkások szervezkedése késik. A második Augusztus 22. Abban a cikkben világosan ki van mutatva, hogy a tiltakozás nem ér semmit. A japán munkásoknak a Sacco és Vanzetti ügyből, vérrel megirt papiros, melyet elküldték az amerikai konzulnak sem ért semmit. De ha a villany telep munkásai szervezve lettek volna az Egy Nagy Szervezetben, kiölték volna az áramot, a kapitalista terv nem sikerült volna. Bulikné. A vasutak érdekében nyitotta ki a száját az elműt napokban a demokrata párelnök jelöltje. Eme álláspont meglepte azokat, akik nincsen nek tisztában a jelölt üzlet összeköttetéseivel. New York állam kormányzójának Utal állam fővárosába, Salt Lak« Citybe kellett utaznia, hogy a vasúttársaságok érdekeit tol mácsolja. Nem kell szem elő téveszteni, hogy a kormányzó ur papája multimillionár vasúti igazgató volt és igy ő maga is meglehetősen érdekelve var részvényeinek a vasúti részvényeknek emelkedése felett. Még mielőtt ezt a demokrata elnök jelölt nyilvánosságra hozta az automobil érdekeltségek — no nem a kommunista párt — hanem Hoover mellett foglaltak állást. A munkásosztályra nézve mindegy, hogy republikánus, demokrata, szocialista vagy kommunista elnök ül-e az elnöki székben Washingtonban, a helyzet nem változik. Részünkről az igazat megválva sokkalta jobb volna, ha kommunista kormányt választanának, annál hamarabb józanodna ki a munkásosztály és építené fel Egy Nagy Szervezetét és valósítaná meg az Ipari Demokráciát; amellyel a munkásosztályt boldoggá és szabaddá tenné magát. Aki nem dolgozik, az ne is egyék így is lesz, mert Pennsylvania állam Vandergrift nevű városában a városi munkáknál alkalmazott munkájuk fejében saját és családjaik eltartása részére alamizsnával fizetnek A munkások bért követelnek s megtagadták az alamizsnáért tovább dolgozni. A segély bizottság annak rendje és módja szerint beszüntette számukra a további alamizsna kiosztását. A városi segély bizottságnak az elnöke kijelentette, hogy mindazok a munkanélküli munkások akik nem hajlandók a városi munkák végzésében segédkezni n-.m rés: esülhetney semmiféle segélyben és kijelentette, hogy “aki nem dolgozik az ne is egyék.” Ugyan mi is ezt akarjuk, csak nem ebben a társadalmi rendszerben, amely lehetetlenné teszi számunkra a termelésben való részvételt, hanem a jövő társadalmában, amelyben, kizárólagosan a termelők fogják élvezni közös munkájuk teljes gyümölcsét és aki akkor nem dolgozik nem is eszik. I HÉTKÖZNAPOK “Sylvia Rickin, 21 éves tanítónő felakasztotta magát.” Egyszerű mindennapi hir. Naponta sok ilyen hirt olvasunk és közönyösen siklunk el felette. De ennek a fiatal tanítónő öngyilkosságának sokkal érdekesebb oka van mint a többi életunténak és érdemes vele foglalkozni, mert teljes egészében rámutat a mai "Társadalom helytelen nevelésére. Sylvia Rickin ultra modern lány volt. Kinek az életéhez hozzátartozott a jazz muzsika, partyk, automobilozások, week end-ek. De neki ez mind nem volt elég. ő többet akart, nyíltan hirdette és gyakorolta a szabad szerelmet. S ez a nagy ultra modernség okozta vesztét. Sylvia Rickint semmi sem tartotta vissza attól, hogy szabadon éljen még — komoly hivatása sem. Sylvia Rickin a modern lány nyugtalanságával kereset valamit, amit a folyton változó szeretők karjaiban véli megtalálni. Hogy aztán megunva, eldobja magától fiatal életét. Sylvia Rickin túl gyorsan élt és megcsömörlött az élettől, épugy mint a fiatal Reynold is, amiből túl sokat látott és annak is csak a szeny- nyét. Habzsolta az életet, a gyönyöröket és azt büntetlenül nem lehet meg tenni. Sylvia Rickin rosszul értelmezte a szabad szerelmet. Sylvia Rickin egy a sok közül, akit a mai Társadalom vitt a korai sírba. Azok a hamis tanítások, melynek főcélja az erkölcs, tisztesség, pénz és hatalom, ölte meg Rickint és úgy szintén Reynoldot is. Ha a mai Társadalom több gondot fordítana a gyermek nevelésre és a vallás helyett foglalkozna orvos tannal is, akkor a fiatalság nem esne ilyen szélsőségbe. Akkor a fiatalság nem lenne kicsapongó és nem hajszolná a folytonos tiltott és rájuk nézve káros gyönyöröket. Brooks Elza.
