Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-10-08 / 708. szám
1932 október 8. BÉRMUNKÁS 5 oldal Az IWW munkásvédelmi módszere Irta: RALPH CHAPLIN “Az IWW huszonöt éves története” cimü füzetben jelent meg ez a történelmi leírás, amelynek magyar nyelven való ismertetése azért is szükséges, mert élesen világit rá az IWW harci taktikájára a más mozgalmak célra nem vezethető lármájával szemben. A nevelés volt legfőbb feladata, azonban a militant Ipari szervezkedés Amerikában mégis két irányt kényszerült követni: Támadó és védelmi hadjáratot. Mindkét tevékenység feltűnően a szélsőségig terjedt. Minden adott esetben, ahol az IWW a munkásság érdekeit óriási erővel előtérbe tolta, súrlódások keletkeztek olyan arányokban, melyekhez foghatót egyetlen munkás megmozdulás annakelőtte nem ismert. Forradalmi eszméjével és mélyen gyökeredző scepticismusával, a munkásság direkt akciójának harcmodorával a kizsákmányolás terén, már előreláthatólag is viharos pályafutásnak nézett elébe. Ténylegesen, már megalakulásának első esztendejében, a legfeltűnőbb munkás védelmet kényszerült levezetni az osztályiharc történetében. A Moyer, Haywood, Petti- bone ügyek valóságban a Western Federation of Miners sztrájk jának voltak utókövetkezményei amely hatalmas behálózásban kulminálódott a szervezet három tisztviselője ellen. 1906 január 19-én William D. Haywood, Charles Moyer és George A. Pettibone-t letartóztatásba helyezték Colorádoban és nyomban Idaho államba csempészték. Még alkalmat sem nyújtottak nekik, hogy akár családjaikkal érintkezzenek, avagy jogügyi védelemben részesüljenek. Egy Harry Orchard névre halgató besúgó tanúvallomásának alapján a három bányászt az Idahoi volt kormányzó, Frank Stueb- nenberg meggyilkolásával vádolták. Ez a ma már annyira ismert ügy, országos érdeklődéssé fejődött, a védelem széleskörű tevékenysége nyomán. Úgy a munkás, mint kapitalista lapok publikálásai, általános érdeklődést keltettek a munkásság körében, úgy az ország határain belül, mint kívül. Az IWW ebből az ügyből merítette első taktikai felfogását a munkás védelemre vonatkozólag, mely nagyon fontos tényezővé vált későbbi harcaiban. Az ügy ismertetése győzedelmeskedett. Eugene V. Debs dörgő kijelentése : “Ha felakasztják Bili Haywoodot, engem is fel kell akasszanak” harci riadója lett a világ minden zugában a munkásoknak. Clarence Darrow ügyes védbeszédének, melyben a vádlottak felmentését sürgette és annak hatása alatt, habár az elő ítéletektől akkor sem volt mentes a nemes törvényszék, Haywoodot felmentették és a többek ellen a vádat elejtették. Julius és Augusztus, Szeptemberben naptárunk 1909 esztendejében az IWW 8,000 acélgyári munkásnak a sztrájkját irányította McKees Rocks, Pennsyl- vániában. A munkások 16 különböző nációt képeztek. A hírhedt állami konstáblerek, vagy amint a sztrájkolok őket nevezték, az amerikai kozákokat rendelték ki a sztrájk letörésére. Határtalan és rémületes brutalitások keletkeztek. Szükségessé vált tehát, hogy az ország munkásainak figyelmét a McKees Rocksi eseményekre tereljék, tehát a sztrájk bizottság ultimátumot formulázott, melyben védtelen munkások ellen elkövetett kozák brutalitásokat szellőztették és azáltal minden figyelem reájuk irányult. Ben Williams, a Solidarity akkori szerkesztőjét és néhány munkás társunkat börtönbe vetették. Megkezdődtek tehát a védelmi gyülésezések az országban szerte és alapot gyűjtöttek a védelemre. A 11 hét küzdelmének részleteit hűen az ország munkássága elé tárták. Erre a kozákok egy utolsó erőfeszítést tettek ismert vérszomjasságukkal, hogy a sztrájkot megtörjék. Rettenetes összeütközés történt, mely alatt a kozákok megfutamodtak és a gyár épületeiben kerestek menedéket. A sztrájk véget is ért ez utolsó epizóddal. Az elfogottakat szabadlábra helyezték. Éhez hasonló helyzet következett a Little Falls-i N. Y. sztrájkban is 1912—13-ban, habár kisebb alapon. Azonban a spokane-i szabad szólási harcban. melyet más helyütt is tárgyalnak, a védelem tevékenysége felettébb figyelemre méltó. Az IWW 600 tagját tartóztatták le 1909 utolsó felében. Itt is felszínre vetődött annak a szüksége, hogy az ügy a napi lapok első oldalaira kerüljön, tehát 200 elfogott élhség sztrájkba lépett és folytatták ezt 11—13 napig. Az éhség sztrájkolok kitartása és az ügy publikálása végre a városatyákat is arra kényszeritette, hogy figyelmüket a küzdelem felé irányítsák. San Diego, Kansas City és más városokban is, ahol megtagadták a munkásoktól a szólás szabadságot, ilyen taktikát követett a szervezet, hasonló eredményekkel. Lawrence, Mass.-ban sztrájk tört ki a Textil Iparban, 1912- ben. Ez ismét hatalmas munka beszüntetés volt a munkásság történetében. Mintegy 30,000 munkás rakta le a szerszámot 27 nációhoz tartozva. A sztrájk nagyszerűen meg volt szervezve és jól irányítva. Ez és a Pattersoni sztrájk félre érthetetlenül Haywood jó stratégiai tudását bizonyítják. Elizabeth Gurley Flinn, az amerikai munkásmozgalom “Joan of Arc”-ja és Joe Ettor, valamint Arturo Giovan nitti, bátorságukkal és tehetségükkel fontos szereplői voltak ennek a sztrájknak és országos figyelemben részesültek. A két utóbbi hamisan azzal vádolta- tott, hogy egy kis lány gyermeket megöltek egy állítólagos utcai zavargásban. Ettor, Gio- vannitti és egy másik olasz név szerint Carusot börtönben tar7 tották egy teljes esztendeig. A tárgyalásnak az eredménye még is az volt, hog# szabadon bo- csájtották őket. A védelem nagyon széleskörű volt és eredményben óriási. A közvélemény teljes erejével az elfogott sztrájkolok szabad lábra helyezését követelte és együtt ünnepelte a sztrájk győzedelmes befejezését a sztrájkolókkal. Köztudomásra jutott, hogy az egyik gyártulajdonos bizonyítékokat helyezett el, !hogy segítségére legyen a porkoláboknak a sztrájkolok elitéltetésében. A mint akkor hirlett, ez a gyáros iFloridába szökött és ott öngyilkosságot követett el. Patterson- aan 1913 utolsó felében tört ki a másik hatalmas szövőgyári sztrájk. A Doherty telep, mely nagyrészben Japán kapitalisták tulajdonában volt és egyike a nagyobbaknak, szintén munka- beszüntetés szintere lett. A munkáltatók a legrémesebb eszközöktől sem riadtak vissza, Az Egyesült Államok elnökségére aspiráló lelkipásztor Norman Thomas, aki az Amerikai szocalista párt jelöltje egyik legutóbb tartott beszédében azt az örvendetes kijelentést tette, hogy 1933-ik év telére a munkanélküliek száma meghaladja a 20 milliót. Mi nem kételkedünk egy cseppet sem ab ban, hogy a munkanélküliek száma eléri a húsz milliót, de abban igenis kételkedünk, hogy eme nincstelen bérrabszolgák helyzetét meg lehet változtatni az által, hogy az úgynevezett munkás párt valamely jelöltjét ültetik a polgári pártok elnökének helyére. Ebben nemcsak mi kételkedünk, hanem a cirkusz összes bohócai. Tudják jól, hogy Amerika munkásosztályát még nem érte olyan katasztrófa mintha a mostani választásoknál szocialista vagy kommunista elnököt választanának. Mi régen hangoztatjuk s ma ők maguk mondják ezt és még azt is hozzáj teszik minden arcpirulás nélkül, hogy “ennek az oka, hogy Amerika munkásosztálya nincs gazdaságilag szervezve.” Mi meg hozzá tesszük, hogy ennek a legsarkalatosabb oka a ravasz “munkás” politikusok, akik sokkalta jobban félre vezetik a hiszékeny munkásosztályt mint a hogy a sztrájkolókat diszkredi- tálják. A behálózás, hazafias lepel. A kémrendszer és nyílt rendőrségi brutalitás napirenden volt. Az osztályharrc történetében ez a harc váltotta ki a védelem legnagyszerűbb megnyilvánulását. Egy esetben a Patersoni gyermekek valamennyiét más városba szállitották, hogy gondoskodhassanak róluk a sztrájk befejezéséig és igy csak a szülők részesültek a sztrájkkal járó rettenetes viszontagságokban, anélkül, hogy aggódniuk kellene gyermekeik szenvedései miatt. Bob Fitzsimmons az akkori boxoló világbajnok és Bertha Kalich színésznő készséggel siet tek, hogy tudásukkal segitsé- gükre legyenek a sztrájkolóknak és segély előadások tartásával járultak hozzá a sztrájkolok segélyezéséhez. Azonban a közismert Paterson Pageant, színpadi sztrájk jelenet volt a leghatásosabb védelmi-publicitás, melyet valaha rendeztek. A Madison Square Gardenben játszódott le az egész Miniatűr sztrájk jelenet New Yorkban. A másik sztrájk jelenet és erőteljes védelmi publicitás Bili Haywood- nak a leleplezése volt, mellyel nyilvánosságra hozta, hogy miként nehezítik a gyárosok a selymet, hogy nagyobb profitot harácsolhassanak. A már azóta ismert eljárás, amint nevezték dinamitolás abból állott, hogy a selyem szövetet megnehezítették ólommal, cinnel és egyéb fémmel. (Folytatjuk) polgári pártok politikusai, mert ezek jórésze nem is hederit a munkások szavazatára. A polgári pártok jelöltjeinek jórésze tisztában van azzal, hogy a nincstelen bérrabszolgák túlnyomó része jogtalan — ha a szavazatot jognak lehet egyáltalán nevezni. A polgári pártok jelöltjei nem a munkásokhoz, hanem a kisbirtokosok, kis kereskedők és a nagyipari vállalatok érdekeihez apellálnak szavazat többségért. Az úgynevezett munkás pártok is ezt majmolják “Adómentességet, a földbirtokok felosztását hirdetik. Homlok egyenest az osztályharc elméletével. Ezekkel a komédiás szédelgőkkel szemben az IWW munkát ajánl, követel a társadalom minden egyes tagja számára. Az osztályharcnak nem vezérekre. politikus szédelgőkre, telek spekulánsokra, papokra, ügyvédekre van szüksége, hanem termelőkre, akik kiveszik részüket a termelés az emberi szükségletek az élet javainak előállításából. Ezt a nincstelen és jogtalan bérrabszolgák milliói az egész világon csak úgy érhetik el, ha gazdaságilag forradalmi szervezetben az IWW Egy Nagy Szervezetében szer- Ivezkednek. Húsz millió munkanélküli Vegyen részt az előfizetési versenyben
